Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-04-10 / 29. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Vasárnap, április hó 10-én. 29-ik szám. BEEESME6YEI EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztősége: Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. | Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/. sz. (Zzsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint.^- Félévre 3 forint. - Negyed évre 1 frt 60 kr. | ^ J^Sl^^ti 1 j küldendők. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor I £ i v B-o^t,,! lehet, évnegyeden belül is. ! A hirdetési dij készpenzzel helyben fizetend Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. ! „Nyílttériben egy sor közlési dija 25 kr. hova lap szellemi részét illető közleményeit küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Húsvétra. Akár a boltíves templomba, a hol az örvendező szivek áradata a lial­leluját énekli, akár a természet sza­bad templomába mégy el ma : lelked, melynek hivő és égfelé törő szárnya­lását a darvinizmus tanai nyűgözik, meg fog telni a hitnek balzsamával és lélekbeli normaünnepé teszi a napot, mely ma im fölvirradott. A positiv tudományok, melyek min­den tüneménynek okát fejtik, — az átlag embert igen köunyen atheistává formálják; szerencsére a positiv tu­domány nem tud felelni azon kérdé­sekre : hogy hát az a kis atom, mely­ből a világ csodásan megnövekedett, kinek a kezemuukája ? Szerencsére, nem tud felelni s megnyugtatni ama borzalmas sors felől, mely a Nirvána karjaiban fogad, a ki önkényt dobja el magától az életet; hát a ki gör­csösen kapaszkodik hozzá ? S mivel nem tud felelni, az emberi rövid élet nagy erkölcsi eletuézlelet fogad el : a siroutuli élet theoriáját, mely könnyűvé teszi a halált a földön Cicero maga mondja egy Helyt: Az életből mint vendégfogadóból távozom s dicső a nap, midőu elhagyva a tö­meget s sárfészket, az égi lelkek tár­saságába fogok lépni. Cicero bölcs volt, de antik. Balta, a szelid poéta azonban moderu s a keresztény szel­lemnek hirdetője s im a nagy klaszi­kus mondását, mily klasszikus rövid­ségben szólaltatja meg : „siruuk, lel­künk bölcsője." És hiába, a hitetlenség nagy ga­rázdálkodása, nem válik, nem válha­tik naivví, ki hisz e keresztény élet­nézletben. A föltámadás nagy ünue­péu a természet jelképileg előttünk rejti föl a feltámadás nagy metamor­fózisát. Az éltet varázsló nap fölcsalja az élettelen fákba a kolorit zöldjét, az aszott gyom élettől duzzad. Rügyek pattanóra ráznak, a tavasz ébredése és a feltámadás ünnepe szépen talál­koznak. Ezt látjuk, amazt nem sejt jiik; egy német irónő fejezte ki ma­gát erről kiválóan, mondván : „Hogy a halál után is éliiuk. hiszem, tudom: mily módon ? Bizounyára csodálatos, szellemi módon. S én itt a földön oly sok csodát látok, hogy még nagyob­bakat hiszek amott." A természet maga is siet az em­beri kételyek eloszlatásának támoga­tására, hanem a történelem lapjain is szilárd sorokban van bevésve a má­sodik bizonyíték : föltűnik a földszi­néu egy nép, él, uralkodik, hanyatlik, ereieti alakjában élni megszűnik, be­olvad más uépcsaládba, helyet enged más alakulásnak. A viszonyok változ­tával szabadságát, önállóságát veszti, de jő egy szerencsés véletlen és az elfojtott tüz lángra csap, éget és per­zsel s mint a százados tölgy, ifjú haj­tásokat ereszt, él tovább uj századig. Az elbukás, az ujraszületés processusa itt is, ott iá ismétlődik végnélküli egy­másutánban. Es ezért van aztán, hogy a világ­összes czivilizált népeinek ezer és ezer templomaiban megrendülnek a harangok százezrei s a természet újjá­születésének napjaiban zengő nyelven hirdetik a föltámadást. Hiába kételkedés, lilába a positiv tudomány kétszer-kettője, hiába a ta­pasztalat, hogy a vér, hús, csont, mind porrá lesz a föld mélyében, — mil­liók ajka imxra nyílik, fohásza fölre­pül az alkotóhoz s térdre hul az em ber a leguagyobb ember előtt, ki az egész emberiség üdvéért hordozta ke­resztjét. Feltámadott, hitünk igy hirdeti. Pedig a hit az égnek legszelídebb ajándéka. Boldog, aki bezárja a ké­telkedés kútfejét s hit által kormá­nyozza gondolatait, reményeit. Húsvét, áhítatos szivek húsvétja. Köszöntünk ! Ünneplőidnek tiszta ün­nepi érzéséhez minden jókat, gond­talan napot testi és lelki frissességet kívánunk. — A baptisták — elismert felekezet. Hir szerint a baptista felekezet elismert felekezet lesz Magyarországon. A magyar baptisiák szövetkezetének ideiglenes bi­zottsága még 1895 január 15 én átnvui­otta Wlassics valias- es k izok'atásüjyi miniszternek a hitvallást és az egyházi szerkezetet, melyre a miniszter hat iroz i tot is hozo t, azzal a kijelentéssel, hogy e felekezet hitdvei nem tartalmaznak olyast, ami a fönnálló á'lami törvények kel ellenkeznének, az egyházi szervezet azonbin némi'eg módosítandó. A baptis uk erre még a mult év május havábin benyújtották a módoltott szervezeti sza­bályzat', melyben a hiányokat pótolták. JeJenleg az üjvet az iga ;sagügvi minisz­térium tárgyalja, honnan a belügvminisz tanúmhoz kerül, azután kimondják az elismerést. A b íptistáknak Magyarorszá­gon körülbelül 5000 tagja van. Az egész földon a tagok szam i m)gközeliti az öt milliót. A baptisták dogmatikailag az ev­reformá'u<okkal egyeznek, kivéve a ke. resztséget ós az egyházi fegyelmet. Csak azt keresztelik meg, aki önként kéri ós hitéről vallomást tesz, tehát a kis gyer­mekeket nem keresztelik. Egyházi szer­vezetük egymástól független hitközségek ben sarkal lik. A magyarországi 5000 bap­tista közül 4100 magyar, 300 német, 100 tót ós 500 román. Az Alföldön Szalon­t á n voltak uj szektának apostolai s kü­lönösen Békésen sikerült nagy számú hívekre szert tenni. A soeialismus tünetei az isko­lában. Irta: Benka Gyula. Feltámadott! Kit megaláztak, megdicsőült, ki elha­lóban volt, uj életre kelt 1 Rejtélyes, mély vonatkozási ünnepe a Húsvét a kerestyénségnek. Az eszme diadalát, az igaznak érvé­nyesülését ünnepli most a hivők serege. Fölhangzik templomi közónekeinkben a vallásos meggyőződés: a zsarnoki erő szak által koporsóba zárt igazság kitör ós eget kór! Boldogok, a kik hisznek ! Boldogító erős hitre utal bennünket nemcsak társadalmi szervezetünk ?ok sajgó sebe. nemcsak nemzeti óletfejlődósünk -ok beegsége, hanem maga az iskolai élet h, hol az 'ifjúság öröklött hibáival 8 Va társadalomból áthozott fogyatkozá saival és gyarlóságaival napjainkban mind gyakrabban találkozhatni. Az igazakat segitő gondviselésben vetett hit nélkül alig is lehet megküzde­nünk azon sok nehézséggel, mely ma egyéni, keresztyéni s netuzeti közműve­lődésünk ujat állja iskoláinkban. A köztapasz'alat eléggé meggyőz mindnyájunkat arról, hogy társadalmunk sok tekintetben beteg. Bókósvármegyén­ket sokszor emlegetik ugy, mint a so­czialismus fészkét. Nem mondhatni, hogy e vád alaptalanul sújtaná megyénket, de alaptalan felfogás volna elhitetni ma gunkkal azt, hogy e soczialismu--, csak a legalsó néposztály rétegeit mérgezte mes\ Sok itt az elégedetlenség minden­BékésmegyeiKözlöny"tár Re sürget! Megfeszített Idvezitőnk ! Mikor eltemettek, A sírodra megpecsételt Nehéz követ tettek ; Őrizőket állitának Koporsódhoz . . . hiába ! Feltámadtál, hogy higyjenek Az Isten szent fiába'. Es azóta eltemettek Hányszor mélyebb sirba : Az emberi gonoszság lett Te szent tested sirja. Örizőid máglya, fegyver, Bakó, rabláncz lettenek ; S feltámadtál, hogy bízzanak Az elnyomott nemzetek. Megfeszített Idvezitőnk Ma is sírba fekszel. Feltámadott! — zengi szerte Ez ünnepi reggel. Nem ! — szivemben kiált egy szó : Ez nem húsvét reggele I Nem jött még el harmad napod, Csak nagypéntek éjjele. Az őrizők szentségtelen Dala veri fel az éjt, Hogy megcsalják az igazak Kebelében a reményt. De föltámadsz, hitünk mondja, Megérjük még ünneped'. Mert maradhat-e a sirban Az igazság s szeretet?! Tóth József. Bartókék. — „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Irta: Prigl Olga. Soha nem ünnepeltek napot ugy Bar­tóké k, mint mikor a fiók hazahozta a diplomáját, azt a szépen kirajzolt kutya­>• bőrt, a nemzetiszin selyemzsinóron függő nagy záros pecséttel, a minővel csak a nemesi okkvelek, grófok, bárók cíimeres okiratai dicsekedhetnek. De ,mtg is küz­ködtek érte valamennyien. Elére raktak minden krajezárt, a mi a házhoz került, megspórolták a temérdek v-izsgadijt a lányok ruháján, a kik meglehetős kopot­tau jártak, pedig még hozzá szépek se voltak szegénykék. Hanem hogy jok, na­gyon jók voltak, az a szemükből látszott, a szelíd, szürke szemükből. — Istenem, — sóhajtotta Bartókné hogy lefeküdt, s legnagyobbrészt az öröm­től, az izgalomtól sehogysem tudott el­aludni, — tán most már a lányokra is ráke­rül a sor, a szerencse, hiszen megérdemlik nagyon. Többre fog teini ezután. A télen bálba visszük őket, kell hogy ismerked jenek. Nem sokba kerül valami könnyű ruha, s aztán a Pali révén, no, hogy tán­ezos is fog akadni mindig. Mert prakti­kusnak kell lenni a mai világban, a nagy uri kisasszonyok sem átajjak keríteni a tánezosokat. Azon aludt el a szegény jó Bartókné, hogy mind a két leányát férjhez adta. Nem valami nagyon fényes pártiknak, csakhogy épen megélhettek gond nélkül, valahára . . . Takaros, gömbölyű me­nyecskék váltak belőlük, a szemük ra­gyogott, s az a kedves apró gödör ott volt az állukon, mint neki hajdan. Másnap aliggyőzött menekülniBartók Pali a temérdek csinosítástól, a mit a lányok müveitek vele, hogy a rendes kon­venczionális viziteléseire indult. Még a kerítésen is utána néztek azok, s nagy összeölelkezve mentek vissza a házba. Jól elmúlt a dél, mire Pali hazake­rült. El volt fáradva szegény, csakúgy lihegett belé, s a homlokáról törölgette az izzadságot. Pedig sok jó hirt hozott, itt is, ott is szívesen fogadiák. — Persze, — integetett rá az anyja, s a lányok is, kik a díványon körülül­ték. — No mit szólsz Csáki R diához ? — kérdezte az egyik. Ugy e hogy szépen fejlődött? Egyet vont a vállán a fiu — Pedig az épen hozzád illenék,— koczkáztatta m^g az anyja. Roppant jó összeköttetései vannak az anyjának, nagy urat csinálna belőled . . . A két leány ábrándosan nézett ki az ablakon s arra gondoltak, micsoda boldogság lesz az, ha majd ők tenek szó lithatják Csáki Rollát ! Ha a tulajdon kezeikkel simogathatják végig sok szép selyem ruháját, nózeg thetik a temérdek csipkés fehérnem-öjét. Dehogy is fognak rá irigykedni, a gondolitát is ellesik. Boldogan súgtak, búgtak össze, hogy később tenyleg észrevették Palin valami változást, ha Rollát szóba hoztak előtte. Szinte ráolvasták a nénjei, hogy csak ugyan szerelmes legyen belé. Találkozott vele sokszor, nagy házat vittek Csákiék, s Bartók hivatalos volt minden zsurjokra, estélyükre. Utóbb pár­szor ki is kocsikáztak együtt, a leány fess kis jucker fogatán. Rolla kemény kis kezében tartotta a gyeplőt, az arcza rózsásra pirult a friss levegőtől, s a férfi fejébe érezte szökni a vérét. Az ő arcza is nekitüzelt, s delejes zsibongás fulotta keresztül tagjait, hogy a leány karja, me lyen megfeszült a világos selyemblúz, vé­letlen a kabátjához dörzsölődött. Vagy Rolla lesz a feleségem, vagy senki más, gondolta aztán magában min­dig többször, ós mindig gyakrabban, mig utóbb egyenesen megmondta azt a leány­nak. Nevetett ez előbb, aztán csak elko molyodott hirtelen, s mintha a szeme fá­tyolos lett volna : — Nem bánom I — s odaadta a ke zót Bartóknak. Köröskörül figyelve hallgatott az ág, s az égen a lemenő nap rózsaszínre fes tette a bárány fellegeket . . . — Maga meg se gondolja, hogy mi­lyen jó dolga lesz, mondogatta Pali a menyasszonyának. A tenyerükön fogják hordozni, az anyám is, valamennyien. Maga lesz a királvnő, tudja, és semmivel sem fog törődni Ugye hogy szeretni fogja őket, lássa azért, hogy ők olyan egysze­rűek . . Szinte idegesen mondta a leány : — De hogy is tételezhet fel rólam mást . . Furcsa kis vonás ült a szája szög­letébe s szinte csúnya volt egy pillanatra Arra gondolt, hogy milyen furcsa is lesz az, ha majd ő az utczán végig fog sé­tálni a sógornőivel, a kopott Bartók lá­nyokkal, s ha majd csupa spórolásból a szegény jó mama a régi csíkos abroszu­kat teriti fel az előke'ő vendégeinek. Ka­czagott, s e perezben szinte a vőlegénye is ügyetlennek tünt fel előtte, s szívesen elcserélte volna Kádár Gazsival, a ki uíyan semmi, de az anyja született báró kisasszony, s csupa, de csupa uri vér . . . — Mi baja magának? — kérdezte utóbb a vőlegénye, ki észrevette a leány arczán a vállozást. — Semmi, mondla a leány hidegen, s tényleg Kádár Gazsi felé fordult, a kit legyezni kezdett egy nagy pálmaiévellel. Bartók érezte, hogy arczába fut a vér, de csak legyőzte a felindulását. Moso lyogni próbált, s a leány kezét czirogat'a, azt a kis kemény, férfias kezét, a mely­lyel oly ügyes pn tudta szorítani a gyep lőt azokon a kettesbe rendezett kocsika­zásokon. Hanem azért nem jutott eszébe, hogy egy olyan erős kis kéz egyedül óhajtja tartani a gyeplőt ezután is min­denkor, ós mindenben, s hogy a szegény kis kopott sógornők a nagyon is jó édes mama, útban volnának a túlságos be­czéygetóssel, igen . . . S négy asszony egy fészekben, huh 1 Rolla időnkint hangzatos mondáso­kat kezdett csitálni a korlátlan szabta ságról, emlegette az idegességét s ékes példákkal hozakodott elő a családi per­patvarokat illetőleg. A szegény Bartók csak hallgatott, hanem mind sűrűbben kezdett f -j Lapunk mai számához két iv melléklet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents