Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-07-18 / 57. szám

lasztotía el a liberális fekete tengertől. Hogy mégis legyen egy kis közösség vele, ilyeneket mondott: „Ha a költő szerint a föld isten kalapja s hazánk bokréta rajta: akkor minek ültetnek ebbe a bokrétába czukorrépát ?" Majd ezt vágta oda: „Vannak proviziós-cukrocskák, melyből egy morzsányi százezer forintot kóstál", — a mi zajos derültséget keltett, de hogy a dicsőség bajjal jár, ismét bebizonyult: ekkor kapta Kálmán az első rendreutasitást. Hanem azért mégis a legzajosabb hatást az keltette, mikor a liberális filoxerismust, a sátáni pióczát, mely a nemzetet szivja ki, aposztrofálta a túloldalban, aztán erős hangemelóssel kijelentette, hogy neki megbízatása van ezt a piócát besózni. Bánffy Dezső a hasát fogta ugy nevetett, a kis P a p Gózuska ott szaladgált a M ü n i c h könyöke alatt, még a karzat is nevetett, csak egy ember nézett szét komoran : M o 1 n ár Já nos, a komáro ui apát . . . Közben V i s o n t a y Soma járt erősen a büffébe és mint az újságíróknak mondotta, a hetedik pohárnál tart. O igy szerzi az obstrukcziós mü-düht s mikor már becsöngettek, ugyportyázta elő Justh, arról nem is szólva, hogy fiakeren hozták be a Házba. — Sohasem voltam még igy elkényeztetve. Tejbe, vajba fürösztöttek, — muszáj beszélnem. Visontai aztán beszólt, összes újvidéki gesztusait fölhasználta s mig Kálmánt komoran hallgatták a 48 ások. neki majd minden passzusánál zajos helyesléseket kiabált V á r o s s y Gyula és jeles hive, a szentesi diktátor. (Tartozó kötelességet teljesítek, a midőn kijelentem, hogy egyedül csak Sima Ferencz jár már abban az obstrukcziós gúnyában.) Mig Visontai piszkálta Kothschíldet ós a milliókkal dobálódzott, addig Barabás Béla a gyomai követ rendezgette Írásait, ki nagy beszédre készül s éppen most beszél, mikor én e sorokat már ide haza írom. Ülés előtt ideges szaladgálások voltak. Hire ment, hogy Bánffy most fogja megtenni előterjesztéseit. Az bizonyos, hogy hosszabb ideig beszélgetett a háznagyi hivatalban Justhtal, de dűlőre bajosan mentek, mert Justh annál mérgesebben nézegette embereit és a táblát, a melyen a nevek egyre fogynak. Igaz is az 1 Közben Putnoki Mór után, ki a háznak egyik legszintelenebb szónoka, Asbóth állott föl szóra. Asbóth tele van sarkazmussal. Miután a túloldal némaságát nem tudja megtörni, át veszi szerepöket s védi a javaslatot. De köszönöm én az ilyen védelmet, a mely az akasztófához is elvezet. Asbóth telve volt gúnnyal és oly nyugodtsággal beszólt, hogy ez példátlan. Közben a monokliját törülgette. Erősen kezd érdekes feje deresedni, de azért a női karzatról nagy kíváncsisággal nézték az elegáns alakot. Szerencsétlen helyzete azonban a valami nagy szónoki diadalhoz soha sem fogja vezetni. A pártja szótalan, a fegyverbarátság pedig legfölebb arra terjed ki, hogy nyugodtan hagyják beszólni. Számítottam arra, hogy valami ujabb fordulatot tudok meg, de bizony nem lett belőle semmi. Wekerle is megjelent a folyosón s beszélgetett Lukács Lászlóval, ki szintén selyemsapkásan szenvedi a szóárt s gyakran nézegette, kik vannak még fölírva, arra aztán mosolyogva ül vissza a helyére Erdélyi nagyon haragos képpel lépdel végig az újságírókon. Egészen megváltozott. Eddig a legudvariasabban viszonozta a köszönéseket, szóba is állt velük, most zordonan lépked a gonosz gyerekek között, a kik elvégre is okai mindennek . . . —r -ó. A gazdák jövője. — Levél a szerkesztőhöz, — Békés, julius 17 Tekintetes szerkesztő ur! Fogadja elismerésemet ama magatartásért, hogy a szerkesztése alatt megjelenő lapnak gerinczéve a közgazdasagi kérdéseket tette. Nem csak nekem, de annyi olvasóinak elismerő tetszésével találkozik, hogy fölismeri ennek a mezőgazdaságot üző és abból megélő megyének mezőgaz dasági válságát és szakított azzal az iránynyal, hogy a fővárosi lapok járszallagján Bánffy Dezsőt magasztalja, vagy sulykolja. Van arra elég más hirlap. Megyei lapunk, megyei közkérdéseket ir zaszlajára s olykor bámulom azt a leleményességet, melylyel időszakilag érde kes ügyeinket hozza szőnyegre, ha azt sokan elfeledni kívánnak. mivel igy ugorka-kötés idején szívesen veszi a s'/-er ke-sztőség, ha kalamussal nehezebben bíbelődő falusi ember levelet ir, — meg koczkazíatom e levelet, vezérelve nem irodalmi babér, hanem a közügy szolgálata. Sekélyes szolgálat az igaz, de ne tessék rám olvasni, hogy meg a pokol feneke is jó szándékkal van kitéglazva Én nem vagyok se agrár , se mer kantilista. Nem nyargalászok divatos jel szavakon. Hanem az bizonyos, hogy a magyar mezőgazdaság szörnyű válság előtt van. Nem az én szomorú három mázsas átlagomat tessék venni (olyikunknak még annyi sem), nem gondolok én az idei szerencsétlen évre. Utoljára fólsem tudom, hogy még a nagyon hálás magyar föld sem bír meg tiz éven át jó termést, nekünk pedig a hetvenes évek elejétől rossz terméseink nem voltak. A mostani rossz. De azt határozottan kibirná a magyar gazda. Már t. i. a ki jó gazda. Mert a mint a jó kereskedőnek combinatióiban fordulnak elő, „esetleges veszteségre" való tételek : ugy a jó gazda is a balsikeres esztendőkre jókora összeget preliminál Csakhogy az a baj, hogy olyan öszsz get nem tud előirányozni, mely a mos tani csapásokat megbírná. A termés ezekben a csapási sorozatokban nagyon mel lókes. Itt vagyunk a korszellemmel, mely nem vetve ügyet a mezőgazda teherbíró képességével, a tulhumanismus nevében mértéken felül követeli az amugyis követelő munkásnép módtalan kielégitését Itt van a pangó állattenyésztés, melyet a szerződéses államokkal megkötött szerződések határtalanul összezsugorították. Itt van a fertőző állatbetegségnek eszten dőkre terjedőpusztitása, a sertés-epidemia, a belterjes gazdaságnak az a csődje, me lyen tovább alig lovagolhatunk. Hiába, a mi szélsőséges időjárásunkkal, a magyar föld minőségével hohenaui rendszerünk pazar kísérletezéssé vedlik, a mely jó olyan universalis orvosszernek, melyet az avatatlan derűre borúra ajánlgat, de c-ak tapasztalás vezet ra, hogy „pengő érc es pengő czimbalom". Czukorrépánkat kirágja a féreg, még ha terem is, nincs oly nagy fizukortartalma. Piaczi árát lenyomták, munkásaink méregdrágák, adóink elviselhetetlenek. Hiába adnak czukor-prómiumot a termelőnek, kevés helyen fogják azt ezután is termeszteni. (Ez igaz lehet, tekintettel a magyar ember konservativismusára; de nem osztjuk cikkíró nézetét, hogy azért, mert a ter tnelés ez ága nem fizetné ki magát. A példák a közelben, kezünk ügyében lévők is, mást, bizonyítanak. A szer k.) Nekünk industriánkat az apáink által megmutatott mesgyén kell jobbara végeznünk. (Éppen ellenkezőleg! A szerk.) Fejleszthetjük, de csak hazai gazdasági rendszerünk iskolájaban. A külföldi példákat átvenni balfogás leune. Amint én látom a helyzetet, szem ben a rnunkáskórdés alakulásával ós ki tudja, hova vezető eredményeivel, szemben azokkal a csapásokkal, a melyeket a magyar föld szenvedett, azokkal a csapásokkal, melyek a földesgazdak ki adásait megnövelték, bevételei' megcsappantották, előfog állani — előkeli állania — a földórlók devalvációja. Nagyon sok ember, a ki megunta a hadviselést az időjárás ellen, megunta a ve szekedóst a munkásokkal, nincs is rá szorulva arra a remélt nagyobb jöve delemre, mely esetleg a gazdálkodással jár: el fog adni, legalabb áruba, végső esetben bérletbe ajánlja földjét, — ebben a helyzetben azt gondolom, már őszszel tapasztalni fogjuk, hogy a horribilis föld árak et-ni fognak. A magyar televény elbirta a tő/.-d« hazárdjátékait. Az a föld, mely az állami élet kiadásait jóformán maga viseli, azzal a börzével szemben, mely már milliókra menő kárt okoz a nemzetnek, millió hasznot egyeseknek, — mely mégis adómentességet élvez, — de tovább már nem birjuk Uj társadalmi alakulást keU jó solnunk, mely azonban korántsem lesz kedvező az egyesek boldogitására, sem a nemzetnek előbbrevitelére. Együgyű falusi szemmel én találjam el a kivezető utat? Dten segítsége nélkül, ha a megpróbáltatásokat rólunk le nem veszi, — nem változtathat a dolgon az ember. Azt tudom, hogy ha kereskedelmi, gazdasági szerződéseink kedvezőbbek lennének, ha nem volna papiros buza a börzéken : akkor nagyban változtatnánk helyzetünkön ; de mikor erre még gondolnunk sem lehet, szmv'djük az igat. A békésmegyei Justh Zsiga adta tovább a puszta-szent tornyai ganyó klasszikus idézetét: „Valahogy csak lesz, sehogy még sohasem volt Hát „valahogy" csak lesz ! De félő, hogy egy dicsőséges nemzeti mult folytatására „sehogy" sem lesz! Egy békési gazda. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai A t. Házból. Budapest, julius 17. (Saját tud táv.) A képviselőházban folytatták a czukorprémiumról a vitát Az ülés Fáy beszédével kezdődött, majd P o 1 ó n y i Géza „beszélte ki" az időt, végül O 1 a y Lajos interpellált két ügyben. A török-görög háború hadikárpótlása. Bujapest, julius 17. (Saját tud. táv.) A nagyhatalmak megállapították végre a hadikárpótlás nagyságát. E szerint a görögök a törököknek négy millió török fontot tartoznak fizetni. Ilyesforma megjegyzéseket tettek Begavárott, mikor nyilvánosságra jött az eljegyzés hire. A másik gyerek alatt a barnahajú Gizát értették, ki kedves, szeretetreméltó, vidám volt és csak abban a hibában szenvedett, hogy nem volt hozománya. De akadnak még emberek, a kik ezt a hibát nem veszik olyan komolyan, mint kellene és ilyen volt Péteri Béla is. Ha emlegették előtte, milyen magas a házbér, milyen drága a piacz s mily kevés a fizetése, csak mosolygott. Szerette a babaarczu Gizát, ki tudja mióta. Már gyermekkorukban együtt játszottak s a midőn Giza nagy lany lett, akkor sem változott meg közöttük az a bizalmas, különös viszony, melyet nem tudtak megérteni a begaváriak. ,a.zt mondották róluk, hogy szerelmesek, de ti'ciztók, hogy ezzel korántsem találták el a kellő kifejezést. Megtörtónt azután a nagy esemény. Egymáséi lettek és kíváncsian várták, milyen házespár lesz ebből a két gyermekből. Bizony ekkor irigyelték csak őket az'/al a szeretetteljes irigységgel, a melyet azok iránt érzünk, kik kedvesek előttünk és nagyon boldogak. Örökké vidámak voltak, gondatlanul élték világukat és az, hogj az aljegyző urnák kevés volt a fizetése, nem okozott nekik gondokat, legfeljebb arra kónyszeritette őket, hogy kevesebbet költsenek. „Gyerekpár"-nak nevezték el őket, a kedves, szerény Béteri Belát ós a pajkos Gizát. Az első csapás, melyet el kellett viselniük, az volt, mikor a kis Giza arcza a szokottnál halaványabb lett. A gyer mekasszonynak ez a sápadsága annyira megijesztette a gjerekembert, hogy az ő arcza is sápadt lett, mint a fal. — Nem helyes dolog az ilyen gyerekeknek megházasodniok 1 — mondogatták az öregek. Scegeny Péteri Béla egészen odavolt, de akkor ijedt meg csak igazán, mikor az orvos kimondotta a szentencziát, hogy az asszonynak el kell utaznia olyan fürdőbe, mely messze fekszik Begavártól, hogy a gyerekember ne látoga'hassa meg oly sűrűn az ő kis feleségót. Péteri Bálának olyan izmai voltak, mint a vas, — azért még sem volt olyan erős, hogy vissza ludta volna fojtani a könnyeit, mikor kikísérte a vasúthoz az ő kis feleségót, a kinek szintén nem maradt szárazon a finom, csipkés zsebkendője. Nem is tudtak már beszólni egymással, annyira oda voltak. Csak sírtak, sirtak . . . Hűséget sem esküdtek egy másnak. Minek ? Az öregek elbámultak a fiatalokon, a fejüket rázták és azt mondották : — Gyerekek. II P-teri Béla egészen magán kivül volt. Olyan szorakozott volt, hogy alig ismertek már reá, A főfoglalkozása az volt, hogy minden nap leste izgatottan a levólhordót, a kinek nem rosszul ment dolga, miután minden nap busás borravalót rakott zsebre. Mert a gyerekember mindannyiszor, a mikor levelet hoztak neki, annyira megörült, hogy azt sem ludta, mit csinál on azzal az emberrel, ki azt az aranyos írást adja a kezébe. Soká tartott már nagyon ez a pur gatórium. Péteri u/y járta be az u'czakat, mint a holdkóro-. Egy esti oda tevedt a nyári vendéglőbe, a hol nehiny ismerőse megfogta es oda vitte ahhoz az asztalhoz, a hol a boldog szalmaözvegy férjek buslakod>as. Ez a buslakodá? pedig abban állott, hogy sokat nevettek, anekdotáztak és víg nótákat huzatlak a czigánynyal. Megki sereitek Péterit is felvidítani, de nem lehetett. Ott ült ós bámulta a fák leveleit, a csillagokat és a holdat. Elkeseredettségében néha nagyokat hörpintett poharából, a mivel megnyerte a többiek tetszését. Mikor már jól be voltak, csípve nagy zajjal elmentek. Egyikük históriakat mondott el férjekről, kik elküldik a feledé geiket fürdőbe, hogy szabaduljanak tőlük és asszonyokról, kik a fürdőkben keresnek kalandokat. Ekközben folyton kiemelték azokat a dolgokat, a melyekről azt hitték, hogy felrázhatják álmatag elkeseredettségéből a gyerekembert. Odaért egy kávéházhoz, a hol min denféle kétes alakok szoktak találkozni. A kávéházban vigan szólt a z> ne és könynyen élő énekesnők énekeltek csapodár nótákat. — azt hiszem, hogy bejösz velünk, mondotta az egyik vidám szalmaözvegy Péterihez Nem ismered még Lolát. Szemei olyanok, mint a déli ég, haja pedig puha, mint a selyem. A gyerekembernek a szive hevesen dobogni kezdett. Előre lépett, azután önkénytelenül ismét meghátrált. — Azzal csak nem c-salod meg a feleségedet, ha bamégysz! — súgta neki különös benső hang, a gyerekem ber azonban nem hitt neki. Ó maga elő't látta a sápadt arczu, barnahajú gyermeket, ki várja várja, mikor látja viszont az ő kis urát. Ugy tett, mintha kész volna továbbra is megmaradni a diszes kompániában, azután hirtelenül elsuhant. Belerohant a közelben levő oldaluczába és futott, a hogyan csak tudott. A távolból hallotta még, midőn utána kiáltották ; — Gyerekember! Nem mondjuk meg a feleségednek ! Gyere vissza ! . . . Péteri csak futott, futott, mig othonn nem volt. Odavetette magát az ágyra és csókolgatta azt a piczi vánkq3t, melyet a gyerekasszony illatos haja érintett. — Nem csallak meg, kis feleségem ! Nem nem . . . Horváth Gyula haldoklik. Budapest, julius 17. (Saját tud. táv.) Horváth Gyula, az or-zággyülés volt alelnöke, a „Msgyar Hirlap" főszerkess* tője haldoklik. Horváth mar régen betegeskedett. Állapota az utolsó napokon válságossá vált. Levél egy fürdőkádból. Mezcberény, julius 15. Tisztelt redakozió! Hogy ki volt az első, a ki a fürdői leveleket kitalálta, e fölött még javában vitatkoznak az akadémikusok. Annyi bizonyos, hogy azután a közismert szerencsétlenség után, a mikor a bibliai Lóth felesége sóskitlivé változott és az orvosok mint ilyent a Gyopárosra küldték üdülni: Lőthnémár akkor fürdői levelet irt az urának. Azóta az asszonyok megszűntek sóbálvánnyá lenni, de fürdőbe járnak és fürdői leveleket írnak a férjeiknek és azoknak a lapoknak, a melyeket itthon szidnak, ott olvasnak hűségesen. Hogy mi czéljuk van a fürdői leveleknek az épp oly eldöntetlen kérdés, mint az, hogy ki irta az első fürdői levelet ? Vannak, a kik azt állítják, hogy a fürdői levélnek egyszerűen az a czélja, hogy ha X-né, aki Tátrafüredre ment nyaralni, levelet ir Y-nénak, akinek nem jutott fürdőre, irigykedjék egy kissé, amikor a „barátnő" levelei tényleg tátrafüredi postabélyegző alatt érkeznek hozzája. Praktikusabb oldala csak a férjek részéről van a feleség fürdői levelének. Amíg ugyanis Kohn ur rendszeresen megkapja az ő üdüllő oldalbordájától a fürdői levelet, amely részben tájleirásoktól, részben helyteleniráai szabálytalanságoktól hemzseg, addig a leguagyobb nyugalommal pezsgőzhetik, lumpolhat, föltéve, ha van miből. Ez az egyedüli praktikus haszna a fürdői leveleknek, amelyekben bölcs Salamon többrendbeli nejeinek fürdőzése óta annyi uj dolog sem szokott lenni, mint a kánikulai lapokban. Mert ezek a szárnyaló mondások : Fiume mellett a tenger csendes. — Minden ut Rómába vezet. — A Kárpátoktól az Adriáig, — egytőlegyig fürdői levelek maradványai. A ki ujat akar irni, itthon marad kedveseinek, az előveszi a Baedekert ős lemásolja belőle azt a helyleirást, a hol van. Vannak olyanok is, a kik az ilyen Lomnici csúcsról indított lemásolásokat Kamuton eszközlik. Ezek a legokosabbak. A társadalmi bonton végre is mit követel ? ' Azt követeli, hogy a ki valamit ad a társadalmi tisztességre, az nyáron legalább is négy hétre tűnjön el hazulról. Hogy már most Doboz-Megyeren volt-e, vagy a Riviérán, az teljeson mindegy, A fő csak az, hogyha Doboz-Megyeren volt, akkor nem költött egy garast sem, viszont ha a Riviérán volt, akkor fizetheti a kamatait. Azt hiszem, ennyi elég bevezetésnek.