Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-04-21 / 32. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Csütörtök, április hó 21-én. 32-ik szám. BEKESME6YEI EOZLONT Szerkesztőségi]: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zzsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. szám ara 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyílttériben egy sor közlési dija 25 kr. Itthon és a külföldön. A kougrua javaslatot lárgyalja a képviselőház nagy emóczióval. Egy két törvényalkotási vita napot e sorok irója is végighallgatott s szánakozott Polónyin, ezen a szórakész emberen, a ki a „bim-bam-bum" sekélyes adomájával akart hatáshoz jutni, ellenben méltánylattal hallgatta Győri Ele ket, a ki a tartalmas, jogi érvekben gazdag beszédben vette kritikai bouczkése alá a javaslatot. A legnagyobb hatást a két nap alatt, mig a vitát e soruk irója hallgatta, Wlassics tette. Tudatában vagyunk annak, hogy a minisztert megdicsérni elég gyanuok, hogy valaki a servilizmus vádját megkapja. De ez nem elég ok arra, hogy elhallgassuk a vallási miniszter nagy parlamenti diadalát. Wlassics kiváló ismerője a parlamenti csatatérnek, beszédének tagozata, felépítése és ornamentikája megkapó, stylje világos, judiciuma meg egyszerűen bámulatos. Aztán a szónoki művészetben is az egyszerűség csiuálja meg a nagy hatást; a Wlassics beszédei nem az írógép mesterkélt halmaza, világos és még sem közönséges. Gondolatainak minden raját, szógazdagságának e rendes fegyverzete szolgálja.Mondotta is Komjáthy Béla : Ezt a Wlassicsot szeretném átcsalni pártunkra, pedig sokuuk alól kirántaná a gyékényt. A kongrua maga nem egy^éb, mint a lelkészi fizetések kiegyenlítése állami segélylyel ott, hol a fizetés egy bizonyos határt meg nem üt. Békésmegyét is evidensen érdekli a dolog: Kondoros, Sámson kath. egyházai, Földvár, Nagy-Szénás, Bán falva, Gyoma (ág. ev.) protestáns egyházai mind fölöttébb kívánják, hogy egyházi jogos szegényeikhez az állam eljuttassa azou kultur és nemzeti politikai jogok védelmeért, melyek az egyházak lelki vezéreiuek kezeiben letéve vannak. Az állam pénzügyi konsolidáczióját pedig élénken jelzi, hogy ezt a meglehetős nagy állami terhet elvállalhatta. Miszen van Sopronban egy rféfás prépost, a ki aunak kifigurálására, hogy a kongruít csak emlegetik, de meg nem csinálják, minden czikke alá ezeket irta: — A kongrua ennyedik és enynyedik évében. Kedélyes viccelődése immár megszűnt. Jj spanyol amerikai háború válság valósággal holt ponthoz jutott el, de meglehet, hogy már a legközelebbi órák meghozzák a holt pont legyőzésének hirét. A szeuátusnak ama határozatára, hogy a közös konferencziát visszautasítja, ujabb tanácskozás következett a képviselőházban, mire aztán a szenátus is újra folytatta tanácskozását és végül aztán mégis kiküldték a közös értekezletet, amely csakhamar összeült. A közös konferenczia eredménytelenül ment szét. A tegnapi nap tehát valóságos parlamenti hajtóvadászat volt. A tegnapi események után könnyen lehet következtetni, hogy ezután mi fog történni. A képviselőház ugyanis huszonhárom! szavazattöbbséggel Dyilatkosott a kuba függetlenség proklamálása ellen ; ez a többség váratlanul csekély volt; a köztársasági többség rendesen 50—60 szavazatot szokott tenni, igy tehát a republikánus képviselők tegnapi belső lázadása erős rést ütött a köztársasági többségen. A nagyhatalmak fölszólították Spanyolországot, hogy csatlakozzék az 1856-iki kouvencióhoz, mely a hajóvadászatot örök időkre eltörli. Gullon külügyminiszter kijelentette, hogy Spanyolország valószínűleg teljesitsni fogja a nagyhatalmak kívánságát, Spanyolország erősen fegyverkezik. Németországtól hárpm hadihajót vásárolt. Bismark haragszik érte és a Hamburger Nachrichtenben, az ő újságjában kérdést intéz: hogy váljon oly sok hajója vau e Németországnak, hogy megengedhető-e hajóinak eladása? A hitelszövetkezetekről. — Egy kis ismertetés. — Lapunk gazda ós iparos olvasói felvilágosítása szempontjából az igazságügyminiszter által a képviselőházhoz benyújtott törvényjavaslat lényegét a következőkben foglalhatjuk össze : Gazdasági ós ipari hitelszövetkezetet hatóság, nyilvános testület vagy országos központi hitelszövetkezet közreműködése mellett lehet alapítani. Üzletét nemtagokra ki nem terjesztheti. Fióktelepet nem létesíthet, kerületén tul működhetik; szomszédos községek képezhetnek egy kerületet. A hitelszövetkezet tagja csak a község állandó lakosa lehet ós az üzletrész után kamatot fizetni nem szabad. Felosztás alá csak a tiszta nyereség kerül, melyből legalább tizszázalék a tartalékalapra for • ditandó. Az osztalék ötszázalóknál ma gasabb nem lehet ós az ezt meghaladó nyereség szintén a tartalékalap erősbitésóre használandó fel. A központi hitelszövetkezetbe rendes tagul belépett szövetkezetnek tagjai ellen fennálló követelések a hitelszövetkezeti tag ingó vagyonára végrehajtási elsőbbséggel bírnak. A régibb hitelszövetkezeteknek joguk van kijelenteni, hogy ezentúl jelen törvény szerint kívánnak működni. A törvényjavaslat második része a Budapesten felállítandó országos központi hitelintézet megalapítását tárgyalja. Akkor alakulhat meg, ha legalább egy millió korona értékű alapítványi üzletrósz van befizetve. De hogy azonnal megalakulhasson, a magyar állam egy millió korona alapítványi üzletrészt jegyez. A központi intézet igazgatósága tizenkét tagból áll, kik közül egyet a földmivelósügyi miniszter, egyet a pénzügyminiszter s egyet a kereskedelemügyi miniszter nevez ki. Az elnököt a király erősiti meg. Az ellenőrzést a kormánybiztos utján gyakorolja. A központi hitelintézet kamatozó kötvényeketbocsáthat ki, mely czélra külön, legalább három millió koronából álló biztosító alapot tartozik létesíteni ós ennek tízszeres erejéig bocsáthat ki kötvényeket. Hogy ezt azonnal létesíthesse: az állam ezen alaphoz három millió korona italmerési kártalanítási kötvénnyel járul. Ugyancsak az állam az alapítási ós szervezési költségekre 100,000 koronát fordít, az üzleti költségek egyharmadát 100,000 korona erejéig hordozza. Ugy a központ, mint a hitelszövetkezetek könyvei, okmányai, beadványai, jelzálog-biztosítás iránti kérései, czógbejegyzési kérései bélyeg- és illetékmentesek. Levelei után portót nem fizet ós mindazon külön jogokat élvezi, melyeket a Földhit. intézet élvez. A Kolozsvárott létesítendő központi hitelintézet egy önállósággal biró expoziturájalesz a nagy állami intézetnek. Terjed a békési eszme. A P. N. egyik legközelebbi számában érdekes czikk van közölve, melyet bár egyes czikkek reprodukálására nem szoktunk vállalkozni, közlünk nemcsak a felvetett eszme helyessége miatt, hanem azért is, mert fölveti a községi takarékpénztárak intézményét, mint melyért nálunk évtizedek óta vívnak szellemi tornát. A közvélemény lassan-lassan fölis meri azt a fontos szerepet, melynek be„BékésmegyelKözlöny"tárcáia. Két menyasszony. — „Békésmegyei Közlöny* eredeti tárczája. — Spicz ur, Blumer Mór érdemes segédje, egyéb dolog hiján, mélységes ábrándozásba merült. Éles, sipitóhang ébresztette a valóságra, Borcsa kisasszony volt, a varróleány, mindennapos kundschaft ; a ki a város legelőkelőbb házainál varr, mindenről tud, ami csak megtörtént, vagy megtörténhetett: forog is a nyelve, az ember azt hinné, ha beszólni hallja — pedig az kikerülhetetlen — hogy az „örökmozgó" fel van találva. Spicz ur elébe siet és udvariasan hajlongva felajánlva szolgálatait: — Parancsol kedves nagysád ? — Igen parancsolok, szólott Borcsa kisasszony mosolyogva, kis dolgos kezével egy darabig a zsebében kotorászott, végre kivette a tárczáját, abból a szal lag-mintát, odaadta a segédnek, ki miután szt jól megnézte, a pudli alá bujt, hogy avval a bizonyos skatulyával előbukkanhasson. — Mennyit méltóztatik parancsolni? Borcsa biggyesztett ajakkal válaszolt a kérdésre : — Egy métert és négy czentit. — Igenis — mondá a segéd szolgá latkészsóggel — máskülönben hogy érzi magát kedves nagysád ? — Köszönöm — nyakát a válla közé húzta — megvagyok. A társalgás nagyon nehezen indul, de Csakhamar belé melegednek mind a ketten. A „szerelmi levelező" mégis hasznos könyv, mert abból idéznek egymás nak megragadó kifejezéseket. Midőn ebből is kifogytak, a sagéd mostanaig elfelejtett újsággal állott elő : — Igaz, el is felejtettem . . . — Mit, mit — vágott közbe Borcsa kisasszony lázas érdeklődéssel. — Ragyogó ur elveszi Stern kisaszszonyt. — Csakugyan ? — Bizony isten I Borcsa mélabúsan nézett maga elé. Megerőltetésébe került visszafojtani könnyeit. Minden leány férjhez megy 1 Az a nyápicz Stern-leány is I Spicz ur felsóhajtott. — Hejh pedig tudja nagysád, az a leány igen szép I Valamikor ón is, de nem pardon ... azt akartam mondani; de csak súgva — halkan folytatta : — Az ón főnököm leánya Irma kisasszony végtelen szerelmes Ragyogó urba és tudom meg-meg könnyezik érette. Borcsa arczán a kárörvendés boldogító tüze lángolt. — Csakugyan ? — csodálkozva meresztette szemeit Spicz úrra. — Bizony Isten I — Elbutulok, elbutulok — gondolta magában kétségbeesetten Borcsa — sem mit sem tudok már, elbutulok . . . A segéd, ki ezideig a szallagot kimérte és becsomagolta, eltagadhatatlan eleg4ncziával átnyujlotta a varróleánynak, ki apró lépésekkel távozott az üzletből. II. Blumer ur kereskedő. Ezt igen jól tudjuk. Az ellenségei azt állítják róla : szive a bolt, az esze a Wertheim szekrény. A Wertheim-szekrény kulcsa mindég a feltsigénél található. A mult napokban a közeli faluban lakó Ragyogóéktól fiuk lakadalm ra meghívót kaptak. Midőn e meghívót Blumer ur nagy mohósággal felolvasta családja előtt, melyet a hátamögött levő neje komor arczczal viz-gált: Irma keserves, görcsös zokogásba tört ki. — Nyomorult ember az a Ragyogó — szakadt fel Blumernéből a megbotránkozással vegyes méltatlankodás — egy éve udvarol a leányomnak . . . — Két éve, mama — szakitá félbe siró hangon Irma. — No hát 1 Két éve udvarol a leányomnak, elbolonditja ártatlan szivecskó jót, telebeszéli fejecskéjét ... S itt van ni 1 Most azt a vézna Stern-leányt veszi el. Oh, a nyomorult 1 Blumer ur rákontrázott erős bassus hangon : — Nyomorult I A „család feje" ismét átvette a szót. — Ne busulj kedvesem — vigasztalta — adjon erőt az a tudat, hogy lesz még neked jobb férjed, mint Ragyogó lett volna. Különben Ragyogó utálatos I Nem is adtalak volna hozzá ; egy olyan ostoba, buta emberhez! Ah soha, soha! Esküszöm : soha ! Irma az asztalon heverő albumot kinyitotta. Ködös szemekkel vizsgálgatta kiválasztottját. Első pillanatban a szivébe nyillalott, de azután mintegy önmagának megnyugtatására ismételte anyja abbeli kifakadását: — Utálatos, ostoba ! Blumer ur helybenhagyólag intett a fejével : — Persze, hogy persze. Aznap nem beszéltek többet Ragyogó „gyalázatos tettéről." Blumer ur lement az üzletbe ; egy nő-vevő akkor válogatott a majolika vázák között. Mivel a segéddel nem tudott megállapodásra jutni, a főnököt hívta oda, ki izgatottan megnézte a numerácziót : g h. i. n., pénzben kifejezve 22 frt 33 krnak felel meg Ebből termószesan engedni is szoktak, ő azonban bosszúságában kétszer olyan magas árt mondott: p. ó. i. n.-t. A vevő — Stern kisasszony nagynénje — szó nélkül letette a vázát ós nyomban távo zott az üzletből. — Ha a te unokanővóred majolika vázává változna — fogamzott meg agyában e merész gondolat — többet adnék érette, mint a milyent most mondottam. Harmadnapra félénken megkoczkáztatta : — Elmegyünk e a lakodalomra? Blumerné e kérdést erélyesen visszautasította : — Elmegyünk mama — mondá Irma remegő hangon — megakaJom mutatni : cseppetsem, szikrát sem bánkódom azon, hogy az az utálatos . . . Itt már sírásra állt szája. — Mást vesz nőül. Nem birta elfojtani kitörő könnyeit. Az arczárói lepergő könny keskeny sávot hagyott maga után. — Ne sírj drágám — gyöngéden megcsókolta leányát — Elfogunk menni. Igenis el. Igazad van. Megmutatjuk . . . Megfogja bánni, hogy nem te lettél a felesége ... de nem is adtalak volna hozzá . . . ahhoz a nyomorult Ragyogóhoz I Ne sirj drágám . . . ugy felöltöztetlek . . . ragyogó fogsz lenni! III. Vasárnap délután van. Blumerók ugy négy óra tájban felültek a bérkocsira (1 frt 20 krt fizettek) ós a közeli faluban lakó Ragyógoókhoz hajtattak. Amint benyitottak a szalonba, megdöbbentő látvány tárult szemeik elé. Felvolt fordulva minden, szók, pamlag, asztal. A falon függő képek a földön hevertek; az állótükör összetört. Ragyogó ós Stern öklel deztek, veszekedtek. — Az istenért mi törtónt itt! — rémüldöztek egyszerre mind a hárman. Most hirtelen Ragyogónó futott be, kidülledt szemekkel, eltorzult arczvonással : balkezét ökölbe szorította ; a jobban nyujtófa volt. Meglátva vendégeit ; restelkedve félredobta az ütlegelésre szánt konyhai szerszámot, s mosolygást erő

1tetve, nyájasan közeledett feléjök.