Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám
1898-02-27 / 17. szám
XXV. évfolyam. R-Csaba, Í898. Vasárnap, február hó 27-én 17-ik szám. ¥ BEKESMEGY ZLONT POlJTIKAl es VEGYE8TAHTALM ö LAP. Szerkesztőség : Megjelenik betenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Appouyi-utcza 891/ 4 sz. (Zzsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. hova lap szellemi részét illető közlemények Ee y* 8 szaní l ® ra 8 küldendők. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A legégetőbb kérdés. Politikai vezető kérdésünk gerince, melynek mustármagját itt náluuk Békésben vetették el és mely azóta terebélyes fává lett: a mezei socializmus. A politikai közélet, a gazdasági közvélemény e kérdéssel foglalkozik hetek óta és a mit mi a vidéken már régen hangoztattunk, hogy a pesti szövetkezeti társaságot, azt a másféltucat vezérapostolt kellene megrendszabályozni, már megtörtént, illetőleg megtörténik. Ridy, Kürschner, Peifer, Bokányi és tuti quauti arczvonásai egyenként lefényképeztetnek, minden vidéki rendőrségnek megkiildetnek s igy mód lesz az utazó apostolokat még a vaspályaházakuál ártalmatlanná tenni. Gyűjtés, és az agitációnak pénzzel való élesztése sem mehet többé büntetlenül s igy e rendőrségi beavatkozásnak hasznát mi, a fertőzött területen lakók fogjuk látni. Mert izgatás nélkül itt az alföldi Kánaánon uem lehet lelkében keserű a munkás, vagy a mint Beliczey István a minap egy értekezleten mondotta: „Gryujtó nélkül nem lehet láng." Bárcsak előbb szemet vetettek volna a socialis központra, mely bérbe vette a munkástömeg aspirációit s megszivattyuzta hozzájárulási, strajkpénztári és agitacioualis alapok címén a vidéki elvtársakat. Ha a fővárosi izgatókat a rendőrség megkordázza és ha szellemi rakenczátlankodásaikért mindég büntetni megkísértik : ma a mozgalom szelídebb leuue és nem kellene róla szép beszédet mondani sem Erdély Sándornak, sem Appony i grófnak. Különösen Apponyi érthetetlen, ujabbi állásfoglalásával a legroszszabb, a legferdébb helyzetbe keveredett Mig egyrészről védi a sajtószabadságot, a melyet senki sem bánt; — egy lélekzetvétel alatt hajlaudónak uyilatkozik szigorú, kivételes intézkedések megtételére. Lényegben egyet érez, de a formában el tér. Ilyen volt Apponyi mindég. A szép formák embere, a ki a formáért feláldozza lényegét, A kormány azt hiszi, hogy a sajtószabadság jogainak csorbítatlan fenntartásával képes lesz a socialista garázdálkodásnak véget vetni ; Apponyi védi a sajtótörvényt, de tgyben kijelenti, hogy rendkívüli intézkedések szükségesek. Mi ez, ha nem ellenmondás '? Mert miről van szó ? Arról, hogy az igazságügyminister ugy értelmezi — és igen helyesen — a sajtótörvényt, hogy a szétküldés pillanatában tartozik bemutatni a hatóságnak a köteles példányt, mely azt, ha iiikrimináltatik, zár alá veheti. Nagyon jó ez, ha végrehajtható. Valóbaa hálát lehet adui az istennek, hogy maga a törvény ad módot a sajtó fattyuhajtásáuak lemetszésére. Mert, ha ilyeu magoldás lehetséges nem lenne, akkor <». revízió szüksége valóban föuuforogna. A kormánynak kötelessége a fennálló törvények oltalmában részesíteni a szorongatott társadalmi osztályokat, a mennyiben a feuuálló jogrend ily oltalom nyújtására képes. Csak azutáu folyamodhatik tehát a kivételes intézkedések kétélii kardjához, mikor bebizonyult a fennálló törvényekről, hogy azok a növekedő sociális bajok árjai ellen a társadalmat, az államrendet megvédeni képtelenek. Momentán veszedelmek fenyegetnek, ha muukásaink nem fogják belátni, hogy az uj munkástöroényt értük, azö érdekükben hozták, akkor a félrevezetett tömeg komoly veszedelmek okozója lehet g igen súlyos gondokat okozhat a gazdaosztálynak s még súlyosabbakat önmagának, ha nem lesz kenyere. Csúnya játék a politika, mely ebben a válságos időbeu is formabeli eltéréseket keres és igy azt : a mi szétválaszt. Biztii kell a magyar fejedelem jó zanságában, mely nagyobb válságokat is kiállott már, hogy ezzel a nemzetközi áramlattal is meg fog birkózni. A gazdák a munkáskérdésben. — Mi a teendő ? — A békésmegyei gazdasági egy'.et uiég az ő.-z folyamán bizottságot küldött ki azon kérdésben való emlékirat elkészítésére, a teendők megjelölésére, hogy a'. 1898. évi ara'ási sztrájk ellen minő intézkedéseket kellene tenni, ós általán, hogy a socialisnuH enyhítésére a gazda társadalom miket tehetne. Ezen ügyben egy bizottság dr. Zsilinszky Endre elnöklete alatt a napokban tanácskozott * a hoiderejü kérdésre tekintette], szükségesnek találjuk a felvetelt'eszmóket és a tanulságos esz mecserét a következőkben ismertetni : A bizottság előbb a momentán veszedelmek elleni orvo.^zioreket kutatta. Ilyenekül Zsilinszky Endre dr. megjelölte : 1. ismertetni kell a munkástörvénytminél szélesebb m ederben ; 2. állást kell foglalni a rész minimumok rendszere ellen, hanem a mennyiben a termés elromlott, napszámban és pénzben adassék a munkások bére; 3 fixirozni kell a határnapot, a meddig (szerinte május 15-éig a munkásoknak szerződniők kell, ha idegen munkások részéről nem akarják keresetüket megfosztatni; 4. minél nagyobb méretű lenne a sztrájk szervezet, a gadáknak az arató gépek beszerzésével kell a munkaerőket pótolni. Beliczey István mindenekelőtt kívánja a munkástörvóny életbeléptetését, mely sokban szelídíteni fogja a bajt. Ha nincs gyújtóanyag, elalszik a tüz. Az uj törvény 65 § ának különös végrehajtását óhajtja, mely a sztrájk-szervezését bünteti, ha ezt a törvényt szigorúan vég rehajtjuk, — ebben az évben talán minden nagyobb baj nélkül leküzdjük a bajt. De aggálya van, hogy a törvény a rendőrségi személyzet arravalósága nélkül, nem lesz jól végrehajtva. Erélyes rend őrsééi kezekre van szükség. Szerinte a munkások ismerik a törvényt. Figyelmeztetni kell e megyei hatóságot, hogy a rendőrségi ssemólyzet feladataira kóP^B emberekből választassák. Czáloz az 1868. évi csabai arató-strájkra, annak tanulságaira. Szalay József helyesli, hogy éber rendőrségünk legyen. A gazdák, a tár sadalom segítségére kell lenni a hatóságnak, mert nincs olyan éber rendőrség, mely a baj ellen megtudna küzdeni. Észrevételeket tesz arra, hogy ne flxirozzuk a határidőt, meddig kell elszerződni. Kocziszky Mihály a 65-ik §-t tartja a törvény sarkpontjának. Ha ezt végrehajtják, akkor meglesz orvosolva a baj. A munkás igazolványok váltása igen jó és ha egy gazda se szerződtett munkást, akkor rákónyszeritjük a munkást a munkás igazolványok váltáiára. Beliczey István indítványát elfogadja. E tárgyban aztán a további eszmecserében K r a f f t Viktor, Varságh „BékésmegyeiKözlöQj"tárcáia. Első szerelmem. — Levél egy barátnőmhöz. — . . . Megígértem neked, Elluskám, hogy leírom eüő szerelmem történetét, Bocsáss meg, hogy ezzel az ígérettel két hétig adós maradtam, de tudod, hogy soha sem volt jó alkalmam : mama, meg az angol kisasszony mindig mellettem vol tak, de most, hogy annyi vendég érkezett házunkhoz, köztük Barsi bácsi is, a kiről azt állítják, hogy mama szerelmes volt belé, de nem engedték hozzá menni nőül, mert a kártyát s a bort igen szerette — mama el van foglalva, kisiklottam kezei közül ós az angol kisasszonynyal elhitettem, hogy Jenő unokabátyám ha lálosan szerelmes belé, ezáltal elértem azt, hogy a kisasszony folyton a társalgó teremben tartózkodik, hogy Jenővel öszszekerülhessen ; igy tudtam magamnak alkalmat találni, hogy neked íme leirjam szegény kis első szerelmem történetét Épp tizenölödik szü'etésnapomat töltöttem be; az e napon kapott ajándékokról már beszámoltam neked, mikor papa este hazajövet tud»tta anyámmal s velem, hogy a napokban egy unokabátyám, ki most végezte a gimnáziumo', érkezik házunkhoz, hogy atyám keze alalt elsajátítsa a birtokkezelés fortélyait. Nekem adatott ki a parancs, hogy gondolkodjam, a mire az unokafivér ide érkezik, kf nyelmes, jól berendezett szoba álljon rendelkezésére. Ez megtörtént. Gondoskodásomban, tudod Ellám, annyira mentem, hogy parfümos fhconjaimat mind beraktam a jövevény mosdóasztalára, sőt, tovább mentem, atyám baju zpedrőiból is elcsentem egy dobozkát, hogy elhelyezzem a sok más üvegcse mellett. Hinnem persze a legnagyobb izgatottság s kíváncsiság tartott megszállva. Hogy is ne 1 Te, a ki ismersz, jól tudod, milyen egyedül éreztem magam mindig, s hogy szerettem volna, ha a gólya el-sl röpdösött volna hámunkhoz egy-egy kis ajánd kkal. Most legalább lesz egy uno kaüvérem itt a házban, ki vei elbeszélget hetem az estéket, a kit apró szívességekre fel is használhatok, s a ki vógra is bale is szerethet szép hajamba, m-ly még hosszabb lett, mióta a tiedével öszszemértem. Nahezon vártam a vasárnapot, miko rára jelezve volt érkezése. Beköszöntött a nagy nap; reggel már négy órakor felébredtem s azon tanakodtam, hogy hogyan lesz illőbb, ha korán felkelek e* a reggelinél már felöltözve várom a ven dóget, vagv ha csak déltájban mutatom magamat. Végre is az utóbbira határoztam el magam. Könyvet vettem hát elő, meggyújtottam a lámpít s olvasni kezd tem, hogy elkergessem az időt, aludni már képtelen leltem volna. Mama, meg az angol kisasszony (minek is vannak az angoloknak ilyen csúnya bogaraik) reggel hét órakor bmvitottak hozzím s fel kelésre sürgettek. Papi már kikocsizott az állomásra, unokafivérem mindjárt itt lesz. Én, hogy ágyban maradhassak, azt füllentettem, hogy igen rosszul érzem ma gam, mire anyám nem ellenezte ágyban maradásomat s a kisasszony nyal együtt kiment a szobából. Csakhamar kocsizörejt hallottam s rögtön megi-mertem a szürkéink dobogá sát. Szivem hevesen kezdet dobogni s kiugrot'am az ágyból, rohantam az ablakhoz, hogy legalább meglássam a jövevény arczát, haját ós bajuszát. Dd bizony nem láthattam semmit, atyám hatalmas termetével ugy elfedte Gyulát, hogy mikor a kocsi az ablakom mellett elgördült, csalódottan tértem vissza ágyamhoz. Siettem hát felöltözni ós ugy tiz órára előkerültem a szobából. Az ebédlőben reggeli mellett ült a társaság s ón félénken nyitottam a szobába. Szembe találtam magam a várva várt vendéggel. Bemutattak ós én, édes Ellám, az arczában néztem, megnéztem haját, az szőke volt, megnézhettem vol'ia bajuszát, de annak még csak helye volt meg. Sebaj, de azért siíóp fiu volt. Csakhamar összebarátkoztunk Elmondta, hogyan k >rült ide. Mint nyol czadik gimnázista, az utolsó évben ezer forintnak hágott nyakára s így atyja elhatározta hogy ő meg ennek a czétalan, léha költekezésnek hág a nyakára s elküldte atyámhoz, hogy itt megtanulva a gazdálkodást, átvegye birtokuk kezeiéséf. De abból, tnondia ő, semmi sem lesz. ü imádja araayos . . . Budapestjét s ha itt szívesen is marad, mert arany hajam ide bilincseli, haza nem megy a birtokra „el temetni magát." Te, képzeld Eiutskám, ötödik nap, Gyula szerelmet vallott, hatodik nap neki ígértem a kezemet, hetedik nap, óh ne gondolj semmi rosszat, egyszer megcsó koltuk egymá-t. A csók. igében papa bajuszpedrője szagát is meg éreztem, rákente a bajusz helyére. Két hót mult el a mi elhatároztuk, hogy egymásért élünk halunk. E kót hót alatt azonban a birtok egyszer sem látta az unokabátyámat. Délben kelt föl, a délutánt velem töltötte és éjjel vadászni ment Egyszer aztán mégis kora reggel kellet fölkelnie; atyámnak vagy 12 ezer forintot kellett bikűldeuie a megye szókvárosába. A pénznek reggel kilencz órára ott kellett lennie s „Gvulámat" mát hét órakor elküldték vele. Én tálaltam fel a reggelit s talán azért ©vett abból oly mohón az én drága szerelmesem. Ujammal bucsucsóko-t küldtemutána, mikor a kocáiból vissza vissza nezett; nehezen vártam a delet, a. mikorra visszaigérkezett. Ámde este l»tt s a lovagom nem jött vissza. Mama összesúgott atyámmal s én a legnagyobb szerencsótleség tői tartottam : kirabolták ? megölték ? talán halva fekszik országúton . . . De nem I csakhamar jött egy felvilágosító levél. Tőle vojt. A levélben ennyi állott: Kedves bácsi I Nem tudom megszokni a falu porát, a velem vitt 12 ezer forintul visszamegyek a fővárosba. A papának Írjanak a pénzért, s egyúttal irjak meg, hogy tisztelem. Gyula. Képzeld, a gazember megszökött a pénzzel I Nélkülem szökött meg, még csak nem is üdvözölt I Egy szóval sem emlékezett meg rólam, sem a hűség esküjéről, mit nekem tett ... Ez annyira elkeserített. hogy zokogásra fakadtam. Mama, papa, a kik eddig versenyt szörnyülködtek a fiatal sikkasztó vakmerősé • gén, most elképedve néztek reám : Mi törtónt veled Ilus ? — Meg akarok halni. Az angol kisasszony felkiáltott: Ej I az istenért, Iluska szerelmes 1 En lehanyatlottam a pamlagra. Igen, szerelmes vagyok meg akarok halni. Papa elnevette magát, mama szánakozva nézett reám s csak a miss szörnyülködött. Végre is mama odajött hozzám és megsimította arany hajamat, melynél mégis aranyosabbnak találta Gyula az ő Budapestjót. — Mivel kárpótoljalak, édes kis leányom ? kérdezte mamukám. Erre már felütöttem fejemet s abbahagytam a sirást, szerencsés gondolat villant át agyamon. Most akármit kérek, mama nem lesz képes megtagadni. Bátran mondtam tehát ki a kárpótlás árát. — Csináltassatok nekem hosszú ruhát! Most már a mama is nevetett, csak az angol kisasszony arcza nyúlt még hosszabbra En pedig megkaptam a hosszú ruhát, s azóta ugy elfelejtettem első szerelmemet, (ne félj, lesz nemsokára második !) hogy Gyulára már csak megvetéssel birok gondolni. Da hát te, Elluskám 1 mikor irod le a magad első szerelmét ? Csak mentől előbb I addig is milliószor pusziz örökké hü barátnőd. Ilus. Lapunk mai számához egy iv melléklet Tan csatolva.
