Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-04-17 / 31. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Vasárnap, április hó 17-én. Sl-ik szám. BÉKÉSME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik hetenkint ketszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szam ara 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevfi fővárosi és kiilfföldi hirdetési iroda. A vidéki városok gyarapítása. (R.) Ha a főváros egészséges gyarapodását biztosítani akarjuk, nagyobb tekiutettel kell lennünk a vidéki váró sokra. Eddig még miudig oly kevés történt érdekükben, hogy szinte egészen a maguk erejére voltak utalva. Nagyon szép, fölemelő tudat az, hogy önmagunk ereje által lettüuk valamivé, de mikor a velünk szemben állónak egy nagyobb hatalom is segít, akkor, nincs menekvésünk, hogy folyvást alul ne kerüljünk. Egy erős, gazdag fó'várost teremteni : az helyes magyar politika volt. De a vidék erejét elnyelő, kizárólagosan domináló középpontot fenntartani, az sem nem czélszerü, sem nem magfar politika. Nem magyar politika, mert a mi nemzetiségileg széttagolt országunkban igen sok apróbb középpontra van szükségünk, ahol nemcsak nagyobb értelmi és anyagi erő gyűlhessék össze, hanem ez az erő a nemzeti művelődés, nemíeti politika szolgálatába is álljon. Az utóbbi huszonöt év népmozgalmi statisztikája kétségtelenül felderítette, hogy a vidéki városok a legbiztosabb góczpontjai a magyarosodásnak. Arra' kell tehát törekednünk, hogy ezeket a góczpontokat lehetőleg önállósítsuk. Mert ha értelmi sziuvolunkat nem emelhetik, vagyoni helyzetűket nem javíthatják, bizony sem erejük, sem kedvük nem lesz a kulturális munkára. A mindénnapiért küzdő ember a legönzőbb kénytelenségből c<$ak magára gondol s nem törődik a közérdekkel, melynek csak terheit ismeri s a melyeket egyenesen vádol a maga küzdelmes sorsáért. De nem is célszerű politika amin deu áron való czeutralizálás A fővá ros tartalékereje ott gyűlik össze, ott fejlődik a vidéken. A főváron sokkal nagyobb intellektuális elemet kénytelen foglalkoztatni, mint amennyit termelhet. A pótlást viszont a vidéken keresi, a hol meg nagyobb az intellektuális erő termése, mint amennyit a vidék munkaköre magába fogadhat. De mi történik akkor, ha az értelmi erő termelése megcsappan, vagy meg is áll a vidéken ? Nemde okvetlenül be kell állnia a főváros szegényedésének is ? Ha táplálni és frissen tartani akarjuk ezt a tengert, akkor meg kell védenünk s gyarapitanunk erőforrásait. A centralizálás egészen a legutóbbi évekig mániává fajult nálunk. Hiszen még mindig hallunk hangokat, melyek még a felsőbb gazdasági iskolákat is ide akarnák czentralizálni. A falusi gazdákat a falak közé! Hogy még több theoretikus ábrándozó igyekezzék visszahúzni amúgy is döczögő szekerünket ! És mit szóljunk gyáriparunkról ? Erdélyben grafitot találnak ; ebből természetesen az következik, hogy Budapesten kell irón-gyárat épiteni. A hol kétszerte több a muukás bére, mert a vidéken olcsó telken, olcsó épitő anyaggal munkáslakást is minimális áron lehetne épiteni. Ha megvalósul a hir, hogy Beregben, meg Ungban elég bőséges kőolaj-források vaunak, szent, hogy még nagyobb Szerkesztőségi Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zzsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. „ B ékésmegy ei Közlöny "tár c á| ö . Ella unokabátyja. — „Békés megyei Közlöny' eredeti tárczája. — Ella, ki ott ült a hintaszékben, szendén behunyja fekete szemét, elmosolyo dott. Lajos oldalvást állva, ringatta és szerelmes pillantást, vetett reá. Már ró gen szerették egymást. Azonban sohasem fejezték ki szavakban érzelmeiket s igy csak a sejtelem édes érzése dagasztotta ifjú sziveiket. Bény Lajos csak a napokban jött le nagynénjóhez, ki jelen leg kénytelen egy napra elutazni, a fővárosban lakik, hol egy tekintélyes bankháznál kitűnő állása van. Világlátott ember. Megfordult Amerikában, Azsiábán és Afrikában. Legjobban szeret a kairói muzeumban lévő múmiákról beszélni. Ha táreatágban volt ós valaki felkérte éleményeinek elmondására, bár hol kezdette is, mindég a múmiákon lyukadt ki. Hazudott össze-vissza mindenféle szörny dolgokat, g ha valaki nem hitt szavai igazságában, sértődött büszkeséggel mondotta : Múmia legyek, ha nem igaz. Rendszerint ekkor már rettenetes dühös volt és szerette volna a kételkedőit gulyás hússá aprítani. Veszedelmes volt vele kikezdeni. Izmos, szép barna fiatal ember. Egy lénytől félt és retteget ezen a nagyvilágon : Ellától. Ez a pajkos leány akárhányszor vakmerően szembeszállt vele és alaposan mégis állotta helyét. — Mesélj valamit — szóllott szelíden unokabátyjához — szeretnék valami szép mesét hallani. — Nem szoktam mesélni — vetette oda hevesen Lajos — mindég igazat be széltem és beszélek. Múmia legyek, ha nem ugy van 1 Ella szeretremóltó kedvességgel ne vetett. — Ugyan ne légy olyan nagy gyeI rek, ne haragudj meg mindjárt. Krrlek, ! beszélj hát valami igaz történetet. Ez utóbbi szavakat maró gunynyal ejtette ki. Lajos nem akart róla tudomást venni, nem volt bátorsága összeveszni evvel a kis szörnyeteggel; leküzdto indulatát ós rövid gondolkozás után belekezdett igaz történetének elmondásába. — Tudod Ella, volt egyszer egy kis leány az operencziás tengeren innen, akit ón forrón, hűen ós igazán szeretek. Ella érdeklődve felnyitotta szép szemeit és kíváncsian függesztette tekintetét unokabátyjára — Tehát mégis csak mesélsz? A kis csalafintos nagyon jól tudta, hogy ez vallomás akar lenni, mely neki szól.) — Nem hiszel nekem Ella — haragosan meghimbálta a hintaszéket, ugy, hogy Ella majd kiesett belőle. Múmia legyek, ha nem mondok igazat ! — Elhiszem Lajos, folytasd tovább, ós biztató pillantást vetett a fiatal emberre. Bény tovább folytatta : — Tudod, azt a kis leányt nagyonnagyon szeretem . . . szeretem . . . Megakadt. Lajosnak rossz tulajdonságai közé tartozott, ha egyszer megakadt azontúl hazudozni szokott. — Afrikában ismerkedtem meg vele vagy akarom mondani Ázsiában. Egyébként nem tudom bizonyosan . . . igaz, eszembe jutott. A kairói muzeumban ő is a múmiákat nézte . . . tudod azok a múmiák . . . Ella türelmetlenül toppantott kis lábával, majd csalódottan visszadült hintaszékébe. — Csak mesélj — szólott halkan — nagyon álmos vagyok, legalább elalszom. — Ne haragudj édesem ... jó, jó, hát visszatérek a tárgyra. Mondom, a kairói muzeumban ismerkedtem meg vele .. tudod . . . Megint a múmiákról akart beszélni, de idejekorán észretórt. petróleum-finomítóval fogják Budapest utczáit beszagositani és közveszélyességét növelni. A budapesti malmok protegálása niatt majd hogy csak a helyi szükségletre nem szorulnak az örökös válsággal küzködő vidéki malmok. Szinte különös, hogy a csabai szövőgyárat nem a Ferenczvárosban csinálják meg Budapesten. Éppen ezért deczeutralizálni kell az ipart is. Mentől előbb. Ne féljünk attól, hogy lassabban fejlődik a főváros. Ez nem baj. Menjünk most már, lépésben előre. Igyekezzünk magyart vagy megmugyarosodott munkásokat telepíteni a természetjelölte iparhelyekre, az ország nemzetiségei közé, melyek ott vagyoni jóléthez jutva, felhasználják készségesen a jótékony kézből vett nemzeti kulturális eszközöket is. A főváros fejlődése haladni fog magától, talán még szilárdabban, ha gazdag vidék támogatja. Nos mit ér, ha elhány a gojjuk a vidéket ? Lesz egy millió lakosú fővárosunk, de ebből félmillió koldus. Koldus zsebére, koldus eszére ? Ez lenne az ideális törekvés ? Egy kis politika. — A „Bókésm. Közlöny" fővárosi tudósítójától. — Budapest, április 16. Bethlen András ex miniszter. Bethlen András a felesége révén félig szász. Bethlen András legbensőbb barátja Khuen Hédervárynak. S ha ezt tudod jámbor olvasóm, elludod-e még képzelni. hogy Bethlen András olyan tarta— Tudod . . . tudod nagyon szerettem azt a kis leányt . . . — Ne ismételgess . . . ezt már hallottam . . 1 — Hallodtad — ós csodálkozó bamba arczot vágott — hallodtad, hogy nagyon nagyon szeretem azt a leányt. Ella mérgesen felugrott a hintaszékből. — Te tőled . . . már vagy tízszer ismételted ... mondhatom unalmas vagy ! — De édesem, ez egy igen érdekes történet. — Ez semmi I I — fakadt ki Ella méltatlankodva. — Talán te érdekesebb történetet tudsz mondani ? — Igenis. Sokkal érdekesebbet, az ón szerelmi történetemet. — Szívesen meghallgatlak. — Volt egyszer az operencziás tengeren innen egy mamlasz fiu, aki Amerikában, Ázsiában ós Afrikában is megfordult már, egyszóval beutazta az egész világot. Ebbe a tökfilkóba szerelmes volt egy leány. Egyáltalában mindaketten szerették egymást. Azonban a fiu annyira tökfilkó ós ügyetlen volt, hogy nem mert szerelmi vallomást tenni a leánynak, bár biztató viselkedéséből jól tudhatta, hogy alig várja a vallomás édes pillanatának elórkezósót. Lajos álmélkodva tekintett Ellára ós akadozva mondá: — Ta-lán . . . csak . . . csak . . . nem rólam beszólsz ? A leány ideges hevességgel folytatta : — Oh a világért nem te rólad . . . azért sem. Ilyen bárgyút mint te vagy, nem tudnék szeretni ! Bény Lajos arczán haragpir futott végig. Erős öklével az asztalra csapott ós a felháborodás félelmetes hangján ki áltotta: — Ella! múmia legyek, ha te kiáll hatatlan nem vagy. A leány az első pillanatban fekete szemeiből tüzes pillantást vetett reá, a Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. lóknólkül dicsőíthesse Bánffyt, mintKristóffy József, vagy Nagy Mihály? Dehogy dicsőíti, dehogy 1 Ellenkezőleg I Még a kákán is csomót keres. Élénken kommentálják politikai körökben mostani Wlassics ellenes kirohanását, melyet méltán a „cherlez la femnte

u-nak lehet betudni. Hiszen azt fejtegette, hogy mi a papoknál államellenes magatartás ós Schwickerrel, a tiszta szász képviselővel fujt egy követ. Bethlen rövidesen másodszor Emmer Kornélkodik, de egyet elfelejt, hogy Emmer Kornélkodni ts lehet, akinek oly gazdag judiciuma van s oly élénk szelleme, mint Erdélyi Sándor antipodesónek : de az ex földmivelésügyi miniszter debatteri tudománya nem áll oly erős lábon, hogy azt leplezhesse, a mi felszólalásában ami — inditó ok volt. E leplezés nélkül pedig ízléses beszédet tartani alig lehet. Kossuth is kozmás hirbe keveredett. Azt mondották felőle : nősül. Az ellenzéki újságírók karzatán nagy öröm volt. Hátha a friss menyecske a magyar Demothenes fiának lagymatag vérét fölfrissítené ? Mert bár igazság az, hogy Kossuth Ferencz nagy móltósággal akarja csinálni a pártvezórkedést, de a mi köztudatunkban az ellenzéki párt vezéri kvalitás nem ez a lagymatag magatartás, a mivel Kossuth beszédeit tartja. Semmi hevület, semmi emóczió. Ilyen beszédekkel a kajászó-szent-mihályi veterán-egylet zászlója fölszentelósén se lehetne dicsőséget aratni. Jöjj már elő székely Cincinatus, te vad rabonbán, — áhítják a 48-as harczosok. Hanem Ugrón ön osztraczizmusa nem ért még véget. Hihető, hogy nem kell rá sokáig várni. A kvóta javaslatok beterjesztésére felindulástól reszketett, de csakhamar, mintegy önkéntelenül kidugta piczi nyelvét ós durczás válvonogatással megfordult. — Semmi közöm többé az úrhoz. A fiatal ember hosszú ideig néma kétségbeeséssel tekintett a földre, majd sóhajtva felemelte fejét. — Nekem sincs a kisasszonyhoz. Csüggedten távozott a szobából. Alig ment ki a pajkos, csintalan Ella, lassan zokogni kezdett. — Miért is sirtam ? — szólott magához, miután már jól kisírta magát — talán azért, mert Lajos megharagudott, hogy bárgyúnak neveztem . . . vagy talán azért, mert becses véleménye szerint kiállhatatlan vagyok ? — Még sincs igaza . . . nincs . . . mégha mumiai szavára mondja is. Bár szemeiben köny honolt, ajkán édes kaczagás csendült meg. Jó kedvének hamar vógeszakadt. — Ha nem szeret? Ha igazán valami szép leánnyal isuerkedett meg a kairói muzeumban, hol azok a dicső múmiák alusszák örök álmaikat az üvegfedeles koporsóikban. Amig a kétség bántotta ártatlan lel két és a féltékenység eddig nem ismert mardosása kínozta egész valóját; addig Bény Lajos azon gondolkozott, a kertben fól ós alá sétálva, hogy ma este, vagy holnap reggel lője-e magát agyon, mert ránézve elviselhetetlen boldogtalan szerelmének tudata. — Ella nem szeret — mondta magában elérzékenyedve — ha egy pirinkót szerelne, nem mondta volna, bárgyú vagyok . . . nem vetett volna meg olyan gonoszul ... az igaz . . . többször öszBzekaptunk már, igy soha nem nyújtotta még rám a nyelvét, nem szeretett, soha, soha . . . kaczérkodott és lépre csalt... Ma este, vagy holnap reggel leszámolok magammal — örökre. Utálom ezt a világot I 1 AHnnlr mim. űn^mollA* aftir IT TV1 űl 1 Állt ftt VILII HUflintvU