Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-03-27 / 25. szám

A szülők gondja. Csaba, márczius 26. Nem akarjuk megrémíteni a gyermekekkel megáldott szülőket, kiknek minden gondjuk gyermekeikért vagyon. Hanem a veszedelem ismerete is nagy tényező a veszedelem elkerülésére. Szomorú tény, hogy csak magában az ág. evang. egyházban most Csütörtökön Csabán tizennyolc halottat jelentettek be. Ezek közül tizenkét gyermeknek borult örök sötétség szemeire, jobbára a gyermek gyilkos járványnak áldozatai ők. Csabán az összes iskolák zárva vannak, Szarvason is csakhamar ott lesznek, mert ott a félelmei ragály a sarlach terjed s szedi áldozatait. Igazán megdöbbentő a ragályos betegségek terjedése s önkénytelenül tolul ajkunkra a kérdés, vájjon megtesznek-e mindent a fertőző betegségek meggátlására. Határozott feleletet adhatunk a magunknak feltett kérdésre s a telelet tagadó. Annyit látunk és tapasztalunk, hogy a ragályos betegséget jelző vörös czédula lóg egyik-másik ház falán, anynyit tudunk, hogy a fertőzött lakásokat hivatalos közegekkel fertőtlenítik, de azt is tapasztaljuk, hogy ezeknek az intéz kedéseknek ópensemmi eredményüksincs. Nincs pedig abból az egyszerű okból, mert az alsóbb néposztály ok nagyon ke veset törődnek a gyermekeikkel. Egyik elpusztul, születik helyébe más. Ezért aztán el is szomszédolnak ők olyan házba is, a hol fertőzött beteg van, meg fertőzött házból elmennek a még ragály mentes helyre s bizony-bizony az ember sohasem tudja, mikor érintkezik olyan emberrel, a ki a vörhonyt, a difteritiszt hurczolja magával. Annak a nem törődömségnek a kifolyása az is, hogy orvost már a legvégső szükség esetén hivnak s akkor is csak azért, mert félnek az esetleges büntetéstől. Innen magyarázható, hogy fertőzött helyekről iskolába kül denek gyermekeket, mert orvos nem volt a háznál s a tanítónak kell minden alkalommal éber figyelemmel őrködni, vájjon nincsen-e növendékei között olyan házból való gyermek, a honnan a ragály behurczolható. — Ezért van az, hogy a ragály nem szűnik, hanem nap-nap után ujabb é- ujabb áldozatokat követel. De a hatóságok e tekintetben is tehetnének valamit. A gyermekhalandóság, mely évről évre nagyobb arányokat ölt, olyan elszomorító jelenség, hogy annak meggátlására,csökkentésére minden erőnk bői törekedni kell. Nálunk Békésben az egészségügyi bizottság voltaképpen többé kevésbé csak a papiron van meg. Összehívni csak nagyon ritkán szokták, pedig több ember, többet lát, az eszmecsere ilyen időkben bizonyára nem válnék az egészségügy kárára, mert a bizottság minden egyes tagjának be kell látnia, hogy a járvány meggátlására komoly intézksdásre vaa szükség. Szükséges elsősorban az, hogy a vá rosi hatóság a nyomtatványok kiragasz tása és kidoboltatása utján közhírré tegye, miszerint nemcsak az orvosoknak, de minden egyes embernek kötelessége az esetleg tudomására jutott betegséget ha ladéktalanul bejelenteni. Tudomásul ke^ adni népnek, hogy a ragály által fer tőzött házakba belépni, azokban lakók kai érintkezni szigorú büntetés terhe alatt tilos. Nem elég az, hogy a hatóság egykét közegót a vörös c/.édulák kiragasztásával megbízza, de szükséges, hogy járványbiztosokat alkal ü.jzzon, a kik kerületenként gyakorolják az ellenőrzést arra nézve, hogy megtörtént e minden óvóintózkedés a járvány meggátlására. Nem mondjuk, hogy ezek az intéz kedósek megszüntetnék a járványt, de mindenesetre hozzájárulnának ahhoz, hogy terjedésének gátat vessünk Nagyon szomorú statisztika az, melyet a megyei lapjainkban hétről hétre olvasunk, törekednünk kell, minden lehe'őt meg kell tennünk, hogy az még szomorúbbá ne váljék. A késedelemnek nincs helye, AZ in tézkedések megtételét sürgős szükség követeli. R^sen kell lenni mindenkinek, nem szabad pusztulni hagyni a gyermeket, a kik a szülők minden reményét, boldogságát viszik magukkal a korai sirba. 25 évig állomásfőnök. — Czauczig Nárdor jubileuma. — Szép ünnepélynek színhelye volt c ütörtökön a csa'oat állomás Ekkor ünnepelte negyedszázados állomásfőnöki jubileumát a c<abai nagy forgalmú vasúti állomás főnöke Czauczig Nándor, a ki az alája rendelt vasüti alkalmazottak elótt erélyes, de igazságos eljárásával, a közönségnél pedig udvarias modorával szolgált rá széles körben a szeretetre és közbecsülósre. Délelőtt a vasúti tisztek, altisztek ós személyzet nagy küldöttségét vezette a jubiláns elé J á n o s y Pál államvasuti tiszt s szeretettől meleg beszédben adta át szerencsekivánatait. A jubilánst ekkor lepték meg egy remek kivitelű ezüst szivartartó készlettel, melynek gazdagon amailirozott lapján e szavak olvashatók : Czauczig Nándornak 1873-1898. Czauczig Nándor válaszában biztosította tiszttársait, hogy e szeretetre jövőben is igazságos elbánással fog rá szolgálni. EUe Salamon vasúti vendéglős gazdagon teritett a nagy és szép társaságnak, melyen C z a u c z i g Nándor tisz telői közül sokan vettek részt a messze vidékről, de jelen volt Csaba társadalmának sok tiszteletreméltó tagja. A ju biláns P o p o v i t s őrnagy és M á n y i főmérnök között foglalt helyet. A pecsenyénél fölállott C h i r k r Vilmos üzletvezetősógi főellenőr s egy elmósségtől szikrázó beszédben, melyben a szeretett melege is meghatóan nyilvánult, kiván minden jót a jubilánsnak. Czauczig Nándor meghatva köszöni meg pályatársai s Csaba társadalmának szives ováczióját, neki csak a köszönet szava tóiul ajkaira, most köszöni, hogy e fordulatos napot élete legszebb napjává tették. V a r s á g h Béla az ünnepeltért, a hivatásban mindég példás államvasuti tisztikarért űrit poharat, Verne rLászló a jubilánst élteti, Sztraka György főszolgabíró a jubiláns családjáért iszik, báró Be de us z üzletvezőségi ellenőr kollegái, az aradi üzletvezetősóg tisztikarának szerencse kivánatait tolmácsolja, F i s c h e r Adolf (Gyula) azok nevében emel szót, kik Czauczig Nándor keze alatt szolgálták a vas-u'at, de most jelen nem lehetnek. Keleti Ignácz dr. a vasúti orvosi kar nevében a humánus lelkű főnökre emel poharat, Rosenthal Ignácz annak az osztálynak, a kereske dői osztályának nevében mond köszö uetet és elismerést, kiknek legjubb ki elégitóse érdekében a jubbiláns legtöbb ha jaszála kihulott. Sz t r a k a G„ örgy nagy hatással a katonai tisztikart köszöntötteföl s P o p o v i ts őrnagy a polgárság egészségére ürítette poharát, K o r o s y László szép pohárköszöntője az állomás vasúti tisztviselőkre szólott. J á n o s y (Gyoma) felköszönté Sztraka főszolnabirót, Droppi Gyula a vasútnak legtöbb dolgot adó két kereskedőt a Rosenthal és Léwy c.ég főnökeit éltette. A mulatság jól benyulott a messze éjszakába és még sokszor fölhangzott' szívből igazán: éljen a jubiláns állomás főnök. Nagy derültséget keltett az egész halommal érkező sürgöny a Chirke fűellenőr szellemes toldásaival. A vendéglő bejárójánál szép transparent hivta föl a figyelmet : n vasút szinboluma a szárnyas kerék, Czauczig Nándor éltetésével. Salamon jó konyhája s kitűnő borai jelentékeny módon fokozták az est hangulatát s a Mávnak e helyi érdekű norma napja sokakra, legfőképen p°dig a jubilinsra, hosszú és kedves emlékezetű lesz. Vasárnap. — Mit beszélnek a csirke-piaczon ? — Uj socialista kiáltvány. — Ballada. — Megérkezett Csabára a madárfejü Dobos Jani, a kinek verébfejét főherczegnék csókolgatják, ott mutogatják a Jancsit a 150 éves krokogyélussal, a krokogyéliusát — a csirkepiaczon, vig zene»zó mellett. Es én ott hallgattam tegnap ezt a lőcsei kalendáriumbeli viccet. Egy pereces fiu, meg a nagy „Komégyia" egyik izmos szolgája beszélgettek. — Van-e jó sora ? — szólt a pereces. — Volt már jobb is — szólt az izmos. — Mikor ? — Az előbbi gazdámnál. Mindöszsze két óráig volt dolgom. És igen kellemes. Két óráig kelletett a fejemet az egyik oroszlán torkában tartanom. A pereces ijedten menekült. Én pedig kérem további meghallgattatásomat. * A Cuci-ügy van napirenden. Bokányi, Csizmadia, Boros s megyei socialistáink mellett a socialistáknak egy uj szektája alakult: a papucs alatti férjek tábora. Ezek is szabadulni kívánnak a .zsarnokuralom" alól s követeléseiket a következő pontozatokba szedték : Követelünk: 1. Két polgári kimenőt 8 naponként. 2. Az anyós lakjék a másik vejénél. Ha pedig nincs neki másik veje, ne lakjék sehol. 3. Két havi nyári vakácziót, teljes szabadsággal. 4. Egy toiletmél többet egy évszakban nem csináltatunk. 5. Teljes tarokk- és kaláber-szabaifcágot. 6. Bálba nem megyünk. 7. (Követelünk még valamit, de most még nem tudjuk, hogy mit.) Az asszonyok értesülvén a férjek vakmerő kiáltványáról, éppeu olyan erélyes intézkedéseket tettek a szoczialista férjek ellen, mint aminő erélylyel járt el a Bánffy-kormány a szabolcsmegyei és a többi magyarországi socialistákkal szemben. Bánffy le-fény -épezteti a szoczialistáit, az asszonyok pedig föl-fény képeltetik a szoczialista férjeket. Különben mindezt fönntartással közlöm, tekintettel a csabai bárányszelid asszonyokra ! — Szebb a fekete híj, nem azért mondom, mert az enyém is olyan. Az asszonyt sötét sejtelem lepte el. Ah, hát imádót tart az ö drágalátos férje. Most róla ábrándo:ik, azért oly közlékeny. E gyönge pillanatban mindent el fog árulni. Tovább kérdezte : — S a szem ? — Fekete. — A fekete szem nem szép, az enyém kek. Nem bírta tovább, vészjóslóan nézett az urára, majd szenvedélyes haraggal tőrt ki. — Te most az imádottadat festet'ed le előttem I Csodálatom, a férj nem ijedt meg; édes-lágy hangon felelte : — Dehogy. Arra gondoltam, aki lesz. Olga megkövült. Rettentően haragos arezot mutatott ós mégis — köztünk mondva — szeretett irolna a férje keblére borulni. Oly végtelen boldognak érezte magát. Milyen áldott jó ember az ő ferje 1 Elragadtatásában majdnem odarepült hozzá, a* azonban ismét megszólalt: — Kérek vacsorát 1 Berc ynét ez elkedvetlenitette. Min dénáron elakarta hallgattatni az éhes urát. — Tudom ón azt, hogy te nem vagy éhes I Csak elakarod palástolni bűnös titkodat, hogy valahogy ne gyanakodjam, ne kérdezzem : kedves férjem kivel vacsoráztál ma? Elemér arczát ezen merész és alaptalan gyanusitásra haragpir boritá el. Ereiben érezte a felkorbácsolódott vér erős lüktetését, megfeszítő visszatartásába került, hogy csak annyit mondjon : — Iga hazudsz I — Ni-ni — futott át Bérczynó agyán e gondolat —hogy megharagudott egyszerre. Az előbb fel se vette, vagy talán azt hitte, hogy tréfálok, pedig akkor igazán komolyan beszéltem s most mi dőn csakugyan játszom a vacsoráért való küzdelmet, ily megalázó szavakban fr) jezi t,i elkeseredését. No jól van, megállj csak 1 — Ej, ej, hogy kikelt a férjuram — felvillanyozó tüzessóggel beszólt, amit mondtam annak állok elébe. Es ha nem tetszik váljunk el 1 Hirtelen felugrott a karosszékből és elkezdett zokogni, — Elválok, elválok 1 Én ilyen férj mellett nem maradok 1 Megyek az édes anyámho

7, s megmondom neki hogyan bánsz velem I Beszaladt a szobaba, felvette a ka lapját, felöltőjét, felhúzta a keztyüjót ós kijött a férjéhez, ki e gyors fordulaton barnulva nézett maga elé. Berczy igen nagyon meghökkent. Nem szeretné, ha kellemetlenség lenne a dologból. Ez az asszony mindenre képesnek látszik. Egy kis adósaga is volna, amit az anyókával akar kiegyenlítetni. Nagyon szereti a feleségét. Nem enged hette el Olgát, fegyverhez nyu't, az el érzókenyedéshez. Könyörgött : — Mért hagysz el Olga ? 1 Te nem is tudod mennyire szeretlek 1 Ne veszszünk össze a vacsora végett, inkább éhesen maradok. A szeleburdi asszonyka fejecskéjében egy gondolat czikkázott át: — No. né 1 Hisz vendéglő is van a világon 1 Na erről igazán megfeledkezett 1 H i hamarabb eszébe ju ott volna I Menynyire viszszaélt férje jóságával, szerel mével I Pajzán kaczagással odafutott az ö urecskájához. dévaj C3Íntalansággal át ölelte a nyakát ós sok-sok csókot nyo mott, mely visszapattant az övére. — Milv bolondos, szeszélyes is va gyok én 1 C<ak most jutott eszembe, hogy vendéglő is van a világon Ijen vendéglő Szegény kis férjem ! Megakartalak kop laltatni, mert megeit-sm a vacsorádat 1 Igjn, megettem. Most már bevallhatom, mert ugvis elmegyünk a vendéglőbe, hol kielégítheted éhségedet. S'.egény kis férjem, megakartalak kop a ütni ... De tudod, roppant el voltam bu ulva, hogy egyedül kellett vacsorálnom. Bérczy elragadtatással zarta karjaiba nejét. — Édes jó kis feleségem I Hát azért volt az a nagy komédia I Miért nem mondtad ezt előbb. Azt hittem, hogy a ért nem adsz vacsorát, mert elkéstem s ez engem igen-igen bosszantott. Igy nagyon örülök, adja Isten egészségedre 1 Boldog enyelgéssel karonfogvást haladtak végig az utczán s a kisasszonyka elhatározta, hogy az ura kedveért még egyszer megvacsorál. Vermes. Búzavirág. Rég elmultak már a napsugaras, enyhe őszi napok, amikor bágyadt — sárga színben terül el előttünk a határ ; mikor a tarlóban még ott pitypalattyol a fürj 8 amikor tengeri hantok vidám dalátóT visszhangzik a mező. Újra ott húzódik a levegőben szálonként az ökörnyál, oda tolakodva az arezunkra s utánunk lobogva, mint valami foszlányokra tépett fátyol. E mult a tél is. A fák ágait fehéresen vonta be a zúzmara ; megcsípte friss hajtásait a dór. Itt-ott látni egy tenyérnyi zöldet, uj élet kezdődik. Auiint egyedül bolygom a tágas határt, nem zavarja mólázásoma: semmi hang. Néma, hangtalan a természet s én e halotti csöndben rád gondolok, kis Búzavirág, aki elhervadtál, mint testvéreid a mez'ín . . . Emlékszim szókra a derű* őszi na E

okra, amikor ketten járkáltuk ezeket a elyeket — ketten veled : kis Búzavirág, akit én neveztelek el igy. Hiszen a szemed épen o yan volt, mint ez a szelid szerény k k virág s te magad is ilyen egyszerű, természetes voltál. Meg mo <t is előttem áll a c itri szőke fejec kéd, hossíu hullámos hajad, amely olyan vas a^ fonatokat adott ki kék szalagba fonva. S mint a veté* között félénken meghúzódó kis virág, ugy te is — pedig ide s tova nagy leány lehettél volna már — ugy féltél minden szemtől, amely meg* bámul s minden ajktól, amely hizelgéssel akarja megrontani széplőtelen lelked. Kis vadonc voltál te s én épan azért szerettelek olyan nagyon. Mindig lestem, vartam : mikor ébred föl benned az asszony, a mely már ott a kis leány képében kimutatja manapság a foga fehérét a maga határtalan hiúságával és önzésével. Benned még mindig nem ébredezett. Gyermek voltál, annak maradtál, akinek többet érnek a tünder-mesék minden regénynél s igaz történetnél, mert mindig csak egy a refrainjük : az igaz szerelem, amelynek csiraja már ott ólt a leikeiben, csak még nem öltött forró, szenvedélyes alakot. Fájdalmasan nyilalik szivembe az utolsó napnak az emléke, amelyen utolszor láttalak. Mindig vidám arcod elkomorult ós sirva nyújtottad felém kezedet. Ne sírj, Búzavirág — mondá n—három hónap múlva ismét látjuk egymást. E< nem láttuk soha. E hervadtál ós ón már esik ravata'odhoz érkezhettem. Mitől, miért? Hit mitől hervad, pu<ztui el a mezők virága? Ki tudná megmondani . . . Nom éreztem ekkor semmit. Keblem el volt fásulva egészen. Puszta, néma lett előttem a világ, a melynek rnindeu ékességét letarolta az enyészet, a halál. S C3ak néztem napokig, h >tekig arc képedet, kis Búzavirág . . . Mások, az egész világ szemébe padig nem történt semmi egyéb, minthogy meghalt egy kicsi kis leány, a kit szépan megsirattuk, eltemettek és aztan elfelej tettek. — És aztán be kellett látnom ne kem is, hogy fájdalmamért nem roppan ö sze az örök mindenség. Mer

r eljött a virágos, balzsamot lehelő, minden bánat sabet behegesztő tavasz, s a f 1 dés örökhatásu gyógyszere lassan-lassan begyógyította az ón fájdalmam sebét is. Hanem azért, valahányszor künn a mezőn bolygok s búzavirágot szedek, mindig eszembe jutsz te, kedves kis Búzavirág s emléked ott ól a lelkemben örökkön örökké . . . V Szöcs Geza.