Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-03-16 / 22. szám

XVXI. évfolyam. BCsaba, 1899. Csütörtök, márczius hó 16-án. 22. szám, BEKESMEGTÉI KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség': Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ! Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/. sz. (Zsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész éyre 6 forint. - Fél évre 3 forint. - Negyed évre 1 frt 50 kr. Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-félehá ^ Egyes szám á-a 8 Kr. hova a küldemények ős az előfizetési pénzel Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor küldendők. lehet, évnegyeden belül ja. A hirdetési dij készpénzzel helyben flzetendl hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára . lfogad bármely jónevC fővárosi és külföldi hirdetési iroda. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A költségvetési vita. Hétfőn kezdődött az 1899. évi költségvetési vita az országgyűlésen. Neményi Ambrus ritka szerencsével pótolta Hegedűs Sándor volt előadót, kinek elismerését fejezte ki e helyen évtizedig való munkásságáért. Kedden már Apponyi beszélt. Az Eötvös-Komjáthy párt ugyanis kellemetlenkedik a volt nemzeti párttal, a miért beléptek a szabadelvüpárt soraiba. Komjáthy azt fejtegeti, hogy Apponyi Albert gróféknak le kelletett volna mandátumukról mondaniok, ha pártot változtatnak; erre felelte Apponyi: — Történt ez évi márczius elején, hogy egy miniszterelnök itt e Házban oly programmot adott, a mely lényegében azonos a volt nemzeti párt programmjával. Se a közjogi téren, se a belügyi kormányzás mezején, se a hadügyi téren ellentét a kormány programmja és a nemzeti párt elvei között nem volt és miután a miniszterelnök egyéniségében és kifejtett kormányzási tervében teljes garancziát kellett találnunk, nemcsak lehetségessé vált, de le is kellett vonunk a helyzet kon zekvencziáit és külön pártállásunkat továbbra is fentartani teljesen indokolatlan dolog lett volna. Teljesen igaza lett volna — szólt Apponyi a helyeslések után — Komjáthy Bélának, ha a programmunk megváltoztatásáról lenne szó; ez esetben igazán kötelességünk lett volna megkérdezni választóinkat: támogatják-e bizalmukkal uj programmunkat ? Meg is tettük volna. De programmunk, a melynek alapján megbízásunkat nyertük, nem változott és továbbra is ennek érvényesítésén dolgozunk ott, a hová a helyzet természete bennünket állit. Végül kijelentette, hogy a nemzeti párt minden utógondolat nélkül, főleg pedig minden olyan hátsógondolat nélkül, lépett be a szabadelvüpártba, hogy ott külön pártot alkosson. Végül a kormány iránt táplált bizalmánál fogva a költségvetést általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadta. Ugyancsak a költségvetési vitánál kiválóan érdekes beszéd hangzott el: Lukács László pénzügyminiszteré, kinek a nagy Polónyi megígérte a harczot. Lukács, ok nélkül jóformán a kamarilla tagja gyanújába keveredett. A legtöbb ember az ischlí klauzula miatt háborgott, de a legtöbb ember általán nem tudta, mi az az ischli klauzula. Lukácsra kenték, hogy ő adta föl a nemzet jogát, mert a kiegyezési javaslatokba becsempészte azt a pótczikket, hogy ha alkotmányosan a kiegyezés meg nem köthető, az örök időre változhatatlanul fönnmarad. Ha ez igaz lett volna, ha Lukács teszi meg e jogengedményt, akkor valóban nem lenne olyan szigorú szó, mely méltóul fejezné ki föl háborodásunkat. Csakhogy az ischli klauzula nem volt Erre vonatkozólag a pénzügyminiszter szó szerint ezeket mondotta: Az ischli klauzuláról és azon legendákról van szó, a melyek ezen klauzulával kapcsolatba hozva, a legkülönbözőbb variácziókban bejárták a sajtót és megtévesztették a közvéleményt. Kijelentem, hogy ischli klauzula nincs, nem létezik, nem is létezett. Ischlben egyáltalában nem jött létre semmiféle megállapodás és a mennyiben ez az ischli klauzula az én személyemmel hozatott valamelyes kapcsolatba, ki kell jelentenem, hogy az tisztán tévedésből származik, mert én a mult év egész folyamán Ischlben nem voltam, ott tanácskozásokban részt nem vettem és ott semmiféle klauzulum létre nem jött. Most már ennek a méregfoga is ki van véve a magyar közéletből és — a mi bizonyos — Lukács Lászlónak sem fogják megkeseríteni a napjait, mint eddigelé megkísérelték. Mi is volt tulajdonképpen az ischli klauzulában. Augusztusban, mikor nem jöhetett tető alá az osztrákok obstrukciója miatt a kiegyezés, akkor kisegítő eszközként azt iktatták a kiegyezési javaslatok alá, hogy azok érvényben maradjanak, mig az országgyűlés másként nem határoz. Jogokat föladni nem kívánt s csak az osztrák obstrukció nyomása alatt született, mert a gabona le volt aratva

r de nem lehetett behordani, a tartott szakadó esők érték s pocsékba ment az egész fáradság. A gazda is ilyenkor kétségbeesve kapkod minden eszközhöz, de természetesen — bajait súlyosbítandó — nem gyújtja föl még a házát is A mult kormány sem tett ily esztelenséget. Mégis ennek az ódiumát kelletett viselnie Lukács Lászlónak. Bizony a rágalom fegyverét is el kellene vetni, mint a gyulai követ a minap ajánlotta. A közigazgatási bizottságból. Márcziusi ülés. — A közigazgatásibizottság legfogósabb hosszabb vitát keltő ügye volt a Végh Gábor épitkezási ügye. Végh Gábor, gyulai lakos egy szép emeletes bérházat akar építeni a komló utcza sarkán, azonban a város a Halácsy térkép vonalozá sára utasítja, igy beljebb kell építkeznie. Végh ezt az alispánhoz felebbezi, a ki akként dönt, hogy nem akceptálja ugyan a Halácsy térképét, de megengedi Vóghnek nem annyira beljebb építkezni, mint e szabályrendelet vonalozása kívánná, Ez is fokozatos felebbezós alá került. A többi ügyek jelentéktelenek voltak. (Biz ez sem tartozik az idegrázó szeneáczió közzé.) Az ülésről ezekben tudó situnk: Az ülés megnyitatván, felolvastatik az alispáni jelentós. A közbiztonság nem volt jó februárban. A személy biztonságot több megtámadtatás érte, de még nagyobb számú a vagyonbiztonság elleni cselekmény, u. m a vagyonbiztonság Gyulán 4 lopás, Csabán 5 lop is, Orosházán 6 lopás, 1 betörés, Kétegyházán 1 lopás, a szeghalmi járásban egy rablási kísérlet s 4 lopás, a szarvasi és b'kési járásokban pedig több kisebb lopási esettel lett megtamadva. B*les )t volt 4. Orosházán Nagy Sándort Dimák Lajo-> véletlenül agyonlőtte, Bánfalván VidaVera tűzbe esett ós súlyos ógé-i sebeket szenvedett; Szirvtson Veles György részben saját vigyázatlansága, részben a hiányos óvintézkedések következtében egy o aj malomba esett ós meghal', az eset az illetékes hatósághoz feljelentetett, végül Gyomán Szilágyi Sándor a holt Körösbe fulladt. Öngyilkosság volt 5 esetben. Szarvadon, a hol Jánovszki Jánoa 70 éves ácsmester ; Békésen Szőke Sámuel akasz tással; Sámsonban Sipo* György kést-el vetett végett életének ; C orváson Csizmadia István megmérgezte; Gyomán Fried Lajos agyonlőtte magát. Tüz voit B. Csabán 2, Endrődön 2, Sámsonban 2, Kondoroson ós Gyomán 1—1, összegen 8 esetben. A munkások helyzete általában kielégítő s csak a sárréti járásból ),BékésmegyeiKőzlöny"íárcája. Maga sírját ásta meg. — Népies rajz. — Kameráson szerelmes emberek lak nak. Szeretik is a fehér népet Isten rendelése szerint, a sziv szavára, még is : mikor a szemét pirosra sírt menyecske urát ott siratja a virrsztóban, már némikf'pnen megvigasztalódik. Pedig egész boldogságát rabolja el a halá), szerelmes szivének, habár a kínszenvedés keresztjét venró fel, ha azzal urát megmenthetné és visszahozhatná boldogságának, még is : mikor elő éneklő vén aepzonyok azzal hozakodnak elő, hogy a hátra maradt özvegy mennyecske kap még férjet nem egyet, de hatot, akkor az a fcubáiiatba esett menyecske kitörüli a könnyet a szeméből s vájjon kitudja, mirül gondolkodik ? Szerelemről ? Nálunk nagyon figyelemre méltók a halotti virrasztó tjszakák. A ki egy-egy becsületes paraszt élettörténetét egyik vagy másik íö;dmivelő lapnak szándékozna megírni, jöjjön csak el Kamarásra A hallotti virrasztón elmondatik a halott egész élettörténete, arra is kiterjeszkednek, a mi ugyan aprólékos dolog, de amiből legtöbbször kiveheti az ember, miképpen szerették egymást, ezek a pá rok. üis amit biztosan állítok, nálunk az a becsületes paraszt zaklatás nélkül bal meg. Nem ugy, mint az uri világban, 8 hol örökösök ideges türelmetlenséggel lesik a végrendelkező halálát. Viszont az sem igen történik meg, hogy egy egy asszony, vagy férfi hitvese halála miatt magától is eldobja az életet. Mert azt tartják naluuk : bogy habar „Az édes apám halálaval gyaszba borult életem, még élnem kell ezért a gyászba borult | életért". „Hogy az uram nékem meghalt : a szivem hasadt meg; de azért majd csak össze drótozza, a gyerekeim szere tete". Tisztességes nép lakik nálunk. Azt Sím a tiszteletlenségnek tulajdonítom, hogy a mig a halottat el sem temetik, már is asszonyt, már is férfit ajánlanak uj házas társul. Nem. Voltaképpen talán arra való ez az sjánlgatás, hogy az özvegy ne sírja ki egész szivét, mert ha kifolyt abból a szemekből minden könycsepp nem érez a sziv többé. Ritka eset, mikor az ajánlgatás, a virrasztón meg hányt vetett uj házasság bekövetkezik, de most éppen olyant mondok el s olyan volt az ajánlgatás: a mi bevált. * Tobcsanyi Pali is legény volt, még pedig a javából. Volt hozzá módja, mert numerusos gazdának volt a fia. Bolondult a lányokért, de a leányok jobban — érte. Mert barna bajusza volt ós olyan szépen állt ez neki, hogy a tiszt urak, csupa semmiért megálli'ották, mikor szalutált nekik, a katonáóknál. Ugy gyö nyörködtek benne, mikor szép termetével, végig ment az aranyos végen. Ezen az utczán laknak a legmódosabb leányok, megtán a legszebbek is. Őt is arra ve vette a szive, a Tormos Roziékhoz, pedig pedig sokan esengettek azért a leányért. De Pali nem félt egyiktől sem. Neki karja volt, olyan kettő, a melyekkel Rózsit ölelni tudta hűségesen, meg a melyekkel rá tudta húzni a fokost, bár nulyík derék legényre. Emberséges szivében csak kettfi lakozott: a bcc-ület, meg a szere'et. Egyiket nem hagyta a másikért. Igazat beszélt, ha kedvében esküdött a leánynak, mert olyan volt a beszédje, mint mikor valaki ögész lelkével fordul az istenéhez. Ilyennek szerette volna látni Rózit is, de hát a?,, bizony csak el kell árulnom, kicsit Csapodár leány volt, ő szépen tudott mo solyogni másnak is. C<ak akkor szűnt meg a kedve, mikor Tobcsányi Pali, a Boros Gyula fiát verte fél halálra meg mikor a Boros Anti pajtásai léket ütöttek a Pali fején s a mikor Pali már fel vette az utolsó kenetet is. Akkor látta az ő édes lelke, hogy Pali szivesen meghalna az ő bogár szemóért. Akkor fogad ta meg magában, hogy a Palié lesz, akkor : Mikor a Pali szép szeme olyan szo moru pillantásokat vetett reá, mikor a Pali homlokán, halálos ágyán kiütött a verejték gyöngye. Megesküdött, hogy a Palié lesz, ha az felgyógyul. Es ha igazán lehet az imában vigaszt találni, Rozi talált. Milyen jó, hogy nem csalódott hitében. Pali csakugyan jobban lett, mintha a betegság komolyabbá tette volna ; sok el mult abból a kurucz, szilaj kedvéből. Gondo'kodó lett ós az életet nem vette legényesen, hanem a felnőtt férfi eszével megfontolta : becsű letesen akarta azt megkezdeni. Szerető szivének, boldogságának, munkakedvé nek céltudatos reményeivel, józanon, férfiasan. A pap összeadta őket. Édes megnyugvás az életben, a mit különben so kat látok az én falumban, vezette őket a jövendőbe. Nem beszólt róluk senki, ez pedig a legjobb minálunk. Mert akit például a pletyka hir visz szájrólszájra, a kiről sokat beszélnek, az nam sokat számit. Hallgattak róluk, teh»t nagyon szerették egymást. A Pali szerelme nem tévedt gazosba. Neki csak Rózsi kellett az ő jó lelkével. Sokat jártam a házukhoz, valósággal szépnek láttam az életet, náluk. Csak az vetett a Pali lelkére borút, hogy két évi házasságuk alatt gyermekük nem született. De ezt a szomorúságot is igyekezett a szép Rózsi asszony eloszlatni. Vigasztalta, hogy majd csak ád az Isten egy porontyot. Dí csak vártak, vártak. Már egy napon olyan sértően oda vetette Pali : — Nem is szeieísz t? engem, Rózsi. — Kendet mindég, mást soha sem. — Hej hej — Rózsi. — Ne zaklassa a lelkét, én szeretem kendet. — De már kezdenek beszélni a faluban. Tegnap is azzal szomorította^, ho^y már te nem szeretsz. — Ki mondta azt ? Rágalom. Becstelenség Ki mondta T - Mindenki. — Hiszen tudja kend, hogy ide nem jár senki. — Jól van no- De azt a Kajeza gyereket elbocsátom. Nem kell nekem többé kis bérep, még ma kiadom a kommencióját. — Minek tenné kend? Derék fiu Aztán fo'yik a kezében a munka Kend mostanában köhög is. Minek erőltetné kend magát? Jó lesz még az a Kajsza gyerek, meglás a kend. — Asszony 1 Nagyra becsülöd azt a flut. — Érdeme szerint. — Ugy ? Nevess no, beszólj no ; aszszony, te . . . te . . . asszony I . . . Es ettől a pjrcztől kezdve, vége annak a boldogságnak, a mely olyan jól kezdődött * Tobcsányi Palit üldözte a szerelme. Kereste a feleségét ós egyszer alkonyatkor az itatónál, a Kajsza Péter karjába találta meg. Az asszonyra rászakadt a pokol, mert az ura haragja az volt. De Kaj

czt Péter, habár eddig, az alárendelt személy rettpgett a gazdától, most szembe állt vele, felfogta a Pali karját, mikor megcáSpni akarta sz asszonyt.