Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-02-17 / 14. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Csütörtök, február hó 17-én 14 ik szám. BEEESHERY EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTAHTALMÜ LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap es csütörtökön. Apponyi-utcza 891/, sz. (Zzsilinszky-féle ház) a ELOFIZETESI DIJ: Egész évre 6 forint.^- Félévre 3 forint. - Negyed évre 1 frt 50 kr. hova lap szellemi részét illető közlemények i küldendők Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A miről nem divat beszélni. Bizonyos, hogy e czikk apathiával fog találkozni. Közönnyel és ellenszenvvel, mert ma nem divat többé a közoktatás ügye iránt érdeklődni. Ismét czikk a közoktatásügyről, elég ahhoz, hogy a suverén jogokkal biró olvasó közönség meg ne lássa azt a lapban. Ha nekünk cnkkiróknak is csak jogaink lennének, akkor mindenben keresnők a nagy közönség érdeklődését, a miben e szuverén hata lom kedvét találja — és Írnánk Rohonczy Gedeonról, a ki a politikában saját korcsolyáiü csinál épületes produkcziókat; Írnánk Pázmándy Déuesrol, a ki furcsa heccbe keveredett az olasz színésznővel, a kit odaliszkká sülyeztett le. Nemde ezek szebb thémák lennének ? Mindenesetre. Csak hogy nekünk nemcsak jogaink, hanem kötelességeink is vannak s ezek sarkalnak arra, hogy midőn az ország közoktatásügyi minisztere megrajzolja a kultur és nemzeti államot, előadja végzett dolgait, terveit, hogy ekkor a mindennél előbbre való kér désuél ne tegyük előbbre a színésznők bájait, a korcsolyák bukfenczeit hanem a kérdés fontosságához mér ten — daczolva a véleményekben való nagy közönnyel — elmondjuk a magunkét. A mit pedig nekünk mondani le het, az az, hogy a magyar társadalom vétkezik önmaga ellen, ha közkérdései sorában uem a közművelő^ dési kérdéseket teszi gerinccé. Hiszen nekünk nemzeti államot kell alkotni kultureszközökkel! Lehet-e est a nagy czélt csak megközelíteni is, ha nem érdeklődnek iránta mindenek ? Azért szerintünk a sajtónak alig adatott szebb szerep, mintha megküzd a közönnyel és visszaédesgeti a tár sadalmat ahhoz a közérdekhez, mely iskolai és köznevelési kérdések iránt a hetvenes évek elején társadalmunkét áthatotta. Wlassics miniszter expozéja számiihat minden körben, bármely politikai vélemény is legyen egyébként a kormány felől, — a legrokonszenvesebb támogatásra. Wlassics kilátásba helyezte a népiskolai törvény revízióját, a nélkül, hogy nemzetiségi vagy felekezeti harczok ve&zedelmét idézné föl, de a nélkül is, hogy a felekezeti szűkkeblűség követelményei előtt csak egy pillanatra is aláhauyatlaui engedné a nemzeti kultura lobogóját Helyes ! A követelést még messzebb is lehetne vinni, de ez az ut a nevelésügy teljes államosítása előtt. Nagy hatást keltett a miniszternek következő kijelentése is : — Bizonyára tudmása vau róla a tisztelt Háznak is, — szólt a miniszter — hogy a szocialista agitátorok a tanítókhoz is fordultak, hogy őket a maguk idi ái számára megnyerjék. Örömmel és büszkén mondhatom a Háznak, hogy ezek a férfiak hazafias méltatlankodással utasították vissza a kísérleteket, a melyek az ő szegénységüket a maguk hazaellenes czéljaira kívánták felhasználni. — Éljenek ! éljenek ! — zúgott erősen a jobboldalon. Kétségtelen dolog, hogy a derék tanítók megérdemelték a magyar nemzet törvényhozásától ezt a meleg elismerést. Bizouy megérdemelte. Mert ha valakiben socialis hajlandóságok legyö kerezhetnek, elsősorban a magyar ta nitók azok. Sok történt e kar érdekében, de még koránt sem elég. A 81 és fél krajczár napszámmal fizetett tanítók százai valóságos szégyene az országnak. A törvényileg biztosított 300 frtos minimum nyílt arczulcsapása egy pályájára készült lelkes karnak és ha ezek még sem fújnak egy követ a socialista szájhősökkel,) bizonynyal oly ethikai magaslatot árul el, melyet a társadalomnak kell viszszafizetni azzal a méltányossággal, melyet a tanítóktól eddig igen sok esetben megvont. A miniszter azt igérte, hogy az állami iskolák tanítóit legalább 500 frt -fizetéssel javadalmazza. Helyesen ! De induljanak utánna a községek és azon felekezetek is, hol részben a nevetségei, az ósdi szokás, mely máirégen túlélte magát, még most is pusztít. A tanítói fizetés csirkében, párbérben, sóban, kalangyában, tűzifában, borban és egyéb ily naturalékban, a melyek hogy végleg ma is fönnálla nak, azt a miniszter hivatalos lapja mutatja, — fönn nem tartható. Még a kondás is restelli, hogy a maga ocsu ját bázról-házra szinte koldulva hajtja be, pedig az iskolamester is sok helyen ezt igy teszi. Türhető-e ez ? Ezek elemi iskolázásunk nagy sebei. Mert a milyen a tanító, olyan az iskola. A társadalom uem érdeklődik, a fizetés rossz, ide-oda a tanítói pályát azok özönlik el, a kik mástéren nem boldogulhatnak és azt a dicséretet, melyet a mai tanítói nemzedék méltán megérdemel, aligha fogja megérdemelni a következő. S ezen semmi hatóság nem segíthet ugy, mint a társadalom, ha komolyan foglalkozik köznevelésligyével. A mezei muakáskérdés megyénkben. — Jelentés a kormányhoz. — Most terje-ztik a megyék a korma íj hoz a közigazgatási bizottságok jelentését az elmúlt évről líévbaa uj mi it í szerint kés'.ült a jelentós; minden egyes kormányzati osztály feltette a maga ker dését ós arra kellett megadni a választ Vármegyénk terjedelmes jelentéséből arra a kérdésre, fardultak e elő agrár so • czialisztikm mozgalmak, hol, mily tar jedelemben ós minő intézkedések titet tek azokkal szemben, ezt a feleletet adja : Az agrár-sociialis mozgalmak terj delemben ós intenzivitásban nyertek, külsőleg ugyan sehol sem jelentkeztek erőszakos kitöró<ekben, azonban tagadhatatlan, hogy aí egész orosházi járás és a sárrét mar annyira inficialva van, hogy úgyszólván alig van földmives munkás ember, a ki socziálistának ne vallaná magát. Legelterjedtebb a mozgalom az orosházi, szeghalmi és békési járásban, szórványosan azonban az egész vármegye területén található, ugy, hogy tartani lehet attól, miszerint néhány év leforgása alatt az egész vármegye földmives munkás os-ztálya a szoczialis-ták közzé fog tartozni. Kétségtelen, hogy a bajnak legfőbb oka a megélhetési viszonyokkal való elégületlenseg, a keresetnek a téü időszakban v iló majdnem teljes hiánya, de a mozgalmat veszélyessé teszi az, hogy „Békésmegyei Közlöny"tárcája, Fiatalság. — A .Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — A sötét éjszakába ugy beleömlött a czígánybanda operett dallama ; Baranyai Zoltán az egyik kontrást ölelte át ós ugy kisérte a prímást a Szílassy Elluska ablaka előtt. A Zolti barátjai a prémes kabátjukba húzták a fejőket, csípte a hideg a fülüket, vagy tán a mámor húzta le, nyilván azért. Udabent pedig egy bohó kis leány, szőtte álmait, ébren-e, vagy aludva, ki tudja? Almodot egy életet, melynek édességeit élvezte pár perez pillanat alatt. Szivét megdobogtatta a czigány zene, meg az a lágy férfi hang. Mit tudta ő ekkor, hogy az egy elkoptatott, megivott hang, mit ludta ő, hogy Baranyai Zolti egy éjszakán, egy füstös kávéházban, a poharak mellett mulatott 1 Valóságnak érezte a boldogító pillanatot, szeretett volna a Zolti két erős karjában megpihenni, szeretett volna csókkal fizetni, a figyelemérti. Puha karjával átölelte patyolat ván kosát és egy futó gondolata után azt mondta : — Szeretlek Zolti, nagyon szeretlek. Odakint meg húzta a czigány; a Zolti nótája átcsapódott az ablakon „Csak azt mondd meg, babámé leszek e" ? — Tiéd leszek Zolti, tiéd. Es az ő tizenhatéves eszével belenézatt a jövőbe, azt olyannak látta, mint az elképzelt égi menyországot. Jobbnak, üdvözítőbbnek. Majd megállt a gondolatával, n ár képzelegni sem tudott Leugrott nagy .hirtelen a p;cziny ágyról, mecskatapogatódzással sompolyodott a selyem damaszt függönyök mögé. Azt csak annjira húzta széjjel, hogy a kis fricf? orra látszott ki, de azért az ő kan dikáló tztme meglátta az édes szerelmét, Zoltái.t Látta a barátjait, látta, a mikor Baranyai Zoltán előtt meghajolt a czigány prímás ós ez zsebre tette a bankjegyet. Azután Zolii egv csókot intett az ablak felé, ugy mentek el, du dolva, ropogtatva a havat. Aztán elváltak, csak Baranyai Zol tán és Póka Géza maradt az uczán. — Fiu 1 — mondta Baranyai. Jókor volna meg haza menni, gyere térjünk be a kávéházba, majd haza megyünk korán reggel. — Igaz. Helyes Zolti. Hsza megjünk korán, ugy hót órakor, koránnak elég korán lesz akkor ÍJ. — No akkor pajti siessünk, mert fáinul megfázott a labatn a kis fruska ablaka előtt. Különben megérdemli. Feleségnek való, van pénze. A házasság kontójára iszunk még egy p

rír pezsgőt, ugy e Géza? — Jó. Hanem Zolti, fogjuk meg a primást, vonszoljuk magunkkal, ha már lumpo!unk, ne mondják, hogy snasz gye rekek vagyunk, csapjunk egy grand lumpolást. — Helyes, rettenetesen helyes 1 Hanem siessünk, újból ismétlem, mert már a fülem is fázik. — Rajta ! S a két jóbarát benyitotta czigánynyal a vendéglőbe, A gáz lámpa csak ugy halványan pislogott, takarékoskodott vele a tulajdonos. Csak akkor eresztettek neki nagyobb lángot, mikor a két uii vendég fellármázta Gyurit, a pikkólót. Az nagy álmosan hozia a pjzsgőt, oda tette az asztalra. Zolii kimért léptekkel sétált a ven déglői szobában, Géza azalatt a pezsgő üveget ölelgette, aztán ksezagva tartotta a Zolti orra alá — Hallod Zolii. Isteni hang ez a durranás. Nézd mily kedvesen habozik. Hahaha I Vilig életemben ez volt a leg kedvesebb italom, isteni lelke volt annak a tatárnak, aki ezt megtanulta készíteni. — Gyuri, poharakat I Gyuii már más kinézesse], ringó léptekkel jeleskedett, ugy látszott, mintha ez alatt az idő alatt a haját is kifente volna, odatette nagy hajlongással a poharat. Póka Géza az egyiket lecsapta, sze gény szalonpohár, dirib darabokra tört, kiadta lelket, romokban feküdt üveg darabjaival, a borgőzös padolaton. — Gyerek I Jó kedved van. Ne mókázz, tölts 1 S Póka Géza töltött, ugy kiitták a poharakat, hogy egy pár csepp nem maradt bennök. Miután fagyos bajuszok fel engedett, azt gondosan megtörülték, Zolti maga alá húzott egy széket ós meglehetősen érdekes mesébe fogott. — Változatos a sors. Sok minden történik a világon. — Persze, persze. Egy helyen halotti tort ülnek, más helyen nászútra készülnek, harmadik helyen megérkezik az anyós, másutt fogat húznak, ötödik helyen kávét darálnak, némely helyen valakit leüt a hajókötél, az anya mosónó volt. — Hagyd már, a ménkőbe is, ne lóháskodj Gézuska, agglegény Gézuska 1 Nem azt akarom mondani, mint cselek szenek az emberek felfogásod szerint, hanem, hogy mint őrli az ember lelkét, a századvég hóbortos szokásai. — Komoly szavam van hozzád Géza. Panaszkodni fogok, igazán, bánatosan. Nézd barátom, én nyomorult ember vagyok, elrontott a szokás, a felfogás, a tarsasság. Komoly, szelíd gyermek vol tam, szorgalmas a munkában, mint egy szigorú tanár diákja. Mint fiatal ember czólokért küzdöttem, elég szarencsótlen ségemre protekezióm nem volt, a sürü, hasztalan pályázatok után kezdtem belátni, hogy s zajtalan élet nem nekem való, nem felel meg az elegáncziámnak, lassan-lassan megtanultam a hivatalban sikkasztani. — Csak egy szót se, megijedt emberi Veled mulattam, testi-lelki jó barát fogd a szádat, ne szólj. Meg kell tenned, hogy hallgass. Egyet kell velem értened, te hallgatsz, a hivatal nem jön rá a sikkasztásra, ügyesen légy ellenőröm, ne tégy följelentést Meg kell tenned! Te nem vagy elveszve Megnősülök és akkor mentve vagyok ós vagyunk. Ne hidd, hogy Elluskának nincs pánze, vau neki a kis libuskának. Azt csak te is tudod, hogy a fruska szeret, a szerenádó meg éppen elég lesz, hogy szemérmetességgel bár, de bátor elhatározással mondja meg: — Igen. Tiéd leszek Zolti 1' — Barátom 1 Eddig a léha hang, a baráti izetlenség tréfái szólottak belőlem, azonban ludd meg, hogy Póka Géza azért maradt agglegény, hogy becsületes ember maradjon. Nem nősültem meg, mert jól tudtam, hogy az elet, csak pénzzel élet, a nélkül : rongy küzdés. Nem tehetem én azt a bitang bűnt, te érted sem. — Meg kell tenned Gáza. Az a leány aranyos leány, te is mondtad. Es mint asszony, akkor is, aranyos lesz. Értesz engem ? Barátom I Te érted csak elfogom tűrni azt, hogy a feleségemet aranyosnak mondjad? Mi? Értesz engem barátom ? — Értelek. Megteszem az asszonyért Azonban tud meg, hogy hamar meg kell nősülnöd. — Jó I Kélhet alatt. — No erre igyunk. Es ittak addig, a mig megelégelték ós akkor mentek a hivatalba, ugy álmo san, mámorosan. S'Jlassy Bjniíkaól zsurt adott a vendég-Zirető asszony, Béni bácsi felesége. A szalonban előkelő vendigserag gyűlt össze. Az öreguk a divánv ós a szalon asztal körül diskurá tak, a fDtalok a szalon déli növényei között, rózsaszínű fotelleken.