Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-08-07 / 63. szám

— a pihenés általános idején, — csak kevés szó esik. Abban a körben, a hol politikáról beszélnek, azt vélik, hogy dr. Wlassics külföldi utazása politikai missió. Tudni vélik, hogy e missió annyira különleges, hogy feltűnését két módon mérsékelte a kormány és maga Wlassics. A kormány azzal, hogy a közoktatásügyi minisztert küldötte útra s a miniszter, hogy a politikai kombináczióknak élét vegye, a feleségét is magával vitte. Mivel függ össze ez az út, a vámszerződésekkel-e, melyek négy évig fönnállanak idegen államokkal szemben és az önálló vámberendezkedést meg nem birják ? — nem tudom. Csak felemiitettem, mint érdekes mendemondát. Sokat beszélnek arról is, milyen ridegen távozott Y ö r ö s László államtitkár, egyszerű elismerés, semmi kitüntetés. De e kérdésben azt a véleményt formálják, hogy Dániel miniszter távo zása is rövidesen bekövetkezik s akkor a közvélemény Vörös László politikai uj szerepkörével föl lesz világositva, a most folyt események ilyen fordulata tekintetében. A harmadik, a miről beszélnek, hogy a kormány végleg határozott az önálló vámtarifa létesítés© kérdésében. Ugyanis szavának áll férfias módon, a 14 §. alapján kormányzott Ausztriával nem köti meg a szerződést, de miután a 67-ik kiegyezésben nincs feltétlenül kötve, hogy a közintézményekkel egybe kapcsolt két ország egymásnak közgazdasági téren vámháborut üzenjen, az önálló vámterület kérdése törvénybe fog iktattatni, de szemben a nagy nehézségekkel, hogy a külföldi vámszerződósek hatálya még hosszabb időre kiterjed, — nem fognak vámot szedni. Olyan forma törvény lesz ez, mint a Lex Szapáryana, mely tör vénybe foglalta az állami közigazgatást, de valójában az államiközigazgatás életbeléptetése ntm következett be ós máig sincs. Szükség van-e ilyen papiroson levő törvényekre, a polgári okoskodás szemüvegén senki sem fogja belátni, de hát a politika a gyakorlatiasság szabályai és parsrcsolaiai szerint való legjobb megoldás, — nordjík s mivel ugy sem tőlünk lügg azoknak ellenállani, vagy azt megtkfcdály ózni — legjobb lesz belenyugodni. Különben a héten a belügyi kérdések tárgyalását egészen háttérbe szorította a nagy teuton óriás halála és végrendelete. Bismarck még a halálában hatatlan. A szeme karikás és beesett, nyilván a gyakori lumpolástól s olyan kopott, fakó az egész alak. Egy kis mo lett asszony háta mögött ül s ép oly ábrándos epedéssel néz arra, mint 6 reá az imént, még a fejét is épen ugy hajtja a tenyerébe. Könnyű juckerfogat elegáns zörgése hallatszék a gyöpön s Balóthiné felugrott: — Ez a mi kocsink, —ni ós az uram!.. Balólhi hajtotta a két szép szürkét. Az ő józan, komoly hangján mondta a feleségének : — Nem tudtam elgondolni, hova maradtak ... Az asszonyok, a lányok körülfogták őket. Ezalatt a kocsik egymásután gyülekez tek s hosszú sorban indullak meg Balóthiné, ugy hogy Gerő is láthatta jól. egészen közel simult az urához s igazán a szivéből mondta neki: — Olyan boldog vagyok, hogy eljött értem . . . Hazámban. Irta: Móra István. Hányaveti, kevély ember volt gazdtg Bodon Antal mindég, olyan, hogy a földre se Jépett volna, ha muszáj nem lett volna. Menésében gangos,ruházatban válogatós, asszonyoknak tetszetős. Amúgy is módos, pénzes, jóállásu. A földjeit árendába adta, maga a pénzt forgatta : kupeczkedett, kereskedett, marhával, hizotidisznó szedéssel, — mikor mit látott nyereségesebbnek. S most a nyár elején hirtelen csak elkezdték rebesgetni hogy ez az esztendő a'igha be nem fütyül Bodon Antalnak. Egy az, hogy az árei dássi fi/.etetlen elszökdöstek, más meg, hogy két szállítás marhán ezreket veszejtett. — Nem is ártana neki, ha az isten egy kicsit megalázná, — vélte az egyik kapás ember, a hogy a szőlőbe mentünk abban a makacs jellemnek mutatkozik, mely életét következetesen jellemzi. A halálában is a szászerdő számüzőttjónek mutatkozik dölyfös magányosságában, azt akarja, hogy kihűlt porainak diszes emlékével se dicsekedhessék a birodalmi főváros, amely minden téren a Hohenzollernek dicsőségét hirdeti ós II. Vilmos, a büszke csáezár, aki mást akar, igazi nagy fejedelemnek mutatkozik. Az átlagos embert vérig sértené ez a halálos dacz. Az ő melléről pedig lepattan a mérges, nyilt szive nagyságáról és bölcsességéről tanúskodik kézirata. Az amerikai háború csak apróbb csatározásokban jelentkezik. Nem volt ez véres harcz s miután az amerikaiak sem voltak túlságos követelők, a békét rövidesen alá fogják irni. Spanyolország eddig is másodrendű állam volt. Elveszt vén gyarmatait, az európai konzertben nem számit, .afele türt állam lesz és népei jövendő magatartásán fordul meg, meddig tart élete. A büszke hidalgók pártütése azonban nem hosszú időt jósol ennek, a hajdani dicsőségét sirató or szágnak. S. Egyuj község megyénkben. (Sz. J.) Békésmegye észak-keleti sarkában egy uj község alakulása van keletkezőben. Alig néhány évtizeddel ezelőtt nádrengetegek és ingoványos rót ségek terültek ott el, hol most virágzó majorságok és belterjes gazdálkodás ad nak a földnek értéket. A föld külső felületének ezt a nagy átalakulását a Berettyó folyó szabályozása idézte elő. A mióta ez megtör tónt, a suhogó nádrengetegek mindig kisebb-kisebb körre zsugorodtak össze, a kócsagok, gémek, szárcsák, darvak, vadludak és a vizi szárnyasok légiói csudálkozva tapasztalták, hogy évről-évre mint sorvad, mint pusztul az ő kizárólagos birodalmuk. Az álló, fekeite mocsár vizben dúsan tenyésző hinár, káka, vízililiom mindig kisebb térre szorult és a bucsai rét specialitása: a nymphea, vagy népies nevén t ö k i n c s, most már csau az ó-Berettyó lomha vizében található, hol hu.-os, vastag, széles levelei elterpeszkednek a víztükrén, gyermekfej nagyságú virága, hal vánjpiros szirmaival lassan himbálódik a levelek közt, mig alatta, mellette milliói hemzsegnek a pióczáknak, vizibogaraknak és azalagoknak. A mint a megye népessége sűrűsödött, a végtelen ingoványok,sás és hínár között kiemelkedő földhátak dús pázsit szőnyegzettel boritva, kedvelt helyeivé váltak a pásztoroknak, halászoknak ; kik kezdetleges nádviskókban itt töltötték tegnapelőtt, — megléptem a hatvanat, jckellvón a fiam lehetne, de nem értem meg soha tőle, ha nála dolgoztam, hogy megbecsült volna. Ugy szólított csak, mint egy susnyógyereket: te János így, te János ugy . . . Bújjon a szegénység az olyan nagyhátu emberbe! A másik kapásember ellenkezett : — Nem köll azt félteni, embörök. Annyi annak a pénze, mint a szemét. Oda se néz egy-két kilenczszázasnak. Ökröket hajtottam egy úttal neki, Bánátbul, csak ugy beszélt az azokkal a birtokos bánáti gazdákkal is; foghegyrül. Kivágta a hasas bugyellárisát. Szintagy szikrádzott tőle a szeme a rácznak, a sevábnak .. . Eletemben se láttam annyi uj százast, mint amakkor. Van ott pénz, hajjaj I Ahogy menünk, ballagunk, ihol szemközt ránk kocsizörgés hallik, porfelhő kerekszik a széki-agyaggal megterített uton s a kit emlegettünk volt, gazdag Bodon Antal hajtott el melletünk. Lovai serénye pántlikába fonva, kocsija íujonfestett, uras féderes, alatta fehérszöggel kivert bőrülés — azontúl újrend kékposztó ruha rajta, bolyhos nyúlszőr kalap fején. A köszöntést csak a feje bicczentósével fogadja, anélkül, hogy csak arra is tekintene felénk. — Látják kendtek, emberek — mondja az előbbeni második kapásember — más a formája a bukott embernek. Sze retném én a bajomat e'cserélni a övével. Ajjaj! Az első kspásember mentegetőzik, szabadkozik, hogy: — Nono, hiszen no, nem én mondom, — csak ugy hallatszik, hogy aligha át nem hajitja az életet a vállán . . . iv harmadik kapás ember, Lehegő Simon Antal, a ki eleddig egy szót se szólt, (általánfogva igen szűkszavú ember) — megállt, nézett a kocsi után, nézett egy darabig, azután azt mondá : — En is hallottam, amit te, János ; ón is azt gondoltam rá, a mit te, Illés; hogy nem köll azt félteni, Bodon Antalt, életük nagy részét, örökös harezot viva a mostoha természettel, elzárkózva teljesen a külvilágtól s kizárólag állataikkal és a halászattal foglalkozva. Azon a — mintegy 170 cat. holdnyi területen, mely a Hortobágy és ó Berettyó kanyargós medrei között emelkedik ki — az egykori rótfenékből, már régebb idő óta többen megtelepedtek. Midőn a rét világa teljes pompájában viritott, al kalmas búvóhelyül szolgált ez a terület olyan embereknek, kiket az élet zivatara erősen megviselt; de jó szolgálatot tett az olyan kétes existenciáknak is, kiknek nagy okaik voltak magukat a törvény szemei elől elrejteni. Az utóbbi két évtized alatt itt már ugy felszaporodott az ország minden részéből összevergődött népesség, hogy a környéken fekvő majorságok és tanyák lakosságát is hozzászámítva, körülbelül 1500 lélek van aránylag nem nagy területen szétszórva. Távol minden községtől, mert a legközelebb fekvő Karczagnak is csak a tornya látszik a nagy rónaságon, az emberek meglehetős elszigeteltségben élnek ezen az elhagyatott vidéken. Áz állami intézményeknek úgyszólván csak Jterheit érezik. Azon meglehetős nagy összegért, melyet állami, me gyei, községi, vízszabályozási ós egyházi adó czimen fizetnek, egyedüli viszontszolgáltatáskópen Füze s-G y a r m a t község egy iskolát tart fenn. De sem közegészségügyi, sem közigazgatási, sem állategészségügyi téren gondozásban nem részesülnek. Lehetetlenség is kivánni, hogy a Bucsától 22 kilométernyi távolságra fekvő F.-Gyarmatról ennyi embernek aprócseprő bajait, panaszát, kívánságát azzal a gyorsasaggal lehessen elintézni, melyet áldozataikért méltár megkövetelhetnek. Az igazságszolgáltatás ennélfogva hiányos. Orvosuk nincs, ha betegük van, a Lágy távolság s főleg szegénységük miatt le kell mondaniok arról, hogy hozzátartozóikat orvosi segélyben részesít hessék. A megélhetésük is nehezebbé vált. Addig, mig a rétvilága fenállott, halászatból, pásztorkodásból, nád vágásból, gyékény fonásból könnyen fentarthatták magukat ; de a mint a vizek szabályozá sával az egykori nádrengetegek, ingoványok eltűntek s helyet adtak a major ságok és uradalmaknak, fokozatosan su lyosabbá váltak anyagi viszonyaik. Az (lhcditott földek egyes nagybirtokosok tulajdonaivá váltak s a szegény zsellércép teljesei

1 két keze munkájára lőn utalva. Bármilyen szorgalmas, igyekvő és munkás volt is, ingatlant magának nem szerezhetett, meri az a földterület, melyen házikóját felépítette, körös körül mindenütt nagy birtok által van határolva. így aztán természetes, ha nagy nyomoruk közepette a szociaüsmus tanai náluk gyorsan elterjedtek ós a föld éhség ra tuk is erőt vett. Az egész Sárréten mostoha sorsáért sehol sem oly elegedethanem most van egy kis észrevételem nekem is, hogy hiba van körülötte Van, van, láttam. — Nem láthatott pedig azon kend semmi változást, egy^mák szem nem sok, annyi elhagy ottságot se, bátya. — Nem is azt, — felelte az öreg Lihegő, — hanem mást: jelt. — Micsoda jelt ? — Tudod e, mi van ma ? — kérdezte az öreg feleletül. — Hétfő van, hogyne tudnám, Szent László n' pja. — No ládd. — mormogta az öreg, — tegnap meg vasárnap volt. Aztán ha jobban megnézted volna Bodon Antalodat, te is láthattad volna, hogy nincs megberetválkozva . . . Értsd meg pedig, hogy mikor az ilyen : kevély farizeus azt elhagyja, vagy elfelejti, bajának köll annak lenni, nagy gondjának . . . El ne felejsd a szavamat, meglásd, hogy kijön a gombalyag vége. Az emberek gondságba estek : — Az igaz. Aztán hallgattak egy kicsinyég, majd meg egyébrül kezdtek beszólni. Csak Lehegő Simon Antal nem szólt egy szót se többet. Ellenben meg megállt, el-elmaradozott. Hol egy összezsugorodott szilfalé v elet szakajtott le, bontogatott szét, hogy ugyan mi kaphatta, fodoríthatta össze? — hol az eget nézte, a felhők legyező forma terjeszkedését napáldozatrul, (olyankor megsimogatta vállára ve tett szűrét) — sőt megcselekedte, hugy fölszedte az uton szaladó hódas-bogarat, tenyerébe fektette hanyatt és mosolygott fölötte, hogy annak is vannak lakójai... Ilyenkor a többi kapásemberek azt mondták maguk közt: — Nincs ki neki a négy fertály sze génynek . . . Mig én gyönyörűséggel irtam be nevét a jegyzőkönyvecskémbe. len a nép, mint a füzesgyarmati határ baa. A közigazgatási hatóságnak állán dóan éber felügyeletet kell gyakorolni, hogy az elégedetlenkedő népelemet féken tartsa. De nemcsak szociális, hinem állampolitika szempontjából is szükséges, hogy ezért az istenadta jó magyar népért ugy a megye, mint az állam is tegyen valamit. Mióta C s á n k y Jenő főszolgabíró áll a sárréti járás élén, nagy buzgóságot fejt ki abban, hogy a budaiak erdekében az elődei által megkezdett mozgalmat dűlőre juttassa. Törekvéseiben megyénk idealista gondolkodású áldott lelkii főispánjában hatalmas segitőre talált. Tudvalevő L uk á c s Györgyről, hogy neki is az a princzipiuma, a mi IV. Henrik francna királynak, olyan viszonyokat teremteni, hogy megyéje területén a legszegényebb zsellérnek is legalább vasárnap hu< főj jőn a fazekában. Bucsának önálló községgé leendő fejlesztése érd^keben Csánky már eddig is sok tanulmányt, fáradtságot és kapaczitálást fejtett ki. Az uj község területét Nagy és KisBucsa, Monostorsztg, Divikizug, Görbesziget, Papsziget, es egyéb földteriiletek tulajdonosai: Bíró Sp ringé r, özv. gróf Blanckensteinné, grof Cavrianni, Jakabffy ós mások hajlandók is az önálló községi szervezet felállításának reájok eső aránylagos költségeit viselni, mégis a most fenalló adózást rendszer mellett oly jelentékeny teher járulna az újonnan alakú.o községre, melyet az anyagi erejének gyöngesege folytán nem birna meg. A főszolgabíró által tett számitások azt eredményezték, hogy önálló községgé alakulás esetén körülbelül 37 szaz. községi adót kellenék kivetni, a melynek egy jórészét a község belterületén élő, tehát igen szegény lakosságnak kellenék viselni, mert egy község beléletóben sok olyan kiadás merül fel. mely alól a törvény értelmében, a község küllerületét képező nagybirtok mentve van. A főszolgabíró tehát egyelőre nem javasolta az önálló községi szervezet létesítését, hanem tekintettel B u c s a speciális viszonyaira, teljesen megfelelőnek tartaná azt az eljárást, melyet Jaminaval szemben Csaba városa követett. Bucsán egy kihelyezett elöljáróság létesítését tartanálegczólszerübbnek,mely állana : egy anyakönyvi ügyekben is hatáskörrel felruházott jegyzőből, albiróból, esküdtből és rendőrből. F.-Gyarmat építene egy szerényebb méretű, jegyzői lakással egybekötött községházat, továbbá, a közoktatás ügyének sikeresebb fejlesztése czéljáböl még egy iskolát. AZ ilyen berendezés F.-Gyarmat közközség pótadóját csak l

xU százaleklka emelné fel, miután az újonnan szervezet második községi orvosi állásra megválasztandó egy én arra lenne kötelezve, hogy hetenkint kólszer artozik Bucsán orvo

ei látogatásokat tenni. A szervezendő jegygöi állás díjazását az állam részben magára vállalta, miután az anyakönyvi ügyekben teljesítendő szolgálatokért 500 frot megajánlott. — Mig ha Bucsa önálló községgé alakitattnék, a F. Gyarmattól elszakítandó 8—12000 cat. ho!d a községi pótadót egyszerre 10 százalékai szöktetné fel, mert oly jelentős összeget képvisel az^a hányad, melylyel a bucsaiak a községi költségek fedezéséhez hozzájárulnak F.-Gyarmat község képviselő testülete tehát hazafias és emberbaráti kötelességet fog teljesíteni, ha a bucsaiak jogos kívánságait meghallgatva,egy csonka községi szervezet költségeinek részbeni fedezését magára vállalja, viszoDzásul azokért az áldozatokért, melyet azok oly hosszú évek során zúgolódás nélkül fizettek. Hisszük, hogy a legközelebb megtartandó képviselő testületi ülésen kedvező határozat fog hozatni, mert ellenkező esetben a törvényhatóságnak kellenék közbelépni s hatalmi parancs-szóval elrendelni azt, a mi a bucsaiakat jogosan és méltán megilleti. Szalma-özvegy. — Jellemrajz a szozonból. — Most a szalma-özvegység szezonjában lehetetlen egy kis aktuális elmélkedés elől kitérni. Miféle szó is ez a szalma-özvegy ? Összetett szó a szalma- és az özvegy összeházasítása. De hát hogyan lehet az özvegyet a szalmával összeházasítani, a mikor a két szó alatt rejlő fogalom olyan messze áll egymástól, mint, mint, — ebben a kutya melegben jó lesz egy ócska hasonlat is — mint Makó Jeruzsálemtől. A szalma valamely gabona félének kicsépelt, kivert üres szára ; az özvegy élő ember, a kiaek a párja eltűnt, elveszett. Ha csak az értelemben nincs meg a két szó között az összefüggés, másként bajos a nexust megállapítani. Az özvegy szive is kicsépelt, üres ; a szalma is üres ; csakhogy a szalma-özvegyek szive, a mint számtalan gyakorlati példa mutatja, éppenséggel se mondható üresnek. Sőt a szalma-özvegységnek van