Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-06-02 / 44. szám

nem mi leszünk azok, kik érdemeiket annak idején el ne ismerjük 1 A közgyűlésről következő tudósitásunk szól: G e i s z t Gyula üdvözli a megjelent tagokat, az ülést megnyitja, egyben sajnálatos dolgot jelent be, azt, hogy az egyletnek huszonhat évig volt kiváló elnöke, Beliczey István az elnökségről január 5-ón egy hozzá intézett levélben lemondott. Felolvastatván a lemondó levél, Geiszt Gyula szép szavak kai inditványtterjeszt elő, hogy akiváló elnök ritka érdemei elismeréseül örökös tiszteletbeli elnökké választassék. A közgyűlés lelkesen megéljenezte az inditványt ós azt lelkes éljenzés közben, mint egyhangú határozatot proklomálta az elnök. Z 1 i n s z k y István egyleti titkár fölolvasta az elnöki jelentést, mely me legen tartott búcsúja az elnöknek, a ki előrehaladt korára tekintettel visszavonhatatlanulvisszalép. A jelentós bevezetése jóformán elnöki ténykedéseinek hattyúdala. Az egylet egy évi munkásságról lapunk az év során bőven tájékoztatott. A tagok ujabban, szorgosabban lépnek be. A kert nem vétetik oly mértékben igénybe, mint a múltban, mely előbb valóságos missiót teljesített; de ez évben is a 2000 frtot meghaladta a bevétel. Az egylet alapítványát Hrabovszky János ós Ozeg lódi György tanulóknak jutatta az egylet. Fölemlíti a jelentés a tájfajta lóte nyésztés érdekében megindított akciót; fölemlíti a népies felolvasások tartását. Az aratási minta-szerződésekről, a gazdasági kirándulásokról bő jelentéssel szolgál. Végül megemlékszik a jelentés az egylet halottairól, kiknek emlékét jegyzőkönyvbe kéri vétetni. Az elnöki jelentós után Zsilinszky Endre dr. emelkedett szólásra s a következő előterjesztést teszi: Már a tárgyalást vezető alelnök egyhangúlag elfogadott indítványával kifejezésre jutott az egylet ragaszkodása 26 évig volt elnöke iránt, mi ragaszkodásunkról nem tehetünk más tanúsítást, minthogy ezt momentán kifejezésre juttatjuk, azért kérem, méltóztassék a leköszönt elnököt a közgyűlésre küldöttség utján meghívni s őt az egylet előbbi határozatáról ünnepélyesen értesíteni A küldöttség tisztét dr. Lukács György főispán elnöklete alatt Hajnal István dr., V e c s e y Jf zsef, Fejér Béla ós S o h á r Kálmán teljesítették. Ez alatt az ülés fölfüggesztetett. Harsány éljenzés közben érkezett meg a küldöttséggel Beliczey István elnök s csak akkor szűnt meg a meleg ovéczió, midőn Geiszt Gyula az egy let egyhangú határozatát proklamálta, hogy Beliczey Istvánt egy negyedszázadon tuli tevókenységeért örökös tiszteletbeli elnökké választották. (Lelkes éljenzés.) Beliczey István meghatva az érzel mek melegével, a mikor az ajk rende sen szófukar, megköszönfie ezt a nem remélt kitüntetést. Ezután Sohár Kálmán pénztárnok terjesztette elő az egylet pénztárairól szóló jelentést, AZ egyletnek alapítványi tőkéje 15.052 frt, szarvasmarha tenyésztési alapja 9412 frt, melyből ma póni tárilag 4632 frt kezeltetik, miután a többi összeg a bonyhádi tehenek vételárában előlegeztetett. A forgalmi pénztár 23"313 frt eredménynyel zárul. A jelentést az egyesület elfogadta ós a számvizsgáló bizottság javaslatához képest a felmentvényt a pénztárnoknak megadta. Az alapszabályok módosítása kérdését a közgyűlés L u k á c s György dr. által kifejtett érvek alapján a napirendről levette. Majd a közgyűlési tagok által élénken várt egyleti elnöki állás betöltése kérdése került szóba. E kérdésnél általános figyelem mellett fölállott Lukács György dr. ós körülbelül a következőket mondotti: Tisztelt közgyűlés 1 Az egyesületi tevékenység hazánkban az idők folyamán oly intensiv kört nyert, hogy ha az egyesületi, a társulási eszme nagy propagálója, a kit az utókor a „legnagyobb magyar" epithetonnal tisztelt m6g, élne, maga is csodálkozna az elért sikeren, azon a különböző tevékenységi körön, melyet a társadalom munkaszeretete megszáll. Im a kis mag terebélyes fává lombosodik. Az egyesületi munkásságnak a gazdasági tér azért jelentős tér, mert hazánk agrikultur állam, a hol a mezőgazdasági érdekeknek nemzetfentartó jelentősége van. (Ugy van, helyeslés kiáltások.) Azért minden gazdasági egylet jelen ós jövő munkásságára súlyt kell helyeznünk és áthatva a tudattól, hogy concordia parvae res crescunt, discordia maximae dilabuntur, vagyis magyarra fordítva, hogy az egyezség a kis dolgokat is nagyra növeszti, az egyenetlenség pedig a legnagyobbakat is megbontja, kérem tehát az egylet tagjait, e közgyűlést, válaszszuk meg elnökké csákói Geiszt Gyulát 1 (Percekig tartó óriási éljenzés, tetszés és ismét megújuló éljen kiáltások.) Csákói Geiszt Gyula fölállott helyéről s megindultan köszönte meg ezt az ovációt, ígéri, hogy mindent meg fog tenni, s vázlatosan kifejti tisztán a mezőgazdaság, a gazdák érdekében a legközelebbi jövő feladatait: az egylet feladata lesz a gazdasági gépek fejlődésót figye lemmel kísérni, a jobb gépeket megismertetni és ezért versenyeket és kiállításokat rendezni; a földjavitás, belterjes gazdálkodás, állattenyésztés, az ipari növények felkarolása, mely vidékünkön indikálva lenne. Különös tetszést keltett ama fejte getóse, hogy a répatermelést az emelné, ha a vitás esetekben a gazda nem lenne a gyárnak egyoldalulag kiszolgáltatva, hanem a, gazdák választott bírósága döntene. (Éljenzés.) Figyelemmel fogom kísérni a mezőgazdaság körébe eső törvényeket, törvényhozási tárgyalásait, kormányzati intézkedéseket, általában meleg szeretettel igyekszem a mezőgazdasági kérdésekért tenni gazdatársaim javára A beszédet rokonszenves figyelemmel kisérték s végül megéljenezték. Lukács György dr. emelkedett föl újra szólásra ós azt ajánlotta, hogy az igazgató-elnöki állás töltessék be s válaszszák meg azt a férfiút, a kinek agilitásánál csak szaktudománya Lagyobb, a ki a gazdasági ügyeket az egylet egyes bizottságaiban mint elnök eddig is vezette és a kinek nevét talán megnevezni sem kell, éljen dr. Zsilinszky Endre A főispán meleghangú beszédére lelkes éljenzés volt a visszhang, mire dr. Zsilinszky Endre emelkedett föl annak adott kifejezést, hogy oly kitüntetésnek részese, melyet sem nem várt, sem meg nem érdemelt. Ü legjobban tudja, micsoda feladatok várnak ma az egyletre és sokkal jobban érzi, semhogy annak képes volna megfelelni, azért kéri a tagokat, válasszanak nála képesebbet. A beszédre azonban hoszszas éljenzés felelt, mire aztán Zsilinszky Endre dr. kijelentette, hogy meghajol az egylet kívánsága előtt, az igazgató elnöki állást elfogadja, de csak addig, mig az egylet e fontos állást megfelelőbben betöltheti, Éljenzés felelt erre, mely azt jelentette, hogy a majdnem teljes számmal jelen volt egyleti tagok a legmegfelelőbb kezekbe tették az igazgató elnöki teen dőket. R e c k Géza (Körös Ladány) lelkes és figyelemmel hallgatott beszédben méltatta dr. Lukács György főispán ritka érdemeit és őt az egylet örökös tiszteleti tagjául ajánlta. Lelkes óljenzéssel az indítvány elfogadtatott s azt nagy tetszés közben emelte határozattá az elnök. Beliczey István az alapszabályok rendelkezéseihez képest a további félre értések kikerülésével jegyzőkönyvileg megállapittatni kéri, hogy a most betöl tött állások mandátuma kót évre szól, mert a mult évben három évre esvén a választás, ma a közgyűlés csupán a hátralevő ciklusra jogosított választani. Ezt, mint természetes dolgot, egyhangúlag elfogadták. Végül Fábry Sándor dr. alispán méltatta azt a bámulatra méltó munkás ságot, melyet a földmivelésügyi kormányzat élén Darányi Ignácz miniszter tanusit, éljenzés ós nagy tetszés közben indítványozza, valassza meg az egylet tiszteletbeli taggá Darányi lgnáczot és mert a közgazdasági tevékenység más zónáján is megtudja látni az érdemet, ajánlja tiszteletbeli tagnak Dessewffy Aurei grófot, az országos gazdasagi egy let elnökét. Ezt az ajánlást is nagy tetszés között egyhangúlag elfogadták s ezzel a köz gyűlés véget ért. A közegészs. egyesület Békésen— Saját tudósítónktól. — Az orsz. közegészségi egyesület béA boldogtalanság keserű szavával mondta a katona: — Nem maga juttatta odal Felegyenesedett a karcsú leányalak, fagyos hangon beszélt; már akkor a Kolmuth grófnő szólelt meg: — De a koldus botot kivehetem a kezéből. III. Vége volt. A főhadnagy busult ós lumpolt, a gróf lány jól adta a menyaszszonyok csendes boldogságát. Hogy a lelkében mi törtónt? Kinek kell arról beszámolni ? Kót esztendő múlva került az útjába Gróth; ők jöttek erre a birtokukra, Gróth szomszédjuk volt. Talán az első percztől nem fitymál ta ; feltűnt neki ez az óriás, lángoló sze meivel, mely hangjával s csodálatos, szilaj vadságával. Es a férfi különös elfogultságot érzett a közelében ; tropikus virágnak nézte ebben az idegen talajban. Az asszony észrevette, hogy érdeklődik s szép csen desen kifejlődött a bálványimádás. Most szakítani kell. Annyi lélek mégis volt bennük, hogy ezt belátták. Most beszéltek először erről a dologról. Az asszony kezdte ismét: — Van már ? A férfi csak intett. — Ki ? kérdezte az asszony. — Nem ismeri; Helmernek a lánya a Simon-pusztáról. Mindennapi lány. Ma gas és barna. Ábrándos és tőlem fél . . . — Fél? — Igen. — Egyszer ingerült voltam s akkor látott ; azóta szeret. Az asszony egy mélyet sóhajtott. Ha ő félni tudna. Rettegni valakinek a szigorú szavától s üdvözölni, ha nyájasan szól hozzá. Neki ebből soha nem volt része. A szeme villanása is parancs volt mindenkinek. Sokáig ültek igy hangtalanul; az asszony egyre arra a lányra gondolt, ki remegő boldogsággal várja ezt a férfit, a ki itt van az ő lábainál. Megirigyelte a boldogságát. Es az asszonyek rettenetesek tudnak lenni, ha irigyek. Vágyott látni, ismerni a lányt s csak annyit ígért meg, hogy elmegy a kápolnába az esküvőkor. IV. A Simon-pusztán még a székácsné is lázasán kavarta a rántást. Hogyne I A Gróth nagyságos ur eljegyezte a kisasszonyt! Magas, sugár, szükváliu barna lány volt, érdekes keskeny arczczal, nagy. sötét szemekkel. Csudálatos, álmadozó tekintete volt s csaknem suttogó a hangja. Almai, ábrándjai valósultak meg a Gróth László előkelő szép alakjában. Szinte dicsfény sugárzott róla, mióta menyasszony s égőre gyulladt az arcza, ha a Gróth nevét kimondták. Esküvő előtti napon volt. Gróth Barthon bárónénál volt búcsúzni, onnan jött a menyasszonyához. Ott ült utoljára az asszony .lábánál, mikor már jönni kellett, csak az asszony selymes ruháját csókolta meg, szokás szerint. Most az asszony is felállt, egészen közel a férfihez, ugy hogy lágy, illatos haja oda ért a férfi arczához elkábult, megcsókolta azt az arany tekercset. Ez is selyem volt I V. Rövid volt az ut arra, hogy a vő legény elfelejtse ezt a bucsut. A leány egyedül várta s a mint közel egymáshoz leültek, a leány nesztelenül lecsúszott elé, hozzá hajtotta a fejét s mondta: — Én bálványom 1 A férfi felriadt. Hirtelen átfogta a leány keskeny csuklyóját, mely erős kezében majd összetört s szinte vad mozdulattal rántotta fel: — Klára, gyűlölöm az ilyen ostoba komédiát I De mindjárt megbánta. Lágyan, óde sen magához vonta, simította a felhevült arezot, az pedig, mint egy bűnbánó vezeklő, megcsókolta a férfi kezét. VI. Az asszony szeme tágra volt nyílva, keskeny &jkát beharapta, a mint az ifjú párt nézte. A lány csodálatosan szép volt, nehéz fehér ruhájában, fátyollal, koszorúval, földöntúli fény sugárzott nagy s?emciből, a mint imbolyogva ment a szép Gróth László karján. Másnap reggel Gróth levelet kapott, a küldöncz nem várt választ: — Hazudott. Hiszen angyal. Válasz még is ment: „Szokott időben ott leszek, — mert csak angyal." — Szobor báró Wenckheim Bélának. Magyarországnak egykori miniszterelnöke Békósvármegyo volt főispánja s jeles szülöttének emlékét tudvalevőleg a vármegye székhelyén Gyulán, a Göndöcs népkerti csarnok fülkéjébe helyezett mell szobor őrzi, mely Siroblnak legsikerül tebb alkotása. Báró Wenakheim Bélának rövid idő alatt másik szobrot is emel a hazafiúi kegyelet, amint azt Darányi Ignázs földmivelésügyi miniszter a Kozma Ferencz mezőhegyesi emlékszobra lelep lezési ünnepélyen egy pohárköszöntőben kinyilatkoztatta. A miniszter többek között a következőket mondotta : A mai napot arra kívánom felhasználni, hogy kijelentsem önök előtt, hogy ón a ménes intézetek által a Kisbéren levő Wenckheim emlékbe Wenckheim Béla, báró szobrát fel nem fogom állíttatni. (Élénkéljenzés) Kozma Ferencz ós Wenckheim Béla báró együtt küzdöttek ; Hadd élje nek ők együtt a nemzet kegyeletében. Addig is, mig Wenckheim Béla báró szobra leleplezhető lesz, poharamat emelem a magyar lótenyésztés két nagybaj nokának 1 Kozma Ferencznek és az ő barátjának, Wenckheim Béla bárónak közös emlékére. kósmegyei osztálya vezetőségének tevékenységét méltóképpen jutalmazta Békésnek közönsége pünkösd vasárnapján azzal, hogy az egyesület által rendezett felolvasáson, a rendkívül kedvezőtlen idő daczára, olyan impozáns számban jelent meg, a községi bérház nagytermében, hogy azzal fényesen bebizonyította azt, miszerint Békés község közönsége a legteljesebb mértékben tudja 'méltányolni azon, a közjólót előmozdítására irányult törekvését az egyesületnek, melylyel az egészségügy előmozdítását czélozza. Feltűnő nagy számban jelent meg az inteligens elem mellett a gazda közönség ós földmives nép, a miből azt látjuk, hogy a község vezető-ferfiaiban megvan a helyes érzék arra, hogy a jó ügynek a népet megtudja nyerni. Amely községnek olyan fiai vannak, mint dr. Hajnal István, Mezey Lajos, az gratulálhat magának. Sok ilyen férfiút az országnak 1 Akkor a mult ködébe fogná" nak mihamar elenyészni a socialismus sötét árnyai. A felolvasásra s az azt követő közgyűlésre érkező orvosokat Mezey Lajos, a község érdemes és szeretetreméltó első jegyzője fogadta, magyaros melegségü, mesterkéletlenvendógszeretettel.ürömünk telik con9tatálhatni, hogy a közegészs. egyesületnek évenkint a megye más más közsagóben megtartatni szokott felolvasásain s közgyűlésein a csabai orvosok, mint eddig minden alkalommal, ugy Bekésen is tekintélyes számban jelentek meg. A felolvasó ülés. A felolvasások sorát dr. P á n d y Kálmán, gyulai orvos nyitotta meg. „A lelki szegónyek"-ről beszólt: az elmebetegekről. Történeti visszapillantást vet az elmebetegügyre s a régebbi idők rémes tébolydáival hol láncz ós ütleg volt a gyógyító eszköz, párhuzamba állította a mai kor modern s humánus elmegyógyintézeteit s ezzel igyekezett meggyőző argumentumok kapcsán azon idegenkedes alaptalanságát kimutatni, amely az elmegyógyintézetek iránt még ma is általán nyilvánul a nép közt. Jó lelkű ós indokolt azon óhaja, vajha elég elmegyógyintézetünk volna, hogy az ország összes „lelki szegényeit" elhelyezhetnék. Utana dr. Frey Géza, bekósi orvos olvasott „a fertőző'betegségek ellen való védekezésről." A már oly sokszor, de még mindig nagyon kevésszer elmondottakat adta elő a fertőző kórokról ügyes, könnyen érthető és tanulságos módon. Szolgálatot tennének vele a hazának, istennek s híveiknek, lelkészeink, ha működési körükben erről szót ejtenének hébe-hóba. Mennyi ártatlan kisdeü pusztul el fertőző bajok által, kikből hasznos polgárai válhatnának a hazának, ha a felvilágosulatlan szülők tudjak vala a védekezés módjait. Végül dr. Zöldv János megyei főorvos olvasta fel C h y z e r Cornel, min. tanácsosnak „az önfenntartásról" irott értekezését, melyben szépen kivan fejtve, hogy azon önfenntartás, mely az áilatok s növényeknél ösztönszerűleg nyilvánulóan tapasztalható, az embernél is épp ugy nyilatkozik meg, ám ennél kell, hogy öntudatos is legyen. Azért társadalmi kötelesség az egészségügy fejlesztése, a szegényekké épp ugy, mint a módosaké, mert az a láncz, mely a társadalom minden tagját összeköti, szótbonthatlan. Ez kétségtelen. S ezt csak néhány példával kivánja illusztrálnia ragályozó bajok rendkívül könnyen való terjedésének bizonyítása során. Az örömet — úgymond — melyet a levélhordó egy örvendetes tartalmú levél kezbesitesével okoz a családnak, csakhamar gyász válthatja fel, mert a levélhordó által a szomszédságból elhurczolt diphteritis bacziilufa a család gyermekét megölheti. A pap, ki a typhusban szenvedő nagybetegnél vigaszt nyújtott, onnan távozván, egy ifjú párra nyomban azután a házasság áldásának adásakor átviheli ezekre a hagymáz ölő mérgét. A dúsgazdag, urnő, ki sajátkezüleg teszi a koldus kezébe a könyörület filléreit, ettől himlőt kaphat, mert lehet, hogy csak az imént jött ki a rongyokba burkolt szánalmas alak egy himlős betegtől. Szótbonthatlan láncz ez. A fertőző bajokkal való küzdelemben a tisztaság a főkeliók. A felolvasások mindenikét élénk érdeklődéssel és figyelemmel kisérte a hálás közönség s meg megújuló tapsokkal nyilvánította tetszését és jutalmazta a felolvasókat. A közgyűlés. A felolvasások végeztével a közönség el távozván, or. Fábry Sándor elnök megnyitja a közgyűlést, melyen részt vettek : dr. Zöldy János, vm. főorvos,dr. Bodoky Zoltán, dr. Hajnal István, dr