Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-12-02 / 96. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, 1897. Csütörtök, deezember hó 2-án. 96. szám. f BEEESH EOZLONT POJLlTliv^i es VEGYESTARTALMÜ JLAP. Szerkesztőség : Appouyi-utcza 891/

4 sz. (Zzsilinszky-féle házi hova lap szellemi részét illető közleményeit küldendők, Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. ELuyes szám ara 8 rr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, v déken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénz ek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetend ° „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Itthon és a külföldön. Politikai körökben régóta rebesgetik, hogy a magyar nemzet koronás királya ujabb meglepetést tervez, a valóságos magyar udvartartásról szólnak a hirek, ennek további konzekvenciájáról, mely annak a szerény kezdeményezésnek, mely eddig csak a budavári expoíiturából áll, nagyszabású megváltoztatását jelentik. Arról van szó, hogy ez a kis udvari hivatal jelentékenyen kibővül, mert erre szükség lesz. Májustól fogva ugyanis vagy a király, vagy Ottó főherczeg állandóan Budapesten fog lakni! Ennek a nagyjelentőségű intézkedésnek megfelelően fokozatosan fogják beállitaui a most még meg nem levő budavári hivatalokat, a testőrszemélyzetet stb., mert az uj palota csak 1899-ben készül el teljesen. Már a jövő tavasszal azonban uj udvari uormativumot készítenek, mely Magyarországon nemcsak a legfőbb udvari méltóságok helyébe állítja a megfelelő magyar zászlós urakat, hanem a másodrendű magyar udvari méltóságoknak szintén valóságos udvari funkeziókat juttat az eddigi közjogi dekórum mellé. Ezzel betöltöttnek Ígérkezik a magyar nemzet régi vágya, egy régi nemzeti aspiráció valósul meg, igy válik tetté a Wekerle által kezdeményezett reform, mely a legvérmesebb reményeknél is nagyobb sikerű. Az ember képzelete szinte vizszaidézi Hollós Mátyás király udvarát, mely magyar volt nyelvben, karakterben, mely ujitás jeleuti a ko ronás királynak a nemzet ideáljaihoz való szívbeli közeledéset. Ezt a korszakalkotó hirt majdnem háttérbe szorítják az osztrák események. A helyzet ez : Vasárnap Bécsben, Gráczban forradalmi tünetek mutatkoztak. Ennek nyomása alatt, hogy az áldatlan helyzetnek a király véget vessen, ő Felsége B a d e n i lemondását elfogadta s Grautsch közoktatási minisztert uj kormány alakításával bizta meg Ezzel egvelőre lecsendesítette a német ellenzéket s az utczát, de a németek már is hangoztatják, hogy a történtek után is csak ugy szavazhatják meg a kiegyezési provizóriumot, ha a nyelvrendelet visszavonatik s az erőszakoskodó elnökség lemoud. A csehek és lengyelek pedig szintén aggodalomteljeseu és harcra készen várják az eseményeket. Tehát csakis a forradalmi mozgalomnak van egyelőre vége, de a nehézségek még egyáltaláu nincsenek elhárítva. A mi az uj kormány alakítását illeti, Grautsch hivatalnok-minisztériuma a kiegvezési provizórium s a mennyiben inog módjában állna, a végleges kiegyezés létrehozásával, mint egyedüli főcéllal. Sokau azt hiszik, hogy az uj kormány még a héten bemutatkozliatik a Reichsráthban. Az uj miniszterelnök már megindította a tárgyalásokat a pártok vezéreivel, hogy mindenekelőtt biztosítsa a kiegyezési provizórium mielőbbi létrejövetelét. Beavatott körökben remélik, hogy ezek a tárgyalások kedvező eredményre is fognak vezetni. Azt ugyan nem hiszik, hogy december 6-án, mikor a magyar k pviselőház első érdemleges ülését fogja tartani, Bánffy már a kiegyezési provizórium elfogadásáról tehessen je leütést, de azt remélik, hogy a kiegyezési provizóriumnak Ausztriában való parlamentáris elfogadását akkor máiteljes biztossággal kilátásba helyezheti. Hogy ezek a vérmes remények, melyekben ugy az uj osztrák, mint a magyar kormány osztozik, mennyiben teljesülnek, azt a legközelebbi napok meg fogják már mutatni. Itt nálunk természetesen mindenki az elé tekint kíváncsian, sikerülni fog-e az osztrák kormánynak a provizóriumot alkotmányosau elfogadtatni. Ez legalább is kétséges. A függetlenségi párt pedig bejelenti a obstrukciót — amint mondja — minden oly javaslattal szemben, melyhez nem az alkotmányos Ausztria járult. Miért teszik ezt ? Azért, mert azt véli, hogy elérkezett a kedvező alkalom, a midőn a perozonális uniót meglehet csinálni. Lehet-e reményünk erre ? Semmi esetre. Mert az óriási többség az osztrák eszeveszetség daczára a mostani viszonyt fenntartani kívánja. Mit érnének el a függetlenségiek obstrukcióval, erőszakkal ? Ha csak azt nem, hogy a magyar országgyűlés is elzüllene, mint az osztrák. Ezt pedig senki sem óhajtja. A kibontakozást remélni lehet, Ugy mondták a német ellenzék lapjai, hogy a provizórium] javaslatot csak Badeninek uem szavazzák meg. Ez a felfogás végre is azt bizonyítja, hogy a német ellenzék nem veszítette el teljeseu érzékét az állami politika magasabb tekintetei iránt. — A munkás törvény. A képviselőház földmivelési bizottsága letárgyalta ugy általánosságban mint részleteiben a munkaadók és n mezőgazdasági munkások közötti jogviszonyok szabályozásárólszóló törvényjavaslatot. Az ülésen gróf Bethlen András elnökölt és Szily Pongrácz volt az előadó Darányi miniszter, mikor a javaslatot elfogadásra ajánlotta, egyúttal fontos kijelentéseket tett a munkás kérdést illetőleg A miniszter ezzel a javaslattal. mely humánus és igazságos a munkásokra és a munkaadókra nézve egyaránt, még nem tartja kimeritettnek a kormány akcióját. Ei a javaslat a momentán szükségen akar gyorsan, gyakorlati módon és jó akarattal segíteni, amit meggyőzően bizonyít az is, hogy a miniszter az 1898-ik évi költségvetésbe a munkások sorsának, szellemi,erkölcsi és anyagi helyzetének javítására uj czimén állandó tételként 155.000 forintot vett fel. Ebből az összegből szándékozik a kormány a helyes irányú munkás-egyesületeket támogatni, a jó munkást és a jó gazdasági cselédet megjutalmazni, népies felolvasások rendezését előmozdítani és munkáskönyvtárakat létesíteni. — Ha a törvényhozás ezt a tételt megszavazza s ezt a javaslatot elfogadja, ugy a munkások látni fogják hogy a legőszintébb jóakarójuk a törvényhozás ós az állam s a legnagyobb ellenségeik azok, akik őket a dologtalanságra ösztönzik és a törvény ós a haza ellen izgatják. A javaslatot Miklós Ödön felszólalása után általánosságban elfogadták ós ezzel rátértek a részletekre, melyeknek során több módo sitást tettek. Ezek között a legfontosabbak a következők : A bizottság a Jancsibankókkal fizető munkadót a 600 koronáig terjedhető pénzbüntetésen kivül még 15 napig terjedhető elzárással javasolja büntetni és azt ajánlja, hogy a kihágási eljárás hivatalból legyen megindítható. A javaslat 22-ik pontját, amely a javaslat intencziójával ellentótben arra a téves magyarázatra is alkalmat szolgáltathatott volna, mintha a munkaadó a megbetege„BékésmegyeiKözlöny"tárGája. A korall-testvérek. — Mutatvány az „Apró novellák"-ból. — Irta: Frifll Olga. A napokban a tengerről s többek között a korallokról olvastam. A korall csaladokról, melyek ott laknak a mély ség fenekén, vagy valamely sziklához tapadva s a korall-virágokról, melyek együtt éreznek. Önkénytelen jutott eszembea Wógh lányok története. Elcsépelt valami az életet a tenger hez hasonlitani, — no de most az egyszer én is annak veszem. Igen, tengernek s a Wégh famíliát pedig ugy kép zelem benne, mint egy korall-telepet, mely szikla helyett az ősi kúriához, a hagyományos szokásaihoz van tapadva. Közmondássá vált a Wégh család nagyszámú tagjai közt uralkodó egyetértés, rokoni szeretet, a világtól való elzárkózásuk. A nagy wágfalvi kastély ódon termeiben, visszhangos sötét tolyo sóin nem kopogott soha idegen ember lépéseinek zaja. Nem, hanem egyszer csak mégis for dult egyet ott is a világ kereke. Eey évvel a?után történt, hogy az öreg Wégh Ádámot,a család utolsó férfi tagját — lefektették a penészes üregbe, a porló ősei közé. Kót lánya maradt az öregnek : Hella ós Judith. Karcsú, magas, márványarczu szőke leányok voltak, azt hitték róluk, hogy ikrek, annyira hasonlítottak egymáshoz. Lázongásba hozta ez a két csodá latos teremtés a környékbeli fiatalság vérét s mikor a gyászév letelte után, — szakítva az elavult szokással — termeiket megnyitották, ott verődött össze a megyék intelligencziájának szine, java. S a Wégh lányok büszkék, boldogok voltak. Együtt örültek hódításaiknak, együtt szőttek terveket a jövőre. C-iliogó édes ábrándokat, telve napsugarral, melyek beragyogták a szürke, régi ház minden zegét, zugát. Egy fénycsik lefutott a penészes sírboltba is, oda az omlatag koporsók közé. — Az unokák boldogabbak lesznek, mint ti voltatok, mondta a fénysugár a a nyugvó pornak. Az unokák élnek, a világnak élnek, a ti éltetek már halál volt . . . A szolgák ez utolsó c?ilárt, is elol tották. A vendégsereg hintóinak robogása elveszett s távolban. Wógh Judith szokatlan lázas arczczal lépett be közös háló§zobájokba s csak hirtelen a nénje nyakába vetette magát. — Láttad, beszéltél vele ? — mondta aztán gyorsan. — Kit? — kórdó amaz csodálkozva. — Hát Verő Györgyöt. Hella elsápadt, de azért biztosan mondta ki. — Nem emlékszem . . . — Ah I hÍ6z ott állottunk mind a ketten, a hogy bemutatta magát. Nőin láttad milyen szép volt? —Ilyennek álmodtam mindig, a kit szeretni fogok l — Mert szeretem . . . Odaült a nénje lábához s csak be szólt, beszólt egyre hevesebben. — Hella I én még olyan szemeket nem láttam, ngy perzselnek, égetnek . . — De nem vetted észre, mily szórakozott, is voltam egész este ? — Nem 1 — de hát vájjon ő ? — Ő? — s Judith elgondolkozott. Egyszer nagyon sokáig nézett rám . — Ugy ? — no álmodjál róla, igen. Pedig Wégh Hella is Verő Györgyről akart álmodni, de csak nem mondta a bugának. S az aztán mindennapos lett náluk. A szive vonzotta őt a Wógh lányokhoz, de maga se tudta, melyiket szereti. Nem tudott választani köztük. Judith a forróbb, tüzesebb, — Hella, az elfojtott ezen vedély. Egyszer aztán megadta a választást maga Hella azzal, hogy kolostorba ment. A huga miatt tette. Szeresse az Györ gyöt. Ü majd csak könnyebben elviseli a szive sebét. Elszakadt egymástól a két korallvirág. Pedig olyan egy volt a szivük, lelkük, minden gondolatuk. Judithnak üres, hideg volt a ház a Hella kedves, szelíd arcza nélkül s Verő György is ugy érezte, hogy sokkal szivesebben ment Wóghékhez, mikor még mind a kót lány sietett elébe. S Hella ? — Ott a kolostor c»endjó ben imádkozott a huga boldogságáért. Boldogság! . , . ugyan hova tűnhetsz el olyan könnyen?! Szivárvány, csalfa, tünékeny szivár vány volt a Wégh Judith boldogsága, Verő György szerelme nemkülönben. Az élet, a nagy tenger pedig csak tovább hullámzott s egy szép napo* öszszesodorta újból az elszakadt korall-virágokat. Egyek lettek — együtt érzett a két testver megint. Az ősi Wégh porta körül magas fal emelkedett s az estéli szellő szelíd ének, áhítatos ima hangját viszi szerteszét. Nem kopogott többé a visszhangos, sötét folyosókon idegen ember lépéseinek zaja, — rokonok, testvérek voltak azok benn valamennyien. Fekete ruha volt rajtuk s az ar ezukhoz olyan jól illett az apáczafátyol. Az omlatag koporsók közé meg le futott a Wógh lányok szertefoszlott áb rándjaiból egy törött sugár. — Az unokák boldogtalanabbak voltak, mint ti, — mondta az a törött sugár a nyugvó pornak. A nyomorék. Irta: Molnár Márton. Kitolták egy rozoga hordágyon a sarokra, aztán naphosszat nem törődött vele senki Egy darab száraz kenyeret dobtak az ölébe, azon rágodhatott, a mikor megéhezett. S ezzel a darabkával sem tudott boldogulni. Kemény volt ÓJ néha penészes Pedig legalább a kenyér árát megkereste. Mindig akadt egy pár ember, akit megindított ennek az alaktalan nyomoréknak a szomorú sorsa. Béna volt ós a szeme homályos, mint, a tejüveg. Nem látott semmit, nem hallotta, ami körülötte történik s egy szóval sem mondhatott köszönetet annak, aki alamizsnát dobott neki. A külső világ nem is létezett számára, Csak az agya működött rendesen s a lelke volt ép. S ez volt a legnagyobb baja. * Ha legalább a lelki gyötrelmektől megszabadulhatott volna ! A teste ilyen, vagy olyan, abba csak beletörődik valahogy az ember. De azok a kinzó gondolatok ! Se nem lát, se nem hall ^ós mégis tudja, hogy rosszul bánnak vele. A kenyere élvezhetetlen. Pedig néha napján hust is adhatnának azért a pénzért, a mit a kalapjába vetnek. Aztán meg mindenki szánja. Csak azért tengeti az életét, hogy naponkint ennyi meg ennyi ember iszonyodva forduljon el tőle s ha telik, könyörületből olyasmit dobjon a kalapjába, amit ő nem használhat semmire, a miért még egy élvezhető darab kenyeret sem ad neki az a lelketlen kufár, a ki nyomorókkal kereskedik. Kap érte szállást. De hát mire való neki a hajlók, ha az élete másoknak haszontalan, neki csak kin. teher? Aztán meg a mult emlékei? Miéris nem tépte ki az Isten azokat is agyá