Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-11-20 / 93. szám

XXV. évfolyam. B-.Csaba, 1898. Vasárnap, november hó 20-án. 93. szám BEEESMEGTEI EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőségi: Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 8 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. hova lap szellemi részét illető közieményes; £ayM szaBi a'

a 8 llr

, küldendők. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor ' lehet, évnegyeden belül ia. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külföldi hirdetési iroda. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A gyermekgyilkos járványok ravasz ellenfelek, melyekkel amúgy félválról elbánni nem lehet. Vagy radikális intézkedés teendő, vagy nem teendő semmi. A fél intézkedés nem hogy használna, hanem árt; sőt végzetes is, mert terjeszt a járványt. Az orvostudomáuy rendelkezik oly fegyverekkel, melyeknek czélszerü alkalmazása által le lehet győzni az ellenséget. Ez a tisztaság, az orvosság és a szigorú izolálás. A vörheny, miut iskolai betegség, uem is szelidithető másként, mint szigorú elszigeteléssel. S okos intézkedés, hogy mindjárt a baj járványszerü fellépésekor becsukják az iskolákat. Igy egy-két heti bezárással még segíthetünk, ha késedelmeskedünk, akkor hónapokra van szükség. A tudomány kimutatta, hogy a gyermekjárváuyok fo'fészke az iskolábau rejlik. Ezért tehát első sorban ezekre kell fordítanunk a főfigyelmet. Iskoláink azonban helylyel-közzel rettenetesek s mintha a járványok bakteorologiai gyűjtő helyéiül épültek volna. Szerencsére ujabb iskolai építkezésünk a korszellem követeléseiuek megfelel; de nagyon sok iskolánk létezhetése legmesszebbreterjedő korszakát elérte már. Az iskolai tisztaság kérdése is lényeges ennél a dolognál s hogy iskolai tisztaságról uem igen lehet hangos szóval beszélni, elég legyen a gyulai református iskolára hivatkozni, a hol emberemlékezet óta — a mint állítják — nem söpörtek. Különösen fölk rjük az intézkedő hatóságokat, hogy a részleges iskolai bezárásokat ne rendeljék. Annak, hogy Csabán egyes iskolákat becsuknak, semmi értelme, ha a többiek nyitva vannak. Ha a vörheny iskolai betegség, engedjék, hogy folyamatosan menjen végig s iutézkedjeuek radikálisan az összes iskolák bezárásával. A vörheny, kanyaró alattomos be tegség, mely nem jelentkezik mindjárt felismerhető, ijesztő tünetekkel. A gyermek köhög, uáthás, bágyadt. Ügyet sem vetnek reá. Meghűlt — gondolják a szülők, — a mi n m is csoda a mostani időjárás mellett. A gyermek tovább jár iskolába; dacára aquak, hogy a betegség csiráját már magában hordja s már fertőzött másokat is. Nem czélszerü s nem is helyes dolog tehát megvárni azt az időt, hogy valamelyik iskolábau már járványszerüleg lép fel a kanyaró. A fertőzés idejét poqtosan meghatározni lehetetlen; igy mihdeu késedelmezés csak növelheti a veszedelmet. Ez okokkal nem tartjuk eredményesnek az olyan intézkedést, hogy csak részletekben zárják be az iskolákat. Tessék az összes iskolákat bezárni; ez által oly gátat állítunk fel, melyen a járvány át nem csaphat. Legouvé mondja, hogy az egészséges gyermek idővel többet használ az országnak, mint a tanult. Ennek a mondásnak az igazségot a tapasztalat szentesitette. Budapesti levél. — A „Békésm. Közlöny" fővárosi tudósítójától. — Sürü ködfátyolba burkolt czukorbaba ma Budapest. Ha az ember este végigjárja azutczát, boldog, ha neki nem váJárványos időben. A politikai epidemia pusztít az országban. Soha oly nagyon össze nem volt gubauczolva a törvényhozás alsó háza, miut most. Uj veszedelmek vigyorognak ránk s nem elég Báuffynak az elleuzéki ostrom, Krieghammer hadügyminiszter megfogalmaz egy szerencsétlen rendeletet és szilaj tűzzel lángol fel a már híímvadó obstrukció. És a közállapotoknak előállott bizonytalansága uj lelki és gazdasági nyavalyákat zúdít ránk. Csakugyan ismét ajkunkra tolulhat a százados nóta: „Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak!" De bár fájdalommal, megdöbbenéssel nézzük a politikai arénában lefolyó nagy tülekedést, — ráhagyjuk másokra az ítélet és a szembehelyez kedés kritikáját, aggódó érzéssel látjuk, hogy ebben az évben fokozatosabban ránk ereszkednek a gyermekgyilkos kórok megdöbbeutő nagy számában. Szarvason a vörheny és kanyaró egy év óta alig vesztett dimensióiból. Csabán az elemi iskolák java részét becsukták, mert oly hevesen lépett föl bennök a vörheny. A Sárrét azon községeiben, hol a nép a Körös, Berettyó vizét inui kénytelen, még több a fertőzés, de hiszen az egész Magyarország inficiálva van. Az ősz pedig eddig elég kedvező volt. Száraz, csak az utóbbi időben ülték meg sürü, nehéz ködök a levegőt. Mi lesz, ha beáll a téli latyak, a midőn aztán egész vonalon nem sporadikus módon, de súlyos alakbau és járványszerüleg lép föl a baj. „BékésmegyeiKőzlőnftárcája. Ninesen papucs alatt. — Monológ. — (A csabai műkedvelőknek ajánlva.) — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Irta: Verner Jenő. Szin . Egyszerű Írószoba. A jobb oldalon Íróasztal, azon költői rendetlenség. Tardy Ákos fiatal házi ur, kinek minden mozgása félénkségét árulja el, reggeli köpenyben a szinre lép. Meg kell vallanom szép hölgyeim és uraim, hogy nekem szófogadó felesé gem van. Önök csodálkolkoznak s bizonyára az a sanda szemű baba (valame melyik irányba mutai) azt hiszi, hogy ha?ug vagyok és elfelejtem azt, hogy a XIX ik században élünk. Ne hiaryjék el; az az: azt elhihetik, hogy a XlX-ik században élünk, de azt, hogy hazug volnék, no hol ran egy hitelezőm, mondja meg — azt már mégis kötve hiszem. Ne ugy értsék, hogy kötve elhiszem, inkább elhinném feloldozva. — Én vagyok a határozott konzekventia A., mit en akarok, szt kiviszem. Hiszik ? Önök hallgatnak s mintha valaki ott megjegyzést tenne susogva. A tugás soha se ros-z ; az az : hogy mo dern értelemben véve, soha se jó. Jól tudom, hogy egyik felejtett, de ón nekem örökre emlékemben maradó jogász bálon, boldogult apósomnak, a még nem boldogult anyósom a fülébe súgott. Hogy mit? Azt: hogy engem fognak meg. n leszek az Ida férje, a báli ruhák további megrendelője és mondjuk ki melankoliával : a kifizetője. — Gondoltak, hogy én is olyan papucshős leszek, mint boldogult (utóbbi s-zót különösen hangsúlyozza) apósom. — Hja 1 az öreg gyenge legény volt ahhoz, hogy az asszonynak parancsolni tudjon. Nézzenek meg engem uraim 1 — Képzeljék el, az anyósom nálunk lakik. Ez még nem mutat arra, hogy én nekem hatalmam ne volna. S annak az illusztrálására, hogy én csakugyan nem vagyok papucs alatt, legyen szabad egyetmást f/t kinyilatkoztatnom. (Óvatosan körül jár a szinen, az aj tók leié néz, mintha vizsgálná, hogy be vannak-e zárva.) — Ugy-e bár az ajtók jól elvannak reteszelve No, ne hogy azt higyjék, hogy attól félnek miszerint azon a még nem boldogult (hozva) anyósom, vagy felesé gem toppanna be, oh nem, de tetszik tudni: ón nem szeretem a léghuzamot. — De kezdjük el. A minap észre vettem, hogy a feleségemnek, már igazán kellene egy uj ruha. Nekik, tetszik tudni nőtlen barátaim, mindig kel), de az egyszer. igazán kellett. A többit, tekintettel a jó kosztra, kihizta. — Kezdte, mint a hogy szokták. — Édes A—k o s o m. (Az JÍ után mindig szünetet tart, a laikus még azt hihetné, hogy én kos vagyok ) — Tudod, ha te kedves ember volnál... — Bocsánat, nem vagyok az ? — Nem. — Asszony?! (Az ajtó felé néz.) ?? — No igen, drága, kicsiny asszony. — No mondom: ha ta jó ember volnál . . . No ez már mégis s . . . igen édes anyuskám, te igen szigorú vagy. — Ha te férjem — uram, nem volnál olyan . . . — Csacsi— mosolygom közbe, akkor? — No hát akkor, ha te kedves, ha te olyau czukorból való . . . — Milyen czukorból? Kugler czu korból ? — Igen, czukiból, — (Rettenetes méltatlankodással) czukiból! — Nezavarj, igen ha te czukros volnál . . . — Mint egy kompót? — Az-az ; csak ,hallg . . . — No hallják. Én egy kompót! — Akkor férjem uram, vennói nekem édes ur . . . — Czukim ; rebegém. — Igen czukim ; vennél nekem egy uj.. — Ruhát; szavaltam. — Eltaláltad; uj ruhát — Meglesz ; ez nekem is akaratom. — Szürából nagyon czélszerü volna, mondja a hallgatóság közül a még nem boldogult anyósom. — Én is ugy vélem, A derekat brüsz szeli csipkével lehet disziteni. az aljat gyöngygyei, az ujjak kicn puff*l. — Puffal, szóltam közbe. Hát a esináltatás nem mehetne — puffra? — Különben tudjátok meg Ida, nem lesz ebből a ruhából semmi. — Ah! mondja a fe.esógem. — Jaj 1 Ujujujj 1 mondja anyósom. — No igen; nem lesz ebből a ruhából semmi. — Ember! ne gyötörj. — Vőm! ne fotogasson. — Igen. A ruha selyemből lesz; zürichi selyemből. És képzeljék el, mi törtónt ? Idám ós anyósom (hirtelen elhallgat) pedig az utóbbi ritkán és most megadták magukat, tehát akaratom itt is, ott is érvényesült, hogy ezen kiadások miatt lakó imnak felemeltem a házbért. Nálunk különben a lakók takaros házbért fizetnek. Kérdezzenek meg különben egy pesti háziurat, ne akkoráikor jövedelmüket kell a tanácsnak bevallani, hanem máskor. Igy, miután én is háziúr vagyok ós lakóim, habár csa baiak, de elég jól fizetnek, ezen a réven portorikót is szívhatok. Az asszony nem tartja jónak, (hát ki az ördög tartja azt jónak ?) Tiszát óhajt. Es ezt határozottan mondom, hogy csak óhajtja. gódik egy légszeszlámpának. A mig a szem csak lát, nem lát mást, mint ködöt. „Ködelőttem, köd utánam". S a czukorbaba, a dédelgetett főváros, mintha már szenvedne is a köd ártalmas párái miatt. Szenved, beteges. A köd, ez a csúf, élettelen s mégis élő tömeg elborít minden életet s ugy fogja körül az embereket, mint a hogy az őrök féltve őrzik Dreyfuszt, az ő ködbeborult szigetén. Köd, mindenült köd! Ködös a képviselőház képe is nagyon ködös. Az obstruáló ellenzék fogva tartja egészséges vérkeringését, nemaz ország házát előbbre menni, ép ugy minta köd, mely az ember lépteit hátráltatja. Minden kákán

5csomót keresnek s ha nem találnak, ugy azon rágódnak, hogy, nem találnak ! Bánffy, a szerencsóskezü miniszterelnök Hentzi szobrát ügyesen el akarta tenni szemünk elől nossza, itt az ellenzék, mely a kákán megtalálta a csomot ! A káká generális Hentzi szobra kell, hogy eljöjjön egészen Budapestről. Hoszszu ideig nem bolygatták már e bus vaskolosszus ügyét. Most, ím, hogy elkerül a Szengyörgytórről, ez nem elég nekik. De mint a hogy Bánffy minden hínárból bámulatos szerencsével menekszik, ugy itt is szerencséje volt a magyar generális Tisza Kálmán ittléte, ki ma mint tiszteletbeli tábornok s tényleges közvitóz többet nyom a latban, mint nagyon sok más együttesen; eloquensen védelmére kél Bánffynak a Házban s Nagyváradon s ismét megmenti őt le s fölfelé. Polónyiók már-már azt látván, hogy a csata csúnyán dől el az ő részükre, ujabb szerhez folyamodnak. A „Magyarország" kiáltványai ugyanis nem hatnak eléggé a —t — Ne avatkozz az én dolgomba asszony és rögvest kirántok egy E betűst, amit a múltkor a képviselőnk adott a banketten. Ez már nekem régi akaratom, igen is, ón már régen ilyet szívok. Nem éreztetek az illatát? — Igen, éreztük. De a szalonban nem kérünk belőle többet. — Helyesen, asszony. Én nekem akaratom, hogy ezután az udvaron szivarozom. — Nem ott. Az ebédlőben. — No igen. az ebédlőben. Ebben csak nem parancsol senki . . . — Mi? Mit beszólsz A-kos. — Megint kos. — Ugy értem, ebben nem parancsol Senkiné asszony, a szobacziczusunk. (CzictUínak biz az nem eziezus, az utolsó foga tegnap hullott ki.) — És én uraim az ebédlőben szivarozom. Ez az én akaratom. Szivarozom pedig akkor, mikor az én kicsi asszonykám, nincs otthon, mert ez nekem paszszióm ! — Tudják meg : ón nagyon szerelmes ember vagyok. Ne mosolyogjanak szép hölgyeim, ugy is tudom, jó parthie lettem volna Önöknek. Ne kérdezzék: kit szeretek, az következik : a feleségemet. Azért, mert szép, oh deho ... Nincs kinyitva az az ajtó, olyan léghuzamot érzek. — Mikor a selyemruha készen lett, mert készen lett az hamar, a mint előttem próbálgatja, olyan volt ő akkor fehér vállával, mint egy jól kisült katonaprofunt. Megcsókoltam. — Ugyan ne nyalakodj mindég ós kópentörült. — Én nekem nem tudom, miféle érzelmeim lehettek, de sírtam. — Mit, te sírsz ? Fájt a pofon ? hi-hi-hi, hi-hi-hi. — Oh kicsiség. (Pedig az asszonynak majszteros keze van.) Semmi. Csupán boldogult apósom jutott eszembe. (Sze-