Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-08-11 / 64. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Csütörtök, augusztus hó 11-én. 64-ik szám. BEEESHEBT KOZLOOT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség,: Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. - Fél évre 3 forint. - Negyed évre 1 frt 50 kr. hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám á * 3 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A mi népünk józan. (M.) Altalános szokása az nemcsak a magyar embernek, hanem a más nemzetek tagjainak is, hogy akkor, midőn a beszélgetés rátér az ő megélhetésükre, életviszonyaikra, akkor rendszerint a panasz hangján halljuk az emberi nemet az ő életmódjáról nyilatkozni. E szokás az emberekkel mintegy veleszületett, vagy később vált másodtermészetükké. Csak kevés van olyan ember, ki az ő megélhetési viszonyairól kérkedve beszél. Ezeket azután az emberek zöme hiúnak, henczegőnek, kérkedőuek nevezi. Hiszen a magyar embernek szálló igéi közt tudjuk, milyen erősen le van birálva az ilyen ember, mert hiszen másként nem mondaná a szálló ige, vagy helyesebben példabeszéd azt, hogy „Az okos még arról sem szól, amije van, a bolond pedig azzal is kérkedik, amije nincs." A mi józan munkásainknál is tapasztaltuk az emberiséguek, de különösen a magyar fajnak eme panaszkodó ősi szokását. A mi munkásainkat ha a múltban beszélni hallottuk az ő sorsukról, beszédjük mindig a panasz hangján volt tartva. De jól tudta azt a munkás, különösen az alföldön, de a munkaadó is, hogy e panasz nem más, mint az embernek veleszületett, vagy másodtermészetévé vált panaszkodó ősszokása. Viszont tudta azt a munkásnép, hogy a munka megtermi gyümölcseit, megadja a fáradság nemcsak neki magának, de az övéinek is a tisztességes kenyeret ; tudta és érezte azt mindig az alföldi munkás, hogy a „sült galamb nem repül senkinek a szájába", ?zért ha már az emiitett szokásból panaszkodott is, nyugodtan, zúgolódás nélkül végezte munkáját, hogy biztosítsa a maga és családja megélhetését és jólétét egyaránt. Tehát a múltban, nem is olyan régen már ilyen józan volt a mi munkás-népünk, hogy a munkát valóban kenyerének tekiutette, melyért dolgozni emberi rendeltetésének tartotta. Nagyon rövid az ideje annak, higy Európa nyugati államaiból hozzánk is elhatottak azon tévtanok, melyek a mi munkásaink egy részének lelkét megmételyezték olyanformán, hogy a munkásosztály egyik-másik tagjai már a panasz mellé a teljes megelégedettlenség, a zúgolódás hangját önté. Nem lehet azonban eme zugolódást és elégedettienséget kizárólag a szociális elméletnek betudni, mert a szociális elméletnek egyes jobb pontjai valóbau kell, hogy belegyenek vésve az emberiség lelkébe. A zugolódást és elégedetlenséget azért nem is lehet kizárólag a szocziális tan elméletének betudni, hanem könnyelmű és lelketlen igazgatónak, kik ugyaucsak nyugotról csak azért jöttek be hozzánk, mert a saját hazájukból a fennálló rend elleni izgatás miatt vagy kiüldöztettek, vagy mert belátták, hogy ott az Ö hazájukban már munka nélkül megélni nem tudnak, eljöttek hát ide, a jó lelkű, de hiszékeny magyar munkásnép közé, hogy maguknak az ő zsirjokou a saját megélhetésüket munka nélkül biztosítsák, Eljöttek azért, hogy megbontsák békés közrendjét ennek a magyar munkásnépnek, mely a fennálló renddel, a meglevő viszonyokkal elleutében addig nem helyezkedett. Az izgatók által igért aranyhegyeknek volt is valami sikere, mert hiszen ennek tudható be ama zendülés, mely a gabnagazdag róna néhány helyén az utolsó időben történt. Nem volt azonban az itt lefolyt zendüléö sehol sem okadatolt. Bizonyítja azt a munkásnép mai magatartása. Az Ígéretektől megszéditet muukásnép ma már felocsúdott, magához tért a munkanélküli boldogságot nyújtó nevetséges álomból és ma már ismét dolgozik és fárad, mert emberi rendeltetése igy követeli meg, mert tudja, hogy csak a tisztességes munka nyújthat megelégedett, tisztességes életet, ugy önönmagának, mint hozzátartozóinak is. A törvény áldásos hatásait is ők érzik leginkább, mert hisz ezt is most látjuk, mikor a jég itt-ott elverte a termést, azért ők semmiben sem szenvednek rövidséget, mert nekik épen a munkástörvény ad ilyen esetben is előnyt. Node ezt meg is ér.lemlik, mert ez képezi fáradságuk gyümölcsét, ez teszi elviselhetővé helyzetűket és ez teremti meg a múltban már borulni kezdett jó viszonyt a társadalmi rendben. De látjuk, hogy a mi munkásaink lelkéből is elszállott az elégületlenség és zúgolódás érzete, de meg a munkás is tudja, hogy az agitátorok által mutatott útirány azon rosszakaratnak a folyamáuya volt, mely őket a züllés, a romlás útjára akarta téríteni, de idejekoráu felismerte a munkás eme rossz irányt, a gonosz ámítást, józan esze idejekorán fordulásra birta őt. Igy tehát részint a munkásnép józanságának, részint az ő viszonyaikat szabályozó törvényeknek kell betudni azt, hogy ma a munkás nyugodtan végzi munkáját. Ma már lehet abban is bizni, hogy a munkásuép többé sohasem fogja elhagyni a békesség utait, mert látja, hogy csak a békés munka nyújt biztos kenyeret. Továbbá az őt védő törvényekből belátja azt is, hogy őt a törvényhozás nem tartja olyanoknak, kiknek a természetadta jog és a törvényszabta keret határain belől mozogni joguk van. Ma már ők megbarátkoztak a részökre előnyösen fejlődött viszonyokkal. Ők nem tartják magukat világférfiaknak, hanem az édes haza gyermekeinek, mely hazáért „élni és halni" ma nekik is ismét szivök diktálja, lelkük parancsolja. A vármegye közigazgatásából. — A közigazgatási bizottság aug. ülése. — A bizottságnak hétfőn tartott ülése nem volt szegény felszólalásokban. Lényegtelen ügyet is érdeklődéssel hallgattak s a határozatot alaposan megvitatták ós több esetben módosították. E bizottságnak a megye elmúlt félé véről tett jelentése is napirenden volt s ez elég anyagot szolgáltatott a felszólalásra dr. H a j n a 1 István, dr. B o d o k y főjegyző és K e 11 e r Imrének. Az ülésről különben a következő tudósítást adjuk: A főispán, dr. Lukáes György megnyitva az ülést, üdvözölve a megjelenteket, ezek között külön Horváth Károlyt, a bizottság uj tagját, kérve, hogy legyen e bizottságban oly tevékeny, mint előbbi működése alkalmával. Horváth Károly kegyesen fogadta a főispán és a bizottság üdvözlését. Ismeri ezen ilusztris bizottságnak feladatát s teljes tudásával azon lesz, hogy e bizottság elvéhez, a nobile officiutnhoz „BékésmegjeiKözlönylárcája. A Felvidéken. - A „Békésmegyei Közlöny' eredeti tárczája. — Fenyőháza, aug. 6. Pihenni jöttem. De a pihenést nem ismeri az újságíró, különösen, ha érdekes théma kerül a tollára. Szent Péterről tudjuk, hogy mint halászember bizony nagy neki fohászkodással kihúzta a tenger sok halat, habár hálója szakadozott; az uj-ágiró is ilyen halász, legyen még olyan jó föltétele, hogy — szabadságot élvezvén — de csakugyan békét hagy a közönségnek, mihelyt egyszer a théma érdekessége ösztönzi, feled minden elha tározást és idegesen szántja a betűket, S nektm ugyancsak sok mondani valóm vaQ, azt se tudom, hol kezdjem el. Árvamegyét, a szcp Liptót sajátszerű viszonyok között ismertem meg s a közvetlen szemlélet mennyi balfogalmat oszlatott el. Hiába, nincs jobb tanítómester, mint a tapasztalás. Így p'. én — és bizonnyal mások is — a szép Békésmegye rónáin ugy vóiik, hogy Árva méltó hírnevéhez. Nem terem ott semmi. Igazán árva. Nem igy van. Az élet most zsendül, az árpának már fenik a kaszát, 15-én megkezdődik az aratás. Kocsin mentünk az Árva folyó mentén egész Árvaváraíjáig osabai barátaimmal, tehát tanukra is hivatkoz hatom. Mindenfelé szép vegetáció. Buza isi Árvában buza? Ha otthon mondják, megmosolygom. Pedig van. S ha nekem valaki azt mondja oda lennt, hogy az árvái föld holdja 500 frton is keresett, — a szemébe nevetek. Pedig ugy van. Ha nekem azt mondják, hogy Árvában rendszeres mezőgazdálkodás van, ugratásnak tartom. Pedig két indusztriát, a hogyan ón láttam, mintának kell neveznem : a C s i 11 a g h y-ét, meg a S z m r ec s á n y i é t. Lehet, hogy Árvamegyónek eldorádója az Árvafolyó mente, mely jobbára kiszélesedő völgyben halad, habár egy lurisia, tanár ismerősöm s,zt mondja, hogy ninps ez másként a megye más részein se. A föld termékenysége a lagujabb mezőgazdasági statisztika adatai szerint Békéssel szemben igy viszonylik : Árvában átl. term. buza8-2 Hl. rozs 9-7 Hl. zab 13Hl. Békésben „ „ „ 22 Hl. „ 20 Hl. „ 34 Hl. Mi, tisztán csabaiak, egy pompás szandlauferre felkapaszkodván, az árvaváraljai vár megszemlélésére indultunk. Miután az ut vadregényes szépségét, sok érdekes részletét nem akarom leirni, mert mert a társaság egyik tagja ígéretet tett, hogy ezt külön megírja a „Békósmegyei Közlöny"-nek, csak azt emlitem meg, hogy az ország legdrágább viczinálisa, a kralován-tresztenai vasiét négy millió forint költséggel most épül. Alagúttal kezdődik az utj, s megy a sziklák tövében, melynek dinamit-robbantásait mi is láttuk, az Árva mentében. Bazalt sziklák szeszélyes alakjai a szem megtámadásáig gyönyörködtetnek s az árva-váraljai vár panorámája pedig mint egy édes emlék az életből tapad, vésődik agyunkba. De nem beszélek többet, mert ez a théma, — Ígéretem kötelezvén, — további fejtegetésében rám nézve „ne nyúlj hozzám". Van nekem thémám elég, csak még azt emlitem meg, hogy útközben elmenlünk S z e b e r e n y i Zs. Lajos lelkész származásának helye mellett, a Hocs bá bánál Nagyfalunál. Az öreg árvái kamasz hegy orma 1610 méterről kacsintott reánk. Szódüő ez, a rónaság szemhatárához szo kott alföldi embernek. Tegnapelőtt a „Zsivena" felvidéki tót közmivelődési egyesület tartotta gyűlését, átruczczantam hát a tótok szókvárosába. Turócz-Szt.-Mírton igazán alig érzi meg a magyar kultura munkáját. Társadalma ridegen van magyar és tótra tagolva. Ezek között az érintkezés alig áll fönn. Mindkettőnek külön kaszinója, a tótoknak saját sziuházuk van. Ez a Dóm (otthon) épületben van s igen csinos. Mikor a Maticát feloszlatták, a szláv energia hozta össze a szép épületnek alapjait. Ebben az épületben tartja rendszerint augusztus elején üléseit a zsivena nőegylet és a muzeum. A zsivena a kaszinó termében tartotta ülését, a hova csak egyetlen magyar lap jár, az is egyházi : a Szeberónyi Zs. Lajosé. De nem is igen kell ennek a kaszinónak más helyről lapot járatni, hisz a 3000 lakosú Szt.-Mártonbán nyolez tót lap jelenik meg, köztük a „Narodne Noviny" napilap, melynek szerkesztőjével Pietorral bor mellett jöttem össze. A tót kollega kivételesen eljár magyar társaságba s „Hagyjuk abba" néven nevezik. Ezt a nevét onnan kapta, hogy ha politikáról esik szó, azzal vágja el a vitatkozás szállait, „Hagyjuk abba". Most külömben nyolez hónapra önkénytelen szabadságot vesz magának, t. i. Váczra megy egy mérges czikke miatt. Az volt a mallőrje, hogy a szerkesztőség rendes ülője, aki 100 frt fizetés mellett a legmórgesebb czikkekért is elvállalja a felelősséget, abban az időben el volt foglalva, Yáczott ült s igy a felelősséget el nem vállalhatta. Pietor szükségből egy szabólegónyt állított strohmannak, de azt meg a budapesti esküdtszék nem akczeptálta. A Znvena engem egy sajátszerű világgal ismertetett meg. Négy felvidéki megyéből jött össze a tót intelligenczia s a szláv kitartásnak, akárminő sovén vagyok is, megszivelitő jeleit láttam. Mondhatjuk ezt megtévedésnek, a nemzeti állam balcsillagának, de őszinteségét elvitatni nem lehet. Ma a szlávok ez együvé tartozandósága a kultura terén érvényesül s ha osak eddig mennek, komolyabb vád nem érheti őket. Viszont az államhatalom feladata, hogy ha lehet a politikai fanatizmust, melylyel főleg a kath. klérus akarná ezt a mozgalmat ki bélelni, ne engedje s erőteljes magyar kulturának eszközeivel édesgesse vissza az eltévelyedetteket. Ma ez esak komoly munkával lehetséges. Liptóban az iskolák összes száma 85. Ebből állami 20 Tiszta magyar 22, német magyar 6, tót magyar 15, tiszta tót 42. A tanfelügyeletet B e r e c z Gyula látja el, a ki átmenetileg Razey előtt Békásban volt