Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-09-22 / 76. szám

őrangyala, jóságos nemtője volt nemzetünknek, szószólónk az uralkodónál, osztályosa örömeinknek, részese bánatainknak egyaránt. Rijongtunk érte és ő minket szeretett. Még látjuk őt ifjúsága, szépsége egész pompájában, pazar bája teljes ragyogásában, midőn vállát érinti a magyar szent koiona. Látjuk őt a szent korona érintésének varázshatalmától csodatevő tündéróvó válni oly sokat szenvedett drága hazánknak Emlékünkben megelevenednek a budai és gödöllői fényes királynapok, me lyekkel Erzsébet királyné szeretett magyarjainak világverő Mátyás király ide jót varázsolja vissza, azt az időt, midőn kulturában oly nagy volt a magyar, mint háborúban amilyen vitéz. És a hóditó fejedelemasszony, aki örömünkben együtt örvendett velünk, velünk zokogott bánatunkban is. Látjuk őt, amint megkoszorúzza dicsőült nagyjaink porhüvelyét. Ott térdel Deák Ferencz és Andrássy Gyula ravatalánál. Majd látjuk őt, a fájdalom hét tőrével szivén megsebbzett anyát, a ki nem roskad össze szivettépő elhunytán egyetlen fiának, a deli Irónörökösnek, kit világ hatalmasának nemcsak születése, hanem szelleme is kijelölt. Nem roskad össze, hanem „humans maior", mintegy levetve minden földi salakot, megtagadva önmagában mindent, ami gyarló és emberi, a lesújtott nagy király oldalára áll s a megmérhetetlen fájdalom keservében visszaadja a nagy királynak hitét, lelkének megnyugvását. S ahogy a nagy király lelkébe a béke lassan visszaköltözik, csak fájdalmának ól és az ős-természet szent ölén keres enyhülést a bús királyi anya, aki örömre immár örökre képtelen. De még ekkor is tesz egyetlen kivé1elt és visszatér egyszer az élet zajába. Es ezt az egyetlen kivételt érettünk teszi, az áldozatot nekünk hozza meg. Nagyszerűségében megható, felejthetetlen az a jelenet, midőn a magyar állam ezer éves fennállásának örömünnepén, az ország főpapja által celebrált hálaadó isteni tiszteleten, közepette mind -ama kápráztató fénynek, ragyogásnak, örömnek és szinpompának, amit egy ujjongó nemzet és annak szeretett dynastiája kifejteni tud : megjelenik királyi férje oldalán talpig gyászba borulva a felséges asszony. Még mardosó búbánatáben is eljött tehát kö zónk, hogy tanuja legyen ezer éves életünk örömének, hogy imádkozzék a ma gyar nemzet boldogulásáért. Hogyne gyászolnók tehát, hogyne zokognánk elvesztésén mi, akik annyit köszönünk neki. Neki, akinél nemzeti érzéstől mélyebben áthatott fejedelem asszonya nem volt ós nem lesz a magyarnak soha. Mit sirassunk benne jobban ? Magasröptű nagy szellemét-e, azt a gazdag költői kedélyt, nemes szivének páratlan jóságát? Mit csodáljunk inkább : ural kodói erényeit, hitvesi szerelmét, anyai szeretetét ? Mint királyné, mint hitves, mint nő, mint anya, egyaránt nagy, egyaránt dicső volt. Nemcsak nagy ós dicső, hanem drága nekünk magyaroknak. Mig magyar ól e földön, szájról szájra jár az ő szent emlékezete, mely áldott legven örökre. De félre, fájdalom l Hazafiúi kötelességünk, hogy tőlünk telhetőleg mérsé keljük bánatunkat. Hiszen támogatnunk kell őt, az ősz királyt, a szerencsétlen nagy királyt, a kit az Isten nagyon sze ret, mert nagyon megpróbál. Gyermeki ragaszkodásunk melegevel kell igyekeznünk enyhületet önteni dicső királyunk nagy szivébe. Az egyik óriás csapás — világra szólott az is 1 — azért nem tudta őt megdönteni, mert oldalán volt a hitves, a ki rályné. Most már ő sinc*. Nincs tragédia oly gyászos, mint az ő elmúlása. Ebben a másik óriás csapásban, hol leljen ma azt, hol találjou né ni vigaszt, de legalább némi megnyugvást támaszt a magysrok legszeretettebb kirá'yn? Álljunk mellé mind, ahányan vagyunk, egytől-egyig, kivétel nélkül. Mi, sok millión, némileg talán helyettesíteni leszüok képesek a támaszt, mely kidőlt. Tizenhét millió magyar, uiind osztályrészt ker, követei abból a mérhetet len fájdalomból, uiey a legelső magyar embert érte. Sorakozzunk köréje mind. Testünkkel óvjuk, lelkünkkel vigasztaljuk őt. Irgalmas Isten, hallgasd meg magyarjaid könyörgését. Adj enyhülést, adj megnyugvást a magyarok királyának I Ilyen követed az a boldogtalan ősz férfi, kinek koronáját ma köztünk 8 koldus sem irigyli, sorsát közöttünk a kol dus is szánva siratja; ki bar zokogva igy kiálta föl a borzalmas^hirre • Ez életemnek legborzasztóbb órája, csak sem mitől sem maradok én megkímélve ezen a világon I — de leküzdve a fájdalom első rohamát, igy emelé hozzád fájdalmas lelkét: Istenben való bizodalmam nem vesztettem el, a hit mindig egyetlen me nedékem volt I Nagy Isten 1 örök kegyelem I-tene I állj mellette ma ez órában, legnehezebb harczában erőddel és segedelmeddel 1 Hadd legyen ő ama koporsó mellett, mely körül királyok, országnagyok, nemzetek állanak könyező részvéttel, zokogó keservvel, hadd legyen a fájdalom elviseletében is a fejedelmek közt fejedelem, a királyok közt is kiiály I Szólj ma szivéhez, hogy vele együtt sir szerető népe, a magyar nemzet, árva országa, Magyarország, hiszen ő mondá a mi ré.-zvótünkre: Ez igazán jól esik szivemnek. Szólj neki, hogy a királyok halottját a pór is siratja; siratja mig magyar lesz a földön, szép regébe szőve mesemondó ajkkal késő unokáknak: Volt egyszer egy boldogtalan jó királyné, Magyarország királynéja, Erzsébete . . . Nagy Isten I királyok királya, népek Istene I Védjed, áldd meg őt, királyunkat, áldd meg népeit; áldd meg e házat; s kinek ott fenn földi korouája helyett meg adad már mennyei pálmáját, a dicsőség koronáját, hadd éljen itt is sziveinkben nemzedékről, nemzedékre 1 Szánd meg Isten a magyart, Kit vészek hányának ; Nyújts feléje védő kart! Tengerén kínjának ! Balsors a kit régen tép Hoz rá vig esztendőt; Megbiinhődto már e nép A multat e jövendőt. Elnöklő főispán ezután azt inditvá nyozta, hogy néhai Erzsébet királya3Zszony szomorú elhalálozása alkalmából a törvényhatóság bánatosan hódoló fel iratot juttasson a király elé. Egyhangú helyesléssel fogadták az indítványt. Előterjesztette azután a főispán, hogy a bánatos hódoló fölirat tervezetét a vármegye főjegyzője fogja felolvasni, előbb azonban a vármnegye alispánja tesz jelentést a lesújtó gyász alkalmából tett intézkedésekről és Beliczey István törvényhatósági bizottsági tag óhajt indítványt tenni. Fáhrv Sándor dr. alispán emelkedett ezután föl s azzal vezeti be szintén nemes pathoszu, szép beszédét, hogy a most elhangzott szép ós nagyhatású beszéd érzéseinket hiven, formában szépen szólaltatja meg, de legyenek bár a szavak mások, a nemzet siralmának hangja egy, az igaz bánat hangja. Jelentést kiván tenni az általa tett intézkedésekről : mikor a gyászhirről tudomást vett, az összes hivatali és középü leteken elrendelte a gyászzászló kitűzését ; utasította az elöljáróságot, hogy a mórhetlen veszteaéget testületileg tanusitsák s jelenjenek meg a néhai királyné lelkeüdveért tartandó gyászistentiszteleteken. A természet letarolt virágaiból annak, ki ugy szerette a természetet, diszes ólővirágkoszorut rendelt meg, a megye színeinek, a kék és fehérnek a szallagon felhasználásával, a szallagon e szavak : Erzsébet Királynénak Békésvármegye Közönsége. A temetési szertartáshoz küldöttséget szerveztem, mondja az alispán, s annak vezetését a megye főispánja, L u k á c 3 György dr. vállalta el, tagjai Horváth Károly bizottsági tag és Oláh György tiszti főügyész voltak. Felkértem az egyházakat, hogy a gyászszertartás idején, midőn milliók zsolozsmája száll föl az Égbe, hosszantartó harangzenével sirassák a magyar nemzet királynéját. A tett intézkedések vázolása után indítványozta ós igen síépen indokolta : hogy az összes megyei belső ós külső hivatalokban, valamint a községekben hat hónapon át fekete pecsét használtassák ; nyomattassók ós osztassák ki a megyei lakosok között tízezer példányban a királynak a gyász után megjelent s a magyar nemzethez irt manifesztuma ; végül örökítsük meg a királyné eszményien szép arczát a vármegye termébe. Legyen a mi láreszünk, melynél a jövendő küídelmekhez biztatást nyerjünk; szolgáljon jelképeül az emlékmű hálánknak és kegyeletünknek. Az indítványok mindegyike egyhangúlag elfogadtatott. Most fölemelkedett Beliczey István, mellén a Szem István- ós Lipót-rend keresztjével s rövid szavakkal, de szabatos formában indítványozta, hogy Békés megye törvényhatósága 2000 frtot szavazzon meg Erzsébet királyasszony -szobrára. Szépen indokolta, mily lelkesen sorakoztak a kegyeletes czél érdekében egyesek a a társulatok, testületek, községek, törvényhatóságok, mennyire áthatja a mély bánat közben a nemzetet e kötelesség. Az indítványt egyhangúlag elfogadták, mire elnöklő főispán a határozatot kimondván, hozzátette, hogy a fedezet kórdósében a törvényhatóság későbben fog határozni. Erre Bodoky Zoltán dr. főjegyző olvasta föl a hódoló feliratot. Ennek különösen második része megkapó és uj gondolatot fakaszt föl. Egész terjedelmében igy hangzik : Császári ós Apostoli Királyi Felség I Legkegyelmesebb Urunk I Mélyen megilletődve ós a fájdalomtól sajgó szívvel gyűlt ma egybe Békésvármegye törvényhatósága, hogy ismételten tanúbizonyságot tegyen azon rendithe tetlen ragaszkodásról és tántorithailan hűségről, mellyel a felséges uralkodó ház; iránt, jóban ós roszban, örömben és bánatban viseltetik. A végzet kegyetlen csapásától lesújtva, nem tudjuk az óriási veszteség feletti fájdalmunk nagyobb-e, vagy felháborodásunk a pokoli gonosz tett felett, mely a legnemesebb sziv kioltásával, mindnyájunk szivét megsebezte; de minden érzelmünket felülmúlja nagysagban az a kiolthatatlan szeretet ós fiúi ragaszkodás, melyet Felséges Urunk és jó királyunk iránt érezünk és a mély fiúi szeretettel, égő fájdalommal szivünkben közeledünk felségedhez, hogy hazánk szerető édes anyjának, Magyarország Szent Erzsébetének, a női ós uralkodó női erények felkent alakjának sirja felett együtt zokogjunk. A nép millióinak a fejedelmével össze folyó könnyei, a fájdalomtól megszentelt érzelemnek ez igaz gyöngyei teszik felejthetetlenné a veszteséget s adják az emberilegegyedül nyújtható vigasztabban a mérhetetlen fájdalomban, mely Felségeddel együtt mindnyájunkat ért, annak a korona nélkül is királyi nőnek elhunytával, a ki még halálával is a tizenkilen czedik századnak realismusában megdöbbentő végén életre keltette az idealismast; mert a legnemesebb idealizmus feltámadása az, a mi ez egész világ népét Felséged felszentelt személye körégyüj tötte, hogy nehéz bánatában osztozzék. De a legnagyobb veszteség Felség d után minket, hü alattvalóit érte s egy gyászoló házzá lett egész hazánk, a legkisebb kunyhótól a legmagasabb palo táig s mélységes keservünket s a meg próbáltatás e nehéz napjaiban minden igsz szivből — s a magyar sziv mind igaz — egy buzgó fohász száll az Egek Urához: Isten ! Tartsd meg a Királyt I A legmélyebb alatvalói hódolattal Kelt Békésvármegye töivényba'ósági bi zottságának 1898 évi szeptember hó 19-en tartott rendkivüli közgyűléséből. A tervezet is elfogadtatván, a törvényhatóság tagjai a főispin vezetése mellett a róm. kath. templomba mentek az elhalt királyné lelkiüdveért imát röpíteni az egak urához. Koporsó kitétellel nagy requiem volt, teljes segédlettel, a melyen Groo apát pontifikált, Takács Lajos kántor az ő érczes szép hangján megindító gyászéneket adott elő, végül az Erkel dalkör is igen szép gyászdalt énekelt. A requiem nemc ak a törvényhatóság, de a Gyulán székelő állami, megyei, városi hivatalok testületileg, a honvédhuszár- és gyalog-tÍ3ztikar szintén vett részt. K ö r ö s-T a r c s á n sziatén vasárnap tudták meg a gyászhírt. A gyászlobogókat rögtön kitü'.tak s a képviselőtestület ülést hivott össze. A gyászistenitiszteletet az ev. ret. egyházben vasárnap tartották meg ifj. Szabó János lelkész nagyhatású, szép beszédben méltatta a királynénak történelmi nagyságát, emberi erényeit. küldöttségileg A megyei gyászisteni tiszteletek. Mező-Berényben. Vasárpap reggel repült széjjel a sötét hir. S már délben az egész községaen gyászlobogókat lengetett a szellő. Szombaton délelőtt az egész képviselőtestület felekezetkülönbség nélkül részt vett a róm. kath. templomban tartott gyászistenitiszteleten. Aznap délelőtt rendkivüli közgyűlés volt, hol a teljes számmal egybegyűlt képviselők 50 frtot szavaztak meg Erzsébet királyné szobrára s elhatározták, hogy a tanácst' rem számára megrendelik a martir királyné életnagyságú arczképét. A róm. kath. iskolában gyászünne póly volt, a polgári iskola pedig ^vasárnap tartotta gyászünnepélyét, A többi hitfelekezetnél vasárnap volt a gyászistentisztelet. KörösLadányban, — mint említettük, —szombaton reggel 9 órakor tartották meg áz isenitiszteletet, melyen C h i 1 k ó Liszló p'óbános imádkozott nagy közönség jelenléte mellett a királynéért A ref. templomban Tóth József lelkész könyörgése hatotta meg a közönséget. Ezt lapunk tárcíáj >b tn olvashatják t. olvasóink. * Rezey Sylvius kir. tanfelügyelő szintén körlevélben iotizkedett, hogy a temetés napján az öszszes iskolákban szüneteljen a tanitás ós hogy a gyermekek tanítóik vezetéke alatt hitfelekezetük templomában tartandó istenitiszteleten vegyenek részt, u ána az intézetek gyászünnepélyt tartsanak, amelyen a tantestület valamelyik taoj* a nemzeti csapás nagyságit méltatva, elhunyt nagy királynénk dics crali kezeiét a megrendítő szomorú oltalomnak megfelelő módon, kegyeletes szavakkal az ifjúságnak lel kébe vódse. Ez mhdenü't meg is történt. A múltkori gyors referada közben tollúnkban maradt, hogy a vöröskereszt egyletek, amelyeknek védasszonya volt a boldogult királyné, kétszeresen gyászolnak. Beliczey Istvánnó elnöknő testületi gyásznyilvánitásra hívta öszsze a vereskereszt-egylet tagjait, akik veze tése mellett indultak a szombati gyászistentiszteletekre. A vereskereszt-egylet hat hónapigkiadványaivalgyászolni fogja védasszonyát.] * A c 8 a b a i gör. kel. templomban szintén gyászistenitisztelet volt, a mely nek során Popovits Viktor lelkész magyar nyelven nagy hatást keltő be szédben méltatta a királynét és em

ulkedett szellemű imában kért csöndes pihenést számára. A gör. kel. rithus szerint azután főtt búzával, czukorral, melynek közép )ban gyertya volt. megkínálták a résztvevő gyülekezetet. Ez a halott emlékének szóló áldozat. Csabán a jaminai ev. templomban is volt gyászistentisztelet 8 azon L i n d er Károly lel kész meghitó fohászt mondott. Orosházán igen szépek voltak az iskolai ünnepélyek, a szomorú körmenet, melyen az összes orosházi zenészek Weisz Lajos karmester vezetése alatt temetési dalokat adtak elő. Az üzletek reggel 8 órától kezdve zárva voltak egész estig; az utczai lámpák — melyek fekete fátyollal vonattak be — égtek egész nap. * Kondorosona felséges királyné emlekezetót megható módon ünnepelték. A temetést megelőző héten rendes harangoztatást törtónt a templomokban. A község középületein, templomokon gyászlobogó leng. A temetés napján az ev. templomban szombat d. u 4 órakor kezdődő gyászistenitisztelet tartatott. A zsúfolásig megtöltött templom a gyászhoz méltán volt előkészítve. A közönség első éneke — Mind jó a mit Isten tószen — után a dalárda énekelte el, a lelkész által e gyászra szerzett éneket. Majd a lelkész méltatta a dicsőült királyné érdemeit, lelkének fenségét, az esemény megrázó hatását. A közönség őszinte bánat könny eivel adózott a magasztos lélek emlékezetének. A róm. kath. templomban e héten fog megtartatni az ünnepélyes reqviem. Képviseleti gyűlést tartott Kondoros községe szept. 20-án, mely alkalommal az országos gyásznak, a dicsőült királynénak emlékezetét Kevic^ky lelkész indítványára jegyzőkönyvben is megörökíteni a képviselőtestület elhatirozía. Ugyancsak a felséges királynő emlókszobrára, Fekete Kálmán inditvá nyára a képviselőtestület 20 frtot megszavazott. A gyűlés további tárgyát képezé a jövő évi költségelőirányzat tárgyalása s a Gáspár-teleknek Kondoroshoz csatolásáról szóló belügyminiszteri rendelet tárgyalása. Az endrődi izr. hitközség f. hó 20-ántartotta a gyászistenitiszteietát, mely alkalommal S p á t Béla tanitó mondott gyászszónoklatot, megható szavakkal ecsetelve az elhunyt királyné nagy érdemeti és a mély fájdalmat, melyet az elrettentő katasztrófa az egész országban keltett. Ezt megelőzőleg az iskolában is a gyász ünnepély tartatott, A képviselőtestület jegyzőkönyvileg adott kifejezést és