Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-12-25 / 103. szám

I. melléklet a Békésmegyei Közlöny decz. 25-iki 103. számához. népére, intézményeire. Úgy szeretném magamhoz ölelni az egészet, megszüntetni mind azt, ami baj. Fájdalom, az erő kicsiny, a képesség csekély. De a szeretet nagy és örök. Visszaemlékezés. — Csáky István. — Gautscli.— A Lueger apja. — Irta: Kontúr Béla dr. A nyolczvanas évek elején orvos-növendék voltam Bécsben s élettannal foglalkoztam "Brücke Ernő világhírű egyetem tanár laboratóriumában. Reggeltől-estig ott görnyedtem a volt „Gewehr-Fabrik" egyik földszintes épület-szárnyának egyik szobájában az immerziós górcső előtt és tanulmányoztam az állati szövet myszticismusát, az ideg- és izoin-készitményektől elvezethető állati villamosságot, a nemleges áramingadozást, a szívverés mechanizmusát. — Minden vasárnap Bolza Antal grófnál ebédeltem, a kinél szintén minden vasár- és ünnep nap ott ebédelt egy gyermek-ifju: Csáky István gróf, gróf Csáky Albin főispánnak, később vallás- és közoktatásügyi miniszternek legidősebb fia, az öreg Bolza gróf testvérének unokája, a k it tizenkét év múlva Szarvason választottak meg országgyűlési képviselőve (s mandátuma egyike volt a — legtisztábbaknak !) István gróf, aki később oly tragikus módon vetett véget ifjú életének, a Theréziánumban a felsőbb osztályokat frequontálta s igen kitűnő tanuló volt. Több izben történt meg, hogy az öreg Bolza gróf helyett én mentem be a Thcréziánumba s kikértem a tanulmányi felügyelőtől a kis grófot. Megtörtént egyszer, hogy az igazgató hivatta a praefectust s engem megvárakoztatott. Mivel a váróteremben igen sok nagy ur volt (mágnások, aranykulcsos vitézek, altáboraagyok: a növendékek szülei és hozzátartozói): lementem a portáshoz s azzal beszélgettem el az időt. A portás éltesebb kom, berátvált képű, nagy orrú német volt, a ki lerchenfeldi diszlektussal beszélt s nagyon szerette a magyarokat, — legalább előttem hizelgőleg nyilatkozott felőlük, — s igen érdekesepizódokatbeszélt az 1848-iki forradalomról, a mikor Kossuth Lajos a bécsi népgyűlésen szónokolt s erre pár nap mulve kitört a ribillió. A Theréziánum akkori igazgatója Gautsch volt, a mostani osztrák miniszterelnök. O rá azonban nem igen tudok viszszaemlókezni, annál élénkebben emlékezem az öreg portásra, aki nem volt más, mint Luegernek, a hires antiszemita polgármesternek s birodalmi képviselőnek az — édes atyja. Válságos napok. — A „Békésm. Közlöny" fővárosi tudósítójától. — Budapest, decz. 24. Válság van 1 . Miniszter válság e csupán, vagy az alkotmány csődje, ma még nem lehet megállapitaisi, csak az látszik az ideges tullelkesedésből, mely a miniszteri szoba előtt van, hogy nehéz napok következtek. A miniszterelnök a szabadelvű klubban olyan szót ejtett ki, a mely megdöbben tette az országot, egy hirlap szerint, mely nincs dementálva, ezeket mondotta : — Ugy nézzetek meg, hogy ón va gyok az utolsó alkotmányos miniszter elnök. Ez a nyilatkozat azt jelenti, hogy a parlamentárismus hibás gépezetét meg unta a király nemcsak Ausztriában, de nálunk is. Azt jelenti, hogy az ausztriai alkotmányosság 14 ik §-i hajókötelén megpróbálják a magyar alkotmá nyosság kompját is a mostani nehézzé geken átvontatni. Az elhatározás csak súlyos természetű ügyekben támadhatott és eredményét belátni alig lehet. Nagyon kifejlesztette a közszabadság a mai alkotmányos kereteket, sem hogy azt tőlünk elvonva, minden megrázkód tatás nélkül megesne. Az ország nyugalmának földulásat,, taláa nagyobb fordu latokat is, melyek a történelembe kerülhetnének, — vonna maga után a szándék, éppen azért a legnagyobb aggódással nézünk az olyan események elé, melyekre, mint a sötét távlatra mutatnak a miniszterelnök sejtelmes szavai. Budapest ma ismét, mint a nagy válságok idején, politikával él. Az bizonyos, hogy roncs nélkül a kormányhajó az obstrukczió viharát meg nem birja A fúzió erőgyarapodásával fog harezra indulni a hajó és egy pár eddigi kapitányának helyet kell c inálni. De kik lesznek azok, a kik helyet csinálnak, mthik miniszteri székbe ül Apponyi, ma meg csak folyosói kombinácziók tárgya Egy bizonyos, hogy B a r t h a Miklós rábeszélésére a függetlenségi p írt kimondotta: aprovizóriumnak ellenértéke Bánffy bukása. Ha Apponyi váltja föl a kormányon, neki megszavazzuk. Ez a személyi harcz. Mert csak nyilvánvaló, hogy ha káros ez a javaslat, akkor mindegy akár Bánffynak, akár Apponyinak szavazzák meg. Több politikus félti mandátum it, hogy a képviselőházat feloszlatják; de erről szó sem lehet, vagy legalább nincs komolyan szó. Némi jelek támogatják azonban a király elhatározását, a melyet a magyar viszonyok elmérgesedése is megérlelni sietett: azt, hogy a parlamentáris beteg szervek helyébe nem kellene uj, egészségesebb intézményeket alkotni. Ha ez az elhatározás megérett: ugy azt tisztán harminchárom ember makacssága vitte keresztül. Az önálló vámterületet akarni okos, helyes dolog, lehet sarkalatos programm, de uj zavarok elé vinni az országot, mégis esztelenség. És a makacsság, meg a lehetetlen helyzetek teremtése sohasem volt eszélyes politikai cselekedet. Még egyszer a tüdővész és az ellene való védekezés. A „Békésmegyei Közlöny" karácsonyi számára irta : dr. Hajnal Albert. Azon feltevésből indulok ki, hogy e lapok olvasóinak javarésze érdeklődik a közegészségügy iránt, és igy nem leszek unalmas, ha még egyszer felelevenítem ezt a fontos s Európa minden államában szőnyegen levő közegészségi kérdést. Egy év előtt bővebben volt alkalmam megösmertetni a tüdővész elleni védekezésre irányult törekvéseket, melyek a hivatott orvosokat, államférfiakat, emberbarátokat egyaránt foglalkoztatják. Rámutattam az irtóza os pusztításra, melyet ezen ma már általános népbetegség az egész müveit világon és igy hazánkban és vármegyénkben is folytonosan ijjesztően nagyobbodó számban előidéz Kutattam terjedésének okait, módját s hangoztattam, hogy : a tüdővészt mint idűit fertőzéses betegséget kell tekinteni és ellene ugyanazon eloek szerint védekezni, melyekkel a heveny fertőzéses bajok ellen nem eredménytelenül küzdünk. A tüdő vészek gyógyítására, mint ez idő szerint legjobbat, a zárt gyógyintézeti, a sanatóriumi gyógykezelést és szegé ny-sanatóriumok felállítását említettem. A tüdővész elleni védekezés irodalma egy év alatt egész könyvtárra szaporodott. Ugy a szak-munkák, mint az országos kö-egészségügyi tanácsnak a belügyminiszterhez terjesztett felirata, egy és ugyanazon nyomon haladnak, s mint sürgős és üdvös intézkedést a tüdővész terjedésének megakadályozása s a tüdővész halálozásának csökkentésére, a kizárólag ezen betegség gyógyításával foglalkozó tüdővészes gyógyító intézetek felállítását ajánlják és sürgetik. A bécsi szegény sanatórium, melynek alapja magánadakozásból gyűlt, már fel van épitve s a közhasználatnak átadva. Megmozdult Magyarország is! A dr Korányi tanár által elvetett mag fényes gyümülcsöt hozott! Együtt van a jelentékeny tőke, mely legalább egy szegény sanatórium felállítását lehetővé teszi. De mi ez a magyarországi tüdővészesek rengeteg, 400,000 számához viszonyítva ? Egy csepp a tengerben I De mégis biztató, megnyugtató, hogy az első lépés nálunk is megtörtént. Követi majd ezt több gyógyító intézet, melyek áldást hozólag nálunk is azt eredményezik, mint az Angol, Német, a meglehetős szűken szabott fekete selyem ruháját, de még csak mindig ta lalt igazítani valót a leányán. — No nézd az a rózsa I — egészen beborítja a csipke. Tüzd feljebb 1 Rajtad van már a keztyü ? Hat add ide, majd feltűzöm ón. Nekipirul a sietségtől s fehziszszen. Megszúrta az ujjat. De hisz Istenem, mi kor mindjárt kilencz óra ! A papa figyeli a kocsizörgést, bebekiált hozzájuk : — Meddig öltöztök még ? — Mindjárt, mindjárt készen leszünk ! Kis mama a maga keztyüjét húzza fel, de reszket az izgalomtól s Coak egyre Gizikét nézi Hiszen száz, meg száz szem fogja figyelni ma este, mikor egyebe sincs a csinosságánál. Az utolsó perezben ront be a kisebbik öcs, Bandi. — Ezt meg Mihálkovícs küldte, dmonja s leteszi a keskeny dobozt az asztalra. Most Gizike pirult el s szórakozottan forgatta kezében az üde, szagos vi rágbokrétát. A nagy barna szemeivel kérdőleg nézett anyára. — Egyszerűen itthon hagyod, mondta az. Sajnaiod, hogy elkeselt vele s punk tum. C.-ak uem dobod el miatta a masikat Beérné büszke hanglejtéssel ejtette ki azt az utolsó szót. Gizi egykedvűen vette magára a báli belépőjét Szorongó érzés fogta el, s szinte irigykedett az öcseire. Mennyivel jobb azoknak itthon 1 Suveseu odaadta volna érte a ragyogó báltermet csilláraival, parkettjével, a maga összes hódításra szánt csecsebecséivel együtt. Az első bal évekkel azelőtt megálmodott izgalmai a meg va!ó;ulas pillanataban ugy szótpattantak, elmosódtak, mint a színes szappanbuborék. Hanem azért Beér Gizi mégis nagyon jól mulatott azon az első bálján. Hiába, csak leány volt ő is. Hízelgett neki, hogy körülrajongtak. Szédület fogta el a káp rázató*, csillogó forgatagban. Megfeledkezett minden egyébről, a zene, a virágillat bódulttá tette. Édesanya féltősen pakolta be reggel, s móg a maga kendőjét is rárakta volna. Édesapának haza kellett futni a bélelt téli czipellőért, a fiakkerbe is könynyen meghűlhet az ember. S a Gizike, Iste nem . . . Mikor a Gizike volt a bálki rálynő. A szegény Cserédhy lányokat bezzeg nem féltette ugy az édes mamájok Szinte mérgesén guritgatta őket maga előtt, s ment utánuk, mint valami rendőr tiszt viselő. Az öregebbik egv szúrós, megvető pillantással Gizikén töltötte ki a keserűségét Az erősen puderozott szikár arcián gúnyos mosolygás futott keresztül, és sovány karjain idegesen rázta meg a drága brilliántos karkötőt. — Hanem azért mégis csak többet érünk mi, mondta az a szikrázó kő. Majd meglátjuk, melyikünk dicsősége tart to vább . . . Gizike behunyta a szemét, s visssaálmodta magát a bliterembe. Otthon a', ágyban meg nem tudott elaludni, A vér a fejébe szállt mind. Mellette a szóken hevert a báli ruhája, s a csipkéi közé tű zött meghervadt rózsák illata odacsap')dott hozzá, vagy móg inkább az éjjeli szekrényén hagyott másik bokrétáé. Igen. s most arról eszébe jutott Mihálkovics. Bántani kezdte a lelkiismeret, s hogy még csak nem is látta őt a teremben I E őre érezte volna a mellőzést? hisz Istenem, alig ju'ottak hozzá! De hova is gondol az a Mihálkovics ? . . . Csak leány volt Gizike, Éva leánya, a ki nem tehetett a gyarlóságáról, sem arról, hogy a jó Lten szépnek, kedvesnek teremtette. Mert mar tudta azt is. Bele is szokott ebbe a gondolatba, s egykedvűen dobálta tűzre az udvarlói küldte elszáradt virágcsokrokat. Sohse jutott eszébe, hogy ő maga is meghervadhat valamikor. Ugy az ötödik farsang elején Beér papa kijött a béketűrésből. — Nem tehetem,uem győzöm, mondia ingerülten. Talán sohse beszélt még ilyen hangon a kis mamával. Annak szinte tele lett a szeme könynyel. — De mikor már férjhez kell adni Gizit, tört ki belőle. Lám a Cseróphy lányoknak is sikerült, pedig azok petrezselymet árultak mindig. — Más az fiam, más . . . — Azt akarod mondani, mert pénzük volt, mert ... De hogy mért nem is született Gizi fiúnak . . . Kis mama zokogott, csak ugy zihált a keskeny melle. . . . Szegény édes jó anyák, nem szóllak meg érte benneteket I Hisz jogos volna a kivánságtok I Csoda e ha saj náljátok a kicsi finom, elkényeztetett lányotokat szegény, szürke embernek adni. a kiről rájok ragad a gond, a fakó gond ?.., Rabod vagyok . . . Rabod vagyok . . . nem bájaidnak rabja, Mikért az ifjú tavasz irigyel, Midőn megrakva kincse ezrivel Magát először diszben bemutatja. Rabod vagyok, de tenger kellemiddel Ragadj el ifjat, aggot bár: nekem Hiu fénytől nem káprázik szemem, Nemesb a láncz, mely hozzád ftlz, bilincsel. Yi rágnak a becsét az illat adja, A napsugárnak: a szelid meleg, E kincseket erényeidbe' látom; S mely lelkemet az éghez felragadja, Beárnyékolva minden fényedet Én szellemednek fenségét imádom. Kohányi Róbert. Le a protekczióvall — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Két évtized óta vagyok immár apostola a buslaki közoktatásnak. E két évSchweitz, Franczia, Orosz, Dán, Norvég és Amerikában létező sanatóriumok, hogy a tüdővész halálozási százaléka 35—40%ról 12—15%-ra csökken, s a mi ezzel együtt jár, a tüdővészesek száma is jelentékenyen apad. Csak most hagyta el a sajtót és került közforgalomba egy klassikus munka dr. Kuthy 'Dezsőbudapesti gyakorló orvostól, melynek czime : „A tüdővész sanatóriumi gyógyítása, tekintettel a szegénysorsu tüdővészesek ügyére." Széles alapon, nagy irodelmi készültséggel és sok tudással tárgyalja az ezen időszerű kérdést. Nem csak a szakember, hanem minden emberbarát, nemzetgazda és államférfi, ki e fontos társadalmi kérdés iránt érdeklődik, hasznos, tanulságos és élvezetes olvasmányt nyert e műben. S meg vagyok győződve, a tüdővészesek gyógyítása s a tüdővész terjedésének meggátlása gyorsított lépéssel halad előre nálunk is e munka hatása folytán. Köszönet érte a tudós szerzőnek s a Magyar Orvosi Könyvkiadó-Társulatnak, mely a becses munkát tagjai számára kiadta Megösmerhetni e könyvből: a sanatóriumi gyógykezelés egész történetét; magát a sanatóriumot, ugy mint áll egész beosztásával és berendezésével; a dolognak pénzügyi oldalát; az intézet vezetését, a gyógyító eljárások teknikáját s a fényes eredményt, melylyel a sanatóriumi hygiénes-diétás gyógyítás jár. Megdobban a nemesen érző, emberszerető sziv, ha az eredményeket latolgatja s nagy vigasztalás a beteg és környezetének, hogy ezen a köztudatban gyógyíthatatlannak hitt betegségből mily számosan gyógyulnak meg, nemcsak ÍI vagyonos, hanem, hála a korszellemnek, a szegény néposztályból is. A Brehmer-féle, vagyonosok számára berendezett Görbersdorfi sanato'ium 554 betege közül 22%-ot absolut. és relatív gyógyulással, tehát a legjobb közérzéssel és munkabírással; 67%-ot pedig különböző fokú javulással bocsájtott el, úgyhogy csak 11%-nál nem járt haszonnal a sanatóriumi gyógyítás. Az angol királyi tüdővészes sanatórium Wetnorban, "VVigth szigetén 1868. óta 13 500 beteget kezelt, kiknek jó része ismét — visszaadva az életnek és családjának — munkaképes lett. Ezen gyógyító intézet 1895-iki jelentése szerint nevezett évben 778 beteget ápolt. Az elbocsájtott 648 beteg közül igen jelentékenyen javult 128, jelentékenyen javult HÓ, egyszerűen javult 211, változatlan maradt 80, rosszabbodva távozott 25, meghalt 34. Százalékokban kifejezve e számokat: javult 78'5%, nem javult 12'4°/o, rosszabbodott, illetve meghalt 9 1% A német szegény sanatoriumokból 1896-ban 72'2%, illetve 66'1% távozott munkabíró állapottal. A nagyobb százalékot a betegsegélyző egyletek betegei, tized alatt soha sem jöttem összeütközésbe az apostolok cselekedeteivel, mert : Hirdetem az igét, (ik-est ós ik-telent felváltva) ; gyámolitom az ügyefogyottakat, (hol tanácscsal, hol meg váltó girálással ;) s ezek mellett viczinális és transverzális utakon járok egyaránt, az — apostolok lován. Szent Pál ós társai — akarom mondani a buslakiak — meglehetnek tehát velem elégedve. Fájdalom I én nem nyilatkozhatom hasonlóképpen a buslaki rektorság javadalmairól. Hiteles anyakönyvi kivonatok és párbér lajstromokkal igazolhatom, hogy hat kiskorú gyermek és nyolez évi párbér-hátrálók busit immár Buslakon ! Daczára azon körülménynek, hogy gyermekeimmel évről évre arányosan növekedik a párbér hátrálók is, eddig soha sem jutott eszembe ugy lépni fel a bus lakiakkal szemben, mint a hogy azt tevó Szent Pál az oláhokkal. Ugy gondoltam, megbecsülöm, el nem hagyom ezt az állást, a melybe annak idején pártfogók nélkül, tisztán egyéni érdemeim alapján jutottam. (Igaz, hogy csak egyedüli pályázó voltam ; de az iskolaszók ma is erősiti: száz folyamodó közül is csak engem választott volna. Minő-dtvényemben nagyra becsülik a — türelmet.) Az is igaz, olyan eklózsiába, a hol rendesen megfizetik a párbért, protekció nélkül nem reméltem bejutni. S mert szegény falusi rektornak protektort fogni szinte lehetetlen, — csendes megadással választottam jeligémül: Minden ugy van jó), a hogy van ! Nem régiben mégis megbicsaklottak bennem az apostoli erények. Történt pedig ez a következő okok miatt: A gyerekek czipő-kon'ója kétségbeejtőleg növekedett, a párbór fizetők száma pedig botrányosan apadt! A szatócs meg — kiváló tisztelete mellett — tudomásomra hozta, hogy a kubai fagyok tönkre tették az idei kávétermóst s ebből, „ifo-