Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-11-06 / 89. szám

XXV. évfolyam. B-.Csaba, 1898. Vasárnap, november hó 6-án. 89. szám BEEESHEBTEI EOZLONT FOT ATI ív \ 1 e* VEG Y Rí-'FA H I ALMU I, AF. Szerkesztőség^: Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/ sz (Zsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle háí hova lap szellemi részét illető közleménye* á 3 8 *

r' hova a ^^Tüíde^dök el5fiZ6téBÍ PénZ6

k küldendők. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor _ ' lehet, évnegyeden belül is. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jőnevű fővárosi és külföldi hirdetési iroda. „Nyilitér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. megyei közügyek intézésének 96%-át a törvényhatóság közönye átadja részben a tisztviselői karnak, részben azoknak, a kik a megyei életben mégis magánviszonyaik szerint kitartóbb munkával működhetnek közre. Nem hánytorgatjuk föl ezt a sokszor érthetetlen közönyt, pedig valóbau komolyabb szó illethetné a ckat, kik szívesek polgári megbízatást vállalni és annak meg nem felelnek. Ha ugy, mint a közigazgatási bizottsági tagoknál a gyűlések látogatásáról, a törvényhatósági bizottsági ülésekről is statisztika állíttatnék össze, nagyon szomorúan igazolná egynémely ember hallatlan indolenciáját, a ki, miután megválasztatott, egyáltalában feléje se nézett a gyűléseknek. Nagy szerencse, — hiszen részben ezért is áll elő az okozat, — hogy Békésvármegyének olyan kötelességteljesítő tisztikara van és vezérletében olyan becsvágyó, mint a minő. De azon körülmény, hogy a tisztelt törvényhatósági bizottsági tagok jelenléte nélkül is rendesen és jól intéztetnek a megyei dolgok, még nem menti föl őket kötelességük alól. Fölhasználjuk a választás küszöbén e helyet arra, hogy mindazokhoz, kiknek a választás joga megadatott, azzal a felhívással éljünk, hogy adják szavazatukat azokra, a kik megválasztatván, őket valóban képviselni is fogják. Mert a közdólgok iránt való polgári érdeklődés nagy emeltyűje a haladásnak, a megye fölvirágoztatásának. A közérdeklődés kohéziója alatt a vágyak tervekké, szándékokká és elhatározásokká forrnak. Kezdeményezőink, vezetőink a közérdeklődés motorától kapnak erőt, miként Anteus az anyaföldtől. Hogy Békésmegyében még átlag a lethargikus közönybe nem merültek az emberek, bennünk azt a vágyat ébreszti, hogy a közkormányzás mezejéu érdeklődésünkkel példaadólag vezessünk az egész országban. Azt mondják : a megye haldoklik. Ösi institúció; túlélte magát. Az állami közigazgatás szorítja, fojtogatja torkát és sokan a mai közönyt az átmeneti állapot jelének tartják. Ezzel szemben mindazoknak, akik az önkénytes polgári tevékenységnek barátai, akik minden vonalon az autonom jogokhoz ragaszkodnak, — nem szabad tétlenül nézniök, hogy ez a felfogás gyökeret verjen és a törvényhozás, a társadalmi közöny nagy fallácziájának véget vetendő, ugy alkossa meg a nagy reformot, hogy az uj intézményben az autonom jogok teljeseu elessenek. Ha nem lennének fontos és közbeesőleg mindenkire egyaránt lényeges, elintézésre érett kérdések, már ebből az elvi szempontból a reform közvetlen küszöbén, föl kellene kelteni a polgári érdeklődést a holnapi választás iránt. Lényeges dolog, hogy a vármegyei munkában önkénytes csapat fölfrissitessék ; de fődolog, hogy oda mégis azok jussanak, a kik legalább érdeklődésükkel azt a reményt költik fel, hogy a munkából is kiveszik részüket és nemcsak a megválasztást nem utasítják magoktól el kegyelmesen. A vármegyének 258 ezer lakosa közül nagyon soknak adatott jog, hogy szavazata okos gyakorlásával a megye törvényhatósági termébe azokat eugedje a választás jogán, a kik a munkából is kiveszik részüket. Senkit a légiek közül ne ejtsünk ki, a kik a megyei közügyek vitelénél a múltban hálánkra,érdemesen tevékenykedtek ; de ne engedjük be újra azokat, a kiket — mondjuk — a lefolyt cziklus al att a jogok gyakorlásában nem láttunk egyetlen egyszersem. Pedig olyanok is vanuak számosan, a kik a hat év alatt egyetlen egy gyűlésen sem jelentek meg. Hogy ezek helyébe mások lépjenek, olyanok, kik nemcsak a megválasztás tisztességét vállalják; de a kötelességeiket ismerik, — az természetes kívánság és senki azon megnem botránkozliatik. Ezeket számba véve, szavazzon ki-ki a lelkiismerete szerint holnap ! X. — Az obstrukczió elitélése. L a d i c s György a törvényhatósági bizottság tagja indítványt nyújtott be a vármegyéhez, melynek foglalatja, hogy a vármegye fejezze ki rosszalását a képviselőházban folyó obstrukczió ellen, melynek a mig közgazdasági veszedelme van, alkalmas a parlamenti intézmény lejáratására. Az indítvány a november 12 én tartandó megyegyűlésen kerül tárgyalásra. Megyebizottsági tagyálasztások, Holnap Békésmegyében nyolcvanöt kilépő megyebizottsági tag helyét töltik be választás utján. Jól tudjuk, hogy a megyei élet iránt való érdeklődés megcsappant, hogy legalább a közérdeklődésből nem telik ki a megyei élet, hogy mindenfelé az a tünet jelentkezik, miként a polgár-ambició jobban tör, ha ugyan tör, a maga pátriáján a közdolgok intézés re és a megyei élet iránt szinte le van szerelve a polgári önkénytes munka. Semmi klasszikusabban nem árulja el ezt, mint a szomszéd Nagyvárad, a hol éppen most mig a városi törvényhatéságba az Isten minden napja tucatjával veti föl a jelölteket; a vármegyei bizottsági tagsági helyek választás utján való betöltése minden emóció nélkül ment nem régiben végbe. Nem megyénkre terjedő helyi baj, hanem általános, hogy a mtgyei éiet iránt egyetemes érdeklődés nincs, a kiket megválasztanak tagokul, azokra a választók megtizedelve szavaznak, sőt van akárhány bizottsági tag, hogy egy-két szavazattal nyerte el tagságát. Ez még nem volua baj, hanem a polgári jog gyakorlása iránt való közöny árnyában terem, a mit évek óta tapasztalunk, hogy a vármegyei közdolgok iránt permanens érdeklődés a bizottsági tagok részéről nincsen Egyegy választás, egy egy patika, egy-egy utkészités még becsábitja zömében a bizottsági tagokat; de rendszerint a 3

1BékésmegyeiKözlöny"tárcá]a. Miért nem nősülnek a férfiak. — Reflexiók Juvenális czikkére. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Egy héttel ezelőtt, itt e helyen, másfél hasábocfekaba szorítva fennti czim alatt erős vádat szórt a mai leányok fejére Juvenális ur.* Egy tükörben mutatta be a mai leányok kepét, s epilógusként ilyen magyarázattal szolgált az ámuló olvasónak : „A ki azt hiszi, hogy ez a tükör nagyon ferde képet mutat, az csalódik, mert sajnos, a jó házias nevelésű leány már kivéiel számba megy 1 Íme, azért nem nősülnek a férfiak szivesen." Hát megengedem, hogy ha a mai Rómeók Juvenális uram tükrében szem lélik Ju'iajokat, Hymen teljes bátorsággal elszegődhetik a csabai közraktárba — zsákhordónak ! Hazasság kötéseknél alig akadna többé szerepe e sártekén. Mert milyennek mutatja Juvenális tükre leányainkat ? Tunyáknak, dolog kerülőknek, a selejtes irodalom frivol termékeit kedvelőknek, a szertelen dínomdánom után bolondulóknak 1 Ijesztő, sőt elrettentő volna a kép, ha — igaz volna. Juvenális lükre után legfeljebb Klondykee arany kutatói szánják magukat arra., hogy leányainkat az örök pártaviselés alól megmentsék. De ne ijedjetek meg szépséges fiatal leányok 1 Klondykeen kivül is van még számotokra — pánfogó. A többi között (csak aztán feleségem elölt csitt I) itt vagyok én I Fürttini közé ugyan már ősz szálakat lopott az idő, tul vagyok Rómeó bevülésein, de t'pen azért titeket — a megvádolt Juliókat — elfogulatlan szemmel, a miedeünapi életben és nem Juvenális uram lükreben nézlek és látlak. * Czikkének hangjából sejtem, hogy Juvenális az erősebb nemhez tartozik s talán savanyu neki a szőllő. A házi- és iskolainevelés dicséretére legyen mondva, egeszen mások vagytok ti fiata'- leányok a való életben, mint az olyan tükörben, melyet esetleg elfogultsággal köszörültek, s talán epével foncsoroztak Állítani merem : mai leányainknak is nagy átlaga — épen ugy mint anyáink — a szerénység, a háziasság, munkaszeretet, tiszta kedély, gyöngéd szivüség ós szűzies szemérem szép ere nyeivel ékeskedik. Azoknak a házasulandóknak, a kik leányaink között való ban „komoly szándékkal'', s a női nemet megillető tisztelettel forognak, észre kell ezt venni 1 S ha még sem veszik észre, ugy első sorban talán a telekkönyvekbe ós nem a fiatal leányok kedélyvilágba tekintettek. Herczeg Ferencz, az újabb elbeszélő irodalom briliáns toLú mivelője ezt mond ja : „A világ nem olyan fényes, mint a milyennek képzeljük, s nem olyan só tét, mint a milyennek biszük". Mit gondol Juvenális uram : abban a világban nincsennek benne mai leányaink is? A vádló czikkecskében Juvenális első sorban lunya dologkerüléssel vádol titeket mai leányok, s felrója nektek, ha a cselédet külditek piaczi bevásárlásra, a ki „ért hozzá, hogy a kofától egy-egy krsjezárt lealkudjon a — maga zsebére". Mondjátok erre Juvenális úrnak, hogy a piaczi bevásárlás olyan házi ügy, a melybe a lárcztárón kivül a mód is beles?ól. A fölmíves, iparos és kis hivatalnok leánya gyakran, a vagyonos közép osztály kisasszonyai ritkán, a főrangúak ifjú hölgyei pedig soha sem járnak piaczi bevásárlásra. Ez már így volt az első paradicsomi hetipiacz óta, s így lesz az utohó Ítéletkor tartandó országos vásárig. Ezen még tárczaírói kar tettel sem lehet változtatni 1 Csak úgy fejtem — mint Mihók a kását — hogy Juvenális itt a középosztály leányaira ciéloz. Nos hát maradjunk itt. A középosztály házainál a konyha küi- és bel-ügyeit tulajdonképen a m am a vezeti, a ki bizonyosan kiismerte már Rézi Dérinek — az öreg szakácsnőnek — megbízhatóságát. És ha talán észre vette volna is, hogy egyszer-másszor a karmenádli nem takarja be egészen a zöld babot, ha gyanúja volna is, hogy a sárgarépa vastagsága nem áll arányban Rézi néni elszámolásával, — bizonnyára akkor sem küldené piaczi ellenőrségre az ő serdülő leányát — Manczikáját. És mért nem küldi? Mert a szakácsnőt küldhetil A kik ismerik az izzó parázszsal bélelt fazékon trónoló Mercur-hölgyek üzleti nyelvét, nem is fogják ezért a mamát elitélni. Elvégre, a kinek lova van, nem jár gyalog Pestre 1 Meg aztán a mama annyira tájékozva is van a piacai árfolyamok felől, hogy Rézi néni esztendőn át sem sikkaszhat el,a konyhapénzből egy bazári „Schmuk"-ra valót. Érdemes volna-e ennyiért a fiatal leányka szeplőtlen tiszta lelkét a piacziélet hangulatában veszélyeztetni ? Ezt még Juvenális uram se kívánhatja komolyan. A hol nincs mama, nincs Rézi néni, ott bizony a Júliák is megtudják a csirkére kötni a — „SchlussM. Ezt is tapasztalásból mondhatom. Azzal is vádolva vagytok fiatal leányok, hogy a konyha gőzétől főfájást, az istállószagtól meg migraint kaptok ... Ugyan, ugyan Juvenális úr! Ön talán ámbraillatnak tartja a kifutott tej gőzét, meg az istálló amóniakját, hogy ezen csodálkozik? Én nem csodálkozom, De azt is kereken tagadom, mintha le ányaink nagy többségével a kifutott tej gőze, vagy a rántás megkozmásodása megutáltatná a konyhát. A sütés-főzés, a királykisasszonytól kezdve egészen Hrencsár Dorkáig, minden leánynak veleszületett ösztöne. Persze sok éget rániás és kozmás tej árán jutnak el leányaink arra a művészetre, a mikor már Juvenális úrnak is szája íze szerint tudnak főzni. De eljutnak 1 Ettem én már olyan fiatal leány sütöttefőzte tokányost, túrós csúszát, sőt Dobostortát is, hogy — most is számban az ize. Ha Juvenális úr még nem látott kipirult arczú, könyökiggyűikőzött, a frufrus fejen hátrakötöt babos kendőben kuktálkodó Júliákat, azon nem csodálkozom. Hiszen a konyhában nem szokott a házi kisasszony tárczaírókat fogadni 1 Hát az Í8tálóban melyik társadalmi osztály leányait szeretné látni Juvenális uram ? . . . A Hrencsárék Dorkájuk, a kefekötőók Z^uzsikájuk, sőt a rektorék Miczikéjük tárczairói biztatás nélkül is — annak rendje ós módja szerint — megfejik a Csákót, merthogy nincsakire ezt bízzák. De ki venné zokon az ispánék Milkájának, a tiszttartóók Doczájának, vagy épen a földesurék Elzájának, ha ők a tejtermelés processusát Mihály bá' hetessel, vagy Jutka szolgálóval végeztetik ? Lássa kérem, itt Í3 elvetette kissé a sulykot. Az éléskamrában és konyhában — higyje el nekem Juvenális ur — Milka, Docza ós Elza is passzióval manipulálja a tejet. A fölözóst, vaj köpülóst, turóhevitést nem egyszer a saját kis kacsóikkal cselekszik meg. Szerénységüknek tudom be, ha erről a zsurok alkalmával Juvenális urnák még sem dicsekedtek. „A kerti munka sem finom leánynak való, attól megbarnul a hófehér kacsó" — szatirikuskodik tovább aczikkecske — Hát a kacsok megbarnulása nem volna még épen nagy baj. De azok a kacsok a gj omlálásban, kapálásban eldurvulnának, — képesek lennének e a varró-, himző-, kötő- és ki tudja miféle tűkkel olyan és annyi művészetet produkálni, mint amilyent és a mennyit tényleg produkálnak 1 Mert hnba mondja Juvenális ur: „Kézimunkát csaknem bolondság manap csinálni" — leányaink nem hali, gatnak önre, s az „Ezeregy éj" meséibe illő csoda dolgokkal ékesítik fel a fehérneműt, felső ruhát, a bútorokat stb. A „Budapesti Hirlap" október 26-iki számában ezeket olvastam; „K i 1 e n c z termet tölt meg az idén tündér ujjak művészi munkájával az Állami Nőipariskola kitűnően sikerült kézimiunka kiállítása" . . . Ebhez tán nem kell kommentár I