Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-03-30 / 26. szám

XVXI. évfolyam. B-Csaba, 1899. Csütörtök, márezius hó 30-án. . 26. szám. BEEESME6YII EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőségi: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közlemények Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Kiadóhivatal: ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-félehá? Egyes szám á*a 8 kr. hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők, iszpénzzel 1 Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi éa külföldi hirdetési iroda. „Nyílttériben egy sor közlési dija 25 kr. küldendők. Előfizethetni: helyáen a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor ' lehet, évnegyeden belül is. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő Remény. (ó.) Remény az álet legszebb virága. Ha reményünk nem lenne, milliók kívánnák a halált. Mert a reménység az, mely az öntudat első boldog sejtelme és csak a halálos ágynál hagy el. A reménység kiséri végig az embert az életen. Ő az em beriség őrző angyala. Miért hogy ez a mai czikkünk a reményről szól ? Oka az, mert .minket, békésmegyei mezőgazdákat kétszeresen ébresztget, lelkesít, munkára serkent a remény. Két év óta vetünk, de alig aratunk. A gazdákra modern alakjában mintha az egyiptomi hét csapás nehezednék. El is tudnók őket sorolni: sertészvész, aszály, hesseni légy, kukoricza moly. Minden rátámadt a mezőgazdára s egy harmadik jó évben két gazdasági év balsikerét kell megjavítani. De miként ? Hiszen a tavasz első napjai valóságos Ítéletidőként remegtetnek. A hol én most e sorokat irom, babérerdőben, pálmalombok között, hol tavaszi pompájában nyilik a jáczint, a piros tulipán, a földi paradicsomán Quarnerónak, — ott édes reménységektől terhes a lég. De átutaztam hazám földén. És végigszenvedtem az Ítéletidőt. Méteres hó takarja a tolnai, somogyi partokat, távolról hallik a szánkó csilín gelése, mindenütt hó, a legszebb karácsonyi táj. És igy volt, honnét; elindultam, Békésben is. Láttam a dalmata partokon, hogy a bóra, a rettegett rém ellen, kétségbeesett védekezéssel, öles magas kősánczokkal védik a humust; de láttam a MarosTisza szögén azt a nem kevésbé kétségbeesett védekezést, melyet ott mivel a magyar ember gyékénybe, esernyőkbe dugdosva, boritgatva barackfáit, az ő féltet existentiájáfc, melynek rügyében látja a reménységét, melynek elfagyása, az ő reményeinek elfonnyadása és existentiájának romlása is, Harczolunk az elementumok ellen, ki igy, ki ugy és én nem tudom, váljon emit nem értékben összemérhet len kincseket óvnak a végromlástól; hiszen a borzalmas Karszt mesterséges tenyérnyi vegetácziója, még ha teljes erejével szórja is az áldást, micsoda a nép jólétére ? Semmi. Hiszen nem a Karszt a dalmata nép szántóföldje, hanem a tenger. Itt találják existentiájokat. Szivem elszorul a gondolatra, hogy annyi reményt márezius hidege elfagyasztott. Most már akként vagyunk, hogy a legtöbb kisgazdára egy balsikeres esztendő a végleges tönkremenést jelentené. A bőséges évek tartalékai nincsenek többé. A magtárak üresek. Oly sok csapás sújtotta a rae zőgazdát, hogy nagyon elkellŐ számára egy jé termő esztendő. Csak attól mentsen meg az ég, hogy a fehér húsvétra fekete karácsony legyen. A szűkölködőknek fekete karácsonya! Hanem a reménynek megszólaltása, a fohász az irgalmas Gondviseléshez, kinek az ember minden dolgában kezében van, — a templom feladata. A hirlapi orgánum föladata azon eszmekör felé irányítani az emberiséget, mely lehetőleg a legteljesebb védelem az esetleges gazdasági balsiker ellen. És ez eszmekör kifejezetten az, ne játszunk va banque ot a sorssal. Általában azt kell tapasztalnunk, hogy az időjárás csodásan megváltozóban van e vén harczában A deczemberben beálló tél és a márcziusi tavasz nevetséges anachronismusok immár. Jóformán egy második Gergely pápának kellene uj évszakok megkülönböztetését restaurálni. Ebben a helyzetben mi a védelem ? Indusztriánk változatossága. Az egyoldalú magtermelést ki kell emelnünk legalább fő figyelemmel arra, hogy ne azok termelése legyen existenciánk alapja, melyek a márcziusi fagynak már ellent nem állhatnak. Minél többféle gazdasági növényt termeljünk, mert egyik növény éppen azt a szélsővéges időjárást szereti, melynek évtizedek óta tapasz talói vagyunk az Alföldön, a másikat pedig elöli. Minél változatosabb lesz indusztriánk, annál valószínűbb, hogy egész gazdasági aszály sújtani nem fog. Az időjárás nagy ijesztő mumu sának kell belevinni az alföldi gazdát, a mit egyéb is igen jelentős czélok érdekében anynyit hangsúlyozunk, j hogy az egyoldalú gazdasági magtérmeléssel föl kell hagynunk. Egyelőre pedig szólaltassuk meg a reménynek biztató hangját Elvégre az első tavaszi napokon történt az

: hogy jégpánczéllá fagyott az ország déli lejtője és a nagy magyar Alföldre vastag hólepel borult Talán kárt visz - ,> nem hagyva fog fölolvadni, talán a mi kárt észlelünk, azt is a minden tenyészet adója, nap és meleg kiegyenlítik még, — ám az ijedés napjaiban, midőn még nem likvidáltuk kárunkat — vessünk számot Európa évek óta tapasztalható légtüneti tapasztalataival és igyekezzünk mezőgazdaságunkat bizonyosabbá tenni, mely az elementumok érhető pusztításaival számolva nem játszik va banque-ot a sorssal, mint mai gazdaságunk! A villanyvilágítás kérdéséhez Csabán, Gyulán is azt kérdi egymástól a nagy közönség: lesz-e villanyvilágítás ? Azonban ugy az elöljáróság, mint a képviselő-testület tagjai határozott feleletet e kérdésre nem adhatnak. Ugyanis a magyar vasúti forgalmi részvénytársaság Gyulán bemutatott s«erződésót a szakvélemény megfelelőnek nem talilta, igy az nem íratott alá. Csabán ugyancsak a magyar vasúti forgalmi részvénytársaság bemutatott s-zerződését a képviselet két izben tárgyalta s nem egy képviseleti tag hangoztatta: a villamosság terén rövid idő alatt oly nagy a haladás és újítás, hogy nem czélszerű annak létesítésére a konczassiót lekötni, mert jöhet más társaság, mely nagyobb garancziát, több kedvezmóayt nyújt, olcsóbb ós jobb világítást biztosit. És a kik ezt hangoztatták, azoknak rövid idő alatt igazat ad a „Részvénytársaság villanyos ós közlekedési vállalatok zámira" Csiba városához beadott ajánlata a vilUnyvilágítás létesítésére, mely rendkívülien előnyösebb, a vasu'i forgalmi részvécytársaságénál. Hogy a képviselő testület tagjai és a nagy közönség is tájékozást nyerjen az uj ajánlat előnjesebb voltáról, közöljük a beadványt egész terjedelmében : Híjlindók volnánk Csaba nagyközség közönségével a villamos világítás tárgyában szerződést kötni és pedig oly módon, hogy az erre vonatkozólag a tekintetes Elöljáróság kebeléből kiküldött bizottság által elfogadott szerződési tervezetet ós annak pótlólag később megállapított módosításait magunkévá tévén, annak feltételeitől eltórőleg a legfontosabb fejezeteknél még a következő lényeges kedvezményeket njújtanók Csaba cagyközség igen tisítelt közönségének és p^dig: n.'i.í jjDC&öö UG^nHu^ iáoiiy iá A postabélyeg, — Angol bűnügyi rajz. — (Vége.) b töd hánt jirtMS: ződött Bellin kik ej első orvost •'"melyik ujabb fele, ös•"elvet akárme- I ' ' '-oform- p""re a I — ön s emh ken át nem i méreg ismerel iá Pr nuta'oi ímeijt) A ekintet zct. .' >meret etett 1 ti-ág

; énytel l

r, minden Lú'.odo ás nélkül felreEpen azon módon és olyan gal, iniot dr Rob^rt^or, győ eg a/, öreg Band ha'aláról. It volt a ha'ál oka? k rdó dr. és dr. Robertsonhoz fordu va, i«s mellett állo'tak. Nyilván ai anatra felismerte bennök az alán ön maga is megfelelhetne rd.'sre, — mondá dr. Robertson y látszik orvosi oktatásben n— mondá a nő. tyam orvos volt ós hoss u óvaitatott. D)én itt semmifele jelt k. Ht ujy gyilkoltak meg, a lok közül való, melyek't n.^m ^ószen uj fajta métvg, — mon o, — a leírását mindjárt megönnek, mert elküldtem alapár', megjelent, lányka az arczára függesztett :től némileg elfogódottnak lát a beismeré-e, hogy fz orvosi ben jarla«, az ártatlanságába Ht erősen megrendítette. )iiöa meg se látszik a szomo - mondá a halloitvizsgáló önlül. iért volnék szomorú? — feleié — En az unokahuga vagyok, ós engem a legnagyobb nyoha-jyott. Többször fordultam hö'c Uyám íorbai ózza — Dcsánat, — szakitá félbe szavait it-bh - miért van ön most itt? — ic.-oda jogon kérdezi? — o nagybátyja hdála okának kiuuat láv il vagyok megbízva. — 1 van, •— mondá a leány, — akor f k. E ővatt egy kopott pénztá czu s ab ból előkeresett egy dtraikt psp rou melyet a dt-t^ktivnek nyújtott a

r. Egv újságból kimetsiet' dirab p p ds vo i a?, Preble tea m jr dr. Az első szó, melyet a p piros >n meglátó t a „Geloth nia" volt s a l*p a méreg leírását tartalmazta. Preble le r fordult a kinyírt p pir apot ügyemben lát z m szemlélni. Kopogtattak s sz ajtóhoz álli o't őr egy embert boc-átott be, akiben egyterű ruházUa dacíára azonnal fdlism rték a tiiko s rendőrt. — Ili a kívánt újság—mondiPreb lenek. A detektív szétbontot'a. — Azt ígértem önnek, hogy megmu tatom a méreg leárását,— mondá, — d' szerencsétlenségre ebből ki van metsivo — Mit jeleut--en ez? kiáhá a halot:vizsgáló. — Mr. Preble, igazán ke.drk megzavarodni 1 A detektív átadta neki a kimetszett darabot. — Vigyázzon rá, — mondá —ebb-m az ügyben nagy fomo ságu les/, az — Ea semmi egyebet nem 1-i.t rijta. mint egy hirdető t.. mely nőkne'c mu ki ajánl, — feleié az. — Ejjyik m i^ is van jegyezve. — Fordítsa mag — mondi Pr-b e. Dr. R)b rtsoi u,'y tett s szottaiu bámult a papirosra. — Urám, — fzólt P^ebe, valam akarok kérdezni önöktől: mit cdnál Hóember köiülbelül tíz másodpetc cz 1 az előtt, mikor egy po^ta >éiv e <et megakar nedvesíteni ? Egymásra tekintenek va'amennyien, nem értve ho a c,> o',. — E ben a czikkb ná!

1, — fo'ytttá a detektív, — hagy a m

áreg tiz má-od perc, mu'va k zd ha'ni. Kezdetben nem okoz fajdalmat: tudomásom szerint C3ak valami felettébb kellemes illatról észrevehető. D) ez idő elteltével meghal az áldozat. Önök mindnyájan erősen meg vannak győződve, hogy Mr. Brandot az a postabs.yig ölte me.', melyet a nyelvén taláhak. De hát nsm bizonysága ez annak, hogy nem ugy történt? Tart valaki tiz másodperc ig egy postabélyeget a szájában ? Ugy e bLony nem. Képzeljék magukat a helyzetebü Befejezte a levelet, leragasztotta ós megcíimezte s körülbelőí tiz másodp.'rcz múlva maj.uedvesitetie a postabélyeget. E körülmények folytán én azt mondom, hogy nem a postabélyeg, hanem a levélboriték ölte meg őt. Egy pillanatig csmd uralkodott, a'.tán a haiottvizsgáló igy szólt: — Köv tkeztetéie hdyesnek látszik, de hova ciéloz? Mi az ön véleménye ebben a dologban ? — Vannak rá gvanus okok, — váaszolá Preb'e. — Először is Braid kis asszonynak nagybátyjához irt lcve'eit valaki elsikkasztotta. L gu'óbbi levelet négy n^pig visszatartottak, mely idő alatt az, mint a borítékon látható, felnyi tátott. — Iga', — mond ; dr. Rob rtson a boríték tnegtekinÓH után. — D> még mindig nem látok tisztán. OJ tehát azt hiszi, hogy gyiiko

;n^k ok i volt rá, hogy Brand kibasszonvt a nagy i ityj uól elválassza. Mikor a lev.dek egyikében egy postabély. g)t talált ju o:t ez az ördögi gondolat az eszéb •. De miért ne a pos tabélyeget mérgezte vo'.na meg ? — Talál ön több p istabelyeget is Mr. Brand állványán ? — k^rdé Preble. — Igen, vao itt több. Ugy lát.-zik ezt k is a ma felbontott levelekben voluk. — Ntgyon iielyes. Bizonj os ön ab-