Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-04-03 / 27. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Vasárnap, április hó 3-án. 27-ik szám. ¥ BEEESHEErTBI EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTAHTALMU LAP. Szerkesztőség^: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zzsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közleményeit küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DlJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. Egyes szám ara 8 Kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetend „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A kisemberek hitele. Apró emberek hitelének ügye rég ideje várja a rendezést. Aa érdekeltek, a szaktestületek időről-időre mindig felszínre hozzák a kérdést, mely nemcsak közgazdasági, de szocziális egyszersmind. Hogy a kisemberek hitelének ügyét a szövetkezés segélyével lehet legjobban megoldani, az rég tudva van. De a szövetkezési eszme előbb vérébe kell, hogy menjen az embereknek s aztán a szövetkezés formáit is alkalmazni kell a mi sajátos viszonyainkhoz. Az elsővel még hátra vágjunk, ami pedig az utóbbit illeti, a német minták egyszerű lemásolása olyan szövetkezeteket hozott létre, melyek nem telelhettek meg czéljuknak és balsikerük inkább a bizalmatlanságot fokozta. Az a gazdátlanság, mely a szövetkezeti ügy terén uralkodott, azok visszaélések, melyek a lelkiismeretlen alapítók révén előfordultak, türgöü szükségességé tették, hogy az állam kezébe vegye a dolgot. l)e szükségessé tette ezt az is, hogy a kishitel ügyétől az állampolgárok ama millióinak sorsa fiigg, akik között, ha magukon segíteni nem tudnak, könnyen lábia kap az elégedetlenség, a kétségbeesés, amely végeredményében az állami rendnek válik ártalmára. Erdély Sándor igazságügyminiszter zajtalanul foglalkozott régóta ezzel a fontom kérdéssel, melyet tüzetesen készített elő a megoldásra És most azt a hírt olvassuk, hogy elkészült és legközelebb nyilvánosság elé terjesztetik a szövetkezetekről szóló törvény tervezete, mint igazságügyi kormányzatunknak egy igazán közszükséget pótolni hivatott kezdeményezése. A legmelegebben kell üdvözölnünk ezt a kezdeményezést, melyet azok után, a mik a tervezet felől kiszív ágottak, szerencsésnek is lehet mondanunk, nevezetesen két szempontból. Első az, amely korlátozza a magán tevékenységet ezen a téren és a szövetkezetek létesítését bizonyos biztosítékok előfeltételéhez köti; a másik pedig az, mely az államnak a hitelügy rendezésébe nemcsak ellenőrző, de cselekvő befolyást kiván biztosítani. Az utóbbi azáltal válik elérhetővé, hogy az állam jelentékeny öszszeg erejéig érdekeltségbe lép annál a központi közegnél, melynek feladata lesz az országot behálózó szövetkezeteket olcsó hitelforráshoz juttatni és ez érdekeltség révén irányadó befolyást gjakoiol aua, Logy a nyerészkedési vágy kizárásával, tisztán a czél : a kisemberek hiteligényeinek mincl olcsóbb áron való kielégítése légy en elérhető. A legközelebb beterjesztendő ja vaslat közzétett irány elvei biztosítékot nyújtanak a sikerre. Ez a javaslat, ha törvénynyé lesz, a kisembereket egészen kiveszi az alapítási szédelgé sek hatása alól. Ma a legtöbb szövetkezetet zavarosban halászó kétes egzisztencziák alapítják, becsapván a szegény embereket. Ezentúl gazdasági és ipari hitelszövetkezetet csak hatóság, nyilvános testület vagy az orszáhat. — Olyan szövetkezet, mely fiókgos központi hitelszövetkezet alapittelepekkel behálózza az országot, nem alapitható ; a tiszta nyereségből adandó osztalék 5 százaléknál több nem lehet, a fölösleg a tartalékalapra fordítandó. Hogy ezek a szövetkezetek pénzhez jussanak, központi országos hitelintézet állíttatik, melynek alapítványi üzletrészeiből az állam egy millió korona értékűt jegyez. A központi hitelintézet kamatozó kötvényeket bocsát ki 30 millió korona erejéig s e czélra legalább 3 millió korona biztosítéki alapot létesít. Ezt a 3 milliót regálekötvényekben az állam azonnal odaadja, a szervezési költségekhez százezer koronával, az üzleti költségekhez egy harmaddal járul. íme, ezekből is látható, mily hatalmasan segíti elő a kormány a kisemberek hitelügyének biztos alapra fektetését. Látható ezekből, hogy nem hiába tanulmányozták a kérdést lioszszabb ideig : olyan lesz annak a megoldása, mely minden követelményt kielégit. Harmincz millió korona fog a kisemberek között forgalomba kerülni s ez a mi viszonyaink között nagy dolog Az egész országot hálára kö telezi az igazságügy miniszter, hogy ezt a töivéLyjavaslatot elkészítette. % Mutilá&viszonyok az Alföldön. Az uj muüká-iörveny éieibe.éptetó.-e körűi fölmerült esemónyekrői >zóló jelentések sze rint a dolog eddig általáb m rimán történik. A munkásig az oivanyok már minden törvenyha ósagnak megküldettek. Egy két községben észlelhető csak a nemzetközi szociaiUik izgatásának eredménye, akik leguj ibbdti aí'.al a híreszteléssel óhajtják a muukásokat tévútra vezetni, hogy a munkásigazolványt tulajdonképpen azért adja ki a kormány, hogy jövőben a munkásokra ez alapon adót vethessenek ki. Az uj törvény életbelépte óta igen sok aratási szerz£dést kötöttek, ami azt bizonyitja, hogy a szerződéskötéstől a munkások legnagyobb része csak addig tartózkodott, amíg az uj törvény intézkedései közludomásra ntm adattak. Némely helyeken azonban a munkások mé g mindig iu!n agas követelésekkel állnak elő, mimk következtében a Felvidékről máris igen sok munkást szerződtettek az alföldi vármegyékbe. Bárha a varható terméskilátások s a munkások hangulata remélni engedik, hogy az idén az aratásisztrájkkisobbterjedelmü lesz, tekintettel arra, hogy az agitátorok nagy erőfeszítéssel dolgoznak a sztrájk szervezésén, a kormány a tavalyinál meszszebb menő s igea széleskörű intézkedéseket tesz a sztrájk korlátozására. Nálunk, specíalíter Békésmegyében, is a legbiztatóbb kilátások mellett folyik munkástörvény végrehajtása. Nemcsak hogy a munkás igazolványokat váltják ki, de egyre-másra el is szerződnek. Több községi jegyző közli velünk azt a népünk udvariasságát feltüntető mozzanatot, hogy midőn a szerződéskötéskor az eljáró jegyző megmagyarázza a munkásokra vorsikoió szakaszokat, egy munkás kiáll a sorból s köszönetet mond társai nevében a magyarázatért. Az orosházi járás nagyobb uradalmai nagyobbrészt helyi munkásokkal szerződtek s itt a munkásokkal a legcsekélyebb baj sem forog fenn. A hevesebb muakás-akczió inkább a megye sárrét vidékére lokalizálódott, hol a moz„BékfismegyeiKözlönftárcája. Regény thóma. — „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Irta : Calefactor. Mikor Inokai Kázmér, Kis ós Alső Inoka örökös ura tizenkilencz évi özvegysége után eljegyezte a leánya nevelőnőjet, az egész rokonság kimondta rá a megtisztelő nevét: bolond volt, az is ma rad örökre. Bosszankodtak is — nevettek is az öreg ezen legújabb, tettén mert tudták hogy mi lesz a dolog vége. A-i öreg már hatvanhoz állott inkább közel, mint az ötvenhez. Erős, sőt kissé tulgömbölyü is volt már es kopasz teljesen. Különben hires volt lovairól ós agarairól. A vármegye közgyűléseire rendesen hit lóval ment be a városba s mig fiatalabb volt, az „Arany Sas" igen szép arany napokat látott ilyenkor. Különben a legjobb szivü ember volt az egesz világon s nemcsak mondta, de tettel is gyakorolta. Példa rá a vármegyei kórhaznak három agyalapitványa s több nagyobb összegű alapítvány s adomány. A rokonságai közül csak Fehér Sin dort tűrte a ki orvosa is volt és egy szersmind unoka öcscse. E* látogatta meg az öreget gyakrabban — s már a vidéken említették, hogy elveszi üirzsikót az öreg egyetlen gyermekét. Sándor azon ban semmi hejlandósagot nem mutatott Erzsike kisasszony iránt és inkább Luj za kisasszonyra, a nevelő nőre pazarolta bókjait. Lujza csak két évvel volt idősebb mint Erzsike s tanulmányai befejezése után el is akart menni a háztól, de Er zsíkével oiyan bizalmas jó pajtások lettek már, hogy az öreg Inokay jónak látta ha leánya mellett marad továbbra is Lujza kisasszony. Egy szép napon azonban Erzsikéi egy megyebal utan megkérte a megyei ajjegjző ós miután az öreg megadta beleegyezését, rövidesen elrepiték „Inoka gyöngyvirágát", mint az esküvőn a fiatal lelkész mondá. Lujza kisasszony most már komolyan készülődön. Az öreg eleintén nem szólt, de végre is mikor latta, hogy a lány komolyan csomagol, egy dólu án bement hozzá a szobába. Ott ült az asztal mellett ós a fehérnemüjet rendezgette. Az öreg kivette a tajtókpipít a szájából ós köszönt. — Mit rakosgat kisasszon ? — Ezeket a ruh^nemüeket, nagysá gos ur1 — Hova utazik innen ? kérdezte megint. — Budapestre egy rokonomhoz. — Hat nincsenek szülei? — Mar régen elveszítettem őket. Egy unokanővéremhez megyek addig, mig más helyem akad. — Es itt nem akarna maradni? — Nem . ... de mit is csinálnék én itt most már .... — Lujza kispsszony, én rövidesen szoktam végezni. Ne menjen el, én nőül veszem, ha hozzám jön s itt maradhat. Adok két napot, gondolkozzon rajta, és ha igen, akkor megtartjuk az eljegyzést. Köszönt s kiment. A kertben magához fütyülte a „Rárót" és vigan fütyörészve megindultak ketten a temető felé. A faluvégén azután Inokaynak már kiment a fejéből az egész történet, de a néhs>i felesége sirköve előtt megállva, elgondolkozva mondta : Láíd Teréz, tudom hogy bolondot teszek, de már benne vagyok. Es utóvégre is más is tett már ilyen dolgokat. Megfoiduliak s mentek haza felé. A kutya viganugrálva — ö meg lehorg?sz tott fejjel ment a poros uton. — Bolond dolog, mormogta — de szomorú vagyok 1 Dühös volt magára egy kissé, de azt hitte, hogy a lány nemet mond ós ez egy kissé felvidította. Másnap Fehér Sándor eljött estefelé látogatóba. A fiatal orvos igen sokatudvarolt már a lanynak ós mar már meg is akarta k5rni kezét — de tekintettel anyagi helyzetére, nem merte megtenni. Vac-ora alatt az öreg ki»só több vörös bort talált inni s fejfájásról panaszkodott s elment aludni szobájába. Ok ketten maradtak a szobában — s a lány indítványára lementek a kertbe. Csendesen sótállak egy jó ideig lenn a homokos uta kon, mig egyszerre minden ok nélkül a lány megállott. — Mit gondolt Fehér ur most ? — En semmit sem ... az az mégisAzt gondoltam, hogy miért oly különös viselkedésű ma, rossz kedve van talán? — Nincsen. Azonban egy kérdést teszek fel önnek. Beszéljen őszintén. Akar e ön nősülni vagy nem ? A férfi csodálkozva nézte egy darabig a lányt. Ha igent mond — rögtön meg kell hogy kérje a lányt s az valószínűleg igent mond. Neki pedig nincs olyan praxisa, hogy mátis házat vigyen. Ha nemet mond, ugy ki van zárva innen örökre. Akkor ide többé nem teheti a lábát, mig ez a lány itt lesz. Vagy ha jön is, többé nem szólhat a lányhoz. — Egyelőre nem nősülhetek kisaszszony, mert nincs módomban egy nőt ugy eltartani, mint én gondolom. Le kell tehát mondanom három négy évig a nősülés gondolatáról . . . En őszintén szóltam most. Kérem, mondja most meg, miért kérdezte ezt most tőlem. — Tegnap megkérte kezemet a nagy ságos ur . . . Ismét csend volt. A doktor szomorúan nézte a földet. — A lány leszakított egy marék füvet a gyepből és azokat tépdeste idegesen . . . — Nos ? kérdezte a férfi ; Határozott már Lujza kisasszony? — Igen . . . Hozzá megyek. Mit tegyek mást? . . . Hangja elárulta a belső elérzékenyedóst ós kétségbeesést. Ugy volt a kéthárom szó, minlha búcsúztató lett volna. A doktor befelé indult. A veranda fogasáról levette uti köpenyét ós gyalogosan elindult. Csak szomorú, csendes zokogás kísérte — egy leány sziv sírt összetört reményein. Már két éve hogy együtt éltek, mikor Inokay egyszer nagy beteg lett. Egy kocsi felfordult vele ós lábát törte. Fehér naponta kétszer is meglátogatta. — Napról napra idegesebb lett a beteg. Es lába sem javult, mert nem viselte magát csendesen és a kötelék mindig kioldódott fájó lábáról. Az asszony szomorú arczczal ápolta hűségesen. Ha ez orvos elmen*, mindig lekísérte a lépcsőig. — Mikor gyógyul fel? — Nem tudok terminust mondani nagyságos asszonyom, de nj ugodt lehet, jobban lesz rövid idő alatt. Két hónapig biztatta Fehér az aszszonyt. De sehogy sem tudta megnyugtatni.l Inokay megunta a fekvést nagyon. Soha sem volt beteg még s nagyon elkeserítette az hogy az ágyat kell őriznie. Egy éjjel megfogamzott agyában az ön gyilkosság gondolata. Kínosan, nehezen felkelt az ágyból és a bútorok mentén végig ment dolgozószobájába. Az iróasz tal fiókban megtalálta a revolvert és szivén lőtte magát. Csak reggelfeló találta ott inasa, a midőn takarítani kezdett. Lapunk mai számához egy iv melléklet vau csatolva..