Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-03-23 / 24. szám

XVXI. évfolyam. B-Csaba, 1899. Csütörtök, márczius hó 23-án. 24. szám. ¥ BEKESMEGY KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Apponyi-utcza 891/, sz. (Zsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 8 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. hova lap szellemi részét illető közleménye* EeyeS 8Zam ára 8 k

r' küldendSk. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor ' j lehet, évnegyeden belül is. Kéziratok nem adatnak vissza. I Hirdetéseket lapunk számára flfogad bármely jónevű fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle há: hova a küldemények és az előfizetési pénzel küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér^-ben egy sor közlési dija 26 kr. Haladunk Békésben. Arról értesülünk, hogy a kereskedelmi miniszter egymásután következő tiz évre kötelezettséget vállalt, hogy a Schreiber-féle bütorszövetgyárnak évenként 6000 frt segélyt ad. Igy a legnehezebb akadályon tul vagyunk. Most már a képviselet tudván a miniszter elhatározásáról, a gyárral szemben vállalt kötelezettséget minden aggály nélkül teljesítheti. Ekként a bútorszövet-gyárnak létesítése befejezett dolognak tekinthető. Az intézmény nagy jelentőségű. Nem agrár-szocialis panacea az, a mint a felületes szemlélő vélné, vagy ha igen, ugy csak részben az, hanem szociális gyógyszer egy más osztály talpraállitása, az iparos osztály érdekében. Paradoxon talán, de nincsen másként: a mi viszonyaink szerint a gyáriparral állítjuk talpra a kisipart. Főleg ezzel a gyáriparral, mely lekötött és szorgos kezeknek ad munkát. Az iparos szülők gyermekeinek, kiknek mezei munkába hajlamaik, szokásaik, talán az uralkodó életnézet ferde felfogása alapján, — nem lehet menni; de a kik gyárban szívesen keresnék kenyeröket. És egy butorszövet-gyár igazán semily-en kisiparunknak konkurrencziát nem csinál. Azért sohase csúfolódjék az „Alkotmány", a békési gyári mozgalom nem pótkávé a táplálékunkban; de valóságos és komolyan tényező existenciánkban és a társadalmi osztályok pacifikálására. Talán nem szociális olajcsöpp a tekintetben, hogy nem a legnagyobb hangú elégületlenek száját tapasztja be; de morális igazsága és ethikai jelentősége szerint nagyobb, mert a csöndes elégületlenség, ^a kényszerű elzüllés ellen a munka jótéteményét állítja. Azok a nagy füstölgő kémények, óh hány növendék-embert vontak be, a kiknek mindkét nemből a megnemesitő, az önérzetet adó munkát, e legfőbb jót az ember életében, az erkölcsöknek ez igaz regenerátótorát nyújtván, megmentették az erkölcsi haláltól, szégyentől és gyalázattól és megmentették a becsületnek. Azért az erkölcsök, a hit és szeretet öntetszelgő organuma ne kisebbítse a vállalkozást és ne gyalázza a becsületes czélzatot. Minél több kémény lesz a megyében, gyárkémény, mely az azúrkék eget egyelőre elborítja a szürke füstjével, a földön az életért való tülekedés annál kisebb lesz és annál többen az elégedettek, a boldogok, mert hogy boldogok lehessenek a másvilágon — és ez sem pleonaznius, • vagy idétlen szójáték — boldogoknak kell lennünk e földön is. Mert a boldogtalan ember könynyen keresi boldogulását oly téren, mely a büntető törvénykönyvvel helyezi ellentétbe és igy de facto megfosztja őt hitelveink szerint a túlvilági boldogságtól. Békésmegye mai helyzetét tekintve, mint a tengerre jutott hajóárbocz őre, örömtelten kiáltjuk: haladunk ! Haladunk az emberi sikerek minden vonalán, a munkásság minden ágában. Két gazdasági balsikeres esztendő után, takarékbetétjeink nem kisebbekés íme! két szigorú esztendő után, Orosháza 11 ezer holdas földvételbe mer belebocsájtkozni. Nemsokára épül a kenderkikészitő telep, a butorszövet-gyár. A siker reményényében fáradoznak a szarvasi gombgyár érdekében, Gyulán két óriási méretű intézménye épül a szamaritanús czéloknak. Elmebeteg és más betegek palotaszerü házai. A kis emberek hitelét szövetkezetekkel javítják; gazdasági egyletünk nagy beszerző szövetkezeti akcziója bámulatos jelentőségű, csak ne a terveknél rekedjék az akczió. Husz állami iskola épül még ez évben, versenyéül a felekezeti tanügynek; uj intézmény a csabai fogy mnasium, a békési gymnasiumnak és ugyanott a kosárfonó iskolának nagyban való kifejlesztése. Ezzel paralell indulnak a mezőberényi agyagipari tanműhelynek létesítése körüli akcziók; a népmiveló'désre nagy jelentőségű az a 34 népkönyvtár, mely kihelyeztetett a vármegye minden községébe. A mi különben bennünket leginkább megkap és örvendeztet, hogy közéletünk gerinczévé tényleg azon közgazdasági eszmék jegecednek, melyek megformálják a közgazdasági közvéleményt. Társadalmunkból, a sérelmi politikán élődő, osztályharczok és villongásokban gyöngülő középosztályunkból, éppenséggel hiányzott a közgazdasági szellem. Sőt csak nem régiben, egy különben igen tisztelt és okos véleményeinek súlyt tulajdonító csabai polgártársunk szájából halottuk a közgazdasági szellen diffanalását, annak a balhitnek jellegzetesebb megszólaltatását, hogy a kinek az aktuális politika intézésében gyakorlati érzéke van, — arra a köz ügyek helyes vitelét nem bizhatni, Mit jelent ez? Hogy nálunk közgazdasági közvélemény nincs;.ezt kell jövőben megteremtennünk. Ennek a szellemnek tavaszi szellője ölelget; jövel ebbe a haladó, becsületes igyekezetü vármegyébe! Vidéki hitelintézetek. Békés, márcz. 21. Az aradi, kisezelli ós újvidéki takarékpénztárak bukása és az e bukás következtében bekövetkezett válságos gazdasági helyzet akuttá tette azt a kórdóst, hogy kell-e valamelyes intézkedéseket tenni a vidéki pénzintézetek biztosabbá tótele iránt ós ha igen, minők legyenek ezek az intézkedések? A magyar takarékpénztár közonti jelzálogbankja, mely a legtöbb vidéki Ukardkpénztárral áll a jelzáloghitel révén s;oro*abb összeköttetésben, a forrongó eszmét magáévá tette és a kötelékébe tartozó vidéki takarékpénztárak képviselőit egybehívta értekezletre. Az értekezlet tárgya annak a megvitatása volt, hogy minő ellenőrző szervezetet léptessenek életbe az időnkint ismétlődő vidéki pénzintézeti krachok meggátlása érdekében ? S ha ily szervezeteta tanácskozó takarékpénztárak létesitenének, ebhez sen kinek szava nem leh-t. Autonóm joguk ez nekik ós minthogy szövetségbe léptek egynehányan a jelzáloghitelügy szervezése érdekében, ép ugy szövetségbe léphetnek arra nézve is, hogy hitelnyújtások módjait kölcsönös ellenőrzés vagy A távolból. Ha tudnád édes, oh ha tudnád Mily sokszor gondolok reád, Hogy gondolatim, csak tenálad Időznek, — hozzád szállnak át! Bár merre nézzek, mindenütt csak Bájló arczodat láthatom, A szél zugásban, zeneszóban Nevedet hallom, — angyalom ! Sivár magányban meg-megdobb»n E nyugtalan sziv keblemben, S tudod-e, mit szól, mit kopogtat ? . . . Bucsu szavadat — kedvesem. Édes szavaid hallom akkor, Melyekről ébren álmodom. Felőled zengjen dalom is hát Édes, szeretett angyalom ! Katona Ferencz. Bokor Judit jószivéről. Irta : Hamvas József. Szombat este volt, másnap vette volna föl Bokor Judit első hosszú ruhá ját, egy halovány kék iuhácskát, mikor nagy ijedtséggel jött háza a mezőről egy szolgalegény s oda állott Judit elé. — Baja történt a tekintetes urnák. Judit nagyon megijedt s ki akart menni a mezőre. — Ne menjen kisasszony, hozzák már a tekintetes urat. Hoztak is nagy lassan. Négyökrös szeker ballagott vele a mély homokban, a kocsi fenekén fel boglya széna volt a fekvő helye. Pedig ha keményebben feküdt volna se érzi meg, nem fájt már neki semmi, heves vére kihűlt, megaludt, Bokor Andrást holtan hozták haza a me zőről. Ott a füzesek között kardpengóken villant meg a napsugár, távol trombita, meg dobszó hallatszott, lovak dobogása ós katonai vezényszó. Bokor Andrást a hadgyakorlat, meg a heves vére ölte meg, egy huszárszázad azt a parancsot kapta, hogy vág tasson a Bokorék földjón keresztül, a jó gazdában felforrott a méreg, mikor látta, hogyan tiporják sarjú szénáját a kemény patkók, kérdőre vonta a vezénylő tisztet. Valami maga fajta forróvérű em berre akadhatott s az lett a vége, hogy Bokor András mély kardcsappást kapott fejére, összerogyott s Bokor Juditból árva leány lett. jzért nem vette föl vasárnap Judit az első hosszú ruháját, a takaros halaványkék ruhácskáját, hanem leült varrógépe mellé és zokog, ott varrogatott kora reggeltől késő estig, hoszszu ruhán, fekete ruhán. Azután elgondolta, hogy mi lesz véle ezután. Harmadnapra megjött Bokor Jenő, Bokor András unokaöcscse. Előkelő vá rosi ur, aranylánczot, ós selyem nyak kendőt viselt. Nagyon meg volt hatva s ezt szép szavakkal mondta el Juditnak. Amit mondott, az is olyan úrias volt, mintha szavai is aranylánczot, meg se lyem nyakkendőt viseltek volna. — Édes húgom, kis Judit, velem jösz be a városba. A társaságban megenyhül majd bánatod s művelődni fogsz. Nem maradhatsz egymagadban itt falun. Eljöhetsz hozzám, idős ember vagyok már, rokonod is vagyok, nem szólhat meg a világ érte. Ezt a birtokot meg kiadjuk. Bokor Judit hálásan csókolta meg az előkelő ur kezét, s azt mondotta neki, hogy elmegy vele. Alig mult el a temetés szomorú napja, Judit behurczolkodott a városba, a birtok bérbevételére jelentkezett is már egy német születésű kereskedő, a ki Magyarországon akart letelepedni. Bokor Jenő Judit jöttével nagyobb lakást fogadott, lemondott hivatalaról, a városban már beszélni kezdték, hogy el veszi unokahugát. Judit nem tudott erről semmit. Az ő jó szive caak az áldott lelkű rokont látta az előkelő úrban, hogy az egész háztartást Judit pénze adta, azt természetesnek találta. Elmúlt a gyász esztendeje s Juditot hívni kezdték társaságba. El is járogatott, de Bokor Jenőnek nem tetszett a dolog, értésére adta a leánynak s ez nem is ment el többet. Hanem mikor a város fiatalsága csónokversenyt rendezett a kék tavon, mely ott ragyogott a fehér országúttól szőlőtermő dombokig, akkor mégis elment Judit s fölvette halvány kék bosszú ru háj át. A tó mentén színes pavillonokat emelt a rendezőség, a csónakokban izgatott versenyzők, a kormányt egy-egy leányka foglalta el. Ruhájának színeit viselték az evezősök. Juditnak is jelöltek csónokot, hat fiatal ember üdvözölte, mikor a verseny helyére ért, mindannyinak karján halványkék szalag, a leány elpirult egy kissé. Megkezdődött a verseny, az izgatotság tetőpontra hágott, az evezők a vízbe csaptak s Búkor Judit csónokja kiszökött társai közül a legelsőnek. A parton már tapsot lehetett hallani. De a többiek sem engedtek, nyomukban egy másik evezős erősen iparkodott az elsőségért s minden a fordulótól függött, melyik kapja ott a jobbik helyett. Judit kipirult az izgatotságtól, biztatta evezőseit. — De a versenytárs is iparkodott. Már a fordulóhoz érnek, a kót csónok egyszerre ér oda, a parton kiáltás hallatszik, Judit csónokja fölfordult. Ami aztán következett, arra csak homályosan emlékezett Judit Ugy érezte, hogy erős kar megragadja, partra viszi, aztán kocsiba emelik s haza hozták. Másnap, mikor fölébredt, köhögni kezdett, de azért fölkelt s kitarta ablakát. Legnagyocb meglepetésére sz ajtón kopogtatás hallatszott s egy fiatalember lépett szobájába, zavartan kért bocsána tolt, elmondta, hogy Szegély Sándornak hívják, ő volt, a ki Juditot kimentette a vízből s most tudakozódni jött állapotta felöl. A leányt valami névtelen szorongás fogta el, nem kevesebb zavarral kinált helyet, beszélgetnek közönyös dologról. Aztán hogyan hogyan nem, egyszerre csak azt mondja az ifjú a leánynak: — Szeretlek 1 Bokor Judit nem vonta el kezét az ifjúéból 1 — ftemólhetek-e ? — Bátyámmal kell beszélnem. Isten önnel. Az ifjú elment s Judit indult bátyjához. Dobogó szívvel haladt át a szobákon, belépett. A szobában nem volt senki, az ablakon vakító fény verődőtt a szobába. Az íróasztalon írott könyv nyitva feküdt, Juditot vonta a kíváncsiság, odament 8 olvasta. Bátyja írásával tegnapi kelettel a következő állott: Nem hallgathatom tovább, Judit egészen nagy ieány lett. Beszélnem kell vele. Vagyona nyugodt életet biztosit. Holnap szólok, Judit elhalaványodott. Erre nem gondolt sohasem Mereven tekintett az írásra. Nem vette észre, hogy bátyja mögötte áll. — Láttad — szólt Bokor Jenő. A leány megrezzent. — Mit felelsz rá ? — Bátyám, én mást szeretek. — Kit? — Aki a vizből kimentett. — Szerencsétlen 1 Az az ember meg apádat. Tartálókos tiszt, akkor tént meg vele a szerencsétlenség. Bokor Judit egy sikoltással a földre rogyott. Mikor magához tért, átgondolta a rettentő helyzetet, künn vihar tombolt, átizzadva, reszketve támolygott az ab» lakhoz, kitárta, beömlött a fagyasztó Szivta magába a halált. ölte tör-