Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-08-26 / 68. szám

melyben a Gyulán állomásozó honvéd huszár osztálynak Nagyváradra tervezett áthelyezése előtt, a Gyula városában fenforgó állapotoknak egy érdektelen vizsgáló bizottság által való megvizsgáltatását kéri, — a honvédelmi miniszter ur megbízásából — a következőkről van szerencsém a gazdasági egyletet értesíteni: A honvédlovassági felügyelő isme telt sürgős jelentéseiben hangsúlyozván a Gyulán állomásozó honvédhuszár-osztály legénységi és lóállományában gyakorta fellépő szembajokat, szükségesnek jelezte az osztálynak megfelelőbb más állomásra való mielőbbi áthelyezésésót, s minthogy a felhozott indokok elől — a honvédség harczképességének koezkáztatása nélkül — kitérni nem lehetett: indíttatott a miniszter tárgyalásokat az osztálynak Nagy-Váradra való áthelye zése iránt. A mennyiben pedig a lóvállalkozók nagyobb része Gyulától különben is tá volabb. Nagy-Váradhoz azonban közelebb fekvő vidéken Szalontán stb. lakik, a honvédelmi miniszter a lovak kiadása tekintetében felemlített aggályokat sem tartja nyomósoknak. Az által pedig, hogy Gyulára még egy honvédosztály fog át helyezt tni, tekintettel annak nagyobb állandó létszámára, a közforgalom csökkenése sem várható, a mennyiben a zab és széna fogyasztásnál beálló csökkenés egyóbb czikkeknek, a nagyobb létszám következtében természetszerűen bekövetkező — emelkedő fogyasztásával kiegyenlítést nyer. Mindezeknél fogva és minthogy a miniszter mindenek előtt a honvéd csapat harczképességének megóvását tekinti feladatának, mindaddig, mig ez nincs biz tositva, minden más szempontnak figyelem kivűl kell esnie. Ennélfogva a mi nister a kórt vizsgálat elrendelésére már azért sem lát semmi alapot fenforogni, mert az áthelyezés iránti javaslat pártatlanság szempontjából kétségen felül álló hely ről származik. j Egyúttal azonban hangsúlyozza a miniszter, hogy Gyula város, valamint Békésvármegye gazdasági érdekei a kilátásba helyezett csapatcsere által, valamint az által, hogy a bfkésvármegyei lótartásra vállalkozók ebbeli igényei ezután is csonkitatlan kielégítést fognak nyerni, teljesen meg lesznek óva." Katonai lóvásárok. Vármegyénk területén szeptember hó folyamán tartatnak a katonai lóvásárok. A ki figyelemmel kísérte a katonai lóvásárok körüli eljárást, az tapasztal hatta, hogy azok a gazdára nézve u^y szólván mindig a lehetőleg legsilányabb eredmónynyel végződnek, ugy, hogy egyes vidékeken a gazdák nem is igen hede ritenek a katonai lóvásárt jelző hirdet ményre, s nem is viszik eladásra szánt állataikat a vásárra, mert előre tudják az eredménytelenséget. Hosszú fáradságba és töméntelen kérelmezésbe került annak idején, a mig a magyar gazdák kívánsága teljesült ós a kormány kieszközölte, hogy a katonai hatóság a hadsereg lószüfcségletének fedezésére nyilvános vásárokat tartson, hogy igy a gazdák közvetlenül adhassák el lovaikat a hadseregnek s elkerüljék a kellemetlen, megbízhatatlan ós mindenek felett igen drága közvetítést! A katonai kormányzat megállapított bizonyos eljárást, mely szerint az úgynevezett losorozó bizottságok (Assent Commission) vásárolják az előre hirdetett vásárokon a gazdáktól közvetlenül a lovakat. A gyakorlat folyamán azonban bebizonyult, hogy ez a keservesen kieszközölt s nagy cécóval megadott kedvezmény semmivel sem több, mint a többi katonai konceszsziók, melyek tudvalevőleg csak a külszín kedvéért léteznek, de alapjukban véve semmi értékük nincsen Kitűnt ugyanis, hogy a katonai lóvásárok intézménye azért látszik haszontalannak, s a vásárok azért eredménytelenek, mert a katonai hatóságok még a lóvásárok előtt fedezik szükségletüket. Igy tehát a gazda, a ki tartogatja lovát, hogy a katonai lóvásáron tűrhető árt kapjon érte, ismét hazaviszi az állatot, mert a bizottság csak a forma kedvéért vásárol kéthárom lovat s azzal befejezi a hűhóval hirdetett vásárt. Ennek a ferde állapotnak genezisse az, hogy a katonai hatóságok még mindig a kereskedőktől vásárolják a lovakat. A kereskedők ugyanis, még mielőtt a katonai lóvásárt hirdetik, ügynökeikkel beutazzák a vidéket, összevásárolják a katonaság méréseire alkalmas lovakat jó olcsó áron s a mint összhoztak egy tucat ilyen lovat, folyamodványt adnak be az illető katonai kiegészítő kerület parancsnokságához, mely kiküldi a bizottságot. A bizottság padig, miután többnyire vá logatott lovakat vezetnek elébe, ezeket megveszi és elszállítja annál is inkább, mert akkor még a vásárok kiírva nem lóvén, a szükséglet is nagyobb. Ily módon aztán arra az időre, a mig a lóvásárt kiírják, a szükséglét jobbárra fedezve van 8 a vásáron a bizottság alig vesz egy néhány lovat. A hadügyminisztérium jelentéseiben j aztáp nagy hangon vannak emlegetve a ! fentebb vázolt módon történő vásárlások, mint olyanok, melyeknél a hadsereg közvetlenül a lenyésztő gazdától fedezte szükségletét. Valóban pedig ez a „tenyésztő gazda" nem egyéb, mint a régi közvetítő kereskedő, aki azonban a változott viszo nyoknak megfelelően most uj formában folytatja jól jövedelmező, de moraliter és közgazdasági szempontból egyaránt ké tes értékű mesterséget. A külömbség te hát alapjában véve az, hogy ezelőtt a kereskedők vitték lovaikat a sorozóbizottság elébe, mig most a sorozóbizottságok (az állatorvos és a vásárlóbiztos) mennek oda, a honnan a kereskedő az ő felaján lott 10—14 lovát bejelenti. A magyar gazda súlyosan érzi meg ennek a helyzetnek terhet, pedig megváltoztatására nem kellene semmi egyéb, csak egy kis jóakarat a katonai hatóság részérő

1. M^rt ha meg akarják látni, meg is látják rögtön a lóeladásnál, hogy ki a kereskedő ós ki a tenyésztő s nem léphetne fel amaz emennek nevében ós szerepében. A bajon nagy részben, sőt túlnyomó részben segítve volna, ha a katonai hatóság hosszabb idővel előre állapítaná meg a lóvásárok időpontját. Hirdessék ki egy fél évvel előbbo a vásár napját, hogy a gazda előre tudja ezt s addig rezerválhassa lóállományát. Legczélszerübb volna pedig a megoldás, ha a dolog általánosittatnók olyképpen, hogy egyszer s mindenkorra kimondanák a katonai lóvásárnapokat. Ha például ugy rendeznék a dolgot, hogy az egész országban, mindenütt ós mindenkor az országos vásárt megelőző héten volna a katonai lóv sár, akkor a gazdának meg volna a kellő tájékozottsága s nem volna kénytelen lovát olcsó áron elpocsékolni a kupecznek, vagy valamely utazó kereskedőnek azért, mivel még csak nem is tudja, mikor lesz a katonai lóvásár. A földmivelósügyi minisztériumnak a minden oldalró felhangzó panaszokból tudomása van a katonai lóvásárok körül tapasztalható rendetlenségről és ha komolyan veszi feladatát, kötelességének fogja ismerni, hogy az elhanyagolt s véghetetlenül káros ügyön, a fentebb vázolt módon segítsen A földmüvelés számtalan bajai közepette csak az állattenyésztés tud némi sovány kárpótlást nyújtani a gazdának s ha ezt is elhanyagoljuk, akkor igazán nem tudjuk, hová jutunk. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai Magyar miniszterek Bécsben. Bécs, aug. 25. (Saját ludósitónk táv.) B á n ff y Dezső miniszterelnök Bécsben van ós sokáig konferált B a d e n i osztrák miniszterelnökkel. Fehórváry honvédelmi miniszter egy teljes óráig tanácskozott az osztrák honvédelmi miniszterrel. A franczia köztársaság elnöke az orosz czárnál. Budapest, aug. 25. (Saját tud. táv.) F a u r e, a franczia köztársaság elnöke Pótervárott vendége az orosz czárnak. Párisban és egész Franczíaországban tapsolnak : a czár kétszer megcsókolta az elnököt. Ugyanis arról is folyt hosszú vjta a franczia lapokban, hogy összecsókolóznak-e Faure és II. Miklós, vagy sem. Mert a csók királyi ajkról csak koronás főt illet meg s a francziák attól féltek, hogy ha a csók elmarad, a németek ebből azt fogják következtetni, hogy Miklós czár mégis többre veszi a németek császárját, mint a köztársaság elnökét. De hát II. Miklós, a mellett, hogy autokrata uralkodik, igen humánusan és liberálisan gondolkodó férfiú, aki nemcsak politikából, hanem őszinte szimpátiából is ragaszkodik a francziákhoz s elnöküket uralkodói látogatásoknál megszokott szívességgel, barátsággal és ünnepi fénnyel fogadja. Nevezetes e fogadásnál az is, mily közkedvelt dallam lett az abszolút Oroszországban a forradalmi Marseillaise: az orosz csapatok is ennek hangjaitól kísérve, vonultak el Faure előtt. Az elnök tiszteletére adott diszebéden a czár vendége egészségére ürített poharat, a következőket mondotta : „Különös örömömre szolgál, hogy üdvözölhetem önt, elnök ur ós köszönetet mondhatok látogatásáért, a melyet kor volna eszközölhető, ha a községek az egyházakkal kezet fogva próbálnák meg. Vau ok annak a föltevésére, hogy ha a község 4— 5 holdnyi területet kísérleti telepnek engedne át, akkor az államtól kapna egy kiképzett tanerőt, a ki a szaktantárgyakat gyakorlatilag és elméletileg kezelné, mig a gazdasági ismétli) iskolában szükséges egyéb tárgyak az egyházaknak már fennálló ismétlő iskoláiban taníttatnának. Az egész gazdasági ismétlőoktatás szervezete tán nem felelne meg teljesen annak a szabályrendeletnek, melyet a közoktatásügyi kormány kiadott, czélját tekinvve azonban egyelőre hasznos szolgálatokat tenne s nem kellene a jelen állapotot teljesen fölforgatni, a mi mindig kárral és veszteséggel jár együtt, mig ellenben a meglevő alapon való továbbfejlesztés, a réginek kíméletével, újnak meghonosítása nyereségre nyit kilátást, ha a paragraphusok betűje nem is tartatik szorosan szem előtt. A ki uj alkotásokat akar, annak az átmeneti stádiumokkal is meg kell barátkoznia. Különben sok más szempontból sem látszik czélszerünek a gazdasági ismétlő iskolákat teljesen az al8Ófoku ipar- és kereskedelmi tanoncziskolák kaptafájára szabni; a földmiveléssel foglalkozók nagy tömege 8 azoknak szellemi szükségletei csakúgy, mint a fennforgó körülmények indokolttá teszik, hogy egyházak és községek megosztozkodjanak az oktatás ez uj irányának meghonosításában, melynek csakúgy uem fog ártani a meg-megujuló tanterv és szervezetváltozás, mint a hogy nem ártott a tanon cziskoláknak. A csabai megyei földmives iskolának és a csabai ág. li. ev. gymnasium V. osztályának küszöböu álló megnyitása biztató példát szolgáltatnak arra, liogy tanintézeteink fenntartási költségeinek többek között való megosztása mellett létesülhetnek és állhatnak fenn legkönnyebben. A honvédelmi miniszter a gazdasági egylethezMint tudva, a bókésmegyei gazdasági egylet igazgatóválasztmánya is felirt a honvédelmi miniszterhez, hogy a gyulai honvédhuszárságot ne helyezzék át NagyVáradra. A feliratra a honvédelmi minniszter válaszolt, kijelentve, hogy az egylet kórelmótSnem teljesítheti. A miniszter leiratát a megye főispánja tudatja az egylettel s az következőleg hangzik : A gazdasági egyesületnek ezóvi junius hó 21 ről 350/1S97. sz. a. a honvédelmi miniszter úrhoz intézett felterjesztésére, nót csak egy ugrás Illava, az első fegy intézet az országban, melyben 600 elitólt gonosztevő gaztettei fölött kesereg. Valamikor a trencséni olygarcha, Csák Máté tulajdona volt, (hihetőleg ő s építette), halála után királyi birtok lett. Tulajdonképpen két részből áll, melyeket a csinos két templom választ el egymástól, AZ épület északi része a trinitáriusok zárdája volt, déli része várkastély. Itt bárhová nézünk, egy uj megkapó, festői panoráma tárul elénk, a fák sűrűjéből felmeredeznek a tornyok csúcsai, fehérlenek a sűrűn épült községek házfalai. S ezek között a Vág uralkodik. Még csak a írencséni népről. A nép szegény és teljes resignáczióval arra,hogy sorsán valaha segítsenek. Igazán nagy szív facsarodással látjuk az ő kenj erüket, hajlékaik fogyatékost ágát. Bizony tzí mondom én, hogy a mi soczialistáínkai csak ide kellene elhozni, hsdd lámának egy kis valódi rélkülözést, kigyógyulva menne mindenki haza. AZ itteni lót nép zsirja a fsgyu, kalácsa : zabkenyér, ki örül, ha elég jut belőle. A pálinka aíónban — fájdalom— n indég egy fogást pótol az eledelből. Az illeni nép szereti a 1ársas ősz szej övetelt. Dalait a legújabb időben ma gya r melódíákhiz illeszti. Teresük a csárdáshoz hasonlít, de nagyon nehézkes. A kása nem is tehet lüzessé senkit. Meséik elásott kincsekről, várromok alatt levő pénzekről, a hires Jarosik rab lóról szólnak. ki csak azért rabolt, hogy a szegéDyntk jusson. Szeiehmtől iit nem házasodnak. A tót legér.j 1 ia ki 11 l eszélni. Hiszen mf ga „az eljegyzés" rábeszélés* (nahováranie) nevet visel. Az itteni nép türelme végtelen, resignácziója pedig igazán elkeserítő. Vemer László. Fürdői történet. — A „Békesmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Irta : Sz. O. A nyár elején gyomorfájásról panasz kodtam orvos barátomnak. Bajom abban nyilvánult, hogy a második adag jostélyost már nem ludtam bevágni és a har n adik pohár sör mm Ízlett olyap jél. mint annak előtte. Orvos barátom egyet köhögött, megtapogatta puhusomat, nyelvi met is megvizsgálta, nmet kóh<cselt, v(gre megáljapitotia a diagnosist: hogy nyomor fin-dún ideg d8ganaíban szenvedek, nceJj elcre mm látható és sejdíthető komplikációk közbe njöttével idült gycmoihuruttá fejlídheuk. Erősen reám parancsolt, hogy für dőbe kell mennem drága egészségem helyreállítása végett és előrántott zsebé bői egy vélellerül magéval hozott f,ür-| dőprospekiust, (később ludtam meg, bogy ő ott a íurdöorvos), oly fontoskodó képet vágott és komolynak ecsetelte bajomat, mig végre jpagam is hinni kezdtem benne. RögUn hozza js fogtam az olva sáshoz, minek következtében álpaomlan szünielenül a prospektus szavai, kényei mes vasúti lözlektdés, jellegzetes kő1 sziklak, O'ÜS6 pemió, vadregényes vidék, ózondus levegő, esdőkoszoiuzta hegyik, k óvalycguk lejemben, ugy, hogy másnap lenenetes lóiajassal ébitdnm fel, a mi csak negeicsitett abban a hitben, hogy a fürdőre csal ugyan szűk.

1 égem van. A gyors elhatározás embere lóvén, a délután már a vasútnál talált, miköz ben bőséges alkalmam volt a viczinális vasutakra faragott jó és rossz adomák létjogosultságáról meggyőződnöm. Szinte megkönnyebbülten lélekzettem fel, midőn a reánk várakozó egy lovas ezózába ültem fel. melyet a fürdőigazgatóság atyai gondoi-kodása jelölt ki arra.^hogy az utazás minden részletét kényelmesen végig élvezhessem. Társaságomat egy termetes hölgy és kisasszony leánya képezték, kik teljes felszereléssel vonultak a fürdőbe és a kocsi minden döczczenésénél hangos ki áhásokra fakad ak. Bémulatlal adóztam azon vakmerő ember fantásiájának, ki e tájékot vadregényesnek keresztelte el és egy idomtalan kősziklában előliől áldozó papot, hátulról pedig vadászó apiazont fedezett fel; később azonban a táj vad regénjessége abban nyilvánult, hogy ret teneles zivatar támadt, vakító villámok czikáztak végig, kocsisom vadul káromkodott, mig a hölgyek szendén pirultak és a teimetes mama ölembe hullt, a vén kisasszony pt dig állandóan regényt akart elkövetni e zivatarban. Végre sok yiszontagság és ezer veszély után beérkeztünk a füidőtelepre, melyntk oimótlan, emeletes házán Jiatal mas hetükkel pompázott a .Gyógjház

11 felirat. Nem valami ín ponáló látványt i yujihattam. Csuion vízre ázott öltözetem és a hölgyek szell.ő lebegtette (űrijeikkel hatalmas pcd^ya.-íuk daczára, paely az egész u'on lábamat verdeste, mert a özál lodának mindenesből a portási méltóságra emelkedett, hata'massága közönyös, leereszkedő fejbólintással fogadott bennünket ós a szobapinczér egy emeleti kis óduba dugott be. A zápor még javában zuhogott és igy — mit is tehettem volna egyebet — szobámban fel és alá jarkáltam, keresve a fenyves-koszoruzta hegyeket és az ozondus levegőt, ami tudvalevőleg nem egyéb, mint sűrített oxigén. E helyett ebben a sertésvészes időben ritka egészséges disznóröfögés fogadolt és az ezzel elmaradhatlan gazdasági illat hatalmas trüsszentésre ösztönzött. Mérgemben a soványító kura végett magammal hozott súlyzóimat földhöz csaptam, a mi pisztolydurranáshoz hasonló zörejt okozott. Ijedten szaladt be a lármára a szobapinczér, én gyors elhatározással reá rivaltam, hogy az egész szállodát lelövöm, ha nem ad másik szobát, mire a szobapinczér alázatos hajlongások között bocsánatot kért, jjogy a nagyságos urat ide szállásolta véletlenül és igy egy psmos szobához jutottam. Meg lóvén ekként nyerve a főpinczér kegye, az estéli table d'hotnál már megkülömböztető figyelemben részesültem, t. i. valamivel tisztább evőeszközt és abroszt kaptam, a felszolgáló pinczér pedig sietett a kiválóbb fürdővendégekkel megismertetni. „Báró Bárkány", (rettenetes párbajhős) súgta fülembe, egy majompofáju, gigerli öltözetű fiatalemberre mulatva ; „Vértessy Arnold" kitűnő irónk, zengett fülembe pinczérem hangja, az egyik asztalnál egymagában ülő uri emberre nézvén, ki azonban cseppet sem hasonlított jeles Írónkra. Különben is az étkezés a fürdői életnek jó részét igénybe vette, mert a prospectusban részletezett szórakozások egy toldott- foldott k uglizó pályára zsugorodott