Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-08-18 / 66. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Csütörtök, auausztus hó 18-án. f 66-ik szám. BEKESMEGY EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTARTALMÖ LAP. Szerkesztőség^: Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap éa csütörtökön Apponyi-utcza 891/„ BZ. (Zsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. - Neg d évr 0 j ffí 5 Q ^ """ i-— —' — iii-.ff i-•-• i í &QVQ8 S28ÜÍ 3 4 8 Kr, ' hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon.™-,, .... lehet, évnegyeden belül is. ^fizetni bármikor Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külföldi hiix ^ irod a Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/ t sz. (ZsiJinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési díj készpénzzel helyben fizetendő »Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Mi van a kiegyezéssel ? Megfelelhet-e e kérdésre a sajtónak ez az organuma, mikor a politikai köz­élet nagyobb organumai is jóformáu a mellénygombjaikon találgatják s e babonás bizonytalanságok szeri >t iruak a „helyzetről." Az olvasó közönség a legteljesebb módon nyugodt lehet. A lapok kolumnás tudósításai merő tapo­gatózások s a miket egy napon a melléuygombjaik suggerálnak, azt le­rombolja a másnap. Azért vannak a legellentétesebb értesülések. A magyar lapok egy része a „magyar álláspont" győzelméről ir. Ellenben a legfrissebb Magyarország ezt a leghatározottabban megczáfolja. Azt mondja, a magyar törvényes álláspont teljesen elveszett. Ez bizonyos és kétségbevonhatatlan. Merészen és félreérthetetlenül van ez mondva ; de azért még sem szabad készpénzül fogadni. Mert akkora me­részséggel írják az osztrák lapok is, hogy Ausztriának vége, ime a magya­rok rést törnek a nagyhatalmi álláson, a törvény védelmében erőszakolják ki érdekeiket: az önálló vámterületet. Melyiknek van igaza ? Talán egyiknek sem. Döntés nem történt sem ide, sem oda. S nem is fog 24-ike előtt történni. Valószínű, hogy az osztrák parlament­tel méj egy kísérlet fog történni, szeptember elején öszszeliivják, hogy talán a veszélyes helyzetben az osztrák németek hazafiasságára apelláljanak. Vagy — mert bizonyos adatok hiányában csak e fajta vagylagos mo­dorban lehet beszélnünk, — »ár tör­tént döntés, melyről eleddig csak Ő Felsége, Tliun és Bántfy tudnak. Ez a döntés valami módon áthi­dalása a kérdésnek. Talán, ugy, hogy vámszövetség létesülne szerződés for­májában. Eddig annyi szivárgott ki, hogy Báijtfy miniszterelnök szándéka szerződést kötni Auszlriával, amit az önálló rendelkezésre fönntartott két­ségtelen jogunknál fogva bármikor megtehetünk. Jogunk van, sőt a tör­vény rendelkezésénél fogva köteles ségüuk, ha az osztrák népképviselet­tel megegyezés nem jöhet létre, föl­bontani a két állam eddigi vámegy­ségét és gozdasági életüuket külön berendezni, ami azonban csak közbe­eső vámsorompó utján lehetséges. Bécsi liirek szerint Magyarország csak forma szerint érvényesiti jogát, a megkötendő szerződés a jelenlegi állapotot meg nem változtatja. E sze rint beterjesztenék a kiegyezési javas­latokat s ha az osztrák parlamentben nem volna törvényerőre emelhető, a magyar országgyűlés azt mondaná ki : mig az osztrákok a vám kérdéseiben viszonosságot gyakorolnak, az önnálló vámterület kijelentése mellett, — felfüggesztjük Ausztriával szembeu a vámszövetséget. Kétségtelen, hogy ha ez az értesülés igaz lenne, akkor nem jelentene ez egyebet, mint a pro­vizóriumnak öt évre való kiterjesz­tését. Még talán ez lenne a legjobb. Az az áldatlan küzdelem,, amit most meg­vívunk, nem sok hasznot hoz sem ne­künk, sem az osztrákoknak Tekin­tettel a fennálló kereskedelmi szerző désekre, az önálló vámterületnek nagy értelme és jelentősége nincs t • • nyugodtan várhatnók a dolgot s au ; ° de hü megőrzésével a magyar ér<?' keknek, — készülhetnénk vagy egy szerűen a számitások eszközlésével a? önálló vámterületre, vagy valamely biztos normativun.mal a kiegyezés­nek nem tiz, hanem hosszabb időre való megkötésére. A politika semmi egyéb, mint szín­játék. Számtalan a politikai kulissza, a hova nem lehet vizsgaszemuek ta­padni, a mi pedig előttünk lefolyik, már csak szin és színváltozás. Ezért nem látjuk mi sem, hogy mi is lesz a mai nagy káosz közepette. Csaba város közgyűlése. Csekély érdeklődés mellett nagyon álmosan indult a kedden délelőtt tartott közgyűlés és ha a mérnök magánmun­káiatairól készített szabályzat nincs na­pirenden, akkor az egész tárgysorozat csakhamar lemorzsoltatott volna. E tárgynál azonb.m Kovács Má­tyás oly irányban szólalt fel, hogy van a városnak fizetett mérnöke, miérl fizes­senek még külön is? Felvilágosították a felszólalót, hogy e díjszabályzat a mér­nöknek hiványilag biztosított magán­munkálataira vonatkozik és éppen a kö­zönség érdekében hozatott Adakozó kedvben is volt íi közgyű­lés, mert a magánóvó tulajdonosoknak a jövő tanévtől 400 frt helyett évi 600 frtot juttatott, a végrehajtóknak, ha ered­ményesen működnek, — nem fizetéseme­lést, de jutalmat helyezett kilátásba. Az ülésről tudósításunk a követ­kező : A biró megnyitva a közgyűlést, fel­olvastattak a havi jelentések az adóbe­hajtásról, mely kielégítő, a pénztárvizs­galatról, hogy a pénztárak tételről-tételre, okmányok ós kötvények egyenkint át­^egáltattak, mindent rendben találtak. ój e£ h® zban 1 6 egyént gyógykezeltek egyént J r t 30 kr, a szegényházban 30 £0 kr kiadl al í és ez egy hóban 138 frt A pénztíftkozott a városnak, terjesztetett, hoggálatból kifolyólag elő­1860-ik évtől kezű árvatári pénztárban van, mely a mostamsok oly kötvény fogalmazásunak nem fepónyben előirt nak ujakkal való kicseróleeg s azok­A közgyűlés ennek es»közlésizüksóges. Béla város ügyészt bizta meg. H a á n Bodoc ki Antal zené-z illető mert 38 frt kórházi költséget kelíf, fizetni érte, sem Csaba, sem Gyula neu akarja elismerni. Bodoczki bár Csabán született, de szülei nem voltak lakositva, gyermekkora óta Gyulán lakik, most majd a miniszter dönt ez illetőségi ügyben. A csabai mészárosok kérelmére az alispán megengedte, bogy a vágóhídon naplemente u'án is vághassanak. A ta­nács javaslatára az állatorvosnak mint biztosi dijat kis marha után 50 kr, nagy marháért 1 frtban állapított nng. Az alföldi gazdasagi vasút igazga­tóságába 3 évi megbízással a közgyűlés H a a n Béla ügyészt küldötte ki. A Csabán épülő dohánykisérleti ál­lomás lótesithetósét a közgyűlés építési anyagok adásával segítette elő. Most a kir. mérnök 150.000 drb téglát és 250 kubikmóter homokot kór ós ezt a köz­gyűlés utalványozta. A katonai barak esetleges építését, a mennyiben a tanscs kimutatta, hogy a kincstár négy év alatt eszállá^o ás czimén Csabán 15,000 frtot fizetett ki, — elvben elhatározta. A kanálisi szőlők helyén léle?ü.ő uj városrész tervét mutatták be, mely álta­lános tetszésben részesült. A közgyűlés „BékésmegyeiK8zlony"tárcája. Legyünk gyógyszerészek I — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája, — Előljáró beszéd. Ugy vagyok én evvel a folytatással, mint az a bizony o* ánglius, a ki egy al­kalommal az inasával krumpliföldön lo vagolt keresztül. Egyszer^ visszafordul az ur inasához: — John I szereted a krumplit? — Yes, mylord. Husz esztendő múlva megint erre lovagolnak. Hátra szól az ur. — John ! Mivel ? — Vajjal. Én is elke díetn ezt a históriát, de én már azt sem tudom, mi volt a czime. A ki elolvasta az elejét, ha el nem felejtette, emlékezni fog rá; a ki nem olvasta, nem veszített semmit. Tekintettel arra, hogy multkorában elcselekedett irka firkámnak ígért foly­tatását szerkesztő ur egyhangúlag óhaj­totta, nem tudok a uiegnyila kozott köz­óhajnak ellenállani s egy patyikus 24 órójaból elmondott 12 órát, folytatom a 13-ikka 1. Mindazonáltal, saját közvéleményem oda irányul, hogy a mennyiben az ol­vasó közön-ég azt találja mondani, hogy ugyan miért méltóztatott okvetetlen­kedni evvel a hiábavalósággal ? Hat ezeknek tartsa a hátát a szerkesztő u-, mint a ki egyedüli oka annak, hogy most ismét elrablók jobb ügyre érdemes 10 perczet az olvasótól. Ha jól emlékezem, az ebédtől állot­tunk föl. Következne az ebéd után comotió. — Ho-hó 1 a munkatárs urnák ne legyenek effele igényei. Örüljön ha ket­tőt jót szippanthatott a ozigarettájából, a többit, a helyes munka felosztás elve szerint, majd elvégzi a princzipális ur, a kinek a mindenféle csalhatatlan arca­mok ára fejében behordott piczulák, édes álmokat vásárolnak pihenésben fáradt pilláira. A munkatárs ur csak menjen ki a patikába, mert Tóth Nagy Istvánné ifjasszony nagy hangon követeli, hogy aszongya: — Adja vissza azt a reczét, a kit a délelőtt igy hagytam. — Nem hagyta itt lelkem, hanem elvitte a mediczinával együtt. — De biz itthagytam, replikázik a megbőszült matróna, — mert nincs nálam. Na evvel e !dbcurálhat;egy jó negyed­óráig, a vége mégis az, hogy Tóthné asz­szonyom nem hiszi, hogy elvitte a reczát s azt valahol a sok pletykazásban el vesztette, hanem hiszi azt, a mi jobban quadral a gusztusához, hogy t. i. a pa tvikus ur, az isten tudja miféle okbó 1, meg­tartotta a riczét magának. Mond is — kifelé m-nve morogva valami olyanfélé', hogy hat jó volna, ha valami irást adn i, nehogy még egyszer megvegyék az or vosság árát. Eddig a vén asszonyok járták a pa­tikát, most jönnek a kisdedek és a cse­csemők. Egy kis lányka, mig a harmadik ut­czából idejutott, öiszeszedte minden ba­rátnéját, beállítanak négyen. — Az egyik egy kis szutykos ezédulát nyújtogat: — Olvassa el, oszt agyik olyat. A papírszeletre csakugyan van va­lami karmolva, de ezek olyan hyerogli­fák, hogy aztuiyan semmiféle archeológus ki nem oetüzi. — No kis lányom,eredjetek haza s kér­jetek egy S'.ebb ezédulát, mert ezt nem lehet elolvasni. Egy darabig még ők is nézegetik, forga ják a ezédulát, végre elmennek. Kis lány Nro 2- Iszonyú nagy ban gon fortissimo: azt izente ides néném, hogy agyik háromir .... deczescendó : — háromir . . piano : háromir Nos ? Pianissimo: romir . . . (már a „há"-t nem is mondja.) — Elfelejtetted kis lányom ? Hát mire kellene az az •rvosság ? — Nem tum 1 — Milyen formán mondták, gondol kozz egy kicsit. Nem gondolkozik a kis kedves egy cseppet se, hanem elkezd keservesen sírni, csak ugy hullnak a könnyei. Alig­hanem telepaticus sejtelmei vannak, mi­szerint ha orvosság nélkül megy haza, ides néném megdeklinálja. Ezt már most meg kell nyugtatni, hogy menjen szépen haza s kérdezze meg még egyszer. — Mivel pedig, hogy meg se moczczan, adunk neki még egy kis ezukrot is. csakhogy menjen. így aztán a ezukornak örülve, de a követ­kezményektől félve, nagy busán elballag. A csecsemők, oh a drága kis ártatla­nok 1 Ezek n°m kérnek semmit, hanem a mint bejönnek a kedves mamájukkal, ék­telen orditásban törnek ki. Igen, mert épp most kioozta meg a doktor bácn Ez egy hétig, ha nadrágos embert lát, rögtön ordít, mert mindeniket doktornak nézi. Ezt azután a mamája, hogy elhallgattassa, oda hozza a dolgozó asztalhoz, hol kis reservoirban halak ós hattyúk úszkálnak, ezeket mu togatja. Bámulja is egy kis ideig, azután okvetlen bele akar a vizbe nyúlni, mi vei pedig a mamája nem engedi, most már azért ordít. Örd t addig, mig elnem mennek. Mehetnek már, fellármázott még két aranyos babát. Ezek már kantusban si­valkodnak. El-el hallgatnak egy minu táig, hogy annál erősebben törjenek ki — a csapkán db. A j^mákat nem nagyon konfun dálja a dolog, hozzá vannak szokva. El kezdenek az egyik le, a másik fel a pa­tikába promenádlizni, ütögetvén tenye­reikkel a kis ártatlannak mindkét he miazferáját, a mi ugy látszik jól esik nekik, mert el-el hallgatnak. A sarokban ülő tanyai ember is fel áll, hogy : már csak megnézem ezeket a jószágokat (mármint a halakat.) Mikor jól megnézegette, megszóllal : — No hát szép portékák 1 Ugyan ké­rem szeretettel, hat hogy csakugyan él­nének ezek ? A patyikus praxi, ki roppant szereti a rosz viczczeket, kap az alkalmon s ő válaszol: élnek bizony, hisz látja, hogy úszkálnak. — Oszt mivel élnek? Hát ki micsodá?, tódítja a szót Aes­kulap bűvös mesterségének jövendőbeli támasza, az a fekete, látja? No hát az megiszik minden nap egy fél liter fe­kete kávét czukorral ; do az a sárga, csak sárga dinynyét eszik ugorka salátáv; 1. Nagyot néz a magyar. Látszik az ábrázatján, hogy nem hiszi, de azért cmk ráhagyja. No szip tud lenni. Eitelik a délután, az este is. Több­kevesebb variáczióval ismétlődnek a dolgok. A délutánból sem hiányzanak a vén­asszonyok, mert hát ezekből mindig és mindenütt kell lenni. Elpanaszolgatják egymásnak bajai kat. Igen érdekes lehet a discurzus, mert suttognak, az egyik csak a fejét lógatja, hol hátulról előre, hol jobbról balra, közbe-közbe a nyelvével csudálkozik. * Lefeküdni készülnek. — A napi fá­radalmak után megérkezik a principális ur is. Össze számítja az álomhozó pi­czulákat. Jó ójszakat kíván és megy. Jó éjszakát neki, de nem a munka­társ urnák, — reá még várnak éjjeli gyönyörűségek is. Elhozzák a receptet — a mit még délelőtt irt az orvos, éjjel 11 órakor! — Ugy czélo tunk, hogy majd csak jobban lesz, dehát már tovább nem akar-

Next

/
Thumbnails
Contents