Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-09-08 / 72. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Csütörtök, szeptember hó 8-án. 72. szám. KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztöségj: Apponyi-utcza 891/ 4 az. (Zsilinszky-féle házi a hova lap szellemi részét illető közleményeit küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer; vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám á a 8 kr. Előfizethetni: hely bűn a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehat, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/, sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A kiegyezés. Az ellenzék azt hiszi, hogy a kor­mány az engedékenység kátyújába rekedt, mikor kilátásba helyezte az önálló rendezkedést és azt törvény­könyvbe iktatta a képviselőház. A törvény szerint, ha május hó elsejéig nem voltak a kéj, viselőház asztalára letéve a kiegyezési javaslatok, akkor a kormány utasittatik az önáíló be­rendezkedések megtételére javaslato­kat benyújtani. Az ellenzék pedig, amely kormány ­buktatási czélból még az osztrák ház szabályokat is olvassa, azt a magya­rázatot adja a dolgoknak, hogy mi­vel az osztrák képviselőház elnapol­tatott, ott a Badeni kiegyezési javas­latok benyújtva nincsenek, mert az osztrák képviselőház szabályai sze­rint, ha egy törvéuyt a ház berekesz­tés előtt le nem tárgyal, az semmis, azt újra be kell nyújtani. Az ellen­zék tehát azt vitatja, hogy nincs be­nyújtva s igy a magyar kormánynak niucs más választása, mint az önálló berendezkedés. Csakhogy ez az ultima ráció. És a kormány eddigi magatartásából ki­tűnik, hogy a véletlen körülményeit nem használja föl Ausztria ellen. Az a fiskális politikája és Bánffy szofiz­mának bélyegezte ezt a magyaráza­tot — hogy mert az osztrák házsza­bály szerint a kiegyezési törvényja­vaslatokat az ottani kormánynak újra be kell nyújtania, hát nem is volt májusban benyújtva. Be volt biz az. A fix terminust a benyújtásra ők betartották. Ez — gondoljuk — azért volt, hogy a ki­egyezési kérdéseket tegyék Ausztriá­ban a politikai kérdések gerinczévé, az áldatlan faj és nyelvi harczok he­lyett. Magyar szempont szerint pedig mi kívántuk a fix időpontot, hogy föltétlenül biztosak legyünk arról, hogy a kiegyezés határidőre elkészül. De hát ki biztosit arról, hogy el nem készül? Bánffyt kecsegteti a remény, hogy az osztrákok eszökre térnek. Hiszen elvégre is az osztrákok töb­bet koczkáztatuak, mint a magyarok. Hinni lehet, hogy mégis megcsinál­ják a kiegyezést, melyet a koimáuy „a törvény határai között és az or­szág gazdasági érdekeinek figyelembe vételével akar. u De a politikában a „kec^egtetés" nem tényező. Hiába kecsegteti magát Bánffy az osztrák parlamentbe vetett reményével, ha az be nem válik. Mi lesz akkor? Erre is megfelelt Bánffy ; az lesz, hogy érvényesülni fog az 1898. I. t.-c. 3. § áuak rendelkezése, vagyis a ma­gyar kormány benyújtja az önálló intézkedésekre vonatkozó javaslatokat. Milyenek lesznek azok? Erre akarta a képviselőház harczi­láztól égő ellenzéke Báuffyt rászorí­tani, azi kivánva, hogy mondja meg, mik lesznek, minők lesznek ez*k az önálló rendelkezések? A kormányelnök azonban kitért a válaszadás e részéről. Bizonyosau súlyos okok következté­ben. Iudokolása az, hogy egy talán bekövetkezhető esetleges kérdésre pro­grammot adnia időlopás lenne, de azt semminemű parlamenti szabály nem követeli. Azok az okok, a melyek Bánffy szájára lakatot tesznek, aztán erősen megindítják az ellenzéki fantáziát. Miért hallgat Bánffy? ^ Egy ellenzéki publicista szerint azért, mert nem lesznek azok önálló rendelkezések, csak ismétlése (rosszabb kiadásban) az 1867-iki kiegyezésnek és törvénybe iktatja, tekintet nélkül Ausztriára. Ebből aztán az fog követ­kezni, hogy az osztrákok, ha a 14-ik §-ból fölszabadittatnak, visszafogják a kiegyezést dobni. Nini, az ellenzék még fél ettől, pedig az ő elvei szerint örülnie kellene, ha ez — megtörténik De persze, nem történik meg. Mi a válaszadás módjából arra az eshe­tőségre kombinálunk, hogy az 1898. I. t. cz. 3. §. szakában kívánt önálló rendelkezések a ház elé, ha szükség lesz rá, a törvényjavaslat be fog nyúj­tatni, melyben a vámkérdés minden vonalon elintézést nyer. A végrehaj­tás. záradékban azonbaii utasíttatni fog a kormány, hogy Ausztriával szem­ben milyen cautálékkal s meddig ne alkalmazza a törvényjavaslatot; a vi­szonosság minden tételeiben világosan fog precziziroztatui. Ez egyéni vélekedésünk, mely per sze teljeseu szétbomlik, ha az osztrákok e l/ó 26-án eszükre térnek és megcsi­nálják a kiegyezést. — A csaba-apáczai vasút törvényjavas" latát kedden mutatia be Bántfv D z ő miniszterelnök a távollevő Diniéi mi níszter fölkérósórp. A vas-ut engedélye­zéséről szóló törvényjavaslatnak kinyo matását és szétosztását a Ház elhatározta s előzetes tárgyalás végett a közlekedés­ügyi bizottsághoz utasnja — Puszta-Szt-Tornya a képviselőházban. Justh Gyula az országgyűlés keddi ülé­sén terjesztette be a puszta-szt. tornyai lakosok kérelmét a község önálló jelle­gének további fenntartása érdekében. A kérvény a kérvónyi bizottsághoz utasít­tatott. Mint jó forrásból halljuk, ha a a kórvény sokáig fog a kérvényi bizott­ság retortáján átmenni ós P. Szt.-Tornya önálló jellegenek határideje letellőben le-z, akkor maga JuUh önálló interpel­íáczió alakjaban hozza a képviselőház elé a község megszüntetés ügyét. Gazdasági egyletünkből. — Szikjavitás. — Műtrágyázás. — Kiállítás Bécs­ben, Szegeden. — Szemle Szolnokon. — Az éneklőmadarak védelme. — Folyó ügyek. — Elmúlt a nyári szünet. Iskolák, tör­vényház, egyleteink körében újra meg­kezdődik a munka. Gazdasági egyletünk vasárnap tartotta a nyári szünet után első ülését ós mint az alábbi tudósítás­ból kitetszik, — sok üdvös dolgot intéz­tek, vitattak meg. Sikert kívánunk ebben a dolgos esz­tendőben, biztosítva az egyletet, hogy e mezőgazdálkodási megyében ismerjük kö­telességünket mely a sajtóra vár, ós az egyesületi tevékenység nemcsak infor máczió részében lesz lapunkban teljesen hűen megírva, de a közgazdasági kér­déseket magunk is állandó figyelemmel fogjuk kisérni. Az ülésről tudósításunk a követ­kező : Z - i 1 i n s z k y Endre dr., igaz­gató elnök bevezetve beszédét, hogy a nyári szünet után bizonynyal élénk te­vékenység fog az egyesületi életben meg­indulni. általános, a gazdaság minden ágára kiterjedő eszmegazdag beszéddel nyitja meg az ülést; beszédének fogla­latja, hogy a sikeres munkásság meg­Hogyan kerültem én Menyházára ? — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Szép őszi nap volt. Vasárnap dél­után nagy tömegekben hullámzott a nép a váradi utczákon és setatereken. Az óriási vörös plakátok vastag betűkkel hirdették, hogy a szomszéd Bálintfürdő­ben nagy látványosság leend. Maga a világh rü B ondin mutatja be hajmeresztő légugrásait. A nagy pibczról induló vo­natokon tele vagonokkai siettek a kirán­dulók a Bálintfürdőbe. Jegyet váltottam tehát én is s 10 perez múlva már a kies fürdőben voltam. Annyi nép ritkán gyül egybe a Bá lintfürdőben is 1 Boldog volt, a ki a szá­zados fak árnyában helyet kapott. Sokáig szaladgáltam erre arra, mig végre helyet kaptam. Éppen h végső asztalnál volt egy üres hely. Hirman ültek az asztal­nál: egy öreg nr leányával é§ egy idegen, Kérdésemre, el van^-e foglalva a hely, azt a íüle.-eDgő választ nyertem, hogv m-m. Rögtön helyet foglaltam, azaz fog­laltam volna, ha nem kellett volna ma­gamat bemutatnom : Rétesfalvi Tuhu um vagyok, AZ öreg ur is motyogott vala­mit, miből azt következtettem, hogy a nevét mondja és aztán a ki-asszonyra mutatva érthetően mondá: „Elvira le ányom". E szóra : „Eivira" fejembe szököü a ver, mert eszembe jutottak mind azon jeles tárcza czikkek, melyek e név hor dobóinak, jó es rosz tulajdonságait Ráfael ecsetéhez méltóan ecsetelték. Es ha időm, illetőleg pennáin ós tentám lett volna, azaz ha költői vena lakott volna keblem b*n, hirtelen ömlöngő dalt zengtem volna az én Elvirámról, száz: pardon! c->ak asztaltársnőmről. Akkor még nem is sejtettem, hogy jövendőbeli oldalbordám mellett ültem. Pedig ugy lett. A jó bor és lelkesitő zene mellett ugy megbarátkoztunk az öreg Himmelfeszttel és mondhatom a leányával is, hogy azóta mindennapi vendégük lettem. Minden vasárnap ugyanazon asz tálnál, — a hol Elvira kisasszonnyal megemelkedtem — ültünk rendesen, mi­dőn a Balintfürdőbe kirándultunk. Néhány hónapi ismeretség után. mely idő o y kellemesen telt el, boldog vőlegény lettem. Elvira enyém lett, odaköltöztem apósom házába. Oh ki Írhatná le, — mily boldog fészek volt ez a miénk 1 Valahány­szorElvirára esett szemem, mindannyiszor ujabb kellemet, ujabb bájt fedeztem fel benne ; egy egy mosolya, kaczagása, dala ujabb meg ujabb varázserőt kölcsönzött neki; pedig már ekkor teljesen ismertem, azaz : gondoltam, hogy ismerem. Keve­sen jártak hoszánk ós mi sem ig n men­tünk máshová. Egymást — ugy látszik — teljesen kielégítettük. A boldogsig azon­ban olyan, mint a feített fazék, htmar lekopik róla a festék, ugy történt nálunk is. Ap'tsom hirtelen meghalt. Gyász bo­íult kicsiny csaladunkra. E váratlan ese­mény feleségemet ugy lesújtotta, hogy ágyban fekvő beteg lett; midőn némileg felépült, orjosi tanácsra eladván városi házunkat, Acsfalvára költöztünk. Ott fe­leségem c-akhamar magához jött; a fa­lusi levegő, meg a kellemes társaság jót tett neki; ott volt az uradalmi intéző, a gyógyszerész, több földesúr családja ós az orvos ur kedves személye ; azért man­dom személye, mert nem volt csaladja. A mily nagy volt örömem, hogy feleségem t nagy csapást, mely őt ?pja elvesztéval érte, hanqar kiheverte; épp oly nagy vqlt bosszúságom, midőn ész­revettem, hogy Elvira nem a régi többé Ugy tetszett, mintha nem is az orvosság, hanem az orvos ur kedves személye gyó­gyította volna meg; mert, a kedvesen látott orvos ur akkor is tapogatta fele­ségem üterét mikor már nem is volt beteg; aztán oly gyakran járt a házhoz, hogy ha minden látogatását meg kellett volna fizetni, egész vagyonúik nem lett volna elég az orvos ur tárczája folyto­nossági hiányainak eltüntetésére. Sőt né­melyek már szarvakat is véltek felfe­dezni mindinkább nagyobbodó homlo­komon 1 No, ez nem jól van igy, Tuhutum 1 mondám magamban midőn kint a me­zőn az ökrök u án jártam. Itt valami; tenni kell és pedig mennél előbb ! Most az egyszer ón állok be orvosnak. Mind a kettőt ki kell gyógyítanom nyavalyá jókból Tudom már, mit tegyek s biztos vagyok benne, hogy orvosságom sikere­sen fog hatni. Szinleliem az idegest, ad­tam a haragost. Néha-néh<\ törtem-zuz­tam, ami kezem ügyébe esett. Felesege­met szidtam, mint rossz ós hűtlen asz szonyt. Előre láttam, hogy ez igy nem tart­hat sokáig. Csakugyan feleségem és az orvos kezdtek sugdotódni; elhatározták, hogy tébolydába visznek. Egyik hü cse­lédem hiven értesített róla, hogy mit vó geztek a hadi, illetőleg orvosi tanácsban. Egy szép napon — miről előre ér­tesítve voltam, — feleségem utánam jött a kertbe s szokatlanul barátságosan, sőt mondhatni, hízelegve simult hozzám és azt a tanácsot adta, menjek Menyházára ótt talán — úgymond — újra visszanye­red régi jó kedvedet. — Óh nagyon szívesen szóltam én — ha azzal.kedvedre tehetek. Ki nem hallgatna a kedves feleség tanácsára? — Igen, — kórlek —, menj el egy kát hónapra, (mért nem egész évre?) az jót fog neked tenni — igy folytatta a kedves. Az orvos ur megígérte, hogy elkísér, nehogy az uton valami baj ér­jen. Ahá értem már 1 A terv tehát készen állt ; bevisszük az öreget — mint már t. i. engem — a bolondokházába és akkor nem zavarhat bennünket senki emberfia ós a világ sem tehet szemrehányást, mert hisz mindenki tudja, hogy az öreg elméje meghibbant. Hanem ez terv éppen az én mal­momra hajtotta a vizet. Én is kész vol­tam a tervemmel. A mint az angyalföldi hires ház elé értünk, hirtelen leugrottam a kocsiról ós beszaladtam a házba s be­jelentettem, hogy egy veszélyes bolondot hoztam, ki orvosnak képzeli magát, pe dig csak kopott földesúr. A mikor az orvos ur u ánam odaért, már két mar­kos legény várakozott rá, hogy megfogja és a megfigyelő zárkába vigye. Hiába tiltakozott az orvos ur, a legények nem is hederítettek rá, hisz tapasztalatból tudták, hogy minden odakerülő bolond azt kiabálja, hogy ő nem bolond. Én pedig siettem Menyházára, mint a ki dolgát jól végezte, hogy kedves fe­leségem tanácsára használjam a fürdőt; hasznait is. nem csak nekem, hanem a feleségemnek is. Ibi& Hogyan ápoljuk arezunk szép­ségét. Irta : Hódító Asszony. — Mi a szépség? Harmónia. Maga az arcz szépsége természetes az azt takaró bőr állapotától függ. Szép ez a bőr, ha normális, ha egészségből üde, ha sima és ha fénytelen Hogy valaki szőke-e, vagy barna; az függ a rosszaktól. Euró­pában több a barna mint a szőke. Minél északra lakik az európa. annál fehérebb. A skandinor vérerei meglátszanak. Azért nem is fehér már, de rózsaszínű piros.. A bőr szine függ a digment (ver festény) mennyiségétől, mely a bőr rétegébe van j rakódva. A bőr akkor a legszebb, ha hamvas máskép matt. Hamvassá teszik a bőrt & faggyumirigyek. Ha ezen mirigyeknek sok a váladéka, akkor az arcz veritókes zsiros, ha pedig keveset akkor az arcz pergamenszerü. Persze oda van a szépség, ha bibircs

Next

/
Thumbnails
Contents