Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám
1897-12-19 / 101. szám
egyébként uaü ugy állott föl mint VA hasonlatot fővárosi politikai Karczolaliróktól vettem kölcsön.) Egy hét óta Darányi miniszter tár saságában a ministeri (fekete) ós a maga (sárga) táskájával lépked a t. Házba Bar tóky. (Ugyan főhet a függetlenségiek feje a provizóriumban, hogy nem tették szóvá ezt az uj sérelmet, a — fekete-sárgát. Bartóky a miniszter háta megé ült, mellette nemeskéri Kiss államtitkár ós Hegedűs Sándor ültek csütörtökön. S z i 1 y Pongrácz beszól. Okos dolgokat mondhat, mert Bartóky mosolyog, önkénytelenül helyesel, közbe a miniszter is hátraszól, hosszasabban beszél vele és Bartóky csak az a kedves egyszerűségű ember, a ki nálunk volt. Mintha csak Gremsperger Józseffel, a csorvási főjegyzővel beszélgetne. Az ő egyéni temperamentuma, tisztessógtudása, mely miniszterével szemben is igy jut érvényre, hogy az ember nem látja ki a feljebbvalóval köteles tisztességtudáson tul a szolgai megjuhászodást, mely a minórum gentium kedvtelése és kapaszkodása. No, de mig én igy emélkedem Szily jó régen befejezte záró beszédén, már Maj or Ferencz is tul van dunántuli zamatos nyelvével; Blaskovics is megvédte a délvidéki paraszt egyesületeket. Sima is tizenhatod magával felállott szavazásra, bogy „Ugocsa non coronat" ; a lég megtelik proviziummal. S D a r ányi, a miniszter újra hátraszól Bartókynak. Emberül megrázza jobbját, mintha csak a Csernátonyi szálló igéjét hallanám, a mit az öreg „Rovás" éppen neki (Darányinak) mondott : — No, ezt jól csináltad, Náczi! Azzal szivélyesen bucsut vesznek és Bartóky viszi ki a két táskát. (A mi gazdasági egyletünk memoranduma is közte van, talán azért oly nehéz) és kezdődik a magam kisded politikai karrierje. Ennek czime: II. Verner László, mintbékeangyal Ha talán nem méltóztattak olvasni a Magyarország pénteki számát, itt közlöm, hogy Bánffy Dezső, a miniszterei nök ur ugyancsak fogas megbizalást adott nekem. (A Magyarország szerint.) Azt nevezetesen, hogy mig G a j á r y Ödön egyik oldalon preparálja a függetlenségieket, én a másik oldalon be széljek a Justhék lelkére, hogy ne okoskodjanak, hanem engedjék meg január elsejére, hogy a provizóriumos javaslatból törvény váljék. az árát, a mit már a felesége megvett, tehát dupla kiadás, vagy pedig otlhon ül, nem szól, nem dörmög, hanem mosolyog s az asszony csak későn tudja meg, hogy a motívumok nem csak imitáltak, de még fizetetlenek is. Ilyenkor, hivatkozzam-e a mult Ádámjára ; mikor a férj egy szemvillanásából tudta az asszony mit szabad, mit nem szabad, mert Eva akkor is körülvette volna magát a világ minden .motívumával, gobelinjével és ragyogásával, de akkor Adám szólt: itt vagyok é n I Mert nincs olyan Eva, a ki az ő igazi Ádámjának meg na tudni sütni a rántottát, sőt még a kenyeret is, de a lisztet Adám szerezze meg, szükség esetén mondván, most csak még barna, de jön még karácsony s akkor lesz „kalács a rácson I" Adám, hol vagy, a ki ezt kimondod ? 1 Mert vannak ám Ádámok, a kik sze retnek az ő Evájokkal parádézni, már akkor is, mikor még a kic?i fényes gyürü sem fűzi őket össze. Szivesebben megy végig a corsón azzal, a ki sikkesen fogja a ruháját* elegánsul bicczent a fejj vei s blasirt arcczal jár-kel a néptömogban, mint egy tömzsi, döczögő kis lánnyal, a ki kerekre nyilt szemekkel csodál meg minden divatos kalapot, pedig remek túrós lepényt s malaczpörköltet tud készíteni s minden nagy mosás után kót ós fól napot stoppol. Szóval, Adám ur, hibásak voltunk, hibásak vagyunk s egymás segítségével leszünk is a nyujtsunk egymásnak béke (Már csak meg nem állom, hogy el ne dicsekedjem vele, milyen fontos fór fiu az önök lapjának a szerkesztője.) Mikor a Magyarországban olvastam, önkénytelenül megsodoritottam a kajla bajuszomat. Hm, ez már valami 1 Én. mint békeangyal. Fájdalom azonban, a békeangyali megbízatás, még álmomban sem ért. Én ugyanis, a miglen a Kossuth beszéde végéig el nem éheztem, az időt egy huzamban a német újságírók karza tán kuksoltam, ide protezsált be éppen a Magyarország parlamenti tudósítója, a kinek — nem hihetek mást — ugy látszik, megtetszett a jámbor ábrázatom és miután most uj óv táján a „Békésmegyei Közlön y"-nek is elkel egy kis reklám, (Ugy is közel van a konkurenczia) azt gondolta : — Megteszem ezt a jó gyereket b ékeangyalnak. Odahaza Békésben ugyancsak megnő ^ tekintélye. De hát: fiat justiczia ! Tisztelettel dementálnom kell a hir.t. En békeangyal nem voltam, (Bánffy nem nézett az uj ságiiói karzat felé) és ott hallgattam Pulszkyt, meg „a dreimal hochot", a Ku bik Géza pazar közbeszólásait ós örömem telt Madarász Józsefben, a kiben nagy kamukéria lakozik. Mert rendes körülmények között „Piklér" öcsém mellett ül, mindjárt az első sorban, de most felkúszott a szélsőbal hegyére, hogy onnét az elnök ne vegye észre a közbeszólásait. Látszik, hogy régi parlamenti alak, a kinek tisztes haja sok zivatart „látott", mint Rakovszky mondotta. V— L—. A kondorosi hivek „csalódása." — Válaz a nyilt levélre. — E btcses lap decz. 12-iki számában nyilt levelet intéz hozzám egyik — ez úttal ismeretlen — barátom. Főleg kót kérdésre kiván feleletet tőlem. Egyik kérdése, hogy van-e tudomásom arról, hogy a szlávok egyházi főközlönveben ezek olvashatók : „ivz anyanyelvet nálunk minden téren pogány módon üldözik. Nem rég a békési esperesség Kondoroson (egy tiszta szláv gyülekezetben) tartotta közgyűlését. A köí gyűlés előtt istentisztelet volt. A hivők nagy számban sereglettek a templomba. De mily nagy volt az ő csalódásuk. Nem énekelhettek, nem értettek a beszédből semmit, mert az isteni tisztelet magyar nyelven tartatott" ? Az leven a kórdós, hogy van-e tudomásom egy ilyen czikkről? Felele tem, hogy ilyet nem olvastam s csak most lett róla tudomásom, hogy ilyen valótjobbot, megnyugodván abban, hogy azért, ha a jelen Évája „kriszkindliba" para vant fest is, megtudja sütni a túrós lepényt is, 8zután egy csésze théa mellett elbeszélgethetünk a tegnapi premierről, a Barta Miklós „Hangulatáéról s holnap reggel, egy liter babot adok ki „csuszpeiz"-nak. Egyről nem szóltam még: a plety káról ! Erre, egy másik levél kellene, de azt a szerkesztő ur, már nem szerkeszti ki, tartván a hagyományt: „elég agy sütetből, — egy lepény' 1. Ha ugyan megnem toldja Petőfivel, szólva : ,,ez az egy is sok ! Igen a pletykában egyet értünk I Es végre csak egy tanácsot I A me sebeli tündért ne keressék ; azt találni kell 1 — Jókai mondja: ,,IIa házasodni akarsz, ne studirozd a dolgot, mert ha kalkulálni kezdesz, csupa törtszámokon végzed . . Es ez igaz I Kérdezze meg csak azok tói, a kik már a tizedes törteknél van nak . . . Azt hiszem nagyon sokat kihagytam, a mit saját védelmünkre kellett volna mondanom ; ebből a felületességből lát hatja, hogy csakugyanjjasszony vagyok, a kinek „kontya" van, de az Írottakból érezheti, hogy „ezofja" nincs a jelen Evájánák. Mádika menyasszony. Édes szerkesztő ur! Gy ászszegélyü levélpapiroson kellene e sorokat irnom, először azért, mert bu lanságokat is irt valaki. Azt a lapot nem ismerem s igy nem olvasom. Másik kérdés az, hogy való e a kon dorosi hivek csalódása ? Feleletem ez : Az egyházmegyei közgyűlés nem ugy véletlen-váratlan csöp pent Kondorosra, A kondorosi egyház elnöksége meghivta gyülekezete kebelébe a közgyűlést ós a meghívás után csak ahoz készült, hogy vendégeit testvéri szeretettel fogadja. A hivek azt természetesnek találják, hogy egy közgyűlés ugy jön, a milyen. Nekik nem feladatuk, sem joguk annak menetét szabályozni ; ők csak befogadják s örömmel üdvözlik az ur nevében érkezőket, nem okoskodván arról, hogy mint intézi dolgait a kedves vendég. De ez esetben nem lóvén meglepetés, csalódás sem lehetett az, hogy az istenitisztelet magyar nyelven tartatott. Hát hiszen ez ugy szokott lenni Da ha az esperesség valamely más tótajku gyülekezetében megértik az isteni tisztelet tartalmát magyarul, Kondoroson nem ke vésbó. Az pedig nem jut eszóba egynek sem, — mert ők jó magyar hazafiak — hogy a templomban elhangzó magyar szón megütközzék. Azért sem lehetett csalódás, vagy meglepetés, mert a lelkész mindant kihirdetett előra. A hirdetés az eredeti sze rint igy hangzik : „Jövő kedden (*ug. 31.) lesz megtartva egyházunkban az egyházmegyei közgyűlés, melyre régóta készülünk, a mikor is a reggeli isteni tisztelet magyar nyelvű igahirde tóssel végeztetik. Az isten'isztelet után itt az Ur házában veszi kezdetét a köz gyűlés. A hivek kegyébe ajánlom ezen egész ünnepélyt, mely egyházunkra kitüntetés s felkérem egyházunk tagjait, hogy mindenekben igaz szeretettel, nyájassággal, odaadással tanúsítsák,Jhogy e nap egyházunk örömünnepe." Alig hihetem ezek után, hogy a hi vek valamelyike valamiben csalódott. Sőt nem is okoskodott egyikök s«ra azon, a mi a dolognak közönségesrendja. Azt is természetesnek találják, hogy egv ilyen gyűlés, melyen különböző nye'vü egyházak küldöttei, kiválóbbjai részt ve^z nek, nem tarthat más nyelven az isteni tisztelet, csakis magyar nyelven, annál is inkább, mert ezt mindenkinek kell értenie, mást pedig nem lehet kö vetelni senkitől. Az egyházak ilyenkor kiválasztják a küldöttekit s ne n hihatő. hogy azok egyike is ne tudna magyarul. A kondorosi hivek pedig értenek, baszal nek, éreznek magyarul annak daczára, hogy ragaszkodnak a tót nyelvű iótenitisztelethez. Az a szokásuk megvan, hogy akkor is, midőn tudják, hogy magyar nyelvű istenitisztelet lesz, magukkal hozzák az ő kedves énekeskönyvüket s az istenitiszteletet megelőzőleg egy órával, már a templomban énekelgetnek. Igy történt az most is s talán azt keltette a szemlélőben a gondolatot, hogy: „lám a szegények, nem tudják, hogy itta „Tranoscziusnak" nem veszik hasznát ma." Pa dig ők mind ezeket tudták, da hát : picsut veszek a hajadon életnek ezer örömétől, másodszor padig, hogv utoljara irok a szerkesztő urnák mint Mádika, mert ezentúl elfoglalja időmet a szerelem, mely boldogító nyughatatlanság között váltakozik s nem enged időt a szerkesztő úrral cseveghetni. A világüregben minden fűszál s a legkisebb pille is érez, igy a pipuska egyetlen hogárkájának sincsen megtiltva, hogy egyeszer ne szeressen, az nem vétek ugy-a ? Vagy ha az, bűnhődjünk érte, hisz egy édes percért az életnek egye dűli rózsájáért mennyien küzdenek, a kik nem rettennek vissza az ezernyi tö .vistől, mely útjaikat szegi. Mitől féljek há' én, a kinek »Í élet göröngyeit a jó pa puska ós mamuska egyengeti, mert n^kik nagyon fájna, ha ón valaha egy kicsi kis boldogtalanságot is éreznék. En nem félek, mert ón bátor vagyok, szeralmes vagyok, ón szeretem a napsugárt, melynek melegétől a bimbó rózsává Dszen s egy jó kertész kezében, n 'm oly könnyen hervad az el. Oszkár, ugy érzem, jó kertész lesz, mert ismeri a világnak minden növényeit, a legexotiku^abb vi rágok között nevelődött, hol nemesebbnél nemesebb virágok nyiltanak.d^ egv nnpon megtetszett neki az egyszerű „Kankalin" az igénytelen „Mádika". A mamuska ugyenis azt óhajtotta, hogy barátnőmnul, Arankával menjünk el szedret szedni lekvárnak. Arankát azonban nem találtam otthon s igy el határoztam, hogy elmegyek magam, hogy a mamuskámat mentül több szederrel meglephessem. Mindenki bátor ieánykán ik ismer, da most az egyszer nem nyilvánultam annak, sőt nagvon is remegtem, midőn az elhagyatott i'ak -között találom magam, Egyszerre azonban egy alakot látok kö zeledni felém, nage köeyvvel a kezében s az ő láttára náinileg visszanyertem aezra kaskával, bottal ; templomba pedig könyvvel járnak — s ez jól van igy Keviczky László, lelkész. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A képviselőházból. Budapest, decz 18. (Saját tud. táv.) A képviselőház mai tárgyalása menetén, a provizórium törvényjavaslat tárgyában, erősen érezhető volt még mindig Jlpponyi Albert tegnapi beszédének hatása. A javaslat ellen Mócsy ós Várossy Gyula, mellette Hegedűs Sándor beszélt nagy hatással. A Dreyfuss-ügyhöz. Budapest, decz. 18. (Saját tud. táv.) Párisból sürgönyzik, hogy a Figaró szerkesztője visszalépett a laptól. A visszalépés okát abban találják, hogy Dre\ fuss, az Ordögszigetre számkivetett kapi ány ügyében megvesztegették. Karácsonyi ajándék. — Levél a szerkesztőhöz. — Hány millió ember foglalkozik most ezzei ? elkezdve a nagygyárostól, ki már hónapokkal ezelőtt azon törte a fejét: mi ujat állíttasson elő, hogy kelendő legyen, mint ajándék, a hegyi lakó faragó tótig, a ki bicskával teremti ae esetlen bárányokat ós betlehami berendezéseket]: a többszörös milliomostól, ki száze7re ket költhet el ajándékokra, a szegény özvegy asszonyig, ki a szájától elvonja a falatot, hogy azon a pár filléren árvainak karácsonykor egy kis kalácsot szerezhessen, öregje, fiatalja, apraja, nagyja a civilizált népeknek most az utolsó hetekben már lázas izgatottsággal foglalkozik a karácsonyi ajándékkal. A gazdagoknak csak az okoz fejtörést hegv mit is vegyenek, hogy szebb, áidakesubb legyen a tavalyinál; a szegények ezerfélét is ludnának venni, csak pénzük nincs hozzá. Meleg, fényes berendezésű szobájában egész komolyan sóhajt a mama: „Mit is vegyünk ezeknek a gyerekeknek, hisz mindenük van már I Csak találnánk valami érdekes, uj dolgokat nekik " Az apa, ki drága szivarja füstjét eregetve, nem is gondolja, hogy ennek az árából egy szegény család tűzhelye egy hétig mel-t>ednák, segit intézkedni; itt is, ott is látott arra való újdonságokat, azok persze drágábbak, de meg lesz érte az adakozó legédesebb jutalma, a kitörő nagy öröm, a gyermekek ódjs boldogsága. S ezért oly nehéz ellenállni annak a kisórtósnek, hogy többet ne adjon ki, mint. amennyit előirányzott, még a kevéssé tehetősnek is, mert oly csábitó az a gondolat : mily nagy örömöt fog ez bátorságomat. Oszkár volt, a ki a meséből bujt elő és rögtön megismerkedett velem s nem engedett tovább egyedül bolyongani a veszedelmes helyen. Ettől az első peretői fogva boldogok voltunk annyira, hogy ő elfelejtett tanulni, én meg kosárkámat üresen vittem a mamuska elébe, akit szeder helyett egy vőlegónynyel leptem meg. Lehet, hogy a szedernek jobban örült volna, de ón bevallotam neki, ho^y Oszkárt még a lekvárnál is jobban szeretem, 8 erre tökéletesen megnyugodott. Igen, édes szerkesztő ur. menyasszony vagyok, még padig a legszerelmasebbek közül való. Ezen érzelem nagy változást idézett elő bennem, da annyira még sem vittem hogy ostobaságokat ne kö/essek el. Ezek napirenden vannak, szánombánom az igaz, da utoljára is mindig ujabbhk keletkeznek, melyek részben a srerelemnek, részben pedig a mamuska tanácsainak következményei. Igy p Idául, a mamuska arra tanított a napokban, hogy egy leánynak nem szabad nagyon elárulnia, ha szerelmes s én mint szófogadó kis leány, ehhez ragaszkodtam, persze megtoldva némi lulzásokkal. I^y szombaton, tudva, hogy Oszkár délután meglatogat, elhatároztam, hogy Oszkár szivét próbára teszem. . A Muki hazaért, aki a papuska >tabyel küldönce, megbíztam, hogy nekem szombaton délután a virágkereskedésből egv szép nagy csokrot hozzon fel, azon üzenettel, hogy a nagyságos úrfi küldi a ki^asszonyp.ak. Hadd lássa uszkár, hogy más 'ídvarlóim is vanuak. Hüségasen meg is jelent Muki a csokorral, az általam rendelt időben s midőn ón örömet színlelve a csokrot át akartam venni, Oszkár dühösen Mukira rohan*, hogy mondja meg, ki a c.-okor küldője, mert különben agyonüti.
