Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-12-30 / 104. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, 1897. Csütörtök, deezember hó 30-án. JQJL ti KOZLOOT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zasilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közleményeK küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik betenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egés? évre 6 forint. — Fél évre 3 forint.— Negyed évre 1 frt 60 kr. r gyn* szam ara 8 Kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A helyzet. — A „Békésm. Közlöny" fővárosi tudósítójától. — Budapest, decz. : 9. Bánffy Dezső Bécsben van. Előterjesztést tesz a királynak s a megállapodás szerint január elsejéu megjelenik az a rendelet, melytől méltán fázik mindenki, mert akárhogy csiirik-csavarják a közjogi tekintélyek, a magyar alkotmány sark-tétele : hogy rendeletekkel nem lehet kormányozni Magyarországot. B e k s i c s, a kihez Győry Elek is részben huz, ugyauis azt moudják, liogy a rendelet, a mit Bánffy a vámkozösségbeu kibocsátaua, nem patent. Miről van szó ? Arról, hogy egy tisztán gazdasági kérdés a szövetséges állammal hogyan oldassák meg ? A többség kétségkívül megszavazná a provizoriumot, vagyis átmenetileg a mai állapot megtartását, de az ellenzék a parlamentarismus tiltott fegyverével agyoubeszéli a javaslatot. Szükségből, mig a vita tart, lehetne szó Bánffy rendeletéről, mely a status-quo fönntartása. De mérgesen vicsorítanak rá az Ugrón iaták, hogy olyan nincs ! Ők a liarcz tüzelői s Sima, a ki közülök kivált, csak azért szól bele csillapitólag a kis politikai játékba, hogy heccelje őket, Szó sincs róla, legalább ma uiucsenek biztos támpontok, hogy a függetlenségi párt leszerelné magát, csakhogy az országot kitegye az alkotmány megsértésének. A számbeli többség ma még a Justhéké, a ki liarczot akar és előre hirdeti, hogy olvatnem látott a világ, ha Bái ffy a rendeletet ki meri bo c? áj tani. A kilátások tehát éppenséggel nem kecsegtetők. Világosság derül a helyzetbe a Kriítóffy interpellációja után, aki valószínűleg még ma megiuterpellálja a kormány elnököt, mit szándékozik tenni, hogy kikerüljön a csávából. U„rouék a gyanú hitvány sarával igyekeznek beszennyezni azokat, a kikben több az államférfiúi belátás, miut a nyilt erőszak. Igen kedves az Ugronék esti lapja, mely farizeusi szemforgatások között meséli a következőket : „Azt meg uem lehet akadályozni, bogy kalan osnál-kalandosabb hírek ue keringjenek a folyosón. Egész históriákat tudnak beszélni arról, hogy a kormány hogy űzi a vásárlást és kerítést. Beszélnek arról is, hogy egyesek 25—30 ezer forintot is kaptak. E szerint a dolog ugy menne, mint Párisbau a Panama-törvényjavaslat tárgyalásánál, a hol egész szindikátus működött a képviselők megvásárlására. Részünkről természeteseu ezt egy képtelen mesének tartjuk", - mondja a kedves laptárs, mi pedig azt tesszük hozzá, hogy az ilyen mesék feltalálását hason'ó fenntartásokkal szokta űzni rendszerint az utcai Nagy Graleottó is, a ki ellen pedig a Magyarország, mint a leg rútabb társadalmi nyavah a ellen, annyiszor támadott. Ugyanis a pletyka is az ő képtelen híreit épp igy tálalja föl: — Hallottam. Éu ugyaií nein Iliszem. Mesének tartom. De beszélik. Akár a föntebb közült szemelvény. Mibdezt annak a leleplezésére mondom, hogy nem tudok semmi ujabbat, csak a legközelebbi jövőről sem. Csupán az vigasztal, hogy a szabadelvűpárt intimusai sem tudnak többet. A király t rendkívül elkeserítették a magyarországi komplikácziók, főleg miután a kvótában való döntés napjai is közelegnek, melyek ép ugy vihart rejtő tömlőkként látszauak a politika tengerén, mintha csak Aeolus dobná a dualizmus kellő közepébe, mely próbára teszi Lajthán innen és tul politikai fejlettségét és hivatását. . . . Es Aeolus tömlőjét, melyből kiszabadulnak a politikai viharok, — uem lehet visszatartani. Az önálló árvaszék. — A kiküldött bizottság ülésa. — Minap hozta hírül a „Békésmegyei Közlöny", hogy a belügyminiszter az önálló árvaszék ügyében készített szabályrendeletet j ó v á h a g y t a. Az intézmény életbeléptetéséről volt tegnap előtt a kiküldölt bizottságnak tanácsko zása. A bizottság egyhangúlag elfogadta azon javaslatot, hogy legközelebb azt fogja ajánlani a képviselőtestületnek, hogy az intézményt márczius elsején léptesse a város életbe. Megállapította az uj intézmény kereteit is. Javaslata szerint szerveztetnék két ülnöki állás, egyenként ezerkétszáz forint fizetéssel; ide tartoznak hivatalból az árvaügyi jegyző ós a kót közgyám, továbbá négy szavazó ülnök, de ez az állás tiszteletbeli; a jegyzői teendőket az egyik közgyám teljesítené. Mindezen állások három évről három évre, választás utján töltetnek be. Az intézmény Csabára kiváló jelentőségű, mert árvaügyeinek gondozása gyors lesz és a helyi ellenőrzésnek alávetett. De a világ 1 gszebb intézményei is azon múlnak, hogy micsoda végrehajtó közek állnak élére ? Es éppen az a súlyos munkakör, mely az önálló árvaszékre vár, az a nagy felelősség, mely vállaira nehezül és ama nagyfokú bizalom, melyet az árvaszéki tisztviselők iránt táplálnunk kell, ha az intézmény gyökeret akar verni és az áldásos alko tás jelzőjére számot akar tartani, igényli, követeli, hogy a legnagyobb körültekintó» mellett válogassuk meg az árvaszék leendő első tisztviselőit. Nem lehet azonban föltenni, hogy ne akadna pályázó, a ki megfelelő és megbízható lesz, a kinek kezében a legjobb helyen van az árvák gondozása » vagyonuk hü sáfárja lesz, igy az intézmény az árvák érdekében márcziusra fölállítható lesz. A bizottsági tárgyaláson részt vet tek a kikü dött bizottsági tagjai közül : Urszinyi Dezső, Urszinyi János, dr. Z s il i n s z k y Endre, H a a n Béla, Fábry Károly, Korosy László főjegyző. A mi szereplő munkásaink. — A most lefolyt szoczialista kongre8szu»ról. — Azt mondják, még a forradalmakat is nagy részben az emberek gzereplési viszketege csinálta. Mikor tehát a munkásembereket vakon vezető központ föl csődítő kongreszszusok nevezete alatt a mi helyi munkás vezérnagyságainkat, csak megpatkolja a hiuságukat ós egy kis inmoralis injekciót ad a további helyi mozgalomnak. A piczula-vadász központ tudatában van annak, hogy a mi elhangzik, az üres „szó fia beszéd", de a kon gresszu^okon szereplő magyar büszkén jön haza s dicsőségét zengik az újságok, erőt adván a socialismusnak. Csakugyan kisórtésben vagyunk, váljon beálljunk-e abba a kórusba: a zónázó atyafiak viselt dolgainak ismertetésébe és bizonnyal lemondanánk ezen zsurnalistikai anyagról, ha a sajtónak csak e szócsövén venné a közönség ludomásul a Bikády, a Csizmadia Sándor et consortes viselt dolgait. De hát zengték ezt mindenfelé. Közreadjuk a mi embereink kongresszusi sze„Békésmegyei Közlöny"tárcái a. A szerelem bibliája. Míg mások az élet vásári zajában A piaezra állva ütik a dobot, Addig én, magányom rejtett, néma csendjón Elvonulva félre — munkához fogok. írom és csak irom a daloknak könyvét Mig vágyak hevitnek, mig emlékezem, Mig e szívnek csak egy dobbanása lüktet, Mig a tollat bírja reszkető kezem. írom és irom a daloknak könyvét, Nem zavarja lelkem semmi földi nesz ; Álmaimmal — fel — az Istenekhez járok E könyv : „a szerelem bibliája" lesz. Hogy ha ezt megírtam, nem éltem hiába," Ha benne csak egy sziv enyhülé»t talál : Lezárhatja ekkor; zárja is le ajkam, Megváltó csókjával a szelid halál. Soós Lajos. A katrinczás Zsoricza. — A „Békésmegyei Közlöny" számára irta : Verner Jenő. Zsoricza apró szemű leány, de azt beszél'k a faluban, hogy azért tud azzal hódi lani. Hogy r,e tudna ! Hiszen olyan élénk, olyan kedves leány, hogy azt nem is csodá lom, ha ugy szereti az a Jonucz A^rám. Bodros uiju ingben, a mi irgalmatlan vékony, abban a ráczvászon lehérnemüben láttam soktzor, az utczán. Csikós szoknyájára csak a rojtos katrinczája kölcsönzött egy egy kis meleget, más embert az Isten hidege vert meg, de ő, kipirult aiczczal, ennivaló kaczagással, ropogtatta piros csizmáát ahóban. A legények sugdostak. — Ni itt megy Zsoiicza. Hiába fiuk, mondta az egyik, nincs ilyen leány a taluban. Nézzétek milyen hajlékony a dereka Petru ott a katonáéknál nem K p külömben. Aztán a hid végén megvárják. Odaszólnak neki. — Hova testvér? — Megyek Szófika oénémhez, ott ma táncz lesz, A legények elkísérik, hisz ők is oda indultak, Atlogja az egyik a derekát. 0 nem szégyenli, nem bánja ő azt. Mennek, haladnak az uton, csak akkor térnek ki, ha urat látnak, aztán mennek kaczagva, boldogan, mindenki a Zsoricza szemét nézve. — Hej Zsoricza, miért van neked ott a szemedben a csalóka valami, az Isten tud]a mi ? Tudod veled szeretek a legjobban tán ezo ni, a te derekad rezeg, meg mozog a legjobban. Mért is szereted ugy Avrámi ? — Mert ő is szeret engem. Ninc-en nektek olyan bajusztok, nem tudtok ti ugy teregni, ugy dalolni, nincsen nektek olyan sárga rezes fokosotok, nem tudtok ti semmit. O a legény. A katonaságnál megtanult németül is, a múltkor a postamesterné német szavát elértette. Azt mondta »vorschrilt«. Azóta én is tudom, hogy az irást jelent. Ugy-e néztek, hja okos ember az én szeretőm ! Ember, uri ember lehetett volna, csak értem nem tette. — Mért ne szeretném ? Ő az egész világom, ő érte imádkozom, biztató mesét nékem beszél az álom s higyiétek el, a falu gonosz szája, mely megtéli rajtam a mosolyt, kicsúfolja a jó ked ivemet, leszidja a ruhámat, nem bánt enge met, mert este, amikor Avrám behozza a posiát a vasútról, amikor a derest bevezette a he lyere, el,ón hozzám s őszépen tudja kiverni a fejemből a but és azt higyjétek el, el is felejtem, mert ő okos, <5 jó ember, a jó Is ten áldja meg a becsületes szivét. — Minek is fogadnám, hisz tudjátok, hogy szeretem ; hiszen ti is a pletyka lányt kkal tartotok, ti is, mint férfiak hallgat tok a tere-ferére, pedig ez nem szép. igazán utálatos. Ti is megszóltok, mert szivem van. Tán azért, mert szeretni nem tudlak benneteket? Nem vagyok olyan gonosz, mint a hogy ti elitéltek, gyarló, szegény elhagyatott legények — No, ne tüzelj Zsorka. Nézzenek ide, milyen villámot szór a szemed, a harag pedi<j megfesti az angyali arezodat. Nem igaz ám az, a mit te mondasz. Csak ne is vádolj minket, egyem a drága lelked, édes Zsoriczám, mondta egy legény. Ezt Korkes Silvius mondta. Nyilt tekintete, mintha hó tükörben mutatta volna be szenvedélye egész valóságát. Igazul beszelt, hiszen homlokáról ugy perget az izzadság, ugy reszketett a hangja, hogy a leány, csak egy pillantásából is tudta, csak a keze érintéséből is érezte, hogy a szerelem bolondja ez a Silvius. A vigadóig haladlak. Rozoga, paraszt viskó volt. Ott lent az abrudis pataknál, az Aranyos zuhogó kanyargása mellett. A kéménye ma|d bedőlt; egy-egy vén anyóka csodálkozott is rajta, hogy van az, hogy ? legények nótájától össze nem dült az az alkotmány. Mert a legények szoktak ám ott nagyon hangosan mulatni. Most is, már Jonucz Avrám járta erősen Doriczával, azzal a kikapós menyecskével. Szabad volt neki, hisz ő volt a falu legénye, az az asszony meg gyönyörködött a bogár szemében. A Zsoricza kicsi szemei haraggal tapadtak a jókedvű párra, akkor lehetett volna csakugyan látni, hogy a román szépben milyen hatalmas, milyen vehemens erővel készül kitörni a harag. Szép volt akkor nagyon Zsoricza. Az a sápadt szin, mely futamot játszott a puha ábrázatán. olyan gyors egymásutánban szaladozott a piros képén ; egy vonal volt az, mely azt mutatta, milyen fekete betűkkel irja tele az a kegyetlen sors, melyet ez a léha asszony kíméletlenül huz tovább. Nem vették észre. Csak forogtak, tánczoltak, az egyik sarokbiin meg a legények a dallamos »sti-tut« énekelték, a melyet ngy ismernek ezek a legények, a mint a szalonban a zongoránál az uri hölgyek. Egyet gondolt. Az ő ártatlan lelke ugyan nem volt szokva az Avrám közönyéhez, de edzve volt, a falu vádjával, mutatta ő is, a hűtlent. Nehezen ment neki, de azért szép volt. Az a legény nem adta volna a világért. Korkes Silviust karolta át, aztán ő is belekiabált a nótába a legénynyel, hadd vegye észre, az a hűtlen Jcnucz Avrám. Észre vette. Egy ideig nézett, azlán az ő képén is ott volt az a vonal, lassan-lassan elöntötte a képét, ugy széjjel lolyt azon, mint az asz talon a viz. Mindenütt volt a sápadtságból Piros ajka is fakó vo't. Csak a szemében volt abból a sok, régi vérből. Nem sok, de azért csúnyán látszott abban a gödrökben. Oda ugrott a lányhoz. Azt hitték, hogy ledobja. Nem bántotta, hanem kivezette és elvitte haza, egy szót sem szólt hozzá az uton. Hamar megint a korcsmában termett Rézfokos volt a kezében. Forgatva és Y mar lesújtott vele a Korkes Silviu« r Az leesett. Ugy hörgött, mint! szakadt volna be. Furcsa volt Sokan még azt hiszik, hogy cs döm, de ugy volt tz tisztái Nagy volt a tolongás. A része meg akarta torolni az tettét, de nem merték, csak e