Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-05-01 / 35. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Vasárnap, m

ájus hó i-én

. 35 ik szám. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes *zam ara 8 Kr, Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevfi fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. lyet az úgynevezett „felvilágosodás" müveit az alsóbb néprétegben. Pedig vajmi siralmasan tévednek, kik polgári erényeket várnak az embertől vallásosság nélkül, mert a ki elég lelketlen arra, hogy Isten törvényeit megvesse, nem fogja az soha tiszteletben tartani a hazai törvényeket sem. Az egyház hü fiai, egyszeramiut a hazának is kötelességérzettől áthatott hü polgárai Mindennek a val lás az alapja. Nélküle semmi sem biztos, semmi nem állandó, nélküle 3em nyugalom, sem bizalom, sem kegyelet nem létezik. Gondoljátok meg ezt a mai napon, kiknek kezében az emberiség boldogulása van letéve. Es gondoljátok még meg szép május reggelén, midőn csodás pompájában mosolyog rátok az élet, hogy nagyon, de nagyon szegény a kebel, amely nem tud örülni a/i első pacsirta dulának s az első virágnak ! létesítsen s ez által módot teremtsen a kulturális és gazdasági erők egészséges mego-zlására az ország különféle része iben. M rt most ezek az erők mind a fővaros felé törekednek. Es mennyivel könnyebb lenne igy a polgári elem kifejlődésének proczeszs;usa. Ha a polgári elein erős lenne, ha önmagában érezné a függetlenséghez s-zükséges tekintélyt és hatalmat: érvényesülhetne őrzéseiben, közgondu. kopásában és társadalmi tevékenységében is természetes demokratizmusa. Csaba helyeden cselek>zik. Pénzét gymnasiumra és szövőgyára költi. Igy mozdítja el) gazdasági érdekeit is, de terjeszti a nemzeti kulturát is. — Vezércikk Csabáról Az „Onzágos Hirlap", Mikszáth Kálmán uj és nep szerű lapja tegnapelőtti számában C s abát vezércikkben méltatja, a többi kö zött a következő mondja : Csaba háztartása jó képet mutat. Közvagyona jelentékenyen nagyobb, mint adósságainak őssége. Lakosai is jómódnak örvendenek s a kedvező anyagi helyzet áldásainak élvezetében gondoskodhatnak azoknak az intézményeknek a léte sitéséről, melyek közvetlenül a városnak vannak ugyan leginkább hasznára, de általái.os nemzeti érdekek szempontjából is üdvösek. Csaba város legutóbb is százezer forintot szavazott meg egy szövőgyár felállítására ós ugyanannyit a maga gimnáziumára. Ha sok ily vidéki váró u ik lenne, az állam sokkal könnyebben teljesíthetné abbeli feladatát. hogy vidéki központokat Közkórházunk kibővítése, — Felterjesztés a belügyminiszterhez. — Ma egy hete vetette föl a „Békésmegyei Közlöny", hogy a megyei közkorhas egy szemeszeti osztálylyal bővi tessék ki. S ma oly szép tervekről olvasunk a varmegye alispánjának hivatalos fölterjesztéseben, a melyek még legmesszebbmenő kívánságunkat is túlhaladják : tüdővészesek szanatóriuma, sze mészeti osztály fölállítása lép előtérbe a közel jövő programmjául, a közkórhaz kibővítése kérdésével kapcsolatban. — Ugyanis a vármegye alispánja a belügyminiszterhez e nagy érdekű kérdésben emlékiratot terjesztett föl, ebből az emlékiratból olvasó közönségünk tájékozására a következőket közöljük : „Békésvármegye közönsége szivén viselven a szegényebb néposztály érdekeit, — kezdi a fölterjesztés — minden kitelhető módon oda kiván hatni, hogy a va gyontalan osztály nehéz helyzetén könynyitsen. Ezen czél vezérel akkor is, a mikor azon tiszteletteljes kérelemmel fordulok Nagyméltóságodhoz, hogy legyen kegyes módot, segédkezet nyújtani ahhoz, miSzerkesztöségJ: Appouyi-utcza 891/

4 sz. (Zzsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők, Kéziratok nem adatnak vissza. Május elsején. (

r

>) A legrutabb falláczia, melyet barbár és modern életküzdelmeiben az emberiség megért, hogy az emberiség békés előmenetelét, életboldogságát felforgatni akaró társadalmi forradalom éppen a mai napot, május elsejét választotta zászlóbontóul. A természet nagy ünnepét, legproétikusabb napját, midőn hangulatot kelt föl az életerő nagy, csodás és érthetetlen metamorfózisa. Szörnyű ellentét s nem tudjuk beleélni magunkat a socialisták dőre álmodozásaiba. A hangulatnak legyilkoltatását látjuk, érezzük. Hiszen ugy is oly szürke az élet s im a forradalmi törekvésekkel minden társadalmi egyenlőtlenséget megDivellálni törekvő fanatikusok, nagyrészben fantaszák, még ezt az egy napot is el rabolni szeretnék a hangulatok emberétől. Nincs e hát háromszáz és hatvanöt nap az évben ? Minek tőled szép május a béke csöndjét és az ihlet hangulatát elrabolni ? Mikor fa, virág csábit, balzsamos levegő és mosolygó ég, minden és minden örömre hangol, minek bontod vörös zászlódat, te romboló századeszme, te sok köny, nemzetszerencsét lenség szitója ? Miért kell a ragyogó, poétikus május elsejének, vörös májusnak lennie ? Miért foglalnak le téged a proletárok, a midőn eleddig a jó sziveket töltötted be édes gyönyörűséggel ? Be kell látnunk és elszomorodva kell bevallanunk, hogy az emberiség még mindig csak tapogatózik és hogy nincsen iránytű, mely az óhajtott czélhoz vezető utat biztosan megmu Május. Irta: Tóth Dezs5. Hajolj rám fürtös orgonavírág J Bársonyos c'irogatásod érintse az arczom, illatos l

ahelleted ejtse mámorba a szivem, hogy ne tudjak gyászról, elmúlásról, csak pez.-gős életről, édes szerelemről . . . Hajolj rám, fürtös orgonavirág 1 Az ég ivén hófehér czipellőkben sétálgatnak a felhők, a kedves bárányfelhők. Óriási czipellőkben járnak, de szépek, tiszták azok. Aranyboritót dob rájuk a napsugár s szinte reszketnek a levegőben, mely alig-alig mozdul. Csend, mérhetetlen csend van mindenütt ; s ezt a csendet csík néha-néha veri föl valami álomra szólító zsongás: pattannak az almafa bimbói. A föiagöröngyök közül előmásznak azj'tentehénkéi, a selyempuha fűben meg ap/j bogarak hempergőznek. A kurázsisabbak belekapaszkodnak a bólingató fűszálba s azon igyekeznek, hogy a legeslegtetejére jutva, lenézhessek a lentmaradottakat. Azok pedig okos wemekkel figyelik a merész vállalkozást. A fűszál ing-leng a gyönge tehertől, egyszer csak megroppan a dereka s a bogár lepottyan a magasból oda, ahonnét szarmazo't Kárörvendve fogadják a többiek s kibeszéli k a sorbul. Ugy kell neki! Minek is kap olyanba, ami meghaladja erejét? L ü ök a kertben akis padra, m >lynek karfájára szivet czifrazo't ki holmi szerelmetes bgénv. Tőrrel átvert szivet, a boldogtalan szerelem simbo'umát. A kis-pad előu virágágy terül el. tatná. Mert az emberi nézetek s ezekből fakadó vágyak s remények ingadozó kövét mindenfelé a csalódás ege fedi be, mely többnyire oly gonoszul játsza meg embereit, hogy éppen midőn kiváuataikat teljesiti, akkor elégíti ki őket a legkevésbbé,csak olykor éreztetvén velők, mennyire kii.öubözik az eredmény a valóságban attól, miután képzeletükben esengtenek. Csak egyetleii alap van, mely csalhatatlanul igaz s melyen kivül semmi állandót felállítani nem lehet s ez az erény. S az is igaz, hogy az erény sohasem vesziti el büverejét, széppé és kedvessé teszen minden kort. Az a nagy társadalmi dekompoziczió, mel/uek nagy nyitányát, első szelét éli a századvégi emberiség, eltudott ehhez jutni és eljut még meszszebbre is, mert letért az „erény útjáról". A mi a dió mag nélkül, a forrás viz nélkül, a fa gyümölcs nélkül, a könyv tartalomnélkiil, az az ember erény nélkül. Es ilyen mag nélküli dió, ilyen tartalomuélküli könyv ma az emb r. Megdöbbentő a darvinismus a gyermekkorban is, az alsó népnél. A gyakorlati tudományok népszerűsítése az atheismushoz vezetett, nem ahhoz a szeutencziához, melyet Kepler feltételezett a következőkben: „közel a nap, midőn a tiszta igazságot a természet könyvében épp ugy, mint a szentírásban felismerhetjük és mind két kinyilatkoztatásban örvendhethetüuk." Nem az lett, legalább korunkban uein az. A tudomáuy eltérített az égtől s mérlietlen az a rombolás, meGondos le íny kéz válogatta össze ezeket a földi gyönyörűségeket, mik itt virítanak a porhany ós, fekete földben. A virágágyat czifraság szegi be. A közepén égőszerelem emeli a fejét magasra, mellette jobbkézt-balkézt tulipántok vannak. E .eknek a szomszédságában néhány bokor törökszegfü áll, azután váltakozva árvácska, ságavio'a, meg fo dormenta. Falusi virágok egy tői-egyik. Egyszerűek s ez egyszerűségükben hódítók. Nem tudom annyira szétosztani, a lelkem, hogy minden egyes virág kelylaibe kerüljön b lőle egy parány. A szemem kifárad a gyönyörködésben s lassan lassan lecsukódik. Hajolj rám, fürtös orgonavirág. Leányokat, asszonyokat látok. Szépek gyönyörük mind 1 Arczu't üde, hamvas, a szemeik ragyogók; nedves, piros ajkuk vonaglik. Kire szemük nevet, boldog az, kit hófehér karjuk ölel, nedves, piros ajkuk csókol, a hetedik menyben ludja magat az. Ezek az eleven beszélő virágok, kiket ha leszakasztanak, szintúgy hervadóra válnak, mint testvéreik, akik csak illat nyelven szólhatnak hozzánk. Mi boldogság vau a más földön ? Ez az élet, ez a menyország 1 Szelíd nézésű asszonyok ölén álmodozni, ellesve a sóhajtásukat, magunkba sziva bolonditó, édes leheletüket. Minek ébresztik föl az embert az ilyen álomból? A sorvasztó láng, a tüzes csókok közepette minek csendül a fülébe a figyelmeztetés: lehull a virág, eliram iik az élet!? Hogy nem tarthat örökké semmi, se ifjúság, se szerelem 1 ? Az életvidor leányokon, asszonyokon keresztül szánt az idők torgetegje. Minden eltűnő nap egy rózsát szakaszt le az arczárói, egy szikrát csen el a szemek bűvölő tekin'e'éből. Hova lesz a mosoly, a vigasztaló édes mosoly, mely gyógyirt ad a férfi sziv sajgó sebére? Meddig bírják a hófehér karok az ölelést, melynél édesebb lánczszoritas nincsen e világon ? Miért felejti el a Cáókot, a szerelmes suttogást az ajak ? Elhull a virág, eliramlik az élet . . . A vége mindennek a négyszál deszka, mit összeró nyugalmas hajlékul a kihűlt testnek az asztalos. Csók, szerelem, boldogság, mind ide zárkózik be, hogy lekerüljön mélyen a föld alá, mely fölött virágokat növeszt a május balzsamos fuvalma. Mit beszélhetnek a temetői virágok ? A szomorúság országában, hova füttyszóra még a madár se jókedvvel röppen, milyen lehet az életük ? Gyökereikkel megkapaszkodtak a sírdomb oldalán, fejükkel érintik a keresztet s kelyhük mohón szürcsöli a hulló harmatot. Miről beszélhetnek a eirkert e csendes lakói? Mint gyászolhatják azt, kire árnyat borítanak? s visszagondolnak-e vájjon testvéreikre, kik az élőket gyö nyörködtetik ? Hajolj rám fürtös orgonavirág I Bársonyos czirógatásod érintse az ar czom, illatos lehelleted ejtse mámorba a •szivem, hogy ne tudjak a gyászról, el múlásról, csak pezsgő életről, édes szerelemről. Hajolj rám, fürtös orgonavirág 1 . . . A fürdő Vénusz. Hasadi Jerámiás urat nem valami nagy boldogsággal kecsegteti a feltámadás reménye : lévén neki két felesége a föld alatt, kikkel ha majd a másvilágon összetalálkozik, bizonyára megfogják Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. mosni egy kicsit a fejét azért, hogy harmadszor is megházasodott. Pedig ezt a harmadik házasságát ugy tekintő Hasadi ur, mint egy rátát a menybéli boldogság tőkéjéből. Van is oka reá 1 Mert olyan ajkakkal meg is lehet édesíteni az életet, mint a milyenekkel az ő harmadik neje: Alice őnagysága rendelkezik. A fiatalság bűbája ömlik el egész lényén s szépsége mint a ... de nem irom le, elég az hozzá, hogy három reményteljes lyrai költő került miatta a Rókus kórház Megfigyelő osztályába. S ha még hozzá vesszük azt, hogy Hasadi ur nyárspolgári szivét is képes volt erősebb dobogásra hozni, azt a szivet, melyet öt centiméter vastag zsírréteg zár el a külvilágtól : akkor, azt hiszem elég fogalmat alkothatunk szépségéről. DJ az uj menyecske fel is forgatá egy kissé a házat. Legelőször is kihányatá boldogult elődjeinek araczképjeit a kamrába, s nem nyugodott addig, mig a róluk maradt edényeket, tányérokat stb. mind ösfeze nem töré, a regi bútorok száműzve levének s vadonat ujan lőn berendezve minden. Hasadi ur eleinte nem igen jó szemmel nézte a dolgot, de Alice őnagysága puha bársonykezeinek czirógatásai s másnemű kedveskedései végre is annyira elmeritek őt a boldogság tengerébe, hogy Crak a füle látszik ki. Sőt egy szép tavasz délután nagy titokban „Én Csillag Anna" kenőcsöt is vásárolt s ugyaucsak szorgalmasan dörzsölgető a feje búbját, melyről az esztendők sok hajat lemarkolászának. Hasadi ur vénségére kezdett ábrándossá lenni. Ha Alica őnagysága a zongorához ült s kedvencz dalát játszá s énekelte is hozzá ; hogy „Szép is vagyok, jó is vagyok Csak egy kicsit hamis vagyok." akkor Hasadi urat is elfogta az érzékenység s megpróbált ő is egy hamisat kiIi.punk mai számához egy iv melléklet van csatolva.