Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) július-december • 53-96. szám

1898-07-03 / 53. szám

tatták leghoszszabb ideig a közgyűlés követeit. Ilyen nevezetes szarvasi ügy : Az uj adókulcs, az isteni tiszteletek nyelves végre Lányi Gusztáv magyar „hitszónok" felebbezése A szarvasi uj adó-kulosot, mely a személyi járandóságot aképpen állapítja meg, hogy minden személy fizet 15 kgr. búzát és 1 koronát, a közgyűlés jóvá­hagyja és megerősíti ugy, hogy az már a f. évben hatályba lép. Az istenitiszteletek kérdése netn idé­zett fel hosszabb vitát, a menynyiben a közgyűlés elfogadta az előadói sréleményt E szerint a közgyűlés bizottságot küM kebeléből, annak megvizsgálására, hogy váljon azon közgyűlés, mely az isteni tiszteletek nyelvi kérdésében legutóbb döntött, — törvényes formák között volt-e egybehiva és megtartva. Ezen bizottság, melynek Veres József elnöklete mellett tagjai: Harsányi Sándor, Csermák Kálmán, Haviár Lajos, Nagy Elemér és Bikády Antal, rövid időn fogja a megbízatást teljesíteni. E bizottság jelentését, még ez év folyamán tartandó egyházmegyei közgyűlésen teszi meg. A harmadik szarvasi ügy a magyar lelkész, Lányi Gusztáv ügye, kit a szarvasi egyház presbyteriuma nyuga­lomba küldött — kegydijjal. Lányi Gusztáv lelkész megfeleb­bezte a határozatot. .a. közgyűlésen hosszabb vita fejlő­dött e kérdésnél. Első felszólaló K e­v i c z k y László volt, a ki Lányi részére igazságot kér abban, hogy őt 42 év óta betöltött állásában továbbra is megtar­tani köteles legyen a szarvasi egyház. Ugyan ilyen értelemben szólt: Haviár Lajos, P 1 a és k ó István, Lustyik szarvasi egyháztag. Az egyházmegye fel­ügyelője megvilágosítja az ügyet a el­mondja annak történetét, hogy eltekintve az érzelmektől, tényleg nem kényszerít­hető a szarvasi egyház ezen „hitszóno­kának" tovább tartására, mivel állása a viszonyok változtával megszűnt s tu lajdonképen soha sem volt az állás rend­szeresítve ; illető lelkészt csak alkalmaz­ták a szükséghez képest. Nevezett lel­késznek azonban sokan pártjára állottak, bár a kérdés nem is tartozott az egyház­megyei közgyűlés elé s ugy is lett be­fejezve, hogy felebbező lelkész az ille­tékes egyházhatósági fórum elé utasitta­tik felebbezésével. A szarvasi tanítóképző ügyében is nevezetes határozat történt. Az egyház­megye a kerület által fplhivatott, hogy ezen intézet érdekében közigazgatási já­rulékát 1 krral emelje s akkor a kerü­let a többi szükségletről gondoskodik. A közgyűlés hozzájárul, de oly feltételek mellett, hogy ha a többi kerületi egy házmegyék is és a milyen arányban ezek hozzájárulnak s csak addig, míg az in­tézet „kerületi képző" lesz s míg más uton nem történik fentartásának biztosi­tositása. Az esperes három indítványát: 1. a lelkészi fizetések összeírásáról, 2. az egy­háztagok évi egyházi és iskolai járulé­kának megállapításáról, 3. a kántori fi­zetések elkülönítésének kimutatásáról — a közgyűlés elfogadja a kerületi gyűlésre kiküldetnek : Gajdács Pál, Csermák Kálmán, Klár Béla, dr. Bikády Antal, Sulyok Ede, dr. Haviár Gyula közgyűlési tagok. A nagyszénási építendő templom ter­vezete elfogadtatott ós jóváhagyatott. Jövő gyűlés helyeül, Orosháza kö vetkezvén — kijelöltetett. Hitelesítők kiküldése után az espe res buzgó imával berekesztő a közgyűlést. Végrendelet. — Báró Wodiáner Alberté. — Az „Esti Újság" irja tegnapi szá­mában ezt az okos czikket : Senki sem köteles jót tenni Törvény nem rendeli el, hogy valaki a magáéból másoknak adjon. A tulajdonjog abszo­lutizmusa ez', a mely megengedi, hogy mindenki saját kedve ós kénye szerint bánjék vagyonával s csak az államnak adjon benne részt ós beavatkozást. Ami az enyém, az nem a tied, ha elveszed, csaló, tolvaj, sikkasztó vagy, rabló vagy, kemény büntetéssel börtönbe zárnak. A tulajdon szentségének nevezik ezt a jo­gászok s kiterjesztik az egyén szabad akaratát vagyona fölött halala után is a végrendeletben. Czivilizált ós nem czivi­lizált népek egyaránt elismerik az örö­kösödési jogot, hogy mivel senki sem viheti el a másvilágra, amit e földön bírt, utolsó perczében is intózkedhessék, hogy kire hagyja, amije volt. Végső akaratá­nak biztosítékot nyújt ós érvényt szerez maga az állam. Tehát valamint az életben másokkal jót tenni, ajándékot és alamizsnát adni, senki sem kényszeríthető, azonképpen halálesetére is a jótékonyság egyéni ne­mes indulatból származik. Vannak em­berek, mint Reökk Szilárd vagy Károlyi Pál s az árvákról gondosko ó Mayer ós Szilágyi, akik egész életükben szerényen élnek, hogy nemes, humánu< czélokra pénzt gyűjtsenek. Á legnemesebb emberi szenvedély. Dicsérjük Wodiáner Albert báró emlékét, aki arnig ólt, sok jót tett titok ban ós halála után végrendeletében a legszebb emléket állította magának. Há­romszázhatvanhétezer forintra rug az összeg, amelyet különböző jótékony czé­lokra recdelt. Legnagyobb gondja a betegekre volt Otthont alapított azoknak, a kiket a kor­házakból elbocsájtanak sápadtan, gyöa­gón, dologra és keresetre még képtele­nül s koldulni szógyeilenek. Jelenleg nem tudnak hova fordulni, a kim-k ninca se családja, se lakása ebben a nagy vá­rosban Er-enfu! a főváron ki fog jelölni egy telket » azon a Wodiáner Albert ketszázezer frtjából építeni fognak haj­lékot, a hová a lábadozó betegek pihenni és üdülni megszáilhatnak. De a többi kórház is mind részegült öt ó« tízezer frtos hagyományokban, AZ irgalmas ba­rátokbról éa ar irgalmas nővérekről, a városi közkórházról, a vörös-keresztről, a bölcsődéről, a gyermekkórházról, a mentőkről és a vakok intézetéről sem feledkezett meg a végrendelet.' Másodsorban gondoskodott, Wodiáner Albert a szegények neveléséről, azokról az árvákról, a kiknek atyja az Úristen s a szegény leánykákról, a kiket apá­ozák tanítanak kolostoraikban, a szegény tanulókról, a kiknek a budapesti egye­temen nincs teritett asztaluk ós azokról az orvosnövendókekről, a kik nem bír ják tanulmányaikat p ;nz híján bevégezni ós a magyar tanítókról, hogy jutalmat nyerjenek, a kik a legszebb erbdmónyt képesek fölmutatni Harmadik sorozata jótéteményeinek a szegényekről gondoskodik, az öregek­ről a szegények házában, a szegény ma­gyar írókról ós színészekről « ezek öz­vegyeiről, hogy nyugdijbanrószesüljdnek. Azután nem feledkezett meg a mű vészetekről sem, mert a mu.ieuranak hagyta becses képtárát ós a Bazilika belső díszítésére is tett adományt. Valóban síremlékére legyen vésve c két szó: Áldás emlékére, mert áldani fogják őt sokan, ki jót tenni halála után sem szűnt meg, hanem gondoskodott róla, hogy folyton jót műveljen vég nélkül, Különben is Wodiáner Albert báró végrendelete nagyon oko°, móltányos és hazafias. Példája annak, hogy minő le­gyen egy gazdag ember végrendelete, ha gyermekei nincsenek : hü nejét vagyoná­nak haszonélvezetében meg ne zavarja senki s a mit együtt szereztek, őt illeti. A mit családjától örökölt, azt visszates­tálja a családra, mert ez az igazság, de nem közeli vagy távoli rokonok vig örök­ségéül, hanem családi alapítványképpen, hogy mindazoknak, a kiknek örökösö­södósi joguk lehet a vagyonhoz, jusson belőle izről-izre, nevelésre, tartásra, ki­házasitásra, kezdőknek első berendezésre, ha nagykorúak lesznek, szóval biztosí­tására annak, hogy a Wodiáner vagyont szerző atyjának minden ivadéka tiszte*­sóges nevelésben részesüljön, nyomortól védve legyen s a mikor életpályáját kezdi, ne szoruljon senki segítségére. Es mivel­hogy ez a családi alapítvány, bár mil­liókra rúgjon, a szaporodó család igényei által idővel kimerittetnók, a jövedelem egy negyed része mindig a tőkéhez lesz csatolandó. De kiköti, hogy csak olyan rokonai élvezhessék alapítványának jö­vedelmeit, kik magyar állampolgárok. Hol van még magyar esalád a sok arisztokrata mágnás között, a mely ha­sonló okossággal ós polgári józansággal gondoskodnék arról, hogy semmi ize ós ivadéka tönkre ne menjan, el ne zülljék, ha csak saját bűne folytán nem és tár­sadalmi állását megtarthat, vagy kivív­hassa. Hl a magyar csal tdok közül csak néhány gondoskodott volni ily módon jövőjéről, nem volna annyiszomoru alakja nemességünknek uton-utfólen. Wodiáner Albert báró példája ra­gyogjon má^ok előtt, hogy a kinek Isten gazdagságot adott életében, ne feledkez­zék meg Isten és embertársai iránt való kötelességeiről végrendeletében. így nyit­nak maguknak kaput a mennyországba. — Hát már annak annyi van, bólin­tott rá István. — De ón csak egyet látok ! . . . csodálkozott a lelkész. — Igen! mert a két keze feje, meg & két lába feje el van a dunnába pó­lyázva. A pap elnevette magát, elbúcsúzott ós ment. De mekkorát bámult, midőn épen a keresztelő napján táviratot kapott Londonból, melyben egy vállalkozó szel­lemű angol tízezer font sterlinget kínál neki, ha a családot reá birja, hogy a kis szörnyet neki adják, — beutazni vele a világot ! A Pista gyerek ugyan nem utazta be a világot, de az igét hirdeti egy kis vértesaljai faluban ma is, isten nagyobb dicsőségére. Gemessy Miklós. Egy szerelem története. — Egy szerelmes napló-jegyzeteiből. — Július 3. Minden udvariasság nem ösztön, — állítja Spenczer Herbert — de ez mégis tulzas, mert én egy negyvenöt esztendős karónak udvarlok — akinek a hozomá­nya 200000 forint. Juliua 11. Tegnap megkértem a kezét ós az ő válasza az volt, hogy teste derékban két­rét hajlott s felső része karjaim közé esett. Eszel a dolog rendben van. Junius 12. Csak most fedezem fel, hogy meny­asszonyomnak még mamája is van, egy még nála is vénebb múmia., akinek szaja és ujjai között a kötőtű örökké jár. Nagy mamája nincsen — olyan vénség nem él a föld hátán. Julius 20. Nemsokára meglesz az/esküvőnk. Ő siet. Az isten tudja, mi lesz ennek a históriának a vége . . . hogy cilindert cilindert, Gyü­Julius 23. Éa az anyakönyvvezetőnól akarom az esküvőt, — az asszonyok a templomban. Majd meglátjuk, ki az erősebb Július 28. Persze az asszonyok I . . . Templomi esküvő 1 . . . Kéram szépen, de ilyent! Augusztus. 2. Anyósom azt kívánja vegyek. Well 1 Hát veszek lölöm a cilindereket. Augusztus 6. Mához három hétre lesz a a végre hajtás 1 ... A diner nagy lesz ós ón is jelen leszek, ón, a ki utálom a lakodalmi evéseket. De mit nem teszek meg a pénzért ? Augusztus 10. A mai ebéden kivágott ruhában jelent meg. Juj de csúnya volt. Ugyanaznap este. Ha ez soká így tart, — én kitörök — a dolog igen komoly kezd lenni, mái­látogatásokat teszünk. Augi^sztqíi 12. 200 000-nek 800 a kamata. Fizetésem pedig csak 1200 forint. Inkább tűrök s minden reményemet egy korela irányba vetem. Augusztus 14. Mindig hat fogásból áll az ebéd, öt­féle bort kapunk. Sokat iszom — attól az ember sokkal könnyelműbb lesz. Augusztus 15. Hátba mégis — megugranám I Talán még találok olyat is, aki az ón helyembe lép. Augusztus 18. Jaj, hogy fogom ón az életedet vé­gezni I Felek tőle, hogy erőszakosan. j Augusztus 23. „Édes Alfonson" — mondta ma este, amikor megváltam tőle - „jó éjt, édes, szép álmokat, drága Alfonsom" Még meg is csókolt . . . Nem tudtam kellőkép vó dekezni. Drágán hét múlva ­Augusztus 24. jutok a 200.000 hez ! Egy - egy hét múlva 1 Augusztus 25. Minden ismerősöm gratulál — de olyan szemtelen modorban 1 Gyászrovat. Kedden e&te Hiób hírt hozott a táv­irda-drót, egy általánosan tisztelt csabai családnak lesújtó gyászát, nagy veszte­ségét tudatva. Vidovszky Károly né, a szivjóságáról ismert kedves úrnő, Vi­dovszky Károly takarékpénztári igazgató imádásig szereti tt neje, kit gyermekei és unokái rajongva vettek körül, — Buda­pesten, a hova sürgősen műtét végett föl­vitték, hirtelen ós váratlan elhunyt. A gyászhír alig talált az első órákban hi­telre, Vidovszky Károlynót kitűnő egész­ségben látták sokan néhány nap előtt s az élte javakorában elhunyt kedves asz­szony homlokán ugyan nem mutatkozott a halál lehe, a facies hypokratika. Csak néhány nap előtt hosszabb uton volt szat­mári és hajdumegyei rokonai látogatá­sára s e közben eshetett baja, me'y ágyba A mama nálunk Augusztus 26, akar lakni. IJgyanaz nap este. Milyen pompásan élhetne az ember 1200 irt évi fizetéssel ós egy gyüszünyi józán ésszel! Augusztus 27. Két nagynéni, hosszan gyűrűző für tökkel a mi házunkba jön lakni, épen felettünk. Most áll előttem jövőm — tel­jes borzalmában. Augusztus 28. Egy nagybácsi mindig velünk van, ez egy kicsit javit a helyzeten. A ket'őí­ben való magány igen rosz volt, — sőt irtóz ;ató. Aug, 29 reggel. Forradalomban akarjam ^:|törni 3 de elnyomtak. Ugyanaz nap délben. Anyósom egy óra ojőtt — a jövő boldogságunkról kezdett beszélpj. másra tereltem a b(szédet Elég lesz átélni. JJ. n. este. kínozzam magamat Ugyan — mit halálra ? Megyek, szököm ! Augusztus 31. Megszöktem. Hamburgban vagyok, innen » következő sürgünyt menesztet­tem : Kapersen kisasszony Kopenhága. Kérem legyen szíves engem a holnapi ünnepélyen változott életfelfogásom mia'tt kimenteni. sodorta s Bud ipe^ten, mielőtt az orvosi mütő keze megváltotta volna szenvedé­seitől, — kiadta áldott lelkét, mely oly szeretettel és qly sok jrányban tekintett szét, hogy a vigisztalás szavait, a jó:ót balzsamát hintse el. Ravatalánal halot­luk egy ismerősétől, hogy az immár csön­des halott szinte szenvedélyesen szerette a jót tenni. Ez a jellemzés igazán talál. Altalános népszerűségnek örvendett ez előbb vázolt erényeiért nagy családjának ez a földi gondviselése s ez magyarázza meg azt az igaz részvétet, melyet teme­tésekor Csaba intelligens társadalma la* nu-útott. Rivatalát, mely a kath. sírkert­ben volt felállítva, számtalan szebbnél­szebb koí-zoru borította. A temetést N e meskey Andor plébános teljes segéde­lettel végezte s megható volt a c alád igaz fájdalmában, melynek talán némi vigaszt az a közrószvót nyújt, melyet Csaba társadalma gyászuk közben oly melegen tanu-itott. Egyhamar még any­nyiak igaz könnye nem huít a koporsóra, mint csütörtökön, de meg is érdemelte az elköltözött nemes lélek, mert könnyet érdemel, a költő szerint sz, ki oly na­gyon szeretett. Es az ő szive melegével szerette embertársait, kikért jót tenni igaz boldogsága volt szivének. Ravatalára koszorút tettek : Előkoszoiu, fekete szallagján: Fe­lejthetetlen Tercsimnek, Károly felirat­tal. Előkoszoru, sötét lila szallagján : Drága anyuskánknak, Erzsi és Béla. tlasonlő koszofu: Édes jó anyánknak, felirattal, írén ós Gyula. Élővirág, fehér szallagján : Szeretett jó anyánknak, Kari és Teri. Lila szallagu koszorú : Szeretett Tercsi néninek, Irén ós Bandi. Igen szép koszorú sjtallagján e szavak t Részvét jeléül, a b.-csabai takarékpénztár igai­gatósága. Lilaszaliagu koszorú: Szere­tett Tercsi néninek, Anna ős Adorján. Fekete szallagos koszorú; Szeretett jó rokonnak, özv. Mertz Ferdinánd. Szere­tett húgomnak, özv. M. Just Sándornó. Kedves jó nagynénénknek Károly és Irón. Drága jó testvéremnek, Tóni és svermekei. Szeretett nénjöknek, Ella és Nándor. Ibolya 08 gyöngyvirág koszorú, föhér szalaggal, szallagján : V. B. Sze­retett jeléül, Liczi, Margit ée Jánoska. Igaz részvéttel a Friedmann család. Fe­lejthetetlen Tercsimnek, Lujza ós János. Rokoni szeretettel, özv. Urszinyi j'alnó és Matild. Régi tagjának, a b -csabai Nőegylet. Nyugodjál békével, Fannyd.' Igaz híve, Wallfisch. Tisztelete jeléül Lőwy Sjománé. A jó bapátftöftek, dr. let) és családja. Szeretett háziasszonyunk oak, Fischer Mór és neje, Ezenkivüí még számos feljratnólküli koszuru is, Az elhunyt urnő 48 évet ólt, har mincz^gy évi bo :dog házasság után. Le­gyen áldott emlékezete ! Vésztőn nagy részvétet keltett a község érdemes főjegyzője, T a r d y Lajos édes anyjának T a r d y Mibálynó,

Next

/
Thumbnails
Contents