Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-08-14 / 65. szám

Javarészt iparos leányok, vagy olyanok, kik a gyári munkát már hónapok óta eltanulták, nyernek itt keresetet. Mire való tehát az oktalan félelem, hogy az amúgy is rosszra fordult cseléd és munkásviszonyok javulni nem fognak, sőt ez az intézmény ujabb baj csirája. Szó sincs róla. Nincs ma nemesebb feladata azoknak, kik a város közügyeinek intézésében sulylyal birnak, hogy vessenek számot azon egyenes és közvetett haszonnal, mely a gyár létesítése esetén Csaba városára hárul s igyekezzenek minden, a kérdés előtt fennálló akadályt elhárítani. Ez a gyár üzembeli költsége a csabai piaczon fogy el, kgfölebb a tiszta nyereség, mondjuk 10% megy a vállalkozó zsebébe. Föltéve, hogy a gyár 500 munkást foglalkoztat s csak 1 frt átlag keresetet veszünk, ez a csabai pénzforgalmat olyan 182'500 frttal emeli, mely eddig meg nem fordult. S kiknek szerzünk existenciát. Az iparos osztálynak, melyet a mai viszonyok igen nyomnak, melynek éppen e miatt, még leánygyermekeit is munkába kell fognia, hogy tisztes család fenntartása lehetővé váljék. Gyári élet nélkül városi presenzióink csak plmok, mig egyik ipari vállalkozás a másiknak ad szárnyat s éppen ebben van Csabán a szövőgyárnak is az ő nagy jelentősége. Nagyon kérem tehát a t. szerkesztőséget, tartsa fölszinen a kérdést s az ügyet ismertelve, a számok adataival mutassa ki, minő nagy jelentőségű kérdés ez Csabára s mennyire óhajtandó, hogy kisszerűség, kicsinyes szempontok ne vezessék szavazatuknál azokat, a kiknek elhatározásán dől most a dolog. E sorok Íróját semmi érdek nem vezeti ebben a kérdésben. Tisztán Csaba város jól fel fogott érdekében irní e sorokat, számítva arra, hogy az intelligencia, mely eleddig is annyi balvéleményt tiprott le, ez ellen is sikerrel fog megküzdeni. Nagyon sok ballépést követett el már a szük látkör, e hypokrita félelem és a rosszakarat. Óhajtandó, hogy ebben a kérdésben is nem ezek a bántó szempontok győzedelmeskedjenek I Egy csabai iparos. Vármegyénk közoktatásügye. — Jelentés a miniszterh.z, — Ez év első felében a kir. tanfelügyelő, mondja félévi jelentéséban a közigazgatási bizottság, kötelességének ugy az iskola látogatás, mint az irodai munka tekintotéből teljesen megfelelt, amennyibán ezen idő alatt 175 tantermet látogagatott meg, saját hivatalában 870 ügy darabot, a közigazgatási bizottságnál pedig 174 ügydarabot intézett el és hátraléka nincs. Az iskola látogatásra vonatkozólag megjegyzendő, hogy habár a kir. tanfelügyelő ebben az évben is uti átalányát tetemes összeggel sajátjából pótolta, a megyében levő 450 tanteremnek felét sem volt képes meglátogatni, jól lehet az egész évi u'iáta^ny már fel emésztetett. Pedig a sürübb iskola látogatásoknak már is tapasztalható üdvös hatása, ugy hogy tekintettel arra, miszerint a kir. tanfelügyelőtől mi sem kö vetelhető, hogy ez iránti kötelességét saját fizetésének terhére teljesítse és habár uti átalánya ez évben évi 50 frttal emeltetett, kívánatos volna, hogy az átalány, tekintettel a nagyszámú iskolákra, legalább évi 500 forintra emeltessék. Ugyancsak ezen látogatások bizto siihatása szempontjából sürgős szükség van arra, hogy a kir. tanfelügyelőséghez egy állandó segéd-tanfelügyelői, vagy legalább egy tollnoki állás rendszeresít tessék, mi iránt a kir. tanfelügyelő ép ugy, a mint a közigazgatási bizottság ismételt felterjesztést tett. Igaz ugyan, hogy a magyar kormány ez évben egy állami tanitót irodai szolgálatra berendelt a tan felügyelői irodába, de ez tájékozatlansága ós ismerethiánya miatt a nehézséget el nem oszlatja, a mennyiben az irodai munka azon idő alatt, mig a kir. tanfelügyelő iskolalátogatásokkal van elfog lalva, teljesen szünetel. A tanitás rendes menetét e félévben nagyban akadályozta az egész vármegyé ben fellépett vörheny ós kanyaró, melyek miatt majd minden iskola ós ovoda 6—8 hetet szünetelt és sok helyen a vizsgá kat is előbb kellett megtartani. Ennek daczára a tanítási eredmény kielégítőnek mondható A magyar nyelv tanítása körül e félévben is örvendetes haladás tapasz talható és e körül szerzett érdemeik el ismeréseül több tanító jutalmazva is lett és pedig: a nagyméltóságú minisztérium két tanitót jutalmazott 50—50 frttal, a vármegyei közművelődési alap egy tanitót 150, egyet 100, egyet 75, egyet 50 frttal, két óvónőt pedig egyenként 25 forinttal jutalmazott; ezenkívül egy ta nitó lett jutalmazva 35 forinttal a nem zeti casinó adományából. Felemlitésre méltó, hogy ez időben több uj iskola ós óvoda valamint gaz dasági ismétlő iskola létesült és hogy az államosítás kérdése is mindinkább tért hódit, amennyiben eddig már 7 község jelentkezett részint iskoláik államosítása, részint állami iskolák létesítése czóljából. Fegyelmi eset a lefolyt félévben nem fordult elő. Gazdád mint spekulánsok. Csaba, augusztus 13. Egy sajátságos tünet, mely eddi? sohasem jelentkezett, mutatkozik mo3t Csabán. Da, hogy mezei gazdák nagy szenvedelemmel vetik magukat a gabonavá sárlásra s oly árakat adnak a gabonáért, melyeket a tőzsdei napijegyzés, melyhez magukat a hivatásos gabonakereskedőknek tartaniok kell. — meg nem adhatják. Mit jelent ez ? Egy uj szellem in&ugurálását, a midőn a gazdák nemcsak nyerstermelők többé, hanem az árkonjunkturák kizsákmányolói ? Vagy valami csalogató lidércz üzi csalfa játékát ? Legyen bármikónt, tény az, hogy a mint a helybeli pénzpiacz mérlegei mutatják, a takarékbetétek megcsappantak, mert a gazdaosztály tőkéivel most a buzapiec.on spekulál; ezenkívül nagyban felszökött a váltótárcza, jelezvén, hogy a spjkuláeíió lidércze merészebb koczkázatokra is csábit, kölcsönpénzzel bocsájtkozni vételekbe. Különösen ez utóbbi az aggasztó tünet. Mert a ki 4V2—5%> kamatveszteség árán, esetleg megtakarított tőkéje kis hányadának elvesztésével fog a manőverbe, — az majd csak talpra áll s busán fogja mondani, hogy nem másnak, hanem a maga kárán tanul a magyar,— de a ki kölcsönpénzzel dolgozik, mi lesz azzal, ha a — mi valószinü — kontremín kellemetlen fizetési zavarokba ker geti a bankban? Ezek közül már áldozatok is lesznek, a kereskedelmi szellem tévelygő utain kalandozók sorssujtottja. A játék veszélyes s megengedjük, hogy a tavalyi év vérmes sikerű jelen ségei után csábító is. A szeptemberben 6'70 krral jegyzett buza májusban 15 60 krra szökött. Hm I Ez hallatlan. Nem csodálom, ha soknak az agyába szökik a vér. De kérdezzük, a gabonatőzsde jegyzései mutatnak-e ilyen külömbséget ? Születnek-e minden évben Leiter Jakabok ? És beáll e a nagy búzatermő országok olyan jóformán aszálya, mint tavaly ? Amerika nagy rónáin most hull a rend, a jelentések kedvezőek, a háború befejezett, a munkaidő szabad. Az óczeáni forgalom nincs korlátozva. Ezen adott körülmények befolyásolhatják-e akként a börzét, hogy a buza ára csak megközelítőleg is felszökjék a tavalyi árra ? Ha van a börzének logikája, akkor ez be nem következhet; így előre meglehet állapítani, hogy a csabai gabona-spekuláns gazdák valami nagy kincset n^m fognak zsebre gyűrni De egyébként lehet valami non pontarem. Mindig be nem látható s nem sejtett körülmények csináltak e téren meglepetés >k• t. Lehat, hogy az nevet legjobban, a ki utoljára nevet s ezek ebben az esetben a csabai gazdák lesznek. Hanem tisztán véletlenségekre alapítani vagyoni jóllétet, nem az okosság munkája. S ezért kell a józan mérsékletet a legkomolyabban gazdiinknak ajánlani. Azért, mert köztük, — kicsiben, — Leiter Jakabok akadnak, a kik a kereskedelmi napiforgalom értékjegyzését kutyába sem veszik s nagyobb árakat ígérnek s adnak, mint a hogy azt kereskedőink tehaúk, az|a buza árára semmi befolyással nincs. Láttuk tavaly e korszak legmerészebb játékosánál, Leiter Jakabnál Ő is össze vásárolta a gabonát, felszöktatte az árát, milliók tulojdonosai szövetkeztek vele s a vége az lett, hogy százmilliók vesztek e hallailanul merész üíletben. A mit amerikai pénzkirályok meg nem csinálhattak, a búzaárak fiktiv árát, azt még a helyi pitczon is csak ideig óráig c-i nálhatják meg a gazdak. Ezt minden gabonakereskedő tudja. S nem fáj a feje a gazdának ujabb szenvedélyek miatt. Sőt azt hisszük, örüllek is neki, mert a börze minden műveleténél cudar módon jelentkezik az az élettani és logikai törvény, hogy akczió után reakczió jelentkezik. S majd a reakcziót, a búzaárak apályát fogják a kereskedők felhasználni. Van-e erre szükség ? Mi a nagy közönség, a gazdák érdskót szolgáljuk. Óva intjük, hogy midőn kereskedelmileg spekulálnak, legyen jelszavuk az előrelátás és az óvatosság. KÖZSÉGI ÜGYEK. — A zöld asztal mellől. Csaba tanácsa legutóbb tartott ülésében elhatározta, hogy a Pokol és Rákóczy utczát feltölteti ós a költségekre 500 frtot szavazott meg. — Bajcsy Gusztáv városi állatorvos előterjesztésére a vásártéren a ragályos kórban szenvedő állatok megfigyelésére egy megfelelő istálló építését szintén elhatározta. — Zsíros András városgazda az előfogatok forgalmáról jelentést teve, indítványára a tanács kimondoitn, hogy előfogatot jövőben csak a dij előzetes lefizetése mellett kaphatnak a felek. Az előfogat dija egész napra 5 frtban állapíttatott meg ; az időszámítást pedig a vármegyei bórkoc-i szabályrendelet szabályozza. — A mérnök magánmunkálatai díjazására vonatkozó szaA harmadik személy, mely felköltó érdeklődésemet, egy intelligens s bátor kinézésű, barna fiatal ember volt, a ki kis barna bajuszkáját folytonosan pödörgette s a ki — mint később értesültem egy — iskolába utazó — diák volt. Mellőzve a többi utasokat — végtére egy szegényes öltözetű s könyező asszo nyon akadt meg a szemem, a ki három kis gyermekével egy sarokba húzódva ült. Keresztényi részvéttől ösztökélve hozzá közeledtem s megkérdeztem tőle bánatának okát, mire ez sirva panaszolta el, hogy utazása közben, a férje hirtelen elhalt, s mig ő a temetésével el volt foglalva, addig valami gazember ellopta keservesen összekuporgatott pénzecskéjét s most csak a hajó-kapitány kegyelméből utazik az első állomásig, hogy aztán koldulva átvergődhessen szülőfalujába, Nyitramegyébe. E szerencsétlen asszony sorsa engem nagyon meghatott, azonnal gondoskodni kezdtem állapota enyhítéséről. Épen mikor azon jó gondolatra jöttem: hogy tán jó lenne egy kis gyűjtést eszközölni számára az utasok Között, akkor a hajón levő banda rágyújtott egy csárdásra, s ón bosszankodva — hogy tervem így megzavartatott — tértem vissza az első osztályban levő helyemre. Alig tettem azonban egynehány lépést, midőn a fent említett magas, szőke fiatalember e szavakkal állta el utamat: — Bocsánatot kérek, miféle nóta ez a melyet most muzsikálnak? — Ez a magyar csárdás. — Csáárdás ? csárdás ? ismételte elragadtatva — magyar csárdás? — Igazi magyar csárdás, még pedig a javából. Hát még az ur sohasam hal lotta a magyar csárdást ? — Még nem voltam oly szerencsés, ADgol honban ezt nem hallani, de a kik Magyarországon megfordultak, azoktól löbbször hallottam : hogy a csárdás a legszebb magyar táncz a világon — s ón sokért nem adnám, ha tánczot láthatnám ós megtanulhatnám. — Ez nem valami igen nehéz feladat s ha az ur hosszabb ideig szándékozik mulatni nállunk, akkor könnyen elsajátíthatja. Nehezen lesz ebből valami sóhajtott föl az angol, ón azt soha sem tanulnám meg, de végtelenül örülnék, hogyha leg alább láthatnám, erre igazán kíváncsi vagyak. Váljon az itt levő fiatalok közül nem lehetne e egynehányat rábirni, hogy e tánczot nekem megmutassák ? — A táncz a hajón nincsen szokásban, s aztán nincs is megengedve. — És miért nincsen megengedve ? s ki engedhetné meg ? — Mindenesetre csak a hajó kapitánya. — A kapitány ? kell e ezért fizetni ? s menynyit kell fizetni ? Én szívesen fizetek, még a tánczolókat is megfizetem. — Jól van uram — szóltam ón — csak egy kis türelmet kérek, s egy pár ugrással már a kapitány előtt álltam, elmondtam neki az angol különös kívánságát, meg a szegény özvegy szerencsét lensógót, ő mosolyogva beleegyezettmondván : „ha ezzel jót tehetünk, tánczoljon a ki és a meddig akar, a gazdag ánglius ezt meg sem érzi, ha egynehány forinttal könnyebb lesz a tárczája. Csak keressen jó sok tánczost." — Ez az én gondom kapitány ur I Körül nézve az utazókon, én egyenesen a barna ós csinos diák felé tartottam. — Nem sokáig kellett neki a táncz czélját magyaráznom, ő azonnal belegyezett azon feltétellel, ha egy jó tánczosnót kerítek számára. Az persze nem kis feladat volt isme retlen társaságban De én félretéve minden zsenirozást, egyenesen a már emiitett földbirtokoshoz s illetve az ő gyönyörű leányjához folyamodtam s a mint előadtam nekik: hogy az angol egynehány forintot akar kicsapni egy csárdásért, némileg enyhíthetnénk az özvegy siorsán, az öreg ur valamint a kedves leánya is azonnal beleegyeztek. Visszatérve az angolhoz, őt örömmel értesitém arról, hogy nem csak az engedélyt, de a tanczosokat megszereztem, hogyha hajlandó egy szegény szerencsétlen asszony részére — kit útközben megloptak — 10 frtot fizetni. — Nagyon szívesen fizetek nem 10, de 20 frtot, sőt mioden személyért fizetek 10 frtot. — Helyet kérek I kiáltottam föl, félre a kufferokkal, meg a ládákkal I A banda meg gyújtson rá egy tüzes csárdásra I E táncz jövedelme oly ezé ra fog fordittani, a milyenért még sohasem tánczoltak. A tánczot szép barna diák kezdte el a gyönyörű kiasszonynyal. Tánczoltak pedig oly lelkesedéssel s oly gyönyörűen, hogy az angol el volt ragadtatva s maga is ugrált örömében. — Gyönyörű I nagyonszépl feleséges ! kiabált torkaszakadtából, 20 frtot fizetek minden párért, a mely tánczolni fog, No tánezra fiuk I kiáltottam fel, a kinek egészséges a lába, meg a tüdője. Ez az ur minden párért fizet 20 frtot, tánczoljunk ki e szegény asszony részére egynehány forintot. Szavaim nem maradtak hatás nélkül, mert pár perez alatt már 10 pár járta a csárdást a legnagyobb animóval mindaddig, mig a tánezolók, meg a czigányok suszszal bírták. Midőn a zene elhallgatott, s a tánezosok helyeikre vitték a táncosnőket, az angol mintegy átszellemülve örömtől ragyogó arczczal közeledett felém, s kinyitva kövér tárczáját, két százas bankót nyomott a markomba azpn kérelemmel, hogy azt ama szerencsétlenül járt özyegynek adjam át. Ezek után felkértem a gazdag angolt, hogy tudassa velem a nevét, hogy legalább tudjam meg kihez volt szerencsém, mire ő egy névjegyet adott a kezembe, a melyen e név volt olvasható • Viscouut Tullamor M, P. — Az ördögbe — gondoltam magamba — nem csak igen gazdag, de főúri családból való, s tagja a parlamentnek. — Mire én is bemutattam magamat. Búcsúzás előtt még e bizalmas kérdéssel fordult hozzám: — Mondja meg uram őszintén, váljon lehetséges-e az, hogy a csárdást megtanulhatnám ? — En biztosan állithatom, hogy megtanulhatja. — S miképen kelleneezt elkezdenem? — Ugy, keres ós talál egy oly leányt magának, a ki ezt a tánczot érti: s aztán elveszi feleségül. — Igaza van uram — ha nem lesz tánezosnőa mely velem tánczolni akarna, — akkor tánczolhatok a nőmmel, kinek ha tán nem is akarna — muszáj lesz velem tánczolni. Köszönöm a jó tanácsát, mindeneseire keresni fogok egy ily leányt A hajó megállt az állomáson. A szegény özvegy sirva fogadta a 200 irtot Az összes tánezolók padig körülfogták e különös urat. hogy jótékonyságát megköszönjék. Az angol kívánsága csakhamar beteljesedett. Egy pár hót múlva egy szepességi fürdőt látogattam meg, mely alkalommal részt vettem egy tánczestólyen is, mely épen akkor tartatott meg. Amint beléptem a táncterembe, hit seregeknek ural mit kelle látnom? Az én angolom oly animóval j Írja a csír dást, hogy majdnem kiugrik a bőréből, még pedig a legrosszabbul. Ejnye Tullamor mylord I hát ön az ? ós mily szépen tánezol, szóltam hoziá meglepetve. Isten hozta uram! Igen is én vagyok, még pedig a legboldogabb vőlegény a világon. Az ön tanácsát követve megtaláltam egy angyali teremtést, a