Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-08-25 / 68. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Csütörtök, augusztus hó 25-ón. 68-ik szám. BEIESMEGYEI EOZLÖNT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőségi: Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/, bz. (Zsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Apponyi-utcza 891/

4 ez. (Zsilinszky-féle ház hova lap szellemi részét illető közlemények 8Zani á 1 8 *

r- h<>™ a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikoí kuldend . lehet, évnegyeden belül is. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külföldi hirdetési iroda. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. jövőben megoldásra váró tervei, szándékai; minden körben olyanok jobbára az auspiciumo'c, hogy csak nagy akaraterő, folytonos munka, érdeklődés és egyiittmükö léssel lehet sikert elérni. Ezeket a tényezőket várják áhitva mindazon czélok, a melyeknek hivatott tényezői auyári szünetet legfölebb arra használták, hogy csöndes elmélkedéseket folytattak, miként lehetne a közel jövő feladatait sikerre vezetni? Ha széttekintünk a megyében, minden egyes községünk, városunkban, testület, egyesület, kör és emberbaráti intézményeinknél láttunk megkezdett, félbemaradt intézményeket és aspirácziókat. A vármegye kö zönsége nagy sikerrel orvosolja a szoczialis sebeket és lépten nyomon a pacifikációnak jeleit örvendetesen látja a szemlélő. Gyulán évtizedek óta nem mutatkozott oly egészséges ha'adás, mint most. Nagyszabású intézmények valósulnak és mintha társadalma is feltápászkodnék abból a tespedésből, melyben eddig közczéljai elsenyvedtek. Csaba társadalma arról nevezetes, hogy erre támaszkodni lehet Sikerre vezet sok akcziót s — a mint örvendetesen látjuk — az oly szép czélu emberbaráti czélt, az alumneum ügyét is sikerre fogja vezetni. Képviselőtestülutünktől a városiasodás érdekében várunk ez év során üdvös elhatározásokat: nevezetesen a közvilágításnak terén kell már tennünk és határoznunk, szövőgyár, felső leányiskola, preperaudia szintén az ő akczióitól várják sikerüket. Hogy társadalmi téren mily sok a teendő és feladat, igy pragmatikus módon elsorolni nem is tudjuk, pedig beune élünk. De akár merre szét tekintünk a megyében Orosháza, Szarvas, Mezőberény, Szeg halom,Békés, Gyoma és atöbbi derék iparkodó községeknek meganyiaknak vau feladatuk, czéljuk, aspirációik s ezek összeségükbeu adják meg azt a közéleti elevenséget, melyet irigyel a szomszéd, a melyről ide-oda nevezetesek leszünk. Az idő, melyet élünk, a haladásé. A társadalom nagy áldozatkészségre hajlandó. Haladásunk békés és tervszerű. Társadalmunkban nem pusztit a politikai gyűlölködés annyi helyen a közéleti működés e pusztító filloxerája. Nem mondhatjuk azonban, hogy a társaáalmi klikk-szellem, a koteriák érvényesülése itt-ott szét ne robbantaná a társaságot és ki ne végezné a társaáalmi czélt. E« baj. Ez ellen tegyenek azok, a kik most a magányban bölcsen eljutottak arra csöndes kontemplácziók után, hogy az ember társas lény, rendeltetése a társadalmi téren érvényesülni s együttes feladatokat valósítani. A nyári szezon véget ért. Munkához ! íb A magyar állán vagyona. Sokszor megtörténik, hogy aggódó hazafiak azt sóhajtják: Istenem mennyi a magyar állam adóssága 1 Vannak olyanok is, akik azt hiszik, hogy a magyar állam már teljesen el van adósodva s annyira paszív, hogy előbb-utóbb megveszi vala melyik nagy cég. Megnyugtatásul, de tájékozásul is itt közöljük az 1896. évi állami zárszámadás vagyonmérlegét, A magyar állam összes cselekvő vagyona a milleneumi évben 2,946.763,864 frtot tett ki (ebben 1601 millió ingatlan vagyon) A nyári szünet véget ért. A közéleti nagy szünet véget ért. Mindennap ujabb alakjaival találkozunk a közéletnek, akik erőgyűjtésre, megfáradt idegeik pihentetésére egy kis szabadságra távol voltak A nyár rendszerint a közéleti szünet ideje. A társadalom mintha leszereló'dnék. Az egyleti élet csöndes, zajtalan. A közélet fórumai kihaltak. Mintha a működő és íésztvevő társadalomnak pihenés kellene, az éghajlati meleg változásra szünet áll be a társadalmi és közéleti akadókban, különösen tapasztaljuk ezt néhány év óta, mióta a modern és folytonos idegpusztitásban magát leöriö ember a saját idegeinek restitualására a zöldbe siet — pihenni. Azóta önkénytelen szünetelése következik a közmunkának, mert éppen a közügyek munkásai mennek el szanaszét. Hanem ide-oda tul vagyunk az ugorka-szezonon, ami a vidéki sajtónak rettegett ideje. Az iskolákban folyó munkával egyidejűleg kezdetét veszi a közéleti működés. Már itthou látjuk, jobbára és szerencsére friss egészségben azokat, akiknek közéleti működéséből annyi üdvös intézmény keletkezett; a gazdák is ide-oda tul lesznek azon a nagy dologidőn, mely őket a kenyérszerzés terén absorbeálta, ugy hogy a közjó terén való becsületes munkásságukat szinte nélkülöznünk kelletett. De ne nélkülözzük soküg. Társadalmi téren oly sok a teendő, a közélet fórumán oly nagy előrelátást igénylő kt'rdések igénylik a bölcs megoldást, hogy szeretnők, ha a nagy nyári szünet mielőtt véget érne. Minden körnek vaunak a közel pBékésmegyeiKözlön

<y"tárcáia. Az én boldogságom. Összeomlott, eltűnt Az én boldogságom Azt a derűt többé Már sohasem látom : Bánat, sötét felhő Egészen elfödte, Egy nehéz sírhalom Kegyetlen hatójával Domborul fölötte. Pedig miről lelkem Álmodott ifjonta Elérle a vágyat Mely szivemet vonta: Téged átölelve, Boldogítva híven, Fölleltem üdvömet Gyöngéd karjaidban Szelíd szemeidben . . . S ez a kicsi hajlék Ez lett a mi fészkünk, Csendes — megvonulva, Hol boldogan éltünk, Ha az pletgondok Néha meg is leptek ; — Futó felhők gyanánt — Napjaink, utánnok Ragyogóbbak lettek . . , S az ég is áldotta Igaz szerelmünket, Kis nngyal sereggel Koszorúzva minket Hogy a tenger-öröm Ne csak miénk legyen : Tükröződjék vissza — Boldogítva minket — E drága szivekben. Oh, milyen öröm volt Küzdeni értetek, Élni nem czéltalan : Csak értetek — nektek . . . Ha gond súlya alatt Roskadozott szivem : Angyali jóságod — Ölelésed, csőkod — Fölemeltek hiven. De korán sújtott ránk Az égnek villáma . . . Oda lett, oda van Ifjúságom álma . . . Te a sirba zárva . . . Nekem itt kell lenni : Kicsi árváimat Ki fogná szeretni, Ki fogná ölelni ? . . . Gyere, gyere vissza ! Nem . . . soha . . . nem lehet . . . Nyugodj hát csendesen Kedves! . . . Isten veled ! . . . Tán háborít könnyem, Hangos zokogásom . . . Elhagyom, elfojtom . . . Lehullott csillagom, Drága boldogságom . . Vissza nem jő soha Az én boldogságom, Azt a derűt többé Már sohasem látom : Bánat, sötét felhő Egészen elfödte, Egy nehéz sirhalom Kegyetlen hantjával Domborul fölötte. Sz. P. Igazán szeretni esak egyszer lehet. Rajz. Levelet irt Tarján Miczi. Ez volt levelében : „A sors ugy akarta, hogy én másé legyek. Ugy érzém, hogy megsza kad a szivem . . . azért ne haragudjék rám, gondoljon rám gyakran s imádkozzék értem" . . . Szegény Bérezi Jenő, mikor e tevelet olvasta, ugy érezte, hogy a világ meg lódult alatta, megszédült a feje a nagy busulástól. Remegő kézzel irta meg a választ . . . „Feledjen el minden édes órát, feledjen el engem, hogy az ón emlékem soha se zavarja a maga boldogságát" . . . Szétszakadt a láncz, mely két szivet összefont . . ; elváltak örökrj. * Menyasszony volt Tarján Miczi, mi kor búcsúzó levelét megírta. Menyasz szony volt egy szép, daliás legénynek s mégis reszketett a keze. Szive is remegett . . . Hátha nem leszek majd boldog? hátha szegény Jenőt egész életén át gyötri majd a bánat? . . ez volt gondolatja . . . S félve lépett az ur oltárához . . . Fehér fátyolán át is látta azt, mindenki, hogy köny ül a szemében. Fehér ruhájában, könyező szemével olyan volt, mint egy földre leszállt angyal, a ki elsiratja égi emlékeit. Kár volt könveznie, mert boldogság várt rája. Ennek a leánynak boldognak kellett lennie . . , hiszen sokan imádkoztak érte: az oltárnál az Ur szolgája . az égben egy drága lélek . . , valahol egy elrejtett zugban meg Bérezi Jenő. Mind azt kérte, hogy a szép menyasszony egész földi élte legyen nagyon boldog. Szombat tíz órakor volt az esküvője ; Bérezi Jenő akkor imádkozott, s imídsága után ugy érezte, hogy mo3t csapódott b^ előtte a boldogság ajtaja s ő is egy pará nyi könyet morzsolt el szemében. Többet aztán nem sirt, pedig elolvasta azt a ki* levelet százszor, ezerszer is. Egyszer csak megakadt a szeme az utolsó szavakon : „gondoljon rám gyakran" . . . szenvedő állapota ellenben csak 2 milliárd 439,570,801 frt (ebből 2,177.683,324 frt állami adósság). Igy a magyar állam az 1896. év végével 507 093 063 frt értékű tiszta vagyon tulajdonosa volt ós ez a vagyon szaporodik is, amennyiben a milleniumi óv alatt is több mint 65 milliónyi vagyonszaporodást lehetett kimutatni. Annyi azonban bizonyos, hogy az állam ingatlan vagyonának értéke nem födözi az adóságokat, mivel az adósság mintegy 600 millióval több, mint az ingatlan vagyon értéke; dehát az állam adósságai nem is az ingatlanokon, hanem az adóképességen nyugszanak. Az ingatlan vagyonban legnagyobb összeggel a kereskedelmi miniszter szerepel, mivel a vasutak is idetartoznak. Ennek a tárcának 1,061 millió értékű ingatlan vagyona van ; a j&va persze a vasút. A magyar állam földművelési vagyona a birtokeladások következtében csak 204.071,152 frt. Ami pedig az adósságokat illeti, érdekes, hogy annak épen fele járadékos adósság, a másik fele padig törlesztendő adósság. — A vatuti befektetések értéke az állam vagyonában 942 millió forint ingatlan aktívát képvisel, ami rendesen meghozza a maga tisztességes kamatait s amellett — mint tudva van, — az ország vagyo• nosodásának leghatalmasabb emelő rúdja. Az ág. ev. egyházkerületi ülés— Saját tudósítónktól. — A bányakerületi ág. evang. egyházkerület, melyhez tudvalevőleg az aradbékési és békési ág.ev. esperesség tartozik, tegnapelőtt kezdte meg F a b i n y Teophil felügyelő ós Sárkány Sámuel püspök elnöklete alatt tanácskozásait. Az ülésen az arad békési esperességből jelenvoltsk : Korén esperes és Szeberenyi Zs. Lajos lelkészek, Bajcsv János, Hász Sándor és dr Zsilinszky Endre, Solymossy Lajos Már minek gondoljak ? 0 sem gondol én rám. Mi nekünk egymáshoz semmi közünk többé I Azt gondolta Bérezi Jenő, ha már Tarján Miczi szivét másnak szánja Isten, talán csak neki is szánt egy másik szí vet? Ez majd engem szeret, ón meg őt szeretem s aztán ón is leszek olyan boldog, mint a Tarján Miczi férje . . ? s keresni kezdte azt a szivet, melyet neki szánt az Isten . . . Először egy barna lányra akadt. Szép volt a leány ; olyan volt a haja, mint a holló szárnya, kékes-fekete; s olyan a termete, mintha nem is lánynak, hanem ciédru-fának akart volna nőni. Szegény B rczi csak ugy szédült bele, mikor ez a szép lány a szemébe nézett, Néha-néha azt gondolta, hogy útban van már a boldogság felé, mert a szive körül egy-egy pilanatra nagy meleget érzett... Tarján Miczi majdcsak elfeledlek?! — Nem feledte el. Csendes éjszakákon megjelent előtte egy szőke hajú, alabastrom arczu angyalkép . . . s igy beszólt hozzá; feledni akarsz? Ezzel a lánynyal soha sem lóssz boldog, mert te sem szereted, ő is mást szeret! Igaz volt, a mit a jelenés beszólt . . , az a barna leány csakhamar férjhez ment, — s az volt a különös, hogy Bérezi Jenő nem busult utána, hanem azt gondolta : Ez nem volt az igazi 1.. keresek tovább. .1 Szép lány, jó lány szőkébe és bar nában van elég . . . Marosi Olga szép is volt, jó is volt. Termete sugár; haja aranyszőke, szeme mosolygó kék, olyan mint a nyári égbolt kékje. Epen olyan volt mint Tarján Miczi . . , épen olyan okos lány, a ki mellett c ak boldogság teremhet . . . Azt hitte a fiu, hogy annak a lánynak gyengéd szive, szelíd szava szerelemről beszól ő hozzá . . . s beleszeretett a leány jóságába, gyengéd, jó szivébe, mely ugy hasonlított Tarján Miczi