Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-08-20 / 67. szám

relték. Ne keressük ma már a nép gyermeke szivében a hűséget; kiölte belőle azt az „egyenlő istenteremtmény" fogalmának helytelen értelmezése s ott, a hol a hü-ég érzelmének kellene fakadni, az emberi méltóság lealázásának hangzatos frázisai miatt a hálát ós hűséget nem ismerő, vagy inkább ismerni nem akaró, óríé« nélküli gondolkozás uralkodik. Hogy ezen elvek oly rohamos térhódításainak mik voltak az okai. azt biztosan megállapítani nem lehet s hogy romboló hatásainak mi módon lehetne gátat vetni, az a mai nap még szintén megoldatlan kérdés. Anynyi azonban igaz, hogy ezen probléma megoldását tisztcin az államhatalomra bizni nem lehet s ha a társadalom ebben segédkezet nem nyújt, az állam erre egyma gában soha képes nem leend. Szerény vóleményemlszerint hathatós orvosszer lenne e lelki betegség ellen az, ha a munkásnópet, legalább akkor, a mikor testi betegsége miatt munkára képtelen s igy nem keresheti meg a maga élete ós családja fenntartására szükséges mindennapi kenyeret, c?ak annyi ban is segélyezhetnénk, hogy legalább ingyen gyógykezelésben részesítenénk s gyógytári költségei egy közös pénztárból megtéríttetnének. Ezenkívül ha tudnánk annak a munkásnak biztosítani azt, hogy ha életének fiatalságát, férfikorának erejót, a mindennapi munkának szentelte, munkálkodása ós szorgalma mérvéhez képes öreg korára, vagy munkaképtelensége esetén a nyomor és éhenhalás iszonyú gondolatától megmenthetnénk, részére állandó segélyösszeget biztosithatnánk s végre, ha halála esetén örökösei részére, temetési költségei fedezésére csekély összeget nyújthatnánk. Bizonnyára lenne ezen intézkedéseknek hatásuk, nemcsak abban az irányban, hogy a végszükségtől megmentett munkás életét tűrhetőbbé tennénk, de mindenesetre szelídítene ez a gyűlölet, irigység s a nélkülözések által megkérgesedett sziv vad indulatain is s a bizalom szelíd fénye, az embertársak iránti szeretet melege, a hazaszeretet lángja s az Isten iránti hit találna ismét helyet a nemest ós jót magtagadott ós elfísult kebelben. Ilyen elvektől vezéreltetve Petneházy jegyző elkészített egy tervezetet, a melynek egálja a mezőgazdasági munkásokat és cselédeket betegsógökben és öreg ko rukban segélyezni, haláluk esetén eltemettetósi költségeikről gondoskodni. Ezen tervezet szerint igénybe veendő lenne a munkásnak maga iránti kötelessége, a munkaadónak köteles áldozatkészsége s a hatóságoknak nem csak parancsoló ereje, de díjazás nélküli közreműködése is. Nem gondolja azt a szerkő, hogy a gazdaközönség mai helyzete annyira ked vező volna, hogy az ujabb terhekkel való megrovást könnytn viselhetné, de a terhek felét viselni, a ma?a iránti kötesovárgott a napban, mert a nap égette az utat és mindenfelé a pusztaságot. A leány is fénylett. Kék ós sárga rongyai áthevültek a nap világosságában a hajdaniszinöketragyogón visszanyerték. S kórlelőn kinyújtott karja a meztelen vonalak finom rajzában tünt fel. Imádandó kar vala, könnyed és hajlékony, puha vékonyságú a csukló irányában, sima és telt a könyökön tul, a honnan epedő félkörben indult a váll halma felé. A könyök pedig mintha borostyánból lett volna faragva. A halványságra, mintegy avult narancshéj alapszint rózsás reczós lepte be ós a besüppedt izmoknak titokzatos mélységei valának. Ez a kar koldult. De nem jött senki az u

fon ; legfölebb vasárnap részeg földmivesek. Ezek ot romba dalokat énekeltek és aligha vették észre a leány remek karját. Egyik-másik mégis feléje pillantott s egy-egy obszczón szó hallatszott ekkor, de senki meg nem közelitette, meg nem legyezte az állát senki át nem karolta. Tudniillik a füle mögé tűzött gránát virág vörhenyes árnyékából két zöldes szürke szem meredt. A leány vak volt. Hogyan kerül ide a hegyekből, a hol kétségkívül szállása van ? Ki hozza el napról-napra ugyanerre a helyre, a sziklafal tövébe, a fehér porba, a melyen itt- ott egy-egy megvilágított göröngy hever és durva ezüstdarabnak tetszik ? Es ki vezeti el innen este, mikor a „láthatatan özvegy" bevonja gyászfátyolát és a sötét utón félemletes baglyok sze retkeznek ? Megy, jön egyedül, egy kampós botra támaszkodva s az érzékei ösztönében ? Ez nem valószínű Mert a sziklafaltól hegynek is, völgynek is, veszélyes azut. Léptennyomon megszakad és szédületes hasadéknak vezet. A sasok büszkén kerengenek fölötte. De az ilyenj szegény, vak leány oly könynyen a balálba botlik, lesség, mert egyedül a munkások vállaira rakni ezt, nem lenne czélhoz vezető. Bő kárpótlást nvujtana ezen intézmény a községeknek is a kezelési terhek elvállalásáért, mert hiszen a szegényügy ellátásából reájok háramló terhek legnagyobb részét levenné vállaikról s igy egyrészt apasztaná a közköltséget, másrészt olyan ügyet szolgálna, a mely egyik legfőbb ós legszebb kötelességét képezi a községnek. S az állam, az egyesület létrehozása s ügyeinek ellenőrzéséért szintén nem kicsinyelhető ellenértéket nyerne az által, hogy a közegészségügy ezen egyesület munkálkodása folytán rendkívüli módon fejlesztetnék s a közlakosság épen azon elemei kerülnének rendes gyógykezelés alá, a melyek mai nap leginkább nélkülözik azt s igy a legnagyobb mérvben igénylik az e téren vaió hathatósabb intézkedést. Körös-Tarcsa községében a munkás igazolványnyal ós cselódkönyvvel bírók száma 1000 re tehető. Minden egyénre számítva évenként átlag 2J0 munkananapot, befolynék az egyesület pénztárába egy év alatt 3000 korona. A község 5500 lakói közül elhal: a mult évben 140; ebből ezer emberre tehető 25; a kiknek temetési költsége 500 korona, győgyköltsógeik ós orvosi dijuk átlag 10 koronával számítva, kitenne színtón 500 koro nát. Ezen kívül az 1000 egyesületi tag 25% át véve betegnek, 250 egyén ró szere, fejenként 4 korona költséget számítva, szükségeltetnék gyógyköltség 1000 korona Ez alapon az egyleti tagok gyógy kezelési ós temetési költségeire összesen 2000 korona fordíttatnék. Fennmaradna még az egy évi bevételből 1000 korona, a mely bizonyára elegendő lenne már az első évben munkaképtelenné vált ós 65 évet betöltött munkások évi segélyezésére is. Szerző szépen indokolja azon előnyöket, melyek a nyugdíj szervezettel eléretnének s azt jegyzi még meg: Az egyesület lótiehozáza a tulajdonképeni czólon kívül, a munkástörvény egyik ÍGtentiójának helyes alapon ós teljes mérvben való megvalósithatása altal is biztositana s ez az, hogy a cseléd és mun kásigazolvány olyan becscsel ós értékkel bírna ez altal a munkás előtt, amilyent annak a törvény szelleme követel s igy az ezen törvények rendelkezései minden bizonynyal a legszigorúbban s a legpontosabban lennének végrehajthatók. A figyelmet érdemlő munkalat második részét a szabályrendeleti tervezet képezi, A komoly munkálat méltó a legszélesebb figyelemre. Pályaválasztás előtt. — Szülők gondja. — A szülői gondog javarésze ilyenkor vakáczió idején a pályaválasztás körül forog. A növendék nyugszik a mult tanév babórain ós az édes apa feje a jövő nagy proplemáján fő. Mi legyen a gyermeké Egyszer felkapaszkodtam hozzá, leültem melléje. Kértem hogy ne féljen ... ós próbáltam a szemébe nézni. Kétségbeesett. Szinte szilaj igyekezettel azon voltam, hogy az élet, a fényt, egy parány', egy halvány sugarát, egy pillanatnyi csillogását fedezzem fel akialudt világbant Magam is meredt tekintet'el, mármár káprázó szemekkel mé yedtem a hol. tekintetükben belefojtottam, szint') beleöltem magam, remegőn, az epedéstői hogy titkos szikrájok ellesem egyetlen egyszer, egy nagyszerű pillanatra. De a leány szemei üresen néztek a mozdulatlan ós eltűnt pillák alatt. Afóle szegény elposhadt tavak, a melyeknek nincsen tükrözésük többé . . . Próbáltam beszéltetni, kérdezgettem, de a leány válasza, a helyett hogy kielégített volna, csak még jobban inge relte a kíváncsiságom. Egyszer megcsókoltam; de fuldokló iehelletem mintha árnyat ért volna. E« a mikor remek karját a nyakamba fektettem, az érzése hideg volt ós örömnélküli. Az ajka, mégis, újra csak ingerelt, a forró és rejtelmes ajka, felhasadt gyű mölcs vérében a kiégett szemek alatt. Eszeveszett elragadtatásban szinte beléjök vetettem magam. Es e csókban újra sem kin, sem mámor . . . Akkor, fáradtan kérdeztem: — Ki hoz el ide, ki visz el innen. — A kedvesem. — Ki a kedvesed ? — Nem tudom. — Szép fiu ? — En nem láttam őt . . . Adtam pénzt a leánynak, meg se köszönte, nem is beszélt többé. Máskor is ott láttam a porba kuporodva, féloldalt a sziklafalnak. Holt sze mei meredten néztek titokzatos éjszakájukba. Es soha észre nem vettek engem. bői, az exisztencziának nagy csoportjából melyik felel meg hajlamainak, tehetségének, vérmérsékletének ? Azt hisszük, senkinek sem kerülte el figyelmét azon látszólag örvendetes jelenség, hojy a szülők túlnyomó része megha'ó áldozhtkőzsséggelkópezteti gyermekét a tudományos pályára. Az ipari s kereskedelmi, szóval a gyakorlati foglalkozások mellőzésével úgyszólván tódul az ifjúság a nagyobb elméleti ismerete ket igénylő pályák felé. Hát hiszen ha ez által a jövő nemzedék kulturális színvonala emelkednék ás a nemzet szellemi tőkéje gyarapodást nyerne, akkor nem örvendhetnénk eléggé a jelenség felett. De ez az eredmény tényleg nem követk >zhetik be, nem leg alább azon arányban, a hogy várható lenne. A reményteljes pályák félúton megtörnek, mint a sivatagba tévedt folyócska, mely a tengert nem tudja elérni s az ifjú az ut közepén elvesztve önbizalmát, a proletárok számát szaporítja Mondanunk is fölösleges, hogy napjainkban mind sürübban találkozunk a társadalom e szánalomra méltó alakjaival, a szülői nagyralátás e szerencsétlen áldozataival. S a szülők a sok keserű tapasztalás után sem tudnak kiábrándulni a „tudományom" láztól. Megboc-látható hiuságukban a reális fogla'kozások felé kicsinylóssel tekintenek ós elfogult szemeik nem veszik észre a tudományos pálya árnyoldalait. Pedig társad ilmi s nemzetgazda-ági szempontból tekintve a dolgot, kiszámithatlan előnyökkel járna, ha az ifjú nemzedék fokozódó vágygyal fordulna a re ális foglalkozások művelése felé. - Égy hires szakférfiú véleménye szerint, iparunk és kereskedelmünk fejlődése mindaddig nem emelkedhetnek a kivánt színvonalra s nem állhatja meg helyét a nyugati á'lamok nagy versenyében, a míg az ifjúság lelkületében a reális irányzat erősebb gyökeret nem ver és mig .abban az áramlatban, hogy mindsnki szellemi munkája után akar megélni, jelentékeny apadás nem áll be. Jó lesz tehát a szülőknek megérteni, hogy a szellemi munkára feltótlen rátermettség szükséges ; a nélkül soha nem lehet a fiúból „ur", (a hogy a szülők nevezik az iróaszial mellett görnyedő embart). csak feh?r rabszolga, c#ak szellemi napszámos, a ki csekélyebb bórért szolgáltatja a szellemi munkát, mint az igazi kérges tenyerű napszámom a maga semmi előtanulmányt nem igénylő fizikai munkáját. Nincs nagyobb tévedés, mint a ki váló ószbeli tulajdonokkal nem ékeskedő növendéket a további tanulásra erőltetni. Lagtöbb szülő ebbe a hibába esik ós egyátalán nem gondol arra, hogy a ki nem bir elég szellemi erővel vagy haj landósággal az elmMeti ismeretek elsajátítására, az talán e hiányokért kézbeli ügyesség ós alkotó képességben nyert az anyatermészettől kárpótlást. Es mig a nem neki való pályán nyomorog, addig valamely gyakorlatiasabb foglalkozású ágban kiváló helyet vivhatna ki magának. A szülőkat tehát nem lehet 'eléggé figyelmeztetni most a pályaválasztás küszöbén, hogy e nagy probléma helyes megoldásához csak aképen juthatnak el, ha nem saját hiuságuk szavára hallgatnak, hanem a gyermek képességét és haj amait veszik gondos megfigyelés alá. Bár a gyermek maga tárja fel a kó pes^ógeket nyitott könyv gyanánt mégis miután a szülői szemek kritikája sohasem elég erős, részrehajlatlan, helyesen teszi minden apa,>ha a gyermek tanitóját ós a család egyéb elfogulatlanul ítélő b rátáit is meghallgatja. Elhamarkodott pályaválasztás egyenlő a gyermek jövőjének tönkretótelével és a tévesztett pálya egyszersmind veszteséget is jelent egy más fogkkozásu ágra nézve, hol talán kiváló haszonnal érvényesülhetett volna. Ezt vésse lelkébe minden szülő s akkor soha nem jut abba a helyzetbe, hogy a késő megbánás ke nyerébe harapjon. De vésse lelkébe azt a másik igaz ságot is, hogy a társadalom tisztelete nemcsak a tudományos pályán baladók köré fonódik, részese annak a haza bármely foglalkozást üző polgára, ha tisztességgel tölti be a kört, a melyet a végzet számára kijelölt. A gazdák uj réme. — Levél a szerkesztőhöz. Csaba, aug. 19. Tisztelt szerkesztő ur I Talán a közérdeknek teszek szolgálatot, ha a gazdák figyelmét ráterelem egy óriási csapásra, melynek okát nem, de eredményét sajnosan tapasztalják. Egész Békósmegyóben, de különösen a csabai határban óriási mértékben pusztít a kukoricza moly. A saját tapasztalatom után merem állítani, hogy nayyobb baj ez, mint ezelőtt öt esztendővel a hesseni légy. a midőn ugyancsak a „Bókésmegyei Közlönyében az érdemes Mokry Soma — igen helyesen —• allarmirozta gazdatársaimat. A helyzet analóg. Akkor sem tudtuk mi az oka buzavetóseink desperativ kinézósének, most sem tudjuk, mi okozta a kukuricza időelőtti összeszáradását, kidölésót. Akkor is egy élősdi rovar pusztított a búzán, most is egy élősdi rovar aratja le a gazda szép re ményeit. Nálam az eddigi jelek szerint felére szállította le a termést. A gazdák uj veszedelme a kukoricz a-m o 1 y, mely ebben az évben óriási pusztítást tett s általában felére sülyeszti a termést. a kukoricza moly pondró alakjában okoz a gazdának kárt Rendszerint akkor lép föl, midőn a kukoric,a kihányja koronáját s a felső izik friss bütyökjét átfúrja, a kukoricza-szár belső rostjain a legközelebbi bütyökig lerágja magát s aztán kibúvik, mert a bütyök átvágása nehezebb feladat, hanem megkezdi pu-ztitását a legközelebbi bütyök alatt. Az eredmóy aztán az, hogy a kukoricza levelei, miután a nedvkeringós akadályozva van, elkezdenek lassan-lassan lankadni, a tejben levő kukoriczaszem összezsugorodik, néhol ki sem fejlődik s a külső rostjain álló szárat az első szól megdönti, azért a kukoricza-pille által megrohant terület ugy néz ki, mintha vad orkán szórta volna szanaszét ós teperte volna a földre. A miniszter a k özgazdasági tudósítók jelentéséből tudomást vett már a gazdákat fenyegető ez uj közgazdasági veszedelemről s most kiadott irtási módnak azt ajánlja, hogy a kukoricza-táblák koronái a virágzás után vágassanak le s égettessenek meg, mert a kukoricza peték oda rakattak le s a hernyó ott kezdi meg pusztiá-mit. E védelmi módot a nagyobb kukoricza táblákon azonban nagyobb költséggel alig eszközölhető, jobb lenne tehát a mezőhegyesi módszert követni, ahol a kukoricza izeket közvetlenül a kukoricza-törés után garmadába rakják s megfüllesztik földdel. Az ott, a füllesztés következtében kifejlődött meleg a kukoriczamoly petéit tönkre teszi és jövőben a baj el van kerülve. Tenni mindenesetre kell. Miután a kukoriczamoly pusztítása van olyan nagy ezidén, mint a hesseni légyé annakide jén, amidőn a közigazgatási hatóság az együttes irtás ós védekezés körül rendeletileg intézkedett, gazdasági egyletünknek most is fel kellene hivnia a vármegye hivatalos köreit, hogy a gazdák fenyegető uj bajára irányítsák a figyelmet s a hasznos védekezési módot már ez évban foganatosítsák. A baj fenyegető. Tenni kell ellene. , Egy csabai gazda. KÖZSÉGI ÜGYEK. — Békés község képviselőtestülete tegnap délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott, melyet az tett szükségessé, hogy a bélmegyeribirtokra meghirdetett árverelés nem járt kedvező eredmónynyel, a menynyiben a 20 holdas parcella bérlők a képviselőtestülethez fordu'tak, hogy a meghirdetett feltételeket kissé enyhítsék meg. Ugyanis kívánják a bérleti árak némi leszállítását, azt, hogy az árlejtés a jobb földeknél kezdessék s csak azok a tulajdonosok kónyszeritessenek helyi gazdálkodásra (tanya-rendszerre) a kik nek a birtokon épület jut. E feltóteleket jobbára teljesen figyelembe vette a képviselőtestületi közgyűlés s kimondotta, hogy a bélmegveri birtokokra az ujabb árlejtést e hó 30. és 31. napjain fogja megtartani. — Orosháza képviselőtestülete tegnapelőtt ülést tartott, melyen kimondatott, hogy a Puszta Szent-Tornya feloszlatásával feleslegessé vált jegyzőnek kártalanításához a község hozzájárul és pedig minden a puszta szent tornyai határból Orosházához csatolandó 1000 hold után 500 frt végkielégítést szavaz meg a jegyzőnek, K u c z k a y Zoltánnak, a ki végkielégítését 20.000 frtban kéri megállapítani. Tétetett arra is javaslat, hogy az egyik írnoki állást megszünretvón, egészítse ki a község a fizetést lOOOfrtra s hivja meg jegyzőül a szabad-szent-toruyai jegyzőt, de ez indítvány, miután