Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-01-23 / 7. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Vasárnap, január hó 23-án 7-ik szám. BEKESME6YEI EOZLONT Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/

4 SZ. (Zzsiiinszky-féle ház) a tuva lap szellemi részét illető közleményeit küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LA P. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Eél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. igyes szam ara 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi év kiilfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-uteza 891/„ sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Az inseg. Körös-Ladányból nyert értesítések szerint ott oly jelentékenyen lép -tt elő az inség, hogy az emberszerető társadalom indíttatva érezte magát mozgalmat indítani, hogy a köznyomor nagy testi és lelki betegségei ne fertőzzék meg a község derék magyarságát Mi innét az iióasztal mellől nem vágjunk kipesek véleményt fönnülni, hogy az inség- oly méretű e, a midőn az emberszeretet, a socialis veszedelmeket nem mérlegelve, egyeneseu a sziv kényszerének engedve, fog hozzá az emberi legnemesebb dologhoz : az elesettek felsegitésehez, avagy nem csak amolyan talmi a köznyomor, mely számit a fel\ilágosodás nagy filantrópiájára s összetett kézzel, munka nélkül megvárja a jó szivek sültgalambját és pulia kenyerét ? Nem tudjuk, mily természetű a ládányi ínség, olvasva ízonban az inségbizottságba beválasztottak névsorát és személyesen ismerve e komoly férfiakat, inkább azt kell hinnünk, hogy ebben az esetben tisztán látó emberekre bízatván a népnyomor méreteinek megállapítása. az ember szeretetnek kötelességévé vált az ily módon való segitség. De ha a szív erre ösztönzött is, az ós-'.nek be kell látnia veszedelmét. Az Alföldön egy sajátságos nép hit gyökerezett le, mely abban kulminál, hogy állam és társadalomnak kötelessége eltartani azt, a ki éhezik. Pedig ez nem kötelesség. Állam és társadalomnak igen is kötelessége gondoskodni, hogy minden egészséges ember meg bírja keresni a kenyerét, de hogy a humanizmus kényszerét kilehetne odíig terjeszteni, miként az egészséges, dologkt'pes emberek beálljanak a munkából élő társadalomba herékül, ezt tagadjuk és e szociálistikus néphitet, melynek maszlaga pedig a Sárréten is el van terjedve, minden erőből hatástalanná kell teuui. Azért, ha a sziv parancsának meghódoló felbuzdulást honoráljuk is a ládányi jótékony bizottság tagjainál, nem zárkózunk az előtt, hogy a 400 éhezőn komolyan és sikeresen segíteni a rniiuka nyújtással kell. De hol a munka ? Könnyű az ilyen thezist fölállítani, - mondják a ladányiak. Oh, munka mindég van, a hol vállalkozás és élet van Hogy többet ne mondjunk, a ládányi utzák kátyúsak, ott is kerül egyeugetési munka és ha a községi közúti alap kimerült, ám a jótékonyság gyűjtött fillérein végeztessenek dolgot. De minden rekonpenzáczió nélkül, éppen a mai tévhitben segélyt adni, balfogás. Óvjuk tőle a ládányi inség-enyhitő bizottságot. De ott va.i a sebes- körösi társulat, mely belvíz levezető csatornákat készíttet, a hol tudtunkkal 90 kr a napszám. Nehéz munka, de a mai karesetviszonyok között 90 kr nagy pénz s a cselédföntartó földmives embernek ez tisztes kereset. Ott is előnyben részesitik bizonnyal azt a ládányi embert, a kiről a bizottság azt irja, hogv jól tesznek vele, ha munkáhozjuttatják, mert nyomorog, pedig dolgozni akarna, csak alkalmat nyújtsanak számára. A bizottság ilyen munkaközvetítése a legnemesebb humanismii8, melynek socziális veszedelmei siucsenek, mint a népkonyhának, pláne a pénzbeli segély nyújtásnak. Mi növelte föl a néphitet, hogy az éhező munkásról gondoskodik az állam ? A vásárhelyi két év előtti inség-akció. Be vau bizonyítva, hogy ott abban az időben túlkiabált, talmi nyomor volt ; be van bizonyítva, hogy az ínség-alamizsnát egyesek egyenesen a takarékpénztárba vitték a többi százaik közzé. Hát az ilyen eljárás a maga filantiopinikus túlzásaival nem-e inkább a sociális felfogásnak malmára hajtja-e a vizet ? Nem e olyan baj, mint a börtönök tisztasága, a börtön koszt jósága, mely a dologtalan útszéli csavargót szinte csalog-atja, hogy része legyen belőle. Szólunk tehát mindenekhez, a kiket illet. Valószínű, hogy megyénkben a népnyomor akcióra hivja föl a társadalmat. Ha áldozattal is, de a népnek munkát nyujtsunk és ne alamizsnát. Meg kell győzui munkásainkat, hogy az államnak, társadalomnak kö telessége a lelki és testi beteget istápolni; de az egészséges emberrel szemben csak egy kötelessége van, munkát adni számára, hogy megélhessen. Végezzük pedig ezzel a közmondásba: : „A ki nem dolgozik, ne is egyék!" — Békésmegyei képviselők a ház bizottságaiban. A kepvife!őbáz újraalakulván. Barabás Béla gyoméi képviselő az igazságügyi és a választások összeférhetlenségről való bizottságba Meskó Li^zló és lallián Béla a közigazgatás-i bizottságba válási tatlak, Zsilinszky Mihály, mint államiiibár bizottságba nem oszthaió, el1 fűben Zay Miklós gróf a közgazdasági bizottság tagja lett. A gyulai követ Bartha Miklós pedig minden bizottságból ki n.aradt. gett gondoskodnak arról, hogy a szűkölködő nép munkahoz jusson. Sokkal helyesebb dolog is, hogyha a nép nem könyöradomány alakjában kapja a segítséget, hanem alkalmat adnak neki arra, hogy maga kereshesse meg a kenyerét. A miniszterek közmunkát végeztetnek az insegesekkel, hogy azok ig/ megszolgálhas ák a kenyerüket. Ezeket a köz munkakat az országgyűlés rair megszavazta s most részben a mar megállapított időpontnál korábban, részben pedig az eddigi tervtől a lehető legnagvobb munkaerővel kezdig meg a munkát, hogy minden szűkölködő munkás foglalkozást kapjon. Minket érdeklőleg jelentjük, hogy a Kőrös-Tiszt s Maros szabályozási társulat nagyobb munkákat akar végeztetni. A Körös társulat pedig a csatornik létesítésénél Szeghalon Ve ztő vidékén most is sok munkást foglalkoztat. — Segítség az Ínségeseknek. Darányi Ignácz földmüvelésügyi és báró Dániel Ernő keroskedelmi mini-zterek az egyes megyékben pusztiló ínség enyhítése vé — Wlasics a néptanítókhoz A Nép tanítók Lapjában, tnelv Ujvary szerkesz tóse óta megszűnt unalmas, száraz betű halmaz lenni, hanem azzá vált, ami tulajdonk^peni hivatá-a : a nép anitók ismeretterjesztő organu nává, Wia-ici mi niszter az uj >v alkalm iból ngv igen szép es lelkes czikkben üdvözli Magyarország néptanítóit, az ő munkatársait. A meleg czikk minden szavaból a tanítók iránti igaz szeretet sugárzik. Lelkes szavakban ismeri el azokat a nagy szolgálatokat, melyeket a tanítóvá.; a hezanak tettSzépen aposztofalva a tanítói hivatást, a szocziálizmu.-ban rejlő társadalmi betegség kiirtására hivja segitsegül a tanítóságot. Végül annak a reményének ad kifejezést, hogy az áliam ós a társadalom fokozottabb mértékben fogja méltányolni a tanító.-á^ érdemeit. Egyike e czikk a legérdeke.-ebb s a legtanulságosabb olvasmanyoknak s meleg hangja bizonyára nagy örömet fog kelteni a tanság körében Hiszszük, hogp a magyar tanítóság lelkesedéssel fogja ezután is teljeszteni magasztos nivását. Vajha a társadalom is megértené Wlassics intését, s az eddiginél jobban becsülné a magyar tanítókat kiknek munkája építi meg hazánk jövendő nagyságának fundamentumát 1 „BékésmegyeiKözlöny

ntárcá|a. Deák Ferenez.) 1861. év tavaszán egybehívatott az országgyűlés, a melynek megalakulása u'án nyomban kiformálódlak a pártok : gr. Teleki László vezérlete alatt a hatá rozati s Deáké alatt a felirati párt. Deák ekkor is következetes marad politikájá hoz : enged a mellekes dolgokban, hogy könnyebben elérje a lényegest. A határozati párt nagy buzgaommal toborozza híveit ; Deák csupán igaza erejével megy a harezba s a junius 5-iki szavazáson a határozati párt három tagja odahagyja a tanácskozási termet, hogy ne legyen kénjtelen meggyőződése ellen szavazni, minélfogva a Deák felirati javaslata a többség daczára győz. Kijelenté Deák ebben a feliratban, hogy a nemzet oktroyált alkotmányt nem fogadhat el ; kimutatja, hogy Magyarország és Ausztria köpött per.-zonálunió van ; hangsúlyozna, hogy a nemzet füg getlení-égenek felá.dozasa nélkül t-oha sem mehet a központi parlamentbe ; kö veteli a koronázást s kinyilatkoztatja, hogy a független Magyarország a másik független országgal kész a közösségből folyó ügyeket elintézni. Azuralkodó azonban elutasitólag válaszolt a feliratra. A mire Deák a törtéte i jogra támaszkodva, egy ujabbi feliratban még részletesebben s megokoltabban fejté ki álláspontját. Ezúttal megszűntek a pártok közötti el lentétek s az országgyűlés a feliratot egyhangúlag fogadta el. Deák összes tudá*) Szalay József dr. orosházi t. főszolgabíró szép beszédéből közöljük e kivonatos lárczát. A beszéd az orosházi kaszinó ünnepélyén mondatott el. A szép emlékbeszédet onnét közöljük, a hol Deáknak a kiegyezés körüli ténykedése van méltatva. Szerk. sái s lelke fenkölt n-mességét önté ebbe az iratba. „Ha tűrni kell — igy mond — tűrni fog a nemzet csüggedés nélkül, mint ősei tűrtek és szenvedtek, hogy megmentsék az ország jogait, mert a mit hatalom és erő elvbsz, azt kedvező sze r< ncse ismét visszahozhatja, de a miről a nemzet felve a szenvedésektől, maga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és kétséges. Tűrni fog a nemzet, remélve a szebb jövendőt es bizva ügyének igazságában." A válasz az országgyűlés felosztalása volt s kezdetét vette egy uj ére : a provizórium. Deák abban a tudatban, hogy munkáját becsülettel végezte s abban a szilárd meggyőződésben, hogy a számadás még nincs lezárva, visszatér rendes élet módjahoz. „Mi várhatunk" — mondta Schmeriing büszkén. — Várhatunk 1 — mondta Deák nyu godtan. S a kettő közül az előbbi csa lódott. Az olssz, majd a német egység eszmeje előtérbe tör s Ausztria helyzetét sulyosbiija. Az osztrák felfogás utolsó képviselője Lustkandlnak a magyar köz jog ellen irott könyve volt, a melyre Deák nem késett a választ megadni ; sőt tovább ment s híres húsvéti czikkében, majd a Debhtte czikkeiben reá mutatott, a kibontakozás csalhatatlan ösvényére. Ekkor beáll a nagy fordulat. F e rencz József maga határozl De nem 1 Nem ő maga. Az a lény. a ki ért minden igaz magyar szive oly őszinte tisztelettel es szeretettel dobog s a kinek üdvéért annyi millió magyar ajak az Eg Urához forór imát rebeg, a szerető hitves, a magasztos asszony, E r zsebet királyné gyöngéd befolyása hangolja as uralkodót a legnemesebb, a legigazságosabb elhatározásra. Az uralkodó 1865. juniusában Budára jön s deczemberben az országgyűlést meg is nyitja, melynek természete sen legfőbb tárgya a kiegyezés megalkotása volt; gr. Andrássy elnöklete alatt bizottság is küldeietl ki a részletek megvilatására, közbe jött azonban a poroszolasz háború s az országgyűlés elnapoltatott. Tudva levő, hogy a hadi vállal kozás Ausztriának verességóvel végző dött. Ausztriának sem Német,- sem Olaszországban nem volt többé mit keresnie s végkép Magyarországra volt utalva A midőn a kőnigrátzi vereség híre megér kezelt, Deákot Bécsbe hivatták. Késő esle vezették a császárhoz, a ki felin dúlva kérdé tőle: „Tehát mit tegyek most Deák ?" „Felséged — válaszolá, adja meg Magyarországnak jogait akként a mint az országgyűlés kívánta." Még 1866 novemberében összeült az országgyűlés; fölvette az elejtett fonalat s dolgozott a kiegyezés müvén, amely nek megalkotása Deák Ferenez mükö désének tetőpontját képezi- Századokt folyamán ugyanis a Magyarország és Ausztria közötti viszonyok, mintgordiusctomó, bonyolódtak össze. Szenvedély telen és becsületes kézre volt szükség, amely ezt a csomót megoldja s egyik szálát a nemzet s a másikat a dinasztia kezébe adja. Erre a nehéz, felelősségtel jes szerepre Deák volt hivatva. Kemény tusák után. amelyekben nem a sziveket elragadni, hanem az elméket megg>őzni iparkodott, diadalra viszi müvét, amely örök emlókjele annak, hogy a magyar nemzet, melynek önálló alkotmánya születésével egyidejű, szabad ós független volt mindenkoron; a vérszerződéskor. Pusztaszeren, a királyok választásakor, Mohács után, a pragmatika szankezió kor, egyszóval évezredes létének minden fázisában. Mert ha ellenséges hatalom akár erőszakkal, akár atyai bánásmóddal. akár föl sem vevóssel csorbát ia ütöttek, foltot is ejtettek rajta, független ország téltett kincse szabad alkotmány maradt az mindörökre, amely csak e nemzet kiirtásává/ fog a létből a semmibe veszni. 1867 február 17 én kineveztetett a fnMős minisztérium s junius 8-án megtörtónt a koronázás, a melylyel fátyol borult a muitra s meghasadt a derültebb jövő áhítozott hajnala. Közóhaj volt, hogy a koronázáskor Deák töltse be a nádori tisztet; de ő valamint ezt elutasította magától, ugy teljesen távol maradt az ünnepélyektől, nehogy a neki szánt ovácziók kisebbítsék a koronás királyra felharsanó hozsonnákat. Mint a nemzet egyszerű napszámosa a becsülettel bevégzett verejtékes munka után vonul vissza s csöndesen szemléli a megindult reformokat. Utoljára 1873ban felszóllalásával mintegy politikai végrendeletet tesz a házban s 1876. jan. 19 én hosszas szenvedés után lehunyja szemét, amely olyan hivsóggel őrködött a sokat hányatott haza sorsa felett. Nemzete gyászba borul 8 a királynő koszo rut helyez e leghívebb s legigazabb tanácsadó ravatalara, aki jobban szerette hazáját, mint gyűlölte ellenségét. Ez a Deák Ferenez vázlatos élettörténete, a melyből itt-ott ki-ki csillan a háttér : az ország s a világ események históriája. Ennek a históriának ő az egyik legnagyobb alakja. Történelmünkben országunknak ilyen dicső istápját csak Hunyady Jánost tudjuk. Nehéz időkben ólt, a midőn az események majd drámai gyorsasággal peregnek, majd elzsibbasztó hatásukkal „egyész nemzet életét megbénítanak. O mindenkor ugyanegy maradt : legszentebb előtte az igazság s egész életét hazájának szentelte, mert tudta, hogy az az igaz jog ügye. Ezen évszázad küzdelmeiben kegyes volt hozzánk a magyarok Istene. A nehéz harezhoz sok nagy embert idott. De 1 mnl oo^mnllAV AI.1T IV m ftll Átl VOT1 OűlltnlvU