Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-09-18 / 75. szám

alső idején. A gyász nagy erővel, magasztos arányokban nyilatkozott meg a temetés napjára, az igazi fekete szombatra. A vármegye alispánja, dr. Fábry Sándor a következő rendeletet intézte a községekhez : Erzsébet királyné ő Felsége gyászos elhunyta felett impozáns módon jut ki fejezésre a magyar nemzet fájdalma s országunk minden községe alkalmas módon vesz részt az általános gyászünnepben. Az eljárás egyöntetűsége czéljából fölhívom az elöljáróságokat, hogy a temetés napján az egyházakban tartandó gyászistentiszteleteken a hivatalok ós a képviselőtestületek teljes létszámmal ve gyenek részt és alkalmas módon hívják föl a nagyközönséget is a gyászisteni tiszteleteken való tömeges részvételre. rendelet intenciója nemes volt, de bizonnyal csak a hivatali beiktatás cél jának szolgált, mert a szivek a hivatalos órák előtt szivükbe iktatták a szomorú és szent kötelességet, hogy a nemzeti királyné temetése napján egy könnycseppet kell ejteni azért, ki oly sokat szenvedett és igazán szeretett. Feketébe^ öltözött tegnap egész Bókósávrmegye. Legszomorúbb tudósítások erről a szomorú gyászszertartásról itt következnek : Mint mult számunkban jeleztük, Csaba képviseleti közgyűlését még akkor hivták össze rendes havi ülésre, midőn még a szörnyű tragédia híre nem ment szót, a képviselet tagjai majdnem teljes számban jöttek össze, mindnyája fekete ruhában. M a c z á k L György biró megnyitván az ülést, K o r o s y László főjegyző emelkedett fel s mélyen megindult hangon jelentette be a magyar nemzetet ért mérhetlen veszteséget, mely rajongásig szeretett királynéjának elhunytával minden igaz hazafit a porig sújtott. A közfájdalmat hiven tolmácsoló beszéd következőképpen hangzott: Tekintetes Képviselőtestület! Meghalt a Királyné 1 Zugó viharként terjedt a gyászhír, melynek hallatára a népek millióinak szivében nemes részvét, szorongó fájdalom, a megdöbbenés es a felháborodás érzete kelt. A mi részvétünk, a mi fájdalmunk, a mi megdöbbenésünk és felháborodásunk nagyobb, a mi veszteségünk gyászosabb ós pótolhatatlanabb a népek valamenynyiénéi, mert mi mindenünket vesztettük benne. Megváltója volt ő nemzetünknek súlyos napjaiban, őrangyala, védőszentje nehéz megpróbáltatásaiban. Nincsen ír, mely fájdalmunkat enyhítse, nincsen vigasz, mely sajgó keb lünket nyugtassa s vérző szivből fakadó keservünket szüntesse. Csüggedő megadással viseljük e mérhetlen veszteséget s gyászt öltve, kesergünk dicső Nagyasszonyunk koporsója felett. A midőn itt egybegyűltünk munkálkodni a közjó előmozdításán, szüntessük meg az Ő emlékére a munkát, mérhetet len fájdalmunk, gyászunk s veszteségünk jeléül s járuljunk majdan a Mindenható házába hő fohásszal dicső Nagyasszonyunk lelki üdvösségeért s esedezzünk az Egek Urához, hogv e lesújtó csapás elviselésére felséges Királyunknak erőt és vigaszt nyújtson. Végül indítványozta, hogy határozza el a közgyűlés, miszerint : a gyászeset alkalmából legmélyebb fájdalmát ós részvétét jegyzőkönyvileg fejezi ki; királyné ő felségének Budapesten emelendő szobrára 1000 koronával járul; a temetés napján tartandó gyász is tentiszteleteken testületileg rászt vesz ; működését elhalasztja s elrendeli, hogy a temetés napján összes hivatalaiban a munka szüneteljen ; a házakon egy hónapig gyászlobogó lengjen. R o s e n t h a 1 Ignácz javaslatára a főjegyző előterjesztése egyhangúlag elfogadtatott s elhatározta a közgyűlés, hogy a főjegyző beszédét jegyzőkönyvbe iktatja s kinyomatva minden képviseleti tagnak megküldi. Korosy László szép beszédét és előterjesztését megindultan ós állva hallgatták meg, ügyeket nem tárgyaltak és csöndesen eloszlottak. A temetés napján mindenfelöl feketébe öltözött embereket láttunk. Csaba hivatalos helyiségében gyülekeztek: a képviselet, elöljáróság, a nőegylet az elnöknő lakásán, a kat. hitközség, elöljáróság és képv. testület, állami, megyei hivatalok, megjelent a csabai zászlóalj legénysége ós tisztikara, a pósta tisztek és segédtisztek egyenruhájukban, karjukon gyászfátyolltl. A róm. kath. tem plomban zsúfolásig megtöltötték a templom hajóját a különféle küldöttségek, a nagy gyászoló köíönség. A nagy gyászmisét Nemesky Andor plébános celebrálta, kinek szava többször elfulott, a hogy a gyászimákat intonálta. Da sok szemben ott ragyogott a részvét könye. Az ág. ev. nagy templomban 7 óra kor is volt gyászmis

1, mig tiz órakor ezt a robustus épületet színültig megtöltötte a gyászközönsóg. Itt is mbgjelent Csaba elölj árósága ós teljes számú Képviselő testülete, az összes állami, megyei híva talok, vasúti, postai tisztikar, testületek, körök ós nagy gyászközönsóg. Megható volt a hatszáz iskolásleányka zsoltár éneke, a „Nemes harczot harc -oltarn földi életemben" kezdetű, ezután mondott el Korén Pál esperes az ő ismert ékes szólása, nagy erejével szép imát, végül az iparos dalkör énekelte Gally János karnagy vezetése alatt a „Mért oly borús" megható gyaszdalát. A szomorú akkorddok móltósággal hangzottak abban a kitűnő akusztikáju templomban, a gyász dal szabatos, szép előadásával mindenkit meghatott. 3 Az egyes iskolákban is megható gyászünnepályek v.pltak. A Rudolfgym radtak fenn., amelyekből helyénvalónak látok egy párt itt felemeliteni. Egy nap ő Felsége egyedül sétált és már meglehetősen elfáradt, amikor megpillantott egy paraszt gunyhó, betért tehát oda pihenni. A tűzhely előtt parasztasszony állott, kezében főzőkanállal, melylyel az előtte levő fazékban fővő tésztát forgatta. A királyné engedelmet kórt, hogy leülhessen és azután beszélgetni kezdett az öreg paraszt asszonnyal ós rövid idő alatt kikérdezte élete körülményeit. A beszélgetés alatt ez asszony szorgalmasan kavargatta a tésztáját, de a főzőkanál után forgott a fazék is s végre türelmét vesztve, igy kiáltott : — Na, az én tésztám ilyen formán sohasem készül el. Nézze csak ifia3szony

s msgának most ugy sincsen semmi dolga, jöjjön ide és tartsa meg kissé nekem a fazekamat, mig megforgatom jól az ételt. A királyné nevetve odalépett a tűzhelyhez és fogta a fazekat, mialatt a parasztnő forgatta a tésztát, mely igy gyorsan elkészült. Megkóstolta a királyné is és igen jónak találta ; azu'án megköszön ve a vendég, szeretetet eltávozott. Hazajött délben az öreg paraszt is és véletlenül az ablak párkányra pillantott. s meghökkenve kérdezte felesegétől. — Anyjuk, hogy került ez ide. Az ablak pérkényon ugyanis egy tizes bankó feküdt. Az asszony erre elbeszélte az idegen úrinő látogatását s tőle kitelhetőleg leirta a? t is, hogy nézett ki az úrhölgy. — Asszony, asszony — kiált jfsl az öreg paraszt, kezeit összeütve — tehát mégis csak igaz, hogy nálatok asszonyoknál a haj hosszú, az ész ellenbe*? rövid, A császárné járt a házunknál. — Jézus Maria! — kezdett lamen tálai az asszony — és én a császárnéval még a fazekamat tartattam. Ezért bizonyosan börtönbe zárnak. A paraszt, a ki kiszolgált katona és világlátott ember volt, megnyugtatta a kedves óletpárjá*. Azután pedig megfogadták mind a ketten, hogy történjék bármi életükben, jussanak bármilyen szegénységre, inkább koldulni mennek vagy éhen halnak, $e a császárnőtől kapott bankjegyet kezükből soha ki nem adják. Más alkalommal a királyné egy magánosan álló erdészlak ellőtt sétált el, az erdőőr a háza előtti padon ült s igen el volt mélyedve egy füzet olvasásában — Mi az kedvesem, a minek olvasásába ugy el van merülve — kérdezte a királyné. Az erdőőr felpillantott s az ellőtte álló nő szépségétől egészen elbámulva, igy felelt: — Qh asszonyom, ez egy igen szerencsétlen király történet*, a ki a vizbe fúlt, már háromszor olvastam, e olyan szép és megható, hogy valahányszor elolvasom, mégjs mindig megsiratom 4-zt szeretném csak tndni, hpgy vajon igaz-'e Ez?.el a piszkos, gyűrött ós tépett könyvet a királynénak a kezébe adta. A királynő alig pillantott a könyvre^ neki is megteltek könnyel a szemei. A,könyvben ugyanis a szerencsétlenül járt II Lajos bajor király története volttárgyalva. Es ő Felsége igazi benső szimpátiává! viseltetett a szerencsétlen véget ert ural kodóhoz. — Micsoda — kérdó az erdőőr — ön is sir? Igy ennek a történetnek csak ugyan igaznak kell lenni, — Igaz is — mondá a királyné szö' moru hangon s a könyyet visszaadva, lassan tovább ment. Másnap a királyné, a mint sétára indult, kikereste könyvtárából a szerencsétlen király < letrajzinak egy nepies kia^át ós egy fényk'pet s lép teit az erdei lak felé irányoUa. Az erdőőr azonban nem volt honn es a ^áz be voit zárva, 4-z ablak azonban nyitva v^lt s a királyné ezen bedobta a könyvet és fényképet ;hogy azután az erdőőr megtalálta-e ós megtadta-e, hogy az ajándékot kitől kapta, arról hallgat a krónika. Fordjfotta; J. M. nasium növendékei, ugy a polg. leányiskola növendékei karjukon gyászfátyollal jelentek meg, a Rudolfgymnasiumban D a x e r György hittanár imát, dr. R e 11 Lajos tanár pedig a királynéról mondott emlékbeszédet, mely a tauulók sziv re nagy hatássalj volt, végül az énekkar gyászdalt'énekelt; a polg. leányiskolában Donner Lajos igazgató emlékezet meghatottan ós másokat Í3 meghatott, Singer Ilonka „Erzsébet1 költeményt szavalta érzéssel, az énekkar szép gyászdalt ado t elő szabatosan. Az egyes iskolákban is kegyelettel áldoztak a királynő emlékének. Holnap hétfőn, az izr. iskolában lesz ünnepély, mig az izr. templomban mert most az újév miatt a gyászünnepély megtarthatatlan, — csütörtökön 9 órakor lesz a gyász emlékünnepély megtartva. Békésvármegye egyes községeiben. Békésen. A magyarságnak nemzeti erényében gazdag helye, kegyelettel áldozott a királynő emlékének. E hó 16 án rendkívüli képviseleti közgyűlésre gyül'ek össze a tagok s megindultan hallgatták meg S z a t h m áry Gábor helyettes főjegyzőt, a ki a szivek érzését igazin szépen szólaltatta meg. A község gyászt mond ki a királyné emlékét jegyzőkönyvbe foglalja, kegyelete jeléül 200 koronát sza vazott meg a szoboralapnak. Tegnap reggel K n y Antal esperes celebrált gyászmisót, melyre az elöljáróság testületileg jelent meg, Délután 3 órakor könyörgés volt az ev. ref. templomban, melyen Szegedi Károly lelkész meghatottan fejtegette a csapást s beszólt e perczek szomorúságáról, midőn sirba teszik a magyar nemzet véd asszonyát. A közönség nagy része innét a gymnasiumba ment, a hol szintén kegyeletes szép ünnepély folyt le. O s v á t h Ferencz igazgató mondott szép beszédet s a gymnasíumi dalárda énekelt. Szarvason. Rendkívül nagy részvétet keltett itt a királyné meggyilkoltatásának hajmeresztő hire. A ma megtartott gyászünnepólyek után tüat ki, hogy mily mélyen be volt vésve az egyszerű nép szivébe is a királynő nagysága. Délelőtt 11 óra kor a róm. katb. templomban Szirmay L. Árpád plébános c^lebpált requiemet. A liberának megható gyaszdila után kir vonult a nagy közönség, az elöljáróság ós képviselő-testület teljes számban, a i főgymnasium tanári kara, testületek s egyletek fekete zászlóikkal ós könyező szemek hirdették a szivek gyászát. Délután 4 órakor az ág. ev. templomban volt istentisztelet a királynéért. A megható imát és predikácziót Áchim Adám kiérd, esperes mondotta. A képviselő-testület legközelebbi ülésén jegyzőkönyvébe iktatja a nagy ki ralynó emlékét s mint halljuk, a szoborra megszavaz bizonyos összeget. Gyulán. A királytjóért való gyászistenitisztelet holnap hétfőn l6sz íjjegtartva, de tegnap a temetés napján a megyei és állami tisztikar a város elöljárósága ós képviselőtestületének jelenléte s nagy közönség részvételével vqlt njeg a gyászünnepóly, minden templombam, A ref. templomban D o m b y Lajos lelkesz délután 3 órakor megragadó szónoki erővel mondott ép e percekben temetett királynéról emlékbeszédet ós szép könyörgést, Szeghalmon. A Sárrát területén szép, megindító ünnepek voltak tegnap. Délelőtt 9 órakor a róm. kath. templompan Szabó Sándor czelebrált, délután a feketével bevont ev. ref. templomban a dalárda gyászdalt adott elő, majd Tatár János lelkész, a sziv igaz hangján szóló szép beszédet s végül meghat^ imát mondott az ország koronás halottjáért, a kinek gyászos halá}a nemesik a királynak, de a nemzet? nek js veszteség, a kiben a királyi 'ós emberi tulajdonságok ply szÓRen talál koriak, a kinek élete oly^n vplt, hogy nagyon megérdemelte a psöndes pihenést s a könyeket, melyek ffijlljók szeméből most kihullanak. Délben ós a temetés idején gyász harangok kongtak s hirdették mindezeknek a magyar nemzet gyászát. Orosházán. Qrosháza igen szépen, póldaadólag mutatta ki a gyászban érzelmeit. Tepnap a képviselőtestület kö?gyiílési taftotí

? melyen elhatározta : 1. hogy az építendő menházat „Er zsébet menházának" nevezi el; 2- hogy Orosháza legszebb utcáját az eddigi fjesti j^tcát, a megboldogult ki rálynó emlékére,' „Erzsébet királyasszony utcának" nevezik. A község emlékkönyvben örökíti meg a nagy királynőnek Magyarország szabadság szerzésében való hathatós közbenjárását. 4 Végűi 200 koronát szavaz meg a királyné szobrara. Reggel a róm. kath. templomban gyászistenitisztelet volt, melyet Szőke János celebrál', délután 4 órakor! Harsán yi Sándor ág. ev t lelkész mondott szép imát ós beszédet. Az istenitisztelet után az orosházi összes zenészek szervezkedtek ,s megható szomorú dalokat intonálva, körmenet járta be a várost, csöndesen, meghatva. Soha még ilyen szomorú ünnep nem volt Orosházán. A megye többi községeiben. Körös-Ladáuyban a középületeken es maganházon fekete zásílót lenget a szel. Szombaton délelőtt gyászistentiszteletek voltak. A róm. kath. templomban az elöljáróság, képviselőtestület részvételévé. Chilko László celebrált misét; délután Tóth József ev. ref. lelkész nagy hatású emlékbeszédet ós imát mondott. Ezen az istentiszteleten jelen volt hatóság és minden testület. — Vésztőn a ref. templomban délután 3 órakor K ú n Béla megható imát mondott. — Füzesgyarmaton a jgyaszistentiszteletet képviseleti közgyűlés előzte meg, melyen a királyné emlékét jegyzőkönyvbe megörökitik. Dólutsn Szilágyi M. ref. lelkész mondott könyekig megható beszédet. — Gyomán délelőtt S p e 11 Gyula celebrált nagy gyászmisót; délután G a r z ó Gyula lelkész beszólt nagy hatással a hiveknek ós végül szép imát mondott a királynéért. — Endrődön reggel 7 órakor volt a gyászistentisztelet, melyet Grócz Béla esperes, prépost celebrált; a képviselőtestület, elöljáróság, összes testületek teljes számban jelentek meg, ugy a megye többi községeiben tartott gyászistentiszteleteken, melyek megható tanúsításai, hogy valóban mindenki átérezte a ma gyar nemzetet ért veszteséget. A törvényhatóság holnapi gyűlése. A mint már egyizben kivül adtuk, a vármegye főispánja Lukács György dr. rendkívüli közgyűlésre hívta meg a megyei törvényhatósági bizottságot. A közgyűlésen, a mint halljuk, az elnöklő főispán kérni fogja, hogy a lörvényha ság vegyen részt a boldogult királyné lelkiüdveért tartandó gyászistentiszteleten és előfogja terjeszteni, hogy 1. Órökitse meg jegyzőkönyvben a királyné emiókét; 2. juttassa el részvétét a legmagasabb helyre, a trón elé; 3. Festesse meg a megye a királyné jóságos alakját a közgyűlési terem számára ; 4. Végül valószínű hogy előterjesz tós fog tétetni, mely szerint az Erzsébet királyné szobrára valamely összeg szavaztassák meg. A törvényhatósági bizottsági tagok holnap feketében jelennek meg a megyei közgyűlésen. Epizódok. Azt az ágyát, a melyben a királyné meghalt, a király kívánságára Bécsbe szállították. Az ágy palisander-fából való, dis? ninqs rajta. Azokat az eszközöket, a melyeket a halotti szerplón ós a bebalr zsatnpzásnál használtak, elégették. # Azok a bizottságok, a melyek a deczemberi jubileumi ünnepek rendezésére alakultak, a rendelkezésükre álló pénzösszegből meg akarják venni a g;enfi Beau Rivage-fogadót, a hol a királyné meghalt és ott osztrák magyar alattvalók számára kórházat fognak alapítani. * Sasselotban, Francziaországban van a királynénak egy befejezetlen szobra. IJgyanis egy időben a királyné Mária yalória főhsrczegnővel Sasselotban tartózkodott. Az elhunyt főudvarmester, Hohenjohe herczeg ajánlatára oda rendelték a Párisban lakó fred Beer osztrák szobrászt, a kinek Hohenlohe herozeg? qőt ábrázoló szobra általános tetszéssel találkozott, hogy készítse el Mária Valéria márványszobrát. Mikor a szobor elkészült, a királynénak annyira megtetszett, hogy megbízta a művészt, készítené el az ő szobrát is. Több hélig ült neki a királyné, de abban kellett hagyni a munkát, mert a királyné egy kirándulása közben leesetj a lóról ás megsértette magát. Ez a esonka szobor pedig azon módon áll még most is a sasseloti kastélyban, * Egy katonatiszt a következőket beszéli el a királynéról: Szakaszommal egy meleg nyári napon a lainzi kastélyban teljesítettem