Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-06-26 / 51. szám

nak legyen kitéve, — idegenből hozott munkásokat s egy ma Békésmegye ara­tásra váró tábláin több lesz az idegen munkás, mint más években, mindazonál­tal csak a nagy orosházi járás az, a hol az eddig aratás nélkül maradt munkások száma 1000, a többi helyeken pedig ilyen az arány: Szarvas, Füzesgyar­maton 200-200, Békésen 100, B e­rényben 60, Gyulán 30, Szeghal­mon 50, Kondoroson 40, Endrő d ö n 100 az aratási munka nélkül való munkás, ezeknek tehát idegenbe kell el szerződni. Füzesgyarmaten még ez a szám is apad, mert a héten szerző­dött el 60 aratópár idegen helyre. Nem lesz aratási sztrájk, mert: mun kásáink ki vannak fog;yva élelmeikből, mert munkásaink az idegenből hozott summá9 munkások miatt nagy részben az arató részre vannak utalva, mert né­pünk ismeri a törvényt, értelmes ós nem helyezkedik vele ellentétbe; mert maguk a munkások járnak, a mit hót óv óta nem tettek, a munkaadó után, mert a termés jó és mert a socialista-apostoloknak a sztrájkra ingerlő okvetetlenkedése nem fog a békésmegyei, népen, mikor előtte van a múltnak tapasztalata, hogy arany hegyeket Ígértek a vezetők, hogy a kik nem lépnek a kasza-rendbe, azokat a bőven megtöltött socialista pénztár el tartja s mindebből nem lett semmi. Iga­zolja ezt az is, hogy Bánfalván, a hol eddig leghevesebb volt az izgatás ós a hol tavaly egy ember sem állt el ta karónak, az idén mindnyája elszerződött. Különben is aztkellhinni, hogy a nép szeme lassan-lassan fölnyílik. Meglátja, hogy jóhiszeműségükkel egy-egy szája sabb elvtárs visszaél és> a nyakán ól, mint az élősdi. Hogy hiába ígérgetnek mindent, a főmotivum csak az, hogy ők dolog nélkül megéljenek. A munkástörvóny kétségkívül segi tett a helyzeten. E törvény ellen eleinte a munkások agitáltak a leghevesebben, de később kezdették belátni, hogy ez a törvény az ő oltalmukra készült. Meg­elégedéssel fogadták azt, különösen a midőn látták, hogy az aratási szerződé­sek kötésénél menynyire az ő javukra tartatik be ós hajtatik az végre. Kétségkívül fölülről az egész vona­lon nálunk az utolsó eljáró hatóság körültekintően a pacifikaciót szolgálta, okosan ós kitartóan. Ezt mindenkinek, aki elfogulatlanul formál véleményt, el kell ismerni. Aztán a társadalom, a gaz dák is megtettek mindent. Társadalmi mozgalmaink a socialis jegyében indul­nak, alig van egy lapszámunk, a midőn erről ne lennénk híradással. Ezek mind együttvéve a pacifikáció­val, a békés kiegyenlítéssel kecsegtetnek. ' * Tegnap Orosházáról ezeket te­lefonálják nekünk : A szolgabírósághoz 150 munkás je­lentkezett és azt kérték a főszolgabírótól, hogy legyen szíves őket aratási munkákra elszerződtetni. — A főszolgabíró biztatta őket, hogy kérésüket teljesiti. Nagyon sok kis gazda, megunva a munkásokkal való vesződséget — jelenti forrásunk — arató gépet szerzett be. Gazdasági egyletünkből. — Az ig. elnök programmja. — Kartell-fölirat. — Szarvasmarha jutalmazások. — A párisi ki­állítás. — Segély az óvári menzának. — A gazdasági egylet igazgató választ­mánya tegnap gyűlést tartott, melyen nagy figyelemmel hallgatták az igazgató elnöknek, Z s i 1 i n s z k y Endre drnak elnöki szókfoglalóját, melyethevenyészett följegyzések alapján alább kivonatosan ismertetünk. Felírnak a kartell ügyben újra s egyúttal hasonló szellemű felira tokra buzdítják az ország összes gazda­sági egyleteit. A közgyűlésről a követ­kező tudósítást adjuk. Zsilinszky Endre dr. igazgató­elnök nyitja meg az ülést és midőn először áll e helyen, a választmányhoz kórelemmel járul. Tudja ugyanis a fel­adatok nagyságát és gyöngeségét, de tudja nehéz helyzetében azt H, hogy elődjének széles látkörével, bölcs mér sókletével, gazdasági ismereteivel nem versenyezhet, és ha mégis — a bizalom­nak engedve — elfoglalta a helyet, bi­zik az igazgató választmány támogatá sában. Kijalentij hogy az eddigi nyomon fog haladni és ezzel — azt hiszi —pro­grammot mondott. Ez az egyesület nem fog politizálni ós mint a múltban, nem fog pártczólokat szolgálni Nem fog el­zárkózni a jótól, ha a kormánytól és ha az ellenzéktől jön s netn fog elzárkózni bátor véleményt mondani akkor sem, ha olyan intézkedések történnek gazda­sági téren a kormányhatalom részéről, melyek szerinte, károsak. Társadalmi té­ren kell az egyletnek tevékenykednie. Es ha látjuk a kereskedők, a munkások egyesüléseit közös czéljaikra, váljon csak a gazdaosztálynak ne lehetne egyesülnie? Hosszasan és figyelemmel fejtegeti a s zö­vetkezós hasznát a gép beszerzés, az anyagbeszerzés terén, AZ egyesületnek az értékesítő szövetkezetek szervezését is agendájába kell vennie. Különösen azon szövetkezeteket kell létesítenie, melyek a gazdasági foglalkozás terén jóformán elkallódnak, ezek lennének a tej és baromfi szövetkezetek. Fontos dolog a gazdák testületi ér­vényesülése ; hangoztatja a gyakori érint kezes szükségét, meg kell kezdeni a ván­dorgyűlések sorozatát, ebben a kérdésben már legközelebb konkrét javaslatot fog beterjeszteni ; az érintkezés egy más módja, a múltból jóemlékü és sikeres gazdasági kiállítások további föntartása es alkalmazása, azért a közel jövőbsn ezeket a kiállításokat, állatjut&lmazásokat ós szemléket újra fel kell ujitani Kiváló gondját fogja képezni az, hogy ne csak a felülről jövő kérdések oldassanak meg j válaszadással, hanem hogy általában le­gvenek szőnyegen olyan gazdasági kér­dések, melyekkel foglalkozni érdemes ós kell. A szakosztályok munkájára súlyt helyez; azt határozottan igéri, hogy az igazgató választmány ba'ározatait lehető gyorsan, hűséggel fogja végrehajtani. Kéri a választmány támogatását. A szép megnyitó beszédet megélje­nezték. Ezután a karteli-felirat készítő bi­zottság terjesztette be emlékiratát, mely a földmivelósügyi miniszterhez van in­tézve ós azt mutatja ki érvekkel, minő káros az, hogy a biztosító társulatok kartellben vannak, ugy hogy a biztosító fél szabadsága korlátozva van s bizonyos fix biztosító dijakhoz van kötve. A hely­zetnek megfelelően tünteti fel az emlék­irat, hogy a sokfelől szorongatott gazda mennyire ki van szolgáltatva a kartelis­ták önkényének. A csupán két kezének munkaerejével szövetkező mezei mun­kást szuronynyal verjük szót, a merkan­tilisták túlkapásait pedig elnézzük ; kéri az emlékirat, hogy a biztosítási, általá­ban a káros kartellek ellen a miniszter intézkedjék. Horváth Jáno9 kijelenti, hogy a feliratot elfogadja, csak azt fejti ki, hogy az egész voaalon felemellék a di­jakat ós padig az egész megye területére. Megjelölné a módot, hogy a szövetke­zeti törvény keretében oldják meg a biz­tosítás ügyét. Beliczey István sok tekintetben osztja a felszólaló nézetét, de a czól ér­dekében óhajtja, hogy az emlékirat ugy, amint az előre megvan szerkesztve, fo­gadtassák el ós hogy a közvélemény foglalkozzék is vele, hason szellemű fel­irat végett az összes hazai egyleteknek megkü dené. Az ig. választmány az emlékiratot ós a hazai 'egyletek megkeresésére tett iuditványt elfogadta. Beliczey Itsván a szarvasmarha tenyésztés emelése érdekében tesz indít­ványt, mely helyesléssel fogadtatik ós a kérdés részletes megbeszélésére ez ügy­ben a szarvasmarha tenyésztési szakosz­tály kéretik föl. Ezután a párisi kiállítás ügyében kelt földmivelesi miniszteri leiratot vette tárgyalás alá a választmány. Kimondotta, hogy a gazdákhoz felhívás intéztetik, mely szerint mar az idei termésből szem­ben és szalmában már tegyenek félre. A felhívás a nagy birtokos, középbirtokos ós kisbirtokosokhoz fog intéztetni, ne­hogy a párisi nemzetközi kiállításon megtörténhessék az, hogy Békósmegye absolut képviselve ne legyen. A magyaróvári gazd. tanulók mensa academiájára 50 frtot szavazott meg a gaz­dasági egylet. Végül a titkárnak aug. 10-óig egész­sége helyreállítására szabadsagot adnak. Ezzel az ülés véget ért. Jelenvoltak • Zsilinszky Endre igazgató el­nök, továbbá Beliczey István é3 Rezső, ScJnvíb Lajos, Szalay József, Urszinyi Dezső, Rosenthal Ignácz, Vidovszky László, Horváth János, Mor­vay Mihály, Such Kálmán, Banner Béla, Reisz Simon, Sztraka György, Varságh Béla. A vörös-kereszt Békésvár­megyében. — A legújabb jelentésből. — A vörös-keresztjegyletnek hét fiókja van a megyében. Legnagyobb a gju'ai fiók 163 taggal, aztán a csabai 115 a békési 80 taggal, a herényinek 35. a kigyós és sámsoninak 28—28 tagja van, a szarvasi van legjobban lefogyva, mind­össze 22 tagja van. A fiókok öszszesen 6176 frt 77 kr vagyonnal birnak. Leg­gazdagabb a csabai fiók 2219 frt alap­pal, legszegényebb a berényi 145 frttal. Az egyes községek harcz esetén a veres-kereszt e^ylethaz következő ajan­latokat tették : Békés. Békés város elöljárósága a városi kórházban 4 sebesült harezos el látásáról és ápolásáról ingyen gondoskodik, csupán a gyógyszerek árának megtéríté­sét kivánja. Az orvosi szolgálatot dr. Hen­szelmann Elek és dr. Frey Lipót dij nél­kül teljesitendik. A gyógyszereket Bene­decty József togja szállítani 20°/oárleen­gedés mellett. Tudósító : dr. Henszelmann Elek. Gyula. Békés vármegye közönsége a bókósvármegyei közkórházban mint ki­segítő kórházban 30 sebesült harc:os el­látásáról gondoskodik napi 60 kr. átlagár megtérítése ellenében Igazgató-főorvos: dr. Zöldy János, mellette két osztályor­vos ós egy benlakó orvos. C 8 o r v á s. Csorvás község 10 beteg katona részére kisegítő kórházat tart fenn költségtérítés igénylése mellett. Orvos és tudósító: dr. Gremsperger Ferencz. Doboz, Gr. Wenckheim Rudolf örö­kösei dobozi hkbízukban 8 lubbadozó harezost ápolt-tnak és lálnnk ei saját költségükön. Oivos dr. Rjttmann József. Endrőd. Endrőd község két láb­badozó harc/.os ellátásáról ingyen gon­doskodik. Orvos : községi orvos. Tudósí­tó: az elöljáróság. Füze E-G y a r m a t. Füzes-Gyarmat község lakházakban 50 lábbadozó harc >.os ellátásáról fejenkint 60 kr. napi költróg­térités mellett gondoskodik. Orvos: a községi orvos. Tudósító Bácsi Dani, ka­tonaügyi jegyző. G e r 1 a. Gr. Wenckheim Károly ger­lai lakházában 8 lábbadozó harezost saját költségén gondoztat. G y o m a. Id. br. Wodianer Albert tiszti lakában 4 beteg tiszt és 12 közka­tona részére kisegítő kórházat tart fenn saját költségén. Orvos : dr. Nagy János uradalmi orvos. Gyulavári Gr. Almásy D^nes végig a mérnököt. Tréfál, vagy bolondot üz vele ? Nem I Az lehetetlen 1 Hiszen az arcza csupakomolyság.De vájjon szeret-e ? Inkább mint Olgát! Oh, ón sokkal szebb vagyok I Kimért, büszke léptekkel menteiébe —- ugy amint a nénjétől látta — s kis kacsóját felé nyújtotta. — Jó napot Száray ur 1 Tessék helyet foglalni! A mérnök komoly arczczal leült a zsölyére, mig Klárika a pamlagra te­lepedett le. — A mama és Olga vizitbe mentek — kezdette meg a társalgást a csöppség — különben az mellékes ... ma igen szép idő van . . . — Pddig délfelé egy kicsit borult volt az égbolt — felelte Lajos — tem hittem hogy igy kitisztuljon. — Változik az idő — mondotta Klá rika. — A kis leányból nagy leány lesz I — Igaz --• folytatta Száray. — Az idő olyan szeszélyes nagysád, mintegy tizenhat éves bakfisch. — Ez a hasonlat egy kicsit sántit... egyébként az egészen mellékes ... én igen jól érzem magamat ... és ön mér­nök ur ? — En . . . nem . . . beteg vagyok — Az istenért mi baja van? szólott résztvevő sajnálkozással Klárika. — Fáj a szivem ! - nyögte Száray Lajos nehéz sóhajjal. A csöppség zavartan tekintett reá. A kis szive hangosan dobogott. Mórt ne mondhatná ő is meg, hogy mi nyomja a lelkét. Azt a legnagyobb leányok is megteszik. Nem igaz ? — Az enyem is ! — ós kék szemét rámeresztette a mérnökre. — Nagysád i? szerelmes ? — Igen . . . nem . . . igen . . . nem, nem . . . igen, én is ! — Es kit szeret ? Klárika felállott ós aléltan borult Szárny keblére. A mérnök hirtelen fel­fogta ésalig tudta visszatartani ki-kitörő nevetését. — Be boldog vagyok! — áradozott a csöpség a férfi keblén. E perezben léptek hallatszottak. Klá­rika gyorsan felugrott. — Az istenért ! ha megtalálnának lepni! — Kik ? — Nem hallja, hogy jön a mama. Megyek tanulni, mert kikapok ! — A mérnök elnevette magát. — Ugye kis baba, jól megtréfáltam? A csöpség csodálkozva nézett reá, majd keservesen kifakadt. — Hát maga tréfált ? A mérnök busán lehorgasztotta fejét — Fájdalom, igen. Klárika elsápadt dühében. — Ön jellemtelen férfi. Száray most megakarta békíteni és mosolyogva közeledett feléje. — No édes Klárikám ne haragudjék... ha nem haragszik, hozok egy szép babát... A csöppség szeme szikr zott, mér­gesen rárivalt a mérnökre : — Ne közeledjék felém I mert meg­karmolom ! Száray ijedten megállott. — Oh, kis czicza! És Száray Lajos tetejébe móg el is mondta az imént lefolyt jelenetet. Ka­czagtak a saülők, móg Olga is. Klárikát szigorúan megbüntették Nem kapott va­csorát ós a sarokba kellett állania. Egy pár nap múlva a mérnök megkérte Olga kezét és nemsokára rá megUrtották a kózfogót. A. szerelmes pár egy félreeső szobában turbékolt és leírhatatlanul fájt Klárikának. De talán még jobban bán totta az, hogy az utálatos mérnök őt még tudatlan kis leánynak tartja. Azt hogy móg mindig a babával játszik. Az igaz, van neki egy babája, de már két óv óta a kezébe sem vette. Azt sem tudta hol van ? Össze-vissza keresgélt minden­felé, mig végre megtalálta. Hirtelen el­határozással berohant véle nénje szobá­jába. — Itt van a baba 1 kiáltotta dühösen és közóbük dobta a pamlagra. A szerelmesek csodálkozva nézték a színéből kikelt csöppséget s mintha meg­bénultak volna, hallgattak. Klára menni készült, azonban va­lami megmagyarázhatatlan érzés zsongott egész valójában; megakarta mutatni, hogy ő már nagy leány s egyszerre mintha átváltozott volna: kipirult az ar­cza és kimondhatatlan sejtelem lopódzott pajkos fejecskéjébe. Mielőtt otthagyta volna őket, hamisan mosolyogva lette tette előbbi szavaihoz : — Az imént hozta a gólya I Vérmes. Erzsók asszony. Irta: Satanella. Lefeküdtem a divánra, a párnát a fejemre tettem ós nekifeküdtem a falnak. Nem akartam látni, hallani semmiről. Ugy tudtam, hogy felesleges ez az élet ós különösen az én életem. Munka, mun­ka ée egyéb semmi. S a nagy világon senki, aki szeretne. Igazán senki. S egy­szerre szemeimre feküdt valami lágy köd. Szivem összeszorult egy mondhatlan kinban. Hihetetlen dolgokat adtam volna, mit tudom én mit, ha ezt a rideg elha gyottságot nem érzem, ha tudom, van valakim, aki szeret. A cseléd, aki bejött ágyat bontani, zajtalanul motoszkált a szobában. Olyan intelligens fajta volt. Nagyon szépen beszelt, szebben fejezte ki magát sok uriaszonynál. Néha érdekelt, keskeny, sovány arca, a szemében is volt valami, ami megkapott, de tudj' Isten, sohse kérdeztem semmije után. De most egyszerre kíváncsi lettem erre a zajtalanul működő gépre. Van-e ennek is lelke? Avagy csak nekem van, csak én érzek, tudok és szenvedek ? — Erzsók, kérdtem, — asszony maga ? — Tizenkét évig az voltam. — S meghalt az ura ? — Nem halt meg, él. S nem is volt az uram, csak a szeretőm. Felnéztem. A vén cseléd hangja hi­degen csengett, tele önmegvetéssel, hi­degséggel. Most már megbántam, hogy kérdeztem, de azért folytattam : — Hogy történt? — Hát csak ugy. Árva talált, gyer mek voltam ós lelencházban neveltek. Az 8pácákcsupas'elidangyalok, d=) mégis csak id-genek. O volt az első, aki azt mondta: szeret, ezt eddig nem mondta senki és ón hittem neki ós mentem vele. Hosszú ideig oly boldogok voltunk. O díjnok volt és én varrtam. Férjemnek néztem és sohasem mertem neki mot.cla­ni: Esküdjünk meg! — Mindig vártam, hogy ő mondja: Gyere szivem, jó, hü asszonyom,megesküszünk! de nem mond­ta, sohse mondta. De ezért boldog voltam. Soha panasz számra nem jött, ha több kellett, többet dolgoztam, ha haragos volt, én szelid voltam, ha megbántott — meg­csókoltam. Igy mult el tiz esztendő. Szinte el­feledtem, hogy nem vagyok e-küdt fele­sége az uramnak. Mindenki ennek nézett tisztelt ós becsült. Két kis leányom volt, szép, okos gyermekek ós az apjok imádta őket. Néha azt hittem, most itt az idő, de nem mertem nyugalmunk zavarni és él­tem ugy tovább. Oh, hisz a királyné sem lehet boldogabb nalamnál ós megelóge­dettebbet nálamnál, nem ismertem. Tiz évig tartott ez; akkor az uramat előléptették rendes hivatalnokká és ettől a perctől kezdve mindennek vége volt. Eleinte nem merte mutatni, hogy szégyel engem, hogy szabadulni szeretne tőlem En sem jöttem örökös rossz ked­ve okára. S mikor láttam, minél jobb

Next

/
Thumbnails
Contents