Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-09-29 / 78. szám

XXV. évfolyam. B-.Csaba, 1898. Csütörtök, szeptember hó 29-én. 78. szám. BEEESHEKTEI KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség^: Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. hova lap szellemi részét illető közlemények Egyes szara á'a 8 kr. küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: "V Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények ós az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttéf-ben egy sor közlési dija 25 kr. Obstrukció, revízió. A miket a cikkünk czimeül irtunk, azok uralják most a politikát. Az obstrukció nem magyar gyermek, Ausztriától adoptáltuk s ugy látszik, nagyra nő a kicsike. A függetlenségi párt megakarta mozgósítani a vidéket, hogy tüntető népgyüléseket rendezhes sen ; de ez eddig nem igen sikerült Ez és egyéb okok következtében bizonyos lehangoltság kezd már mutatkozni. Neliány nap óta azonban megint több reménységet árul el a tábor arczulata, csak épen azt nem akarják megmondani, hogy miből merítik a reméuységet. Vannak azoubau feltűnő jelenségek, a melyekből következtetni lehet. Feltüuő ugyanis, hogy az obstrukczió táborának épeu legagilisebb tagjai eltűntek a fővárosból. A parlament utolsó ülésein egyáltalán nem voltak láthatók s ama bizonyos közbeszólásokat helyettük Polónyi Géza volt kénytelen a többség felé röpíteni. Sőt az ülés esetleges kibeszélésére is Polónyinak kellett vállalkoznia. — Utaznak! — mondta a szélsőbal egyik fiatal tagja titokzatos arczczal. És a folyosón sok hívőre talált már tegnap is az a hír, hogy az obstrukczió a maga legagilisebb embereit leküldte a vidékre, a hol nekik kell a talajt hirtelen megdolgozni és az embereket rávenni, hogy a tizenkettedik órában egész sor feliratot küldjenek fel a törvényhozáshoz az önálló vámterület érdekében. Most járják be az országot és titokban erősen dolgoznak, mig a tábor azalatt beéri azzal, hogy a napireudjavaslatok megobstruálásával az időt kitolja. Mi le?z, igazán nem lehet tudui, talán mégis sikerül ebben a nehéz helyzetben rendet csinálni. A másik Ugy, a mely világtörténeti fontosságú, hogy a franczia kormány sok habozás után kimondta a revíziót. Oka ez elhatározásának a politikai helyzet. A zűrzavaros helyzetből csak egy kigázolás vau: ha megnyitják a világosság útját. Ez megtörténik azzal, ha a Dreyfus-pört a politikus emberek intéző köréből kiveszik és átadják a független bíróság kezébe. Ez bölcs fölfogás és a mellett érvényesül benne egy másik elve is az emberi szabadságnak : nem lehet egy emberi exiszteuciát összeroskadni engedni egy gyanússá lett Ítélet alatt. Két latin mondás vau erről, az egyik azt moudja: legyen igazság és összeomlik a világ; a másik, a szebbik, azt tanitja : a birodalmak alapja az igazság. Melyik a kettő közül fog beválni a franczia köztársaságra nézve ? Megszilárdul-e, vagy összeomlik-e a köz társaság attól, hogy igazságot próbálnak tenni Dreyfus dolgában ? Ha emberiségi szempontból föltétlen helyes az elhatározás és megnyugtató, az emberi jog diadalának nevezhető, hogy egy gyanús itélet revizió alá kerül; a politikai oldala e kérdésnek igen vigasztalan. Milliók fizetik keresményük javát adóba, százezrek személyes függetlenségüket áldozzák föl katouai szolgálatban, minden pillanatban készen arra, hogy vérüket is ontsák, életüket s testi épségüket adják oda, mért: a haza biztosságáért, a nemzeti intézmények föntartásáért, a nemzet becsületéért. És ime mindez most közpréda. A küzdelem tovább fog tartani s lehet, hogy a revízióból sem fogjuk megtudni, miért kellett Dreyfust deportáczióra ítélni, mért kellett ez ítélethez ragaszkodni, mert, hogy egy kapitánytól, ha alkalmatlan vagy kellemetlen, másképp is könnyen meg lehet szabadulni, sőt másképp könnyebben : azt mindenki tudja. Majd taláu a mi utódaink fogják a valót megtudni, esetleg valami Dumas regényből. A legutóbbi hirek szerint a kormány táviratilag elrendelte, hogy Dreyfust azonnal szállítsák hajóra és hozzák haza Francziaországba. A kinai császárról most sem tudni biztos hírt. Egyik jelentés szerint egészségi állapota jó, másik szerint a császár komoly beteg, ugy, hogy életben maradásához nincs remény. A palotaforradalom még egyre tart s Pekingben az oroszbarát emberek uralma megkezdődött. Anglia hét hadihajója Toku előtt áll s minden perczben készen vau rá, hogy engedményt követeljen Kínától. Ezt akarja tenni Németország és Francziaország is. Oroszország hasonló flottademonstráczióra készül, mint Anglia. Lesz-e hát kiegyezés? Őszre hajlik az idő. A mi termést adott az idén szántóföld és rét, szőlő és gyümölcsös, kisebb nagyobb bankóra váltva elment már, hol adóba, hol kamatra, no meg egy kis télire valóra. A mi kevés még maradt, abból a jó Isten segedelmével, valahogy kitelelünk mi kisgazdák. Hanem uj magot tettünk a földbe, uj munkát adtunk szőlőbe, gyümölcsösbe, egy kis hizlalni valót is szereztünk, a miből pénzelni lehet, egyszóval kezdünk dolgozni a jövő esztendei megélhetésre. De megélhetünk e ós hogyan? Ez az aggodalmas .kérdés szánt barázdákat homlokunkra. Megcsinálják-e a külön vámterületet, vagy megmaradunk-e ugy, ahogy eddig voltunk? Ha a nagy uraknak tán nem sürgős ez a kérdés, ha az ország házában rá is érnek nagyokat ós hosszúakat mondani, nekünk gazdáknak nagyon sürgős ,ám idejekorán tisztában lenni azzal, érdemes-e búzát vetni, szarvasmarhát ós disznót nevelni és hizlalni? És nem csupán mi kisgazdák tekintünk elszorult lélekkel az elé, -ami lesz, hanem velünk együtt egy sereg iparos, meg kézműves is, akiknek nagyon belevág a számításukba, hogy a politikus nagy urak miképpen viszik dűlőre az ország sorsát ? Lehet, hogy ón nem tudom megérteni, micsoda magas politika van a kiegyezés kérdése mögött, vagy tán azt se birjuk sokan fölfogni ószszel, hogy az a törvényparagrafus, amire az urak hivatkoznak, merre csavarható, a szerint, a mint jobb- vagy balpárti képviselő nyul hozzá. De azt tiszta észszel látjuk, hogy akik megcsinálták 67-ben a kiegyezést, nem gondolhattak arra, hogy valamikor az ő törvényük által kárt okoszanak Magyarországnak. Ha jónak látták akkor megcsinálni a gazdasági közösséget, akkor annak fönntartása csak attól függhet, hogy ez bevált-e vagy sem ? Olyan A nagy leány. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája — Amint kikerült a zárdából, sehagyse ludta elfeledni a kedves pajtáséletet, azt a sok csinyt, mely folyton napirenden volt a sok száz, meg száz bakÍHch-leányka közt. Eleinte, hogy a zárdát elhagyta, nem tudta, hogy mi baja, de végre mégis rá jött, hogy hiányzik lelkének a Schwesz ter Konstanczia örökké bánatos arcza, ki esténkint szenttlt vizzel keresztet szokott hinteni a leánykák homlokára. Hiinyzott a hosszú vékony Miczi, ki jószívűségből akárhányszor segített dézsát czipelni a polgári iskolai növendékeknek. Legnagyobb hiányát érezte a vigkedólyü Lujzikának. ki minden kerti sétánál oly ügyesen dobott a gyümölcsfákra, hogy utána bizonnyára lepotyogott néhány körte, alma s ő csak azért is megczirógatta Schweszter Kaniziát (kinek a „rettenetes" jelző jutott melléknévül), hogy azalatt társnői háboritla nul élvezhessék a tiltott gyümölcsöst. —[ Nem, Iduska sehogyaem tudott a zárdán kívül barátkozni. Minden világi kis lányt lenézett, szerinte csak az lehetett hozzá való pajtás, ki a „Scbweszterek" kezei alatt nőtt fel a zárdában. Eleinte azt hitte, hogy megreped a szive, ha a zárdára, a letűnt szép napok emlékére gon dolt. Bánatát ugy vélte enyhíteni, hogy lázas levelezést folytatott társnőive . A théma hogy is lebegett volna más, mint a néhai zardai események. — Emléks?.el-e, —irta egyik barátnőjének — mikor hodvilágos estén a zeneterembe lopcd'/tunk Lulussal, ft ját szQtta a zqngoran, én meg énekeltem elkeseredésemben : „Nincs menyország, se pokol." A főnöknő végighallgatta künn e remek melódiát s engem még yemekebbül összeszidott (persze szerencsémre németül), utánna ötvenszer leirattá, hogy újból megfeledkeztem magamról s ezt két hétig kellett a hátamon kitűzve hordani, elrettentő, például a többi növendékeknek, hogy ajkukra ne merjék venni a nevezett fülbemászó nótát. Lulus, az persze kisiklott az „Ehiwürdige Mutter" kezei közül, nem csoda, hisz kitudott beszélni egy tuczat prókátort. A másik társnő nemcsak emlékezett, de viszont mást is felelevenített. A levelezők a világért el nem mulasztották volna, hogy egymásnak aranyszegélyű csipkézett „eleven", meg „kemény" szentképeket küldjenek. Ez persze zárdai nyelven van mondva s azért tessék csak megkérdezn i egy volt zárdai növendéket, hogy egy tuczat „puha" kép többet ér-e egy „kemény" képnél ? Mikor azután valamelyik kedves ba rátnőjük születésnapja elérkezett, a leg népszerűbb leány gyüj'ésre indult — Mindenki igyekezett kincseiből az illetőnek átengedni, ^eysze, ez mind titokban történt. Egy-egy szeretett alak nak, mint pl. Lu'usnak, a kis poétának pévnapja egész szenzácziót kellett. Az ünnepeltet ilyenkor a városi kis pajtások ellátták nyalánkságokkal, viszont ő egy0 g.Y ujabb költeményével kedveskedett. Mikor már minden el volt rendezve, küldöttségileg hívták be az illetőt, ki ilyenkor tömérdek Upuha" és „kemény" képpel gazdagodott, melynek többszörö wen leradírozott hátsó lapja bizonyította, hogy az emlékek milyen hűtlenül vándoroltak Idától Gizá:g, Jolántól Lulusig... — Eíutíio következtek a „Silvesierek" imái, préselt virágok, sok sok jó kívánat! Boldog naiv emléki-k voltak egek pár évig Idu kának. Átélte képzeletében e lázas pillanatokat ezásszor, mig végre egyik barátnőjétől ilyen levelet kapott ; „Hej Iduskám beh jó is a világban 1 Pompásan mulatok, Egész Palics az idén engem bámult. A zárdaiak közül ott volt Miczi. Képzeld, az a hosszú soványság már menyasszony, és mily remek szép vőlegénye van. Szinte bánt is egy kicsit. Ha Sclrwester Bernárda tudná I, hogy egy unitáriushoz megy, 17 szer vetné csak a szemére. Emlékszel menynyire homályos fogalmai voltak szegény Schwester Bernárdának a világról?" Jaj Idus, most remek ruhát kaptam, le se tudom irni neked, hogy mily nagyszerűen áll! Nőttél már valamit? Én derékba 52 centi vagyok. Hát te ? Palicson volt Gizi fivére is, fess gyerek mondhatom. Kitűnően mulattam vele —???!!! — Hát te kivel nógykezesezel ? Olvasod a pesti újságban az apró hirdetéseket ? En — unalomból — mindig. De Iduska, ezt a levelemet meg ne muta?d senkinek a világon." No hiszen ez a levél teljesen tönkre tette Iduskát. Ezentúl csak Miczi vőle géoyót és Gizi fivérét látta. Mindennap várta, hogy az ő számára is csak előterem egy udvarló. Hintón jön-e, vagy égből pottyan-e le, az neki mindegy. Iduska csak várta. Mikor estenkint nyugalomra tértek, rendesen igy türelmetlenkedett: „Mamuskám, mikor lesz m?r nekem is udvarlóm? Ugy szeretném már havalaki csak nekem tenné a szépet. A mama rendesen elkomolyodott s azt mondta: Majd adok ón neked udvarlót. Eredj a gyerekszobába Béluskával játszani. — Látod mamám, te milyen vagy, folytatá Iduska, Már az egész világnak udvarolnak. Maholnap Katus is meny asszony lesz. Váljon melyik szenthez is kellene imádkoznom ? naivoskodott tovább. Ha a zárdába egy növendék elvesztett valamit, szent Antalhoz fordultunk, ha nem tudtuk a zene leczkót, szent Czecziliához fohászkodtunk, ha valaki nőni akart, szent Kristofot kérte s most édes Istenem pártfogó, támogató nélkül állok, mert igazán nem tudom, hogy melyik szent hatáskörébe tartozik az, hogy az ilyen fajta leány is mint én, udvarlók birtokába jutüasson. Itt kezdett Iduskánál a zárdai elvek, meg a gavallérok, az álom ós ébrenlót összezavarodni. S mivel ezen gondok bénitólag hatottak rá, szeretett volna a világból kifutni, mert szerinte az élet udvarlók nélkül nem érhet semmit. Aggodalmát csak növelte ama körülmény, hogy idősebb nővérét bálba vitték, neki meg otthon kellett maradnia. Keserve tetőpontra hágott, ezért még a délután folyamán áthivatta Mariskát, ki vele egy ütt érezte a világ kegyetlenségét, mivel őt sem akarták szülei nyilvános helyre vinni. — Tudod — mondta neki — ezért mi jól fogunk mulatni, te kisasszony leszesz, én pedig udvarlok neked. Vedd magadra Mariska Rózsikának krem empire ruháját. Mariskának tetszett az ajánlat. Csakhamar Rózsika ruhájában bámulta magát a tükör előtt, s egyre igazgatta fürtös fejecskéjét! — Hát temitveszeszmagadralduska ? kérdezte Mariska kíváncsian. — Tudod, a házi orvosunk mindig panyókára vetett köpenynyel jár, én majd ezt a nagy kendőt teszem ugy rám, meg apa kalapját. De most ülj le, jön a házi orvos. Mariska izgatott lett, mintha igazi udvarlóját várná, pedig a belépő Iduska igen komikus volt a földig leérő kendőben és nagy kalapban, de azért nem merte gavallérját kinevetni. — Kezeit cókolom Mariska nagysád. — Dten hozta doktor ur ! — Mit csinál Iz'bella nagysám, ha szabad kérdenem ? — Éo, ón i klasszikusokat olvastam. — Es mit olvasott tőlük ? Mariska zavarba jön.