Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-07-04 / 53. szám

XXIV. évfolyam. B,-Csaba, i897. Vasárnap, julius hó 4-én. 53. szám. BEKESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Kiadóhivatal: . - , „ on,/ „ (7„iii„„w«i» ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. - Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház Appoi.yi-utcza 891/< sz. (Zzsilinszky-fele ház) « £ gzajn afa 8 ^ ^ hova a küldemények és az előfizetési pénzek b.jva a lap szellemi részét illető közlemények . . . küldendők. , .., , Előfizethetni: helvben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor i ,,,,,„ . kuldendSk. Jeheti óvnegyede

i^ belü

l 1

7 A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő Kéziratok nem adatnak vissza. i Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. ! „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Nyári théma. így, ugorka-szezon elején, mint mindenki tudja, számtani pontossággal megszokott jelenni a fiumei czápa a quarnerói öbölben. A mily bizonyos az a czápa, olyannyira bizo; nyos az is, hogy iskolai év végével, nyarantszaka megjelenik a bölcs tanácsokba ojtott bacillus pályaválasztás czim alatt. Hasábos czikkek iratnak már évek óta, hogy a magyar középosztály keresse fel az ipari, kereskedelmi pályákat s a lionorációrnak ne derogáljon, ha a fia elé bőrkötényt kötnek a műhelyben. De mennyit és meddig fogjuk ezt hiába prédikálni ? Hiszen nálunk nemcsak a lionoraciór nagyzol, de még a diurnista is, akinek pedig egész élete sanyaruság, fázik tőle, hogy a fiából iparost neveljen ; ha mégis oda kerül a gyerek, szégyenkezve tagadja le, mert a közvélemény előtt, vagy maga kerül ferde világításba, vagy a gyereke. Különben is odáig jutunk már, hogy föltehetjük a kérdést: minek is a pályaválasztás ? Minek a gyereknek a pálya, mikor már tizennyolcz éves korában pápaszemmel és sziik tüdővel iudul neki annak a bizonyos pá lyának. Mi czélja és haszna van a tudománynak és egyébbbölcsességnek, mikor a szem tizennyolcz éves korában már megvakul és a mellbőség nem üti meg azt a mértéket, a mivel legalább katonának lehetne sorozni az embert? Mire jó, hogy a gyerekek, fiatalemberek tanuljanak, készüljenek az élet küzdelmeire, mikor az a fiatalember haláleljegyzett testtel és savóizü életfilozófiával indul ennek a küzdelemnek. Tessék elhinni, igen bölcs emberek vitatkoztak már azon : mi a helyesebb ? Horpadt mellel, avagy tudatlansággal, de legalább férfiúi erőben neki menni annak az úgynevezett életnek. Nagy kérdés, váljon az ostobaság, vagy a göthösség nagyobb baj-e az emberiségre s ez ideig eldöntésre vár, váljon a hazának s a társadalomnak a tudósok, vagy az egészséges, életerős emberek használnak-e legtöbbet ? Es ez életbe vágó kérdés. Nagy baj, hogy jelentőségét mégsem méltatják s mihelyt szó esik róla, azonnal készen van a kritika : ez is ama bizonyos nyári cikkek köziil való. Feltesszük azonban a kérdést, miről okosabb manapság beszélni ? A pályaválasztásról, vagy egy jól eltött nyári vakáczióról ? A gyerek, hisz mindenki tudja magáról, elványad abban a sok tanulásban, a minek, mellesleg mondva — az életben igen kevés hasznát látja s mire kilép az életbe, mondjuk : az élet viharába, nem alkalmas egyébre, minthogy, vagy göthös filozopter, vagy pedig éppen olyan göthös lump legyen belőle. Ez a mi arany ifjúságiink. Tömjük tudománnyal, filologia és filozófiával s mikor „érett" az ifjú, mindennek nincs látszata. Mire való az országnak kühicselő, kékkarikás szemű, lelkében keserű ifjú, a ki a népboldogitás tanával nagyképűsködik az életben. Majdnem odajutottunk, hogy inkább örvendjünk egy képzetlen, de egészséges embernek, mint egy tudóspaláutának, a kinek vérébe van beoltva a beteges szellem, a mit a könyvmoly rágott beléje. Es kétségkívül a hazáuak, az emberiségnek és mindenkinek több haszna és gyönyörűsége lehet egy mészáros legényben, a ki egészséges, mint egy professzorban, a ki folytonosan köhécsel : Mert a professzor legfölebb elveit, mig az egészséges mészáros legény a nemzetet fönntartani segit s fenntartásához hozzájárul. Egyelőre tehát ne pályát, hanem üdülőhelyeket válogassunk diákjainknak, a kiknek szervezetét regenerálná a jó levegő, a minthogy elrontotta a mértéken felüli sinus, cosinus és taugeus. Az aratás. — Strájkolnak-e munkásaink. — Az aratás az egész vonalon megkezdődött Békésmegyében. Örömmel jelezhetjük, hogy a strájk hírek túlzottak voltak s seholsem látszik nyoma, mintha szervezett mozgalomról lett volna szó.i Eddig csak egy orosházi járásban levő bérlőnek kelletett a mezőhegyesi munkástartalékokból 30 pár aratót átengedni. Nagy bajt okozott az utóbbi napok vakmelege, melynek következtében a buza megszorult s a termés sikere nagyban devalválódott. Békésről azt jelentik nekünk, hogy ennek nyomán a munkások tömegesen megváltoztatni kívánták aratási szerződéseiket ugy a kis gazdáknál, mint a nagyobb uradalmaknál. Jó példával ment elől e tekintetben a békési Wenckheim uradalom, mely a saját iniciativájára a 14-eden szerződtetett munkásokkal 12-edén újította meg a szerződéseket. Mezőberénybőla következőket közlik velünk: A fási hitbizományi uradalom öt aratógépet vett ez évben, a melyet a kedvező termést adó búzatáblákba állított, a silányabb termést ígérő táblába meg a tizennegyedén dolgozó munkásokat állította, a kik azonban a munkát beállították s kijelentették, hogy ezt az eljárást nem tartják móltányosnak és nem is fognak dolgozni. Az egyezkedések most folynak. A szeghalmi járásban, igy Urosházán is, a munkások megújított szerződéseket követeltek s sokhelyt követeléseikben a méltányosság határán tul nem mentek, csak itt ott fordult elő, azok is más megyéből, főleg Csongrádból való munkások, a kik nagyobb és teljesithetlen követeléseket támasztottak. A főszolgabiróságok tisztán munkásügyeket intéznek, százakra mennek a megújított szerződések ós éppen a közigazgatási hatóság ez ébersége hintett a munkásnépbe jó véleményt, részben leszerelt miaden strájk-mozgolódást. Az „Esti Újság" irja : Bánfalván és Orosházán ugy egyeztek meg a gazdák a munkásokkal, hogy nyolezvan kilót kapnak egy hold terméséből, ha minden kaszás learat tiz holdat. A tót-komlósí aratók, a kik a minap még sztrájkoltak, most már zúgolódás nélkül dolgoznak. A Magyarország szerint Károlyi Istvín, gróf Gyula mezőn egy óra hosszat beszélt a munkásokkal. A nép nyugodtan és tisztelettel viselkedett irányában. Panaszkodott a termés silánysága ellen s kérte a grófot, hogy változtassák meg a szerződést, mely a 14-ik részt juttatja nekik. Számításuk szerint olyan időben, midőn búzatermés holdanként 14 hektolitert adott, egy pár arató meg tudott szerezni 6 métermázsa búzát. Akként óhajtanák a szerződést változtatni, hogy most is 6 mázsát kapjanak és a rendes konvencziót. „Ezt egy kicsit sokallom", irja a gróf, „mert a kalász 25 százaléka üres, ezenkívül a buza rozsdás s igy nekem a semminél igen kevéssel marad több ; de mi nagybirtokosok, egy ilyen szerencsétlen évben, valahogy csak segítünk magunkon, vagy olyan dolgok eladásával, a mit különben eladásra nem szántunk, vagy hitellel, de az a szegény nép nem „BekésniegyeiKö2löny"tárcaja. Esküvő. Szőkehaju szép lány megyen a templomba, Fehér koszorú van a hajába fonva,1 Fehér fátyol borul szőke szép fejére . . Viszik a menyasszonyt az esküvőjére ! Fehér oltár elé, hófehér ruhába, Fehér oltár elé, hol annyin hazudtok, Csengő pénzen szivet vettek, meg eiadtok. Orgona szó hallszik, tömjénillat árad, Hófehér menyasszony arcza egyre sápad, De azért kimondja, nem zokog, nem szédül: . . . „Szerelemből megyek hozzá feleségül !

a . . . „Szeretem, szeretem !" A hangja se reszket, Hátul a koldusnép hányja a keresztet. Szép menyasszony arczán piros rózsa virul, Nem a boldogságtól, hazugságtól pirul. Orgonaszó zsong-bong. Gyertyák lángja lobban, Templom sötétjében egy árva sziv dobban. Kíváncsi nép vihog, a padokra feláll, Fehér oltár előtt, fehér pap prédikál. Prédikál, szónokol, sok-sok hazugságról: Földi menyországrál, örök boldogságról! Elvonul a násznép, csendes lesz a templom, Csak a koldusnépség veszekszik a konezon. Meg eg.v kopott, fiu fehér oltár mellett, Fekete bánattól az ajka is reszket. Szegény bohó fiu ! Gyűlöl egy világot — S csókolgat, ölelget egy myrtus virágot.. . Dubányi Imre. Nemes lelkek. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Boltányi Gerő az utolsó szigorlatára készült. Afféle bnnvivant gyerek, a ki a sportokból előbb viite volna valamire, mint a jogi tudományokból. Mindamellett arra elégr komoly volt, hogy meggondolja, miszerint a költekezés csak ott jogo-, a hol van miből költekezni. Tartotta is magát egy darabig, élt szegényesen, de tisztessegge]. De hát Pesten ő is csakhamar megváltozott, ügyes hazugságaival szorította az öreget, a ki az öreg ember naiv hitével, ráadta az utolsóját is. Az öreg pénztára győzte egy darabig, szerencsétlenségére addig, a mig meg ismerte könnyüvérü fiát. Gerő nem volt rossz fiu, sőt bámu latos jó szivet adott neki az Isten. A társaság tudta vezetni, a társaságnak fizetett uri elagancziával, sőt a mi igazán bámulatos, ő kölcsönözött a módosabb fiuknak is. Vizsgáinál nagy adag szerencséi voltak, pedig sokan tudták, hogy Boltányi Gerő semmit sem tanul, as ő igyekezeténél többre vitte a műkedvelő jogász is, ha ugyan ilyen is van a világon. Idejét a sportoknak és a szerelemnek szentelte. Sportnak nevezte a kártyát, a melyben szerencséje soha sem volt, még is azt szerette * legjobban. Ferblinek hivják a megrontóját, még is még ma is, sokkal szivesebben gondol reá, mint bármi másra. Tanult to vábbá szakavatott vívó iskolában. Párbajozott is több kevesebb szerencsével, lovagolt, vacsorákat fizetett orpheum beli énekesnőknek sa mi a legrosszabb : ész nélkül hitt egy leánynak. Es szegény Boltányi Gerőt ez tette egészen tönkre. Egy ügyes szőke hajú leány, a kit esténként a közönség, tapsaival szokott elhalmazni, nagyon értett ahhnz, hogy a férfiak szivét megdobogtassa. Énekesnő volt. Bogár feke szemekkel birt, mely fénylett tüzesen, bolondított akarattal s akaratlanul ízléses termetén páratlanul állott a ruha. a miben segített nagy tapasztalata is. Társalgása, sokoldalú műveltsége nagy tömegből kitűnt akaratereje ós szigorúsága feken tudta tartani az udvarlókat, azok mindenkor készséggel és tiszteletreméltóan hajoltak meg előtte. Boltányi Gerő éjjeleken keresztül róla álmodott, bátortalansága hetekig viaskodott szenvedélyével, a mint természetes, nem merte megvallani szerelmét. Végre egy napon, ám elég ügyetlenül, megmondta neki, hogy szereti, hogy legyen őrangyala, adjon neki tanácsot, mint kell egy nőnek ellesni a gondolatát. Az énekesnő okos lelkével kritikáját egy darab időre fentartotta. Azt mondta : — Boltányi! Az iskolába iratkozzék be. A kölcsönös ismeretség után, majd fogok. Mert — Itt megállott. Nem árulta el, hogy Boltányi Gerő felől érdemes gondolkozni, a kinek állítólag százezrei vannak s a kinek szép, szerelmes szemeit élvezni, igazán boldogság. Boltányinak ez elég volt. Megkezdődött a költekezése, imádo'tját elhalmozta drága ajándékokkal. Az okos és tapasztalt leány kimérten felelt, sőt mi több, a jövőről komolyan figyelmeztette. Egy gyengéje mégis volt e leánynak is. Hitt e férfinek. O maga nem szerette, lobbanékony szerelme hamar tovafoszlott. mint, az álom. De meggondolta azt, hogy ő kötelességének eleget tett, ő óvatosan figyelmeztette udvarlóját s ez, ezek után is bolondult utánna, hát elhatározta ma gát, hogy asszonynak szegődik. Azt hitte, hogy igaz és édes bojdogság lesz az az állítólagos vagyon. És az énekesnő — mondhatjuk ugy is — rabolni kezd' tt. Boltányi Gerő ezek után pazarul költekezett, hova tova újra megszerette a leány. S ekkor élték át boldogságukat A leány a szokott nagy igényeket hozta fel, a miben nagyon elitélendő, mert végre is láthatta, hogy a fiatal ember mar alig birja. Ha valakit s;eralünk, megelégszünk a fekete kenyérrel is, ha egyébre nem telik. Ez a leány ezt nem tudta megtenni, szerelménél nagyobb volt megszokott szenvedélye. Jó ideig tartott a boldog élet s a vége az lett, hogy Boltányi görnyedt az adósságban. Végre is megunta a leányt, egy levélben elég kíméletlenül elbúcsúzott tőle. Az énekesnő hamar kibékült a valósággal, belátta, hogy ez a könynyelmü fiatal ugy sem tudott volna neki boldog jövőt teremteni. Csakhamar fényes parthiet csinált. Egy törvényszéki elnök vette el. A férj öreges volt, de azért kedves modorú és a mellett tekintélyes gazdag ember. És most Boltányi Gerő készül az utolsó szigorlatára. * A fiatal asszonynak eszébe jutott, hogy leánykorában kölcsönzött Boltányinak. Levelet irt neki s figyelmeztette, hogy kíméletlenül beperli, ha régi adós ságát rövid idő alatt le nem fizeti. Én Istenem, honnan fizette volna meg Boltányi Gerő az adósságát? Beperelte. Az ügy a törvényszék elé került A végtárgyalást érdemes lett volna egy festőnek lefesteni. Gerő sápadt, megtört alak, az aszsíony kihivó viseletű, de szépségében megenni való asszony. Talán a sors szatírája az, hogy szegény Gerőnek az asszony férje előtt kellett vádlottul álla nia. Láttam, hogy na gvori szégyenkezve védekezett. A beszrd ez a ré z* megható volt. Hatalmas Isten ! te jóságos hatalom ! Ne kinozd ezt a meggyötört szivet, tépd össze; aztán adj neki egy csendes pi henő helyet: a temetőben. Vedd le rólam s korbácsot, mert leroskadok alatta. S az a-ízony visszavonta a vádat, Lapun mai számához egy iv melléklet van csatolva.