Békésmegyei közlöny, 1898 (25. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1898-03-20 / 23. szám

XXV. évfolyam. B.-Csaba, 1898. Vasárnap, márezius hó 20-án. 28 ik szám. BEKESME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARTALMü LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Appouyi-utcza 891/

4 sz. (Zzsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr h.iva lap szellemi részét illet5 közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. tgyes «gm ara 8 Kr, Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk Bzámára elfogad bármely jőnevfi fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/„ sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A gazdák. Vau a gazdákban érdeklődés ; ezt látjuk ebben a pillanatban, midőn gaz dasági egyletüuk igazgató választmánya folyik ; mert bizony messze kellene keresnünk az aunalékbati és bizonnyal voltak közgyűlések is, melyeken kevesebben voltak, mint a teguapi igazgató választmányi ülésen. Miért ez érdeklődés ? Talán egy uj kornak, mely után buzgó vágy fakadt annyiunk ajakán, tudjuk be ? Talán a régen óhajtott gazdarígi közvélemény fölserked ebbeu az agríkultur országbau, melyben eddig ép pen az az osztály mutatott a legnagyobb nembánomságot, nem — törődést és fatális megnyugvást, melyet Horán szkya képviseló'ház minapi ülésén a nemzet geriucéuek nevezeti : a gazdaosztály ? Talán belátják, hogy felfogásunk avatikussá vált s a modernség romboló cselvetése az ő javaik felé pislog és jobban gyűlik a gyújtó anyag, mely ellen a gazdák testülete még alig alkalmazott óvrendszabályokat ? Talán érzik, hogy a nemzet fönntartás nagy terhei őket hivták szinte áldozatokig s a magyar föld termőereje volt jóformáu az egyedüli kincses bánya, mely az ország óriási fejlődésére az erőt adta : és most már nem birja a terhet ? Vagy talán végre tudtára jöttek, hogy a magyar gazdálkodás általában a régi ösvényen űzetik, a régi patriarchalis uyomokou ; az élet igényei, a verseny pedig lépten-nyomon előtárják, hogy a gazdálkodási rendszer is túlélte magát s e téreu is haladni kell előre ? Aztáu ennek tudatára jővén, egyszersmint az egyesülés uagy erejét is röktön belátjik és a mi mellett mi annyit bizonykodtunk, hogv az egyesülésbeu uagy erő van, ered méuyeket lehet vele elérni, nagy sikerekhez lehet vele hozzájutni, im végre az egész vonalon győzedelmeskedett és széles köröket mozgósít? $Az érdeklődés meg van ; de szó sincs róla. hogy azért, vau a miket elsoroltunk. Egy pikáns iigy, taláu a messze jövő zenéje, taláu egy pliantom, taláu egy balul sokak elé libegő áoráud kép : de felöttlött egy kérdés, a mely nem gazdasági és mert nem az, nem is tartozik a gazdasági egylet elé. Ha nem tartozik, akkor a gazdákat ez egyesülete kebelébeu nem is érdekelheti. Pedig akármint vesszük, a tegnap tapasztalt érdeklődés nem a kétségkívül magvas memorandum hatásának, annak fontosságának tulajdonitható, hanem egy e memorandumba napokkal előbb illetéktelenül belekerült kérdésnek, mely a gazdákat mozgositotta. Feltüuő és egyben jellemző, hogy a gazdasági egyletbeu a gazdák érdeklődését, ez egylet keretén kivül álló kérdések költik föl. Mennyi kár háramlik belőle gazdasági téren, hogy például az egyletnek sem a szikes talajok megjavítására irányuló akcióját, sem a szövetkezeti eszme körüli kezdeményezéseit sem, más fő és részletkérdéseket uem karolják föl oly uagy érdeklődéssel. Pedig, hogy a gazdák tudnak érdeklődni s a gazdasági egyletbeu végzett muukát sem kicsinyük, azt megmutatták a legközelebbi napok. Miért hát, hogy e tisztáu mezőgazdálkodásból élő vármegyében gazdasági társu lások, egyesülések nincsenek, gazdasági kérdésekről az emberek nem beszéluek, a gazdasági újítások véka alatt maradnak s meglevő egyesületünk is évről-évre a közöny nagyobb és nagyobb mérvével kénytelen megbirkózni ? Az általános gazdasági helyzet ma olyan, hogy igazat kell adnunk éppen a mi gazdasági egyletünkben elhangzott kijelentésnek : „ha valamikor volt hivatása a gazdasági egyletnek, most van. Válságos gazdálkodás és osztályharcz, vagy ellentét tartják a termő föld birtokosát nagy gondok között. Ezek egyikével is nehéz lenne megküzdeni, hát még mind a kettővel ? Vállat a vállhoz, egyesüljeuek a gazdák mezőgazdasági kérdésekért. Az eszmék, a törekvések, a célok uj véranyagával frissüljön föl az egylet : nyújtson a tagoknak kedvezményeket, amit társulásával is nemcsak a biztosítás, de az anyagbeszerzés és más téreu. is tehet. Mindenekfelett pedig : gazdasági közvélemény, jöjjön el a te országod ! A békésmegyei gazd. egylet javaslata. — A munkáskérdésben. — Tegnap délelőtt gazdasági egyletünk igazgató választmánya ülést tartott s tár gyalás alá vette a kiküldött bizottságnak nagy anyagot átölelő é* Z 1 i n s z k y István tollából kikerült memorandumot. Alantabb a nagyérdekü tanácskozást ismertetjük, előbb azonban összefoglaljuk azon kívánságokat, melyeket a javaslatkészitő bizottság magoktól a gazdáktól, a községektől vár. A) A gazdáktól kiván a munkás iránt méltános, igazságos és humá nus bánásmódot; kívánjon a munkástól tisztességes viselkedést, a reá bizott munka jó ós pontos teljesítését, de ne kívánjon tőle erején feletti munkát. 2. Telje-ttse a gazda munkásai iránt való kötelezett.-égét. A régi jó viszony igy áll helyre, mint midőn a munkás a c alád tagjának tartotta magát. 3. Meg kell adni az éves cselédnek a tehén ós sertés tartási jogot, vagy ha ezt a jogot meg nem idjuk, pótolni kell azt fejésre átadott tehénnel, vagy pedig naponkint kiszolgáltatandó tej adagolással. 4. A munkásnak becsületesen kell kialkudott terménybeli járandóságát kiszolgáltatni. 5. A kukoricza földek után járó mellékszolgálmányoknak, melyeketa békésmegyei nép „uzsorának" nevez, meg kell szüntetni. Az uzsorát különben a mun kások magok hozták be, mert egymásra hezitáltak, a gazdák elfogadták ; de jövőben ne fogadják el, hanem az uzsoraajánlóval szemben a jó munkást részesítsék előnyben a kukoricza föld ki osztásánál. 6. Éves cselédnek a bére, mig ka tonai szolgálatra behívják, kiszolgáltatandó, de kötelezhető helyettes állítására. B) A községek feladatára tenné : gondoskodni közegről, ki i n g y e n tanácsokat adva a népnek ; nem büntetni kivétel nélkül ast a szegény embert a kinek a malacza az árokpart, országút füvét lelegeli ; a községeknek csekély bérért a szegény népnek sertéslegelőt „Békésmegyei Közlöny "tárcája. Szelid Ferkó leánynézőben, vagy: a kalucsni. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája.;— Az idei farsang legjobb mulatságáról, Szarvasról, a lányok piknikjéről jöttünk haza. Ketten ültünk egy kupiban, Szalid Ferkó barátommal. Döc.ögött velünk a kis vonat Mezőtúr felé, a hová 9—10 óra tájt szeret leginkább megérkezni,,a honnan aztán nem is megy tovább. É* ha az ember innen akár merre utazik, 2—3 órát kell várnia a legközelebbi vo natra. Ez az oka annak, hogy Mezőtúron három korcsma van egymás mellett az állomás közelében A megrekedt utasok itt ütik agyon az időt. Mi is bementünk egy pohár sörre „a szép asszonyhoz." Igy mulatság után esése vagyon a sörnek és ha a sör jól esik, az én szivem meglágyul, Ferkó pajtás meg közlékennyé lesz. Nem tudom hányadik pohár sörnél Ferkó a nyakamba borult és kijelentette, hogy ő szerelmes ós boldogtalan. Erre én teljesen meglágyult szívvel, keservesen zokogtam. — Nem tünt fel neked, folytatta barátom, Fenyvesy Irmuska ? Tudod olyan göndör haja van, kék szeme, az egész megjelenése valami elragedó, bájos. — De hogy is nem. Jó ismeretségben is vagyok vele, egy rokonom van náluk szállva, kinek a révén na délutánra meg is hivtak. A legkellemesebb szórakozást mulasztom el, de a kötelesség hazi hív. Ferkó merően a szemem közzé né zett ós kérdi: — Igaz barátom vagy te ? — A legigazibb, Ferkó — feleltem könnytelt szemekkel. — Ha ugy van, akkor az egyszer mulaszd el a kötelességeidet. Jer vissza Szarvasra, vezess be Fenyvessiékhez. Diktum-faktum viszszadöczögtünk Szarvasra. * — Szelid Ferkó, miniszteri hivatal nok — mutatám be barátomat Fenyvesyéknek. — Elválhatatlan pajtások va gyünk. Lássák kérem szívesen. Fenyvesyék ezt meg is tették. De Ferkó olyan unalmas volt, a milyennek még sohasem láttam. Irmus kához egy szót sem szólt. Hol elsápadt, hol meg skarlát piros lett az arcza. Eleinte azt hittem, hogy a véghetetlen szerelem nyilvánulása ez nála. Későbben azt gondoltam, roszszul van, a miért aztán el is jöttünk Fenyvesyéktől. — Rosszul vagy ? kérdem Ferkót az utczán. — Szerencsétlen vagyok barátom. Ezen a Szarvason bizonyosan két Fenyvesy Irma van ós mi nem az igazihoz jöttünk. — Na Ferkó, pedig ez az igazi. Ez volt a bálkirálynő. — Nem jó az Ízlésed pajtás — szólt Ferkó. — Fogalmad sincs, mi a szép lány. — felelóm én. S mivel a sör hatása is kezdett múlni, a szivem is keményebb lett Kezdtem nem törődni Ferkó szerelmével. Felmentem a szobámba és lefeküdtem. Ferkó bement a kávéházba és ott a következőket tudta meg a mindenttudó főpinczértöl: — Szarvason van még egy bájos Irma, de nem Fenyvesy, hanem Fenyves. Egy y-nal kevesebb, de egy fejjel nagyobb. Szülei nincsenek, de húszezer forintja van. Bogár Gábor nagybátyjánál lakik. Öt perez alatt Ferkó Bogáréknál volt. Mint fővárosi ember kalucsniban járt s mint illik; Bogáréknál nem lévén előszoba : a gangon hagyta azt, a mit a Pagát, a vizsla kutya azonnal el apportirozott. A háziasszony ós a bájos Irma fogadták Ferkót. Bogár ur későbben jött haza. Az udvaron Pagát futott elébe szájában egy pár szóttépett kalucsnit tartva. Bogár nem tudta elképzelni, hol tett szert a „Pagát" kalucsnira, csak akkor ébredt a szörnyű valóra, midőn vendégét a salonban megpillantotta. Azonnal szalajtatott a kalucsniért. A cseléd régi hagyományokhoz hiven eltracrolta az időt. Ferkó meani készült. A házigazda drukolt ós marasztalta. Legrégibb baraczkpálinkájával és a legujabb politikai eseményekkel traktálta vendégét. Végre : a legszívélyesebb fogadtatás emlékével, az időközben előhozott és besározott kalucsniba dugva lábát Ferkó : bucsut vett a szerinte igazi Irmuskától. Ferkó nem tudva semmit a kalucsni történetéről, csupán személyének tulaj donitotta a rendkívüli szives látást. A boldog ember önhittségében ringatta magát ; mint kit egy 20,000 forintos bájos leánynak „fognak", kivel még anyós sem jár Elhatározta, hogy délután ismétli látogatását Bogáréknál. Biztosra vette, hogy ott „fogják" marasztalni vacsorára. Nagy társaság volt délután Bogárók nál Mihelytla házigazda Ferkót meglátta, eszébe jutotta kalucsni. Sietett ki agangra. Elkésett. Pagát megelőzte már. Kalucsnizott. Nem volt mit tenni. Bogár ur ismét uj kalucsnit hozatott. De most meghagyta a cselédnek, hogyha a kalucsnit kellőleg besározta, hozza be a szobába. Ferkó észrevette a mint behozta kalucsniját a cseléd, mondta neki, vigye vissza. Bogár nem engedte. Ferkó azt hitte, a rokonszenvüke; akarják a háziak kifejezni iránta azzat is, hogy kalucsniját salonkópessé toszikl meg ugy is vélekedett, talán nem i« láttak ezek a falusiak kalucsnit soha, mosolyogva magyarázgatta, hogy annak kint a helye. — De kérem, elfér az itt, erősködött Bogár ur. — De kérem alássan. — De kérem — fakadt ki a türelmét vesztett házi gazda. Nem győzöm ón önt kalucsnival. Es elbeszélte a mai nap történetét. A vendégek nevettek. Ferkó leforrázott állapotban nem maradt ott vacssrára, mert nem marasztalták. Igy végződött a szarvasi exkursió. Döczögtünk újra. A kupé egy-egy sarkába húzódva elmélkedtünk csöndesen. Én azon gondolkodtam, nem csap-e el a gazdám, a miért igy elcsavarogtam az időt? Ferkó barátom is törte valamin a fejét és ugy látszik megállapodásra jutott. Kalucsniját kidobta az ablakon. Túron a „szép asszonynál" aztán elváltunk. Ferkó, a mint hallottam, egész éjjel húzatta ós danolta keservesan: „Siraiont a legszebb álmom Cemetem a boldogságom." És ezt a kalucsni teve. Oesephus írjon az emlékkönyvembe I — A leány-albumokról. — Nem minden lánynak vaL hozománya, de emlókalbuma mindegyiknek van. Ifjú udvarló ós sürgős adósságoktól szabadulni vágyó vőlegény jelöltek ugyan inLapunk mai számi hoz egy Ív melléklet van csatolva.