Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-02-02 / 10. szám

XXV. évfolyam

. B.-Csaba J898. Szerda, február hó '2-án. 10 ik szám. BEEESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Kiadóhivatal: Apponji-utcza 891/

4 az. (Zzsilinszky-féle házi a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. 1 Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova lap szellemi részét illető közleménye* j 8Zam ara 8 hova a ^^TÍde^dők el5flzetési pénzek küldendők. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor j lehet, évnegyeden belül is. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő Kéziratok nem adatnak Vissza. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Itthon és a külföldön. A politikai élet csöndes. Még csak nem is veszekednek. Mindössze egy párbaj-ügyet rendez Pulszky és Tallián Béla : a Szalavszkyét, a ki Rakovsiikyval fog megverekedni. A belügyminiszteri tárczánál a közegészségügyi tételeknél tartanak s örömmel vesszük tudomásul, hogy Békésben ezer ember közül 24

,4% a halálozási arány, mig ellenben Alsó-fehérben 38"3, A magyarság egészsége tehát jól áll. Pedig az egészségből következik a jó nemzetiségi politika. Bánffy Dezső, Lukács László és Dániel Ernő újra egyezkednek az osztrákokkal. Ugy irják, hogy három órai tanácskozás után semmire se mentek. A Nemzet már elő is akarja készíteni a politikai közvéleményt a következendőkre, arra nevezetesen, hogy a kiegyezés nem fog sikerülni. Ebben az esetben pedig a magyar országgyűlés feltétlenül es önállóan határoz. Aztán azt irja a Nemzet: Bár a védelem és külügyi képviselet, valamint a kapcsolatos pénzügy kötelező folyományai és a vámterület, fogyasztási terület föntartható közössége mellett a czélszerüségi szempontok ekkor is fönnforognak és erről megfelelően akkor is részben kell, részben (a vámközösségre) czélszerüen lehet intézkedni. De ez már uj alkotmányos formát és az 1867. XIL t.-cz. keretének némely változtatását, intézkedéseinek módosítását kívánja még abban az esetben is, ha Magyarország, a monarchia közös ügyének a legmesszebbmenő (! !) módon megfelelni, sőt talán a vámközösséget is föntartaui akarná. Ez pedig alapos előkészítést igényel. Ez az előkészítés nagy vihart van hivatva jelezni, a függetlenségiek ismét összeszedik magukat s harcolni fognak, amint ők moudják : elszántan és halálig, hogy az osztrák alkotmányosság öszszefoldozható nem lévén : Magyarország szabad intézkedési jogához jusson. A külföldön még mindég a leglázasabb kérdés az ördög szigetre deportált hazaáruló katonának, Dreyfusznak ügye. Rákosi Jenő a minap Párisban járt s összehasonlítva a magyar lapok s párizsiak azonos közléseit, azt tapasztalja, hogy Magyarországba a Dreyfusz ügynek azou részletei kerülnek, melyek kedvezők Dreyfuszra. A Párisból elindított információk veszteg állomásokon mennek keresztül, hiszen mi külföldi híreinket Bécsen keresztül kapjuk. Zola, Rákosi szerint korántsem olyan gigászi alak a hazája beliek között. Igazán nem tudni az ilyen ellentétes hirek után mit gondoljon erről a szövevényes esetről, melyben vagy nagy gonoszság, vagy nagy szélhámosság játsza a főszerepet. A Zola-pört siettetik. Hadd végezzenek vele. Ausztriában a prágai tartománygyülésen pénteken a német képviselők bejelentették a strájkot. A nyelvügyi bizottság megválasztására kerülvén a sor, Schücker a német képviselők nevében kijelentette, hogy a német képviselők a választásban nem vesznek részt, valamint nem fognak részt venni a bizottság munkálataiban sem, a mi következése már jelzett álláspontjuknak, valamint annak a magatartásnak, a melyet a tartománygyülés többsége nyelvrendeletek eltörlése iránt benyújtott inditványnyal szemben tanúsított. A keleti láthatár ismét borul. A bouyo ialmát, mely az európai hires konczertet is szétrobbautotta, György görög berezeg krétaijelöltsége okozta A londoni „Daily Telegraph" konstantinápolyi tudósítója ugyanis pontos értesülések alapján a György herczeg fokormányzói kijelölésével teremtett helyzetre jelenti, hogy a szultán Krétát Görögorszság kezébe akarja juttatni. Kréta kormányzójává György herczeg jelöltetnék. A szerb minisztertanács tegnap délelőtt meglátogatta a hadsereg fő parancsnokát, Milán királyt, a főparancsnokság épületében. Milán király a minisztereket egész törzskarától környezve fogadta. A miniszterelnök meleg szavakkal üdvözölte a hadsereg főparancsnokát és köszönetet mondott, hogy Sándor király újra életbeléptette a hadsereg egységére és fejlődésére nézve annyira fontos főparancsnokságot és ezt Milán királyra bizta, aki a milicziából modern hadsereget alkotott. Nem rossz ! A svéd-norvég kiegyezés meghiúsult. A két ország országos küldöttségei megegyezni nem birtak. Az a kérdés, vájjon a külügyek Svédország és Norvégia közös ügyei-e vagy sem ? A svédek közös ügynek állítják s két féle javaslatot tettek a külképviseletre, diplomácziára, konzulokra, zászlókra és a külpolitika parlamenti tárgyalására nézve. Ezeket a norvégek viszszautasitották. Londonban egyik minisztertanács a másikat éri. Nemcsak Kina és Kréta, hanem India és Afrika, legfőképen pedig a parlament és a trónbeszéd foglalkoztatják Salisbury kabinetjét. Mert február 8 áu megnyílik a parlament és a trónbeszéd uagyon barátságos lesz — Oroszország iránt. Hm. Gazdasági egyletünkből — Az elnök lemondása. — Aratási minta-szerződés. — A gazdák egyesülése. — Ministeri leiratok. Gazdasági egyletünk igazgató-választmányi ülésén borongós, elegikus hangulat uralkodott. Az elnöki bejelentés okozta. G e i s z t Gyula alelnök elfoglalván az elnöki helyet, tudtul adta, hogy Beli c z e y István, az egylet vezére, ki súlyt adott, ki tartalmat adott ez önkénytes társulásnak, betegségére hivatkozással lemondott elnöki állásáról. Más helyen elmondjuk azon reményünket, hogy a gazdasági egylet módját ejti, miként az egylet vezére továbbra is, habár az alapszabályzat kereteit változtatva i«, — az egylet élén maradjon. Beliczey István teljes közpályáján a kötelességek iránt v»ló éber lelkiismeret, de a közügyek iránti szeretet is a munka öívényén tartotta. Kötelessége nincs többé annak, a ki annyit dolgozott, mint Beliczey István, de nem jól ismernők őt, ha azt kellene feltételeznünk, hogy a közügyek szolgálata iránt a szeretet elhagyla volna. — Azért újra azt a reményt fejezzük ki, hogy Beliczey István nem vonja meg munkásságát az egylettől. AZ ülés igen nyomott hangulatban „BékésmegyeiKözlöny"tárcá]a. A bakter. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Irta : Horváth Sándor. Nem arról a bakterről lészen szó, aki éjjelenkint dárdásan, tülkösen barangolja be a falu kicsi és nagy utczáit, tülkölve minden órát hoszszan, röviden ; majd verseket szaval gyújtva az éberségre, nehogy a viz, vagy a tüz vegyen bennünket és holminkat a szíves párt fogásába. Mondom, nem erről a bakterról lé szen szó. Dehogy, dehogy arról szólok 1 Nem bizony, hanem a feleségem sok milliót érő karácsonyi ajándékáról, amivel engem lepett meg ... Az is igaz, hogy nem éppen várta meg a karácsonyt; előtte négy héttel vette át fiam a — hiva tálát, s azóta hűségesen viseli . . . Hát igen kérem nem bakterról, mégis arról irok . . . Olyan bakterról, aki még alig lát, alig hall, dárdája, lülke nincsen, gyújtó, éberségre figyelmeztető verseket nem szaval s mégis — bakteri... Egy csöpp szót se szól s mégis ébren tart mindnyájunkat, pedig még fizetést sem kap érte 1 . . . Fizetést 1 — Azt ám ; holmi dolgokat emlegetek neki ugy éjszakán ként, amikor ő jókedvében — fütyörészget, de ő fel sem veszi, nem tágit, hanem annál jobban mondja . . . Igaz, tülke nincsen, csak egy mandula nagyságnyi nyílása az orra^ alatt s ezen a csöppségen át olyan zenebonát rendez, olyan égbekiáltó hangversenyeket rögtönöz, hogyha száz, ezer" birka ös>zesitett jó tulajdonságával volna is rnegaldva az ember, bizony-bizony kifigurázná belőle ! . . . Csak alig egy pár napja, hogy közénk furakodott őkalme s már is kipróbált mindnyájunkat, vájjon ébren vagyunk-e, nem hagytuk-e figyelmen kivül az ő figyelmességét?!... Különben nagyon kedves ; nappal a szemét sem nyitja ki, fúj, prüszköl, akár csak a masina, hanem éjjel! Az »z ! — éjjel, akkor már övé a szoba, övé az egész ház, egész udvar, a tyúkokkal, kakasokkal, libákkal, pulykákkal stb.-vei egye temben, mert még talán azokkal is érezteti fennhatóságát I . . . Meglehet, hogy azért van oly nagyra, mivel vasárnap,, kukkantotta meg ezt a görbe világot. 0 azt is kiokmulálta, neki a köznap nem is volt jó, ő ünnepélyes akart lenai! . . . Különben hát jó, mondjuk, hogy nagyra törő életében mindig ü n n e péyes akar lenni, azért cselekedte meg ezt a dolgot 1 . . . Legyen nagyratörő, elég magas hivatalon kezdte, bakter sem lehet akárki 1 .. O peaig már is ez 1 . . . No hanem hát, ez a csöpp, süvölvényes bakter mégis jó valamire 1 ... A „Telefon Hirmondó" ra már nem fizetek elő ! Hogy miért? — kérdi valaki. Egyszerű okból kérem szépen ; azért, mivel hangversenyt ide haza is hallhatok, még pedig ingyen, akkor is, ha egy csepp kedvem sincs hozzá. A hírekkel pedig miket a „Telefon Hirmondó" susog az ember fülébe, bőségesen túlharsogja az én kis — bakterem. Nem hallhatunk mi abból egy kukkot sem ; lepipálja ő a legádámcsutkásabb felolvasót is, legyen bárminő iszonyú hangja. Hogy nem fizetek elő, ez is egy pár forintocska minden negyedévben. Félre teszem az ő számára s majd ha felcseperedik, oda adom neki : — Npszefiim ezt kerested a — baktersígod íbejében 1 Most élvezd munkás ságod gyümölcsét 1 . . . Igaz, hogy más becsületes ember nappal hallgatja a „Telefon Hírmondót", de hát én nem tehetem, mert hát egész nap a gubanezos lurkók fejét csiszolga ' tom, igy nem érek reá. Csak este tehetném, akkor meg már átveszi a birodalmát a — bakter. Azért, hát az igazgatóság ne ón reám vessen, a miért, hogy nem fizetek elő a drótujságjára, hanem beszéljen az ón aranyos kis bakteremmel, ha tud 1 . . . Beszéljen no, ha van annyi tudománya I Hiába tart nyelv mestereket, valameny nyin kifog az ón — kis fiam, a bakter. Azt a nyelvet, a min ő gajduvál, csupán ő ós hivataltársai értik, olyen nyelvtant még nem állítottak össze, amely szerint azt el lehetne sajátítani I Ő ebben is kiváltságot képez, nem mindennapi nyel vet beszél 1 (Hogy el feledtük Istenem, pedig milyen jól tudtuk mi is egy, két, kilencz egynehány esztendővel ezelőtt.) Az én kis bakterem egyre csak egy szót kiabál, abba süti bele minden óhaját, parancsát : — Hová, hová ? 1 . . . Válaszolnék én is, meg a feleségem is, — ha tudnók, de hát mit tehetek én róla, (meg a feleségem is,) hogy kinőttünk már a — bakterságból . . . Eleget mondom én neki, hogy ne bolondozzék, hisz nem készülök én sehová, hát mit kérdi, hogy „hová" megyek ? I Nem használ, ő csak tovább bosszant, sőt még dühösebben prüszköli: — Hová . . . ho o-vá-á ? . . . Engem is elfog a nemes indulat s örömömben olyan mérges leszek, hogy odarugtatok hozzá rárivallani: — Ne hízelegj — bakter! Hogy az apád le nem — nyelt I . . . S még csak meg sem hunyászkodik, hízeleg tovább, jobban-jobban czifrázva : — Ho-o o-vá-á-á? . . . — Bolond az ur — mondom én — mert mindég csak egy félét kiabál 1 — Hová, ^hová, ho-vá-á-á ? . . . — mondja ő. Talán két hót múlva már fordít a köpönyegen s még érzékenyebb oldalamon csíp meg, a mikor álomra akarom hajtani kábult fejemet. Köpködve kiabálja: — Oláh . . . oláh ! . . . — Tyhü, aki erre-arra ennek a — bakternek — mondom ón — még kétségbe meri vonni az ón, az apja hazafiságát 1 Te c«ipisz, lenyellek, ha viszsza nem szivod ezt a gálád állításodat] Dehogy szívja viszsza, dehogy, sőt még inkább prüszköl, kiabál : — Oláh . . . oláh ... — mondja ő. — Hallgatsz! ... — mondom én dühösen. — Hová, oláh, hová, oláh ... — mondja ő variálva. — Na ezt már tovább ki nem állom. Biz Isten kiadom — bérbe ! — Engem tovább ne maczeráljon ez a ciipisz ! — mondom ón a feleségemhez fordulva égő, szikrázó szemeket meresztve az éppen remek krimászt vágó — bakterra. — Olá á á . . . — mondja ő, már a bakter. — No hogy Írassák rád a bazilikát, kiadlak ón — kölcsön bakternek ! Ki én I Aki legtöbbet igór, aki legmagasabb bórt ajánl fel, annak adom kölcsön . . . Csak kölcsön, mert ilyen hűséges hivatalnokra mindenütt nagy szükség van ! . . . Nekem most éppen nincsen szükségem reá, most aludni szeretnék . . . Hanem előre mondom, hogy akinek szándóka van bérbe veLni, attól legalább három havi dijat kérek — előre, mert bizonyos vagyok benne, hogy másnap reggel már visszahozza . . . Kikiáltási bérdij : Két világ!*) Ki ad érte még egy másikat ? Senki? Ugy megtartom magamnak ! Aludj édes kicsikém, aludj Este van már este, Tente baba, tente! . . . *) Ujje ! Nekem is van egy kis bakteröcsém de egy hatost sem adnék érte íj Szedőgyerek,