Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám
1898-06-12 / 47. szám
XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Vas árnap, j unius hó 12-én. 47-ik szám. BEKESHEEfTEI EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTAHTALMU LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer:" vasárnap és csütörtökön. Apponyi-utcza 891/„ sz. (Zsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. - Fél évre 3 forint. - Negyed évre 1 frt 60 kr. hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám s.ra 8 kr, Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények ós az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyílttériben egy sor közlési dija 25 kr. Politikai szélesend. — A „Békésm. Közlöny" fővárosi tudósítójától. — A Sándor-utczai köztauácskozó hely — ahol a Pichler-Olay mentelmi Ugye iránt nagyobb az érdeklődés, mint a beteg törvényjavaslat iránt, — immár radikális elnöki intézkedésekre szorult. Szilágyi még vízhatlanabb ponyvát teríttetett az üvegtetőre s ettől az uj ponyvától Horánszky arcza, a gyér világításban még sápadtabb, epésebbnek fog látszani. És a belügymiuiszter, akit annyira kuruzslóvá tett a beteg-törvényjavaslat, hogy Horánszkynak orvosi tanácsokat osztogat, egész nyugodtan elküldheti őt, nemcsak a sápadt Horáuszkyt Karlsbadba, de Lepsényit Pöstyénbe (ahol a sebek begyógyulnak), Münichet és Komjáthyt a borszéki lobogóba, hol a bájak megapadnak. De his/.en mennek is a képviselők szanaszé küldés nélkül is. 45 képviselő van mindössze együtt s Mócsyt, meg az aranyjubileumos honatyát, Madarászt le kell fülelni, hogy föl ne áporodjék bennök a lelkiismeret és ne kívánják konstatálni, a háznak határozatképességét, mert akkor kitűnnék, hogy a Mócsy bácsi beszédeit húsz törvényhozó hallgatja. Ebben az előlialadott melegben nem is igen sokáig fog tanácskozni a ház. Elnapolják. Eredmények nem tapadnak hozzá. A nagy törvényalkotásnak reakcziója közben élünk : a villamos feszültség nem engedi a feszültebb politikai kérdéseket tárgyalni, megszületnek tehát azok az áldásában, czélszerüségben számitó, de iczi-piczi törvények, a melyekről aligha fogják valaha a vizsgázó jogászt faggatni. Közben pedig az uj kiegyezés nehézségeivel birkóznak meg. Újra hallatszik, hogy a két kormány és ennek quóta-küldöttsége a quóta arányszáma felől közel jár a megegyezéshez: a 38%-hoz. Ez nem autentikus hir s csak aíéle hirlelés. De még ha positiv lenne is, — akkor sem jelent semmit, mert az osztrák összekuszált helyzetben teljesen közömbös, h >gy a quóta-deputációk mikéiit határoznak. Ok gazda nélkül csinálják a számadást. Az osztrák képviselőházban Wolffék és Schönererék nem fogják megengedni e kérdésben a határozatot. Mi erre a remedium ? Mi csak az alkotmányos Ausztriával egyezhetünk ki, ha ez nem lenne, akkor az összes osztrák parla • menti nyelvöltögetésnek már régen lőttek volna. A türelem rózsáival azért simogatják Wolff urnák talpát, a korcsmai szóváltás durva hangját azért tűrik, hogyha a mégis mü-mámorból az Ausztriát fenyegető veszedelem láttára felocsúdnának. Szó sincs róla. Ma még kevésbé nyújt reményt a helyzet. A némevek a nyelvrendelet visszavonását követelik mindenekelőtt, de ha ez bekövetkeznék, a csehek és morvák, meg más nációk sodortatnának bele a forradalomba. Rettenetes helyzet s az emberi sziv feltétlenül az elé fordul, a ki a tarthatatlan situacióban a koronás fő bölcsességével, higgadtságával, előrelátásával és igazán királyi türelmével vár, remél, tesz és elhárítja talán egy, talán két nemzet szerencsétlenségét. Uj bonyodalom nincs semmi a politikai életben. Bánffynak, ha a kiegyezés sikerül, jövendölni lehet egy deceniumra az uralkodást, más kérdés, ha maga Í3 meg nem unja; a a konsolidaciót az ő furfangja , esze, határozottsága egészen jól szolgálja. Talán az alkura is, melyet az osztrákokkal folytat, legmegfelelőbb az ő személye, mivel az osztrák sógor előtt imponál, hogy e székelynek minden sikerül és mivel megnyugtató, hogy Bánőyt falnak állítani nem lehet. Biztosan lehet venni, hogy a magyar kormány a jövendőre elkészült teendőivel s akár az önálló vámsorompó felállítására, akár más módus vivendi esetén zavar nem lesz, ha rajtunk múlik. De mikor nemcsak rajtunk múlik ! Szélcsönd van. Veszprémben hétfőn a Fenyvessy beiktatásán több képviselő lesz, mint a képviselőházban. Váljon a derék fehérszegfüs képviselőuék, a ki ott hagyja a Sándor-utczát, melynek évekig legnyalkább legénye vala, — ki lép örökébe ? Az örököse H eg e d ü s Lóránd dr. divatországában valóságos sUmil. Feuyvessynek utóda nincs, nincs. Az intendási állás is üres lesz miatta. Pedig Fenyvessyt, a mint a lapok szertelenül ütik, hogy az operának nagy a deficitje, — igazán el lehet képzelni. Az ugorka virágzik. Ne várjanak e tájt tőlem figyelemre érdemes politikai értesítéseket. S. — Beszámoló. Barabás Béla dr. a gyomai kerület kóviselője sorba látogatja kerülete községeit. Ma egy hétre KörösTárcsán számol be választóinak, a kik ünnepélyesen kívánják őt fogadni. A gazdák gondja. Erő kalásztól ring a rónaság. Gyönyörködve, reménynyel eltelve nézi a magyar gazda az áldást s a megpróbáltatással terhes esztendő után vigaszt keres és biztatást talál. Nem kell csüggedni, a mig a búzatermő magyar föld a miénk ; kihevertünk sok rossz esztendőt, elviseltük a sors és az elemek súlyos csapásait, de egy-két jó esztendő megint lábraállitott s kitartásra, további munkára és küzdelemre serkentett. Ámde elbizakodnunk sem szabad. A mig künn a szabad ég alatt, kalászban pihen reményünk, biz az remény csak, melyet egy éjjeli fagy, egy-két heti szárazság, vagy tartós esőzés hiúvá tehet. De hát ez a veszedelem a végzettől függ; ellene tenni, vagy védekezni nem lehet. Várnunk, bíznunk és tűrnünk kell, mig az első kaszavágástól ledőlnek a rendek. A mitől elborul a gazdák homloka egy-egy pillanatra, nem az a veszedelem, a melyet a sors esetleg rejteget számukra, hanem az, a mely az embertársaktól fenyegeti. Az aratási sztrájk, a mezei munkások nyugtalankodása az, a mi veszélyezteti egy esztendei munka eredményét. Éz ellen lehet, ez ellen kell védekezni s a mit emberi számítás és előrelátás megtehet, hogy egy erőszakos katasztrófának, vagy milliókra menő károsodásnak eleje vétessék, azt megtenni kötelessége mindenkinek, államnak, társadalomnak s egyeseknek egyaránt, hogy a nemzeti vagyonban, egy esztendő gazdasági bázisában, — a termésben — csorba ne essék. Országszerte nagy megnyugtatást fognak kelteni azok a kijelentések, a melyeket Darányi Ignácz földmüvelésügyi miniszter a főrendiház minapi ülésében tett. A mit bölcs előrelátással, czélszerü intézkedéssel, tapasztalaton alapuló gyakorlati érzékel megtehet egy kormány oly fontos érdek védelmére, a minő az aratás zavartalan lefolyása, azt a mi földművelésügyi kormányunk megtette. Megnyugvással veszik tudomásul a gazdák, hogy már eddig is egy milliónál több munkás-igazolvány lett kiosztva s egyre ujabb és ujabb megrendelések történnek; hogy az aratás szerződések legnagyobbrészt megköttetlek mindenütt s csak „BékésmegyeiKöziöny"tárcáia. Az örökzöld regéje. — Montegazza Virágregéiből. — Mikor az ibolya legeJőször megjelent a földöD, virágainak szerény kedvessége és kellemes illatb csakhamar számtalan jó barátot és bámulót szerzett neki. Mint a mélabús öröm gyermeke, sze rette a magányt és megvetette a hiúságot s a pompa minden nemét. Mennél jobban kerestek, annal inkább elrejtőzködött s összehúzta magát. Megvetette a nagy te reket és a főutczákat, ugyszinte a nap fényes dombtetőket ; meghúzódott szerepyen és magányosan a kerítések aljában, fii erdők legmélyebb rejtekében, a szakadékok fenekén, sőt még a virágait is levelei alá rejtette. De ez a nagy szerénység mind nem hasznait neki semmit, mert a költők és a szerelmesek (akik, amig csak szerelem lesz a földön, szinten es kiválóképen költök) feltudták őt keresni legelrejteiebb búvóhelyein, leszakították és szeretettel 8 tisztelettel ünnepelték. Mig más sokkal szebb és a szemnek jobban tetsző virágokat egész életükben elhanyagolnak, az ibolyát királyi tisz teletbed részegítették s ami a legjobban tetszett neki, a legszebb leányok keblét difezesitette ; ő volt a szerelem jutalma, illatát herczegnők és királynők termeiben s a szerelmesek lángoló csókjai gőzben lehelve ki, Valamennyi virág irigyelte többékevésbé a dicsőséget 03 (mily termesze tes dolog) leginkábbalegostobábbak és a legközönségesebbek. A kiválasztottak közé tartozó virágok csakhamar megvigasztalódtak, mert nekik is voltak olyan tulajdonságaik, amelyekkel vetélytárs nőjük nem birt. „Ha az ibolnának az ég szine jutott," igy szólt a rózsa, „az én szinem a szép leányok orczájának és ajakának szinét tükrözi vissza." „Ha az ibolyának gyöngéd illata van," mondá a gardina, „az enyém annál erősebb és áthatóbb." Ha az ibolyának becses alakja van," mondá a liliom, „én büszke fejemet magas száron hordom s tágas hófehér kelyhemben sok ibolya találhatna helyet. — — Ha az ibolya szerény, — mondá a szegfű — ón annál tüzesebb és része git^bb vagyok Még százszorszép rukerez, akármilyen szerény is különben, az irigység egy hirtelen támadt pillanatában halkan azt suttogá kiss szomszédjának : — Ha te kék és illatos vagy is, én egész éven keresztül virágzóm, mig a te életed csak rövid napokig tart. Igy beszéltek a többi virágok is. Egymás után megvigasztalódtak, a saját ki váló tulajdonságaikra gondolva s félté kenység nélkül testvéri egyetértésben éltek a kis ibolyával. Egészen másként állott azonban a dolog egy közönséges növénnyel, a melyiknek se neve nem volt, se semmiféle kiváló tulajdonsággal nem birt. Ott nőtt az ibolya mellett s naponként látnia kellett a hódolatokat, melyekkel annak tömjéneztek. Ez a kis növény ott nőtt ós ott ólt az ibolya mellett, levelei összefonódtak ezével; mind közelebb tolakodott hozzá, ugy hogy kezdett terhére válni az iboHalványkók virágai voltak s amikor a boldog szerelmesek ibolyát keresgéltek, rendesen ez unalmas szomszéd virágaira akadtak, melyeknek gyakran sikerült a kezeiket és szemeiket megcsalni. Mikor aztán ibolya helyett amannak virágát szakították le, boszankodtak ós megvetéssel dobták el. E miatt nagyon felbőszült a kis irigy virág és keserű könnyeket hullatott. S mennél inkább mellőzték ós megvetették, annál jobban igyekezett utánozni az ibolyát, hogy a szerelmesek legalább tévedésből letépjék s egy szép leány keb lén halhasson meg, forró csókok ós só hajók között. S anynyi igyekezet volt ebben a kis irigyben, hogy lassanként sikerült neki vetólytársnője kéksógót hiven utánozni s nem egy ibolyacsokorban ott szorongott az ő virága is. De bármennyit izzadott ós sírdogált, az még se sikerült neki, hogy amannak illatát is utánozni tudja. Ilyen törekvésre, ilyen gyötrő munkára a kis ibolya soha nem gondolt, sőt inkább mindig azt hitte, hogy nagyobb becsben tartják, mint megérdemli s szomszédjának abbeli igyekezetét, hogy látassék ós csodáltasaék, arra használta fel, hogy magát összehúzza és elrejtse. De jó illata szerénységével együtt fokozódók ; minden kiváló tulajdonsága, melyet elrejteni iparkodott, minha isteni illata változott volna benne, mely az ég felé szállt, mint a boldog szerelmesek sóhaja. Ekkor történt, hogy egy szép tavaszi napon Flóra, a virágok istennője, leszállt a földre gyermekei látogatására ; a sűrű, hűs erdőben üldögélve, vidáman mulatozott a kis ibolyákkal, melyek körülötte virultak. Flóra nem tépte le, hanem isteni kezei vei gyöngéden megsimogatta őket s gyöngéd illatukat, mely érintsétől a szokottnál erősebb volt, ugy vitte ajkaihoz ós ugy szítta be. Az istennő olympusi vidámságában pártatlan védelmezője volt minden virágnak s különös szeretetében (legalább nyilvánosan) egyiket sem rószesitte, nehogy többi gyermekét elbuBitsa. De ha magára maradt, vagy azt hitte, hogy egyedül van, a szive hajlamát őem tudta mindig eltitkolni s e reggelén is bizonyságát szolgáltatta, hogy a kis ibolyát minden virágok felett legjobban kedveli. Enyelgósei közepett igy szólt hozzá : — Kedves ibolyácskám, szivem kis virága, miért vagy te annyira szerény ? — Flóra, ón nem tudom, hogy az vagyok ; arra teremtettél, hogy a gondolatokba merült magányosságnak a határozatlan, ábrándos busongásnak szenteljem magamat ós én élvezem azt a gyönyört, melylyel érdememen felül megajándékoztál. — De legalább magasabban hordhatnád a fejedet s a járó-kelők előtt büszkébbnek mutathatnád magadat. — Es miért tenném ón azt ? Igy is annyi a bámulóm, vagyis jobban mondva kínzóm, akik szótáraik szertelenségeit, lelkesedésük elragadtatott, fellengős nyilatkozatait rám pazarolják. — Nem, kedves ibolyácskám, értékedhez képest te nagyon is kicsiny vagy, nagyon is elrejtőzködöl s gyakran meghalsz a nélkül, hvgy magányosságod árnyókoltelhagyatottságábanvalakiletépne. — Ö Flóra, éppen akkor halok ón meg legboldogabban. Ha jó barát vagy szerető keze nem szakit is le, életemnek rövid órái alatt mégis oly sok illatot lehelek ki, hogy a lóg egészen betelik vele s akik a rétekre ós a szántóföldekre kijönnek, virágaimnak gyógyító balzsamát tele tüdővel szívják be. Lapunk mai számához egy ir melléklet vau csatolva.
