Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-03-12 / 21. szám

XXVI. évfolyam. B-Csaba, 1899. Vasárnap, márezius hó 12-én. 21. szám. BEKESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI és VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Appouyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közleményei küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 8 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám á-a 8 kr, Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára ilfogad bármely jónevü fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/,, sz. (Zsilinszky-félehá hova a küldemények és az előfizetési pénze küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetenc „Nyi!ttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Zászlóbontás. (V. L.) Ma állítják föl második őrállomását az emberszeretet, a szabadelvüség- és hazaszeretetnek Békésmegyében, Békés-Csabán. Szivből jövő „Istenhozott"-tal fogadja az idegenből idesereglett vendégeket Csaba város polgársága, ez a lelkes polgárság, a mely egész jelentősége szerint föl tudja fogni a mai kulturünnep jelentőségét. Tudatában vagyunk mi régen, hogy a társadalom az ő tömegható erejét, a vágyak amalgamizálódását nem szolgálta eddigelé Társadalmunk szervezetlen és cselekvésre képtelen. A nemzeti czélok szolgálatában álló kulturegyletek nálunk évszázados, de még évtizedes múlttal sem dicsekedhetnek; tudjuk mi jól, hogy töredékekre szakadozunk e téren is és erőtlenségünk kicsinyes eredményekhez juttat csupán Hogy a magyar társadalomnak tenni kell, mert a jövő század uralkodó eszméinek nem az állami hatalom az orvosa, hanem a társadalom, melynek szervei alkalmasak azokat a subtilitásokat megérezni, elhárítani, előidézni, enyhíteni vagy sarkalni, melyekre a közhatósági tényezők eszközei szinte alkalmatlanok és ha mégis a társadalmi szervezetlen ség folytán ma még föladatául ismeri, ezt csupán félsikerrel végezi. Az Országos Nemzeti Szövetség, mely a magyar társadalmi osztály fölrázásáért, feladatához való fölemelésért és nemzeti aspirációink megvalósításáért, mellette a társadalom békés fejlődéseért alakult, amelynek nincsenek korlátai sem vallás, sem társadalmi és politikai állás, sem nyelv és nemzetiség, — ma vezérembereiben Csabára tette táborkarát és a nemzeti nagy czélra egy őrszemét itt állítja föl. A zászlóbontáshoz sikert kívánunk. Vigye a zászló győzelemre, diadalra a hadsereget, mely lelkesen sorakozik a táborkar mellé. Az őrszem szerencsés helyen van fölállítva; a magyar szó kulturfejlődésére tekinthet egyfelől, másfelől meghallhatja annak a társadalmi exoluciónak kósza, előresiető, esetleges vihart rejtő dörrenéseit, melynek explozióját, a maga nagy forradalmi tüneteiben, mi talán meg sem érjük. Mi csak látjuk a társadalmi probléma halvány kontúrjait; egy-két villanása már le is folyt előttünk; teszünk is ellene, mire emberi erő képes; üterén tartja a közhatóság a kezét; a keresztyén humanismust, a durvaságot megnivelláló kultureszközök mindegyikét harczba hozzuk ellene. Talán siker járt a munkánk nyomán? A társadalmi feladatokhoz im jelentékeny tényező sorakozik most mellénk: az „Országos Nemzeti Szövetség". Esküdjünk a zászló alá! Legyünk lelkes tagjai ennek szövetségnek. Az eszmét, melynek hangoztatása mellett zászlót bontunk, nem szabad sem czégereznünk, sem botránkoztatnunk. Ne legyen a mai kulturünnep sok hű-hó semmiért. Ne csak tagsági dij fizetők legyenek a zászló emberei, de a Szövetség szolgálatában munkás, dolgos és a lelkesedésben nem lankadó hadsereg. Számítunk a központ éberségére és támogatására. Ma még a lelkesedésben és kitartásban bámulatraméltó központi vezetőséget a szervezés, az erőgyűjtés feladatei foglalják el Itt is, ott is megalakul a szövetség; a főfigyelem magára a szervezésre van koncentrálva. Helyes a tennivalóknak ez a lelkesedéssel vitt első lépése; de aztán szervesebb és jól kijelölt munkának kell megindulnia és a vidéki szövetségeket egységes szellemnek kell átlengenie. Azért a nemzeti szövetség kongresszusi intézményét az eszmék kicserélésére és a lelkesedés föntartásáraelodázhatatlannaktartjuk. Nagy czélokat vállaltak az urak, kikhez ma szerencsénk van. Az ő eddigi sikereikre támaszkodva nagy eredményeket várunk tőlük, hogy az eszme mellett híven kitartanak és pennünket, a kikben inkább sejtelmekben élnek a feladatok, — ki fognak oktatni, lelkesíteni, buzdítani. Ünnepi érzéssel szivében kiáltja rnai vonatokon érkező vendégek elé Csaba város minden polgára: — Isten hozott ! Isten hozott! Munkás menház, gombgyár Szarvason. — Képviseleti közgyűlés. — Szarvas képviselő testülete Cíülörtökön délután rendktvüli közgyűlést tartott, amelyen a városra a messze jövőbe kiható, nagyjelentőségű tárgyak kerültek a képviselők élénk érdeklődése mellett szőnyegre. A közgyűlés első tárgya volt a földművelő munkásegylet körvóuye, egy muukásmenhaz létesítése iránt. A földművelő munkásegylet ene kórelme hosszú vitát keltett, a mennyiben a kérelemből nem tűnt ki világosan, váljon az egylet a piacon felállítandó csarnokot, úgynevezett munkásbörzet ker e, vagy padig bárhol a városban megfelelő egyleti he Iyiséset ? B o 1 z a G >za gróf, akinek a kór vény masolamt a inu ik iso'i megküldötték s a ki ez ügyben a kör vezetőive értekezett, fejtette es ismertette a muu kások tulajdonk jp mi kérelmét Síerinte méltányos, hogy a váios a mintegy 500C munkás káraim >t fontolja meg és ne zárkózzék el mereven a kerelem teljesítése elől. A maga részéről azt az ajánla oi teszi, hogy a munkás egylet bérletét a város viseljs igy mintegy subventionálja az egyletet, amely kervónyóben is azt hangoztatj >, hogy fő feladitanak te kinti az idegen izgatók kiküszöböléséi ós munkásainak muuka közvatiiésót ha tósági felügyelet mellett. Az ily egylet, mely nyíltan dolgozik, megérdemli a pártolást. A képviselők ke/Ó3 kivétellel mind bozzá szóltak e tárgyhoz, mig vegn B a u k ó György törvenybiró ajanlatara határozatba ment az, hogy a község elöl járósága tudja meg pontosan az egyiei vezetőitől, hogy mit akarnak tulajdocképen, s a valasz a legközelebbi gjü.é 3en tárgyaltassék. A második, s a gyűlés legfontosabb tárgya következett ezután, a vármegye alispánja által Szarvas város reszere ajánlott gombgyár létesítése iránti intézkedés. Az elöljáróság felolvassa a vármegye alispánjának e tárgyban küldőit leiratai, amelyben elmondja, hogy az elmúlt nya ron tett kü földi utja alkalmával meglátogatta a morvaországi Eichberg Adolf gombgyárát is, aki hajlandó lenne 35 óv óta ott fenrálló gyárit Szarvasra áttenni, ha a város az átköltözés, munka és piaezvesztés és uj befektetés költség különbözetei fejében 10 éven át 6000 frt évi segélyben, s legalább 15 évi községi adómentességben részesítené a gyárat; s viszont a gyár biztosítja a varost, hogy állandóan 350 munkást a:k>umaz gyárában. „BékésmegyelK.özlöny"tárcája. A mai esabai ünnepély. — Egy kis intimitás. — Mint bevándorlott, de a csabai viszonyokhoz teljesen aklimatizálódott újságíró-mesterember, többször tartottam már a közállapotok ós társadalmi mozgolódások ütőerén a kezemet. A hazafiság meleg dobogását éreztem mindenha. Csodás a mi közönségünk, mikor a hazafiság jelszava hívogat. Lelkesedésünk meleg és igaz. Ilyenek vagyunk régen: 1848-ban is a tót Csaba több önkéntes katonát adott, mint a magyar Vásárhely. Ez nem mese; ez históriai valóság. Azóta a hazaszeretet szent Veszta tüze csak ünnepségeken lángol; de messze fénye van. És ez a fény nem pásztortűz, hanem állandó, mely nem hanvad el soha. Egyszer, mint márcziusi ünneprendező azt merészeltem, hogy jegy nélkül engedtük, föl a Vigadóba a közönséget. A hajam tzála még máig is égnek áll, ha reá gondolok. A közönség roskadásig töltötte meg a Vigadó minden zugátja a karzatot. A vasoszoiopok akkor mutatták nagy erejüket. Ember-ember hátái a teremben s odakint forrongott az utczán az ezernyi nép, a melyet fölengedni már ópenséggel nem lehetett. A mai ünnepélyre nyolezszáz jegyet nyomattunk. Csütörtökön reggel helyeztük el két kereskedésbe, 11 órakor már nem volt jegy. Valami ötvenedik hely ez — amint en tudom — a hol e Nemzeti Szövetség, ez a mind jobban izmosodó hazafias liga megalakul, de merem mondani, hogy az érdeklődós iránta sehol sem volt nagyobb, mint nálunk. Es a mai ünnepélyes manifesztáció méltó az eszméhez; méltó azokhoz, a kik oly szívóssággal álltak az eszmék szolgálatába. A dividendák, a bank és ipari vállalkozások lázas idejében, mikor minden érzés, akarat és vágy, öröm és szenvedés, mámor és köny az arany borjú körül hódol ; mikor dicsőség, aszszonymosolygás, kényelem, szerencse ós a földi pálya minden vágya csak anyagi sikerért való : szinte tétovázva, szinte tá jókozatlanul, szinte őket meg sem értve, nézzük a Nemzeti Szövetség központi vezérgárdáját, az alakitókat. Hát még ilyen idióták is vannak ez utilitarius korban ? íját ól még az ideál ós nem ölte meg rém, gonosz szelleme, a pekunia? Es nyomban sokban a hitetlenség is fölfakad, hogy a kis csapat, ez üzleii áradatban el nem érheti célját; hogy az ő világuk nem a mi világunkból va ók; hogy a társadalmat a hirdetett hármas eszmének : az emberszeretetnek, az osz tály egyenlőségnek ós a hazaszeretetnek az ő ideális vonatkozásaiban, —nem fog ják megnyerni. Hogy nincs az a jellem beli erő, mely a kor uralkodó eszméivel küzdjön, hogy abba a társadalomba, mely mint a pásztortűz gyulád föl és ham vad el, — ez éltető eszméket bevinni balfogás és eredménye: balsiker. De ezt a hitetlenség dómóna súgja. És ne hallgassatok a dómónra. Engedjétek át sziveteket a mai napra az eszmének ; kétkedők megtisztultok. Az igazság eszméje nem bukhat el. Pedig az igék, miket ma hirdetnek, az igazság. És nem fognak bukni! A Nemzeti Szövetség egy kis hónapos padlásszobában született, — hallottam a minap Szarvason. Nem kicsinylem, mert az emberiség legfenteljesebb esz méje a keresztény humanismus, mely ideoda kétezer esztendős, az meg istálóban, jászolban született. Az eszmék demokracziája nem újkori, mint a társadalmi demokraczia A Nemzeti Szövetség egy hirlapiró társam eszméje, D ó r y Gyuláé. Marcialis alak. Ugy ül évek óta az „Egyetértés" egy üveg kalitkájában, mint egy oroszlán. Hatalmas hangja van és réme a rossz tárcaíróknak. (És én mégis ingerelni me rem ezt az oroszlánt.) Pák h Albert híres ós t'rdes szerkesztői üzenetei atyai figyelmeztetés az ő pazarul rövid ós érthető üzenettihez. A tárca rovatot vezeti évek óta és az többet tett a tudományok népszerűsítésére, mint két ludományos tór.-ulat. Az ő agyában fogant az eszme és különös véletlen, hogy (akaratomon kivü') én tudtam róla elsők között. Porzsolttal, a népszínház mostani igazgatójával beszélt évek előtt. A Nemzet redakciója nyitva volt és Dóry suttogása (deezmindensértés nélkül legyen mondva) olyan, mint a jó Brazovicsé, az Aiany emberben. Önkénytelenül hallgattam és tetszett nekem a lelkesedésnek meginduló lávája. A Dóry svádáj la egyszerűen szédületes. Persze, D é r y, az eszmetermelő semmi sikerhez nem jut, ha nincs két olyan lelkes férfiú, mint Herczegh Mihály és Bartose Andor. A mi^sejtelmekben ólt Déryben, ők annak alakot adtak, tán Krivácsy Géza energiája vitte dűlőre. Bámulatos akcióképessóg ! Ciceró modern formában Hét levelet ir s diktál, telefonba beszól ós útra pakol. A postai forgalom mostanában való nagy emelkedése ennek a kedves uri ember nek köszönheti. Levelei mennek mindenfelé ós kifogyhatatlan a lelkesedés a lel kesitósben. Déryt kivéve, a felemiitettek mindegyikéhez lesz szerencsónk. Fogjunk velök szívesen kezet; elég nagy urak ah hoz, hogy nsi, egyszerű vidékiek megtisz teltetésnek vegyük a parolájukat, melyet viszonozunk abban a tudatban, hogy lelkesebb férfiakkal még aligha állottunk szemben. A gyomai követet, Barabás Bélát kell-e nekem bemutatnom? Hiszen ő a mienk. És jöttére Gyomáról megmozog, a ki mozogni tud, különösen ha tudnák, hogy beszélni fog. Barabásról egyet el lehet mondani, hogy nincsen ebben az országban olyan képviselő, kit választói annyira szeretőének, mint őt. Komlóssy János dr. esztergomi kanonok és Kiss János, egyetemi tanár szintén kedves vendégeink. A kanonok ur egyike a legszeretetreméltóbb papoknak, a francia abbék honi talajú, sooén képviselője'; sok az ellensége, amiből következik, hogy sokan tűzbe men-