Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-11-21 / 93. szám

rossz példára hivatkoznak. Szilágyi ma is félelmetesebb a szabadelvüpártra, mint az egész ellenzék.) De vannak ám más szimptomák I Ugyan mik ? Hiszen csak a vak nem látja — mondják a politikai Pythia-nagysámjai, a kik a politika téren való látnoki erejüket eddig oly siker nélkül annyi entrefillet-re pazarolták — hogy Apponyi mennyi buzgalommal igyekszik lerázni a közpályáján ráragadt ultramontanismussal bevont patinát. Vagy nem méltóztatik-e tudni, hogy a kath. kongresszuson szembehelyezkedett Zichy Nándorékkal és azóta napnap mellett szenvedi az Alkotmányéktól a legvaskosabb pereátokat. Mig Apponyit áhítatos és keztyüs kézzel simogatta az Alkotmány, addig Apponyi le hetetlen vélt; mióta az Alkotmány ki gyót-békát rákiált : azótalehetséges, hogy miniszter lesz belőle. — Ezek a szimptomák ? — Eddig ezek -— mondják a látnokok. — *Nos, hát Bánffy annyira belefáradt a^kormányzásba. — Dehogy, a politikai nagysikere »mellett megszerette a hatalmat. Most már azt mondotta a bizalmasának (Jeszenszky Sándornak, meg jWerner Gyu Iának): — Fiuk, mit gondoltok, nem lehetne utána csinálni azt, amit Tisza. — Lehet biz azt a 13 évet, sőt többet, is több népszerűséggel, ha minden évben lesznek ekkora politikai sikerei. Az egyik bizalmas, a ki mellesleg regényíró, tehát főfantáziával rendelkezik, erre igy kiált föl: — Hisz akkor Magyarországból független királyság lehet. ... E kis szemelvénynyel csak azt akartam megmutatni, hogy nekem is van politikai meseszövéshez egy csipetnyi talentumom, de azt tartom, többet ér egy csipetnyi jól értesülés a politikában, mint egy garmada — fantázia. Ekként . . . szomorúan kell megvallanom, a napi feltűnés hirlapi szappanbuborékainál nem egyéb, ha Appo nyinak búzája éréséről beszélnek. Móg a gerendási pusztán se lehet igy tél idején erről beszélni, hát még ilyen átvitt értelemben ? 1 . . . A szabadelvükörben a tapintatlan Gyulának (szerencse, hogy nem lobogtatja zászlóját az őszi szél Gyulán) egy gonoszindulatu szava berzengeti az embereket. Szapáry Gyula ugyanis hir szerint a delegációk fogadtatása alkalmával azt mondotta a királynak : ha a leA Sárfay leány. Irta: Kosztka Mihály. ... A levegő már teleszivódott parfümmel. A százágu csillár büszkén szórta szét fehér fényét a csillogó parkótán errearra kigyózó szines párokra. Az a halk sóhaj, a mely a mosolygó szájak beszédétől erödt, olyan volt az, mint erdő lombbugása. A zsongásból ki ki hallszott néha egy trillázó csengő hang derűs kaczaja, mintha csak a pagony vadgerléje nevetett volna szerelmes párja jöttére. A czigányok a Schatz-valczer introdukcziójába kezdtek. Az ábrándos Strausz-keringő lágy akkordjai gyűrűs hullámokban szótömlöttek a teremben; egy-két fehér ru hás hölgy megingatta fejét, meg-meg mozgatta karcsúra formált derekát, mintha már tánczolna. A rendző gárda még ott állt feszesen a főbejárónál: egy-két gentri-familiát vártak móg. S mig a te rem dekoltázos s frakkos hada lázasan várta az első tánczütemet: ott a főbejárónál törtónt valami. Az avizó beszól a terembe: — Sárfayék jönnek . . . Sárfay Pórer a megye első ügyvéde volt, az ügyvédi kamara elnöke, királyi tanácsos ós e kitűnő czimek mellé móg vagy ezer hold bánáti földet adott az ur isten néki. Az ügyvédi diplomát maga szerezte, a hires fiskálist a kamara élére helyezte ós a királyi kegy is megtalálta a módját, hogy a nagyhírű embert valamikópen kitüntesse, pedig akkor még alig

; kezdte meg az ötödik tíz évet. Mikor már mindez megvolt, valami rég elfeledett nagybácsi reáhagyta az ezer holdas bánáti birtokát. A józan embert ez elkábította. A sorsnak ez a polykratesi játéka megrészegítette. A Dagyzás útjára lépett Sárhetetlen osztrák helyzetben nem lehet a kiegyezést megcsinálni, majd vállalkozik ő ! De mire nem vállalkozik a nagy Gyula ? A nagyszabású sulyok eldobás dühbe hozta még a türelmeseket is : ime ez a hála. A politikai rehabilitácziókelső makulanólkül való napjában elronditja azt a Gyula. Tanult is Bánffy az esetből. Ha még egyszer kellene delegáczió elnököt választani, alig ha lenne meg a derék gróf, aki valóban — most is elárulta — az udvari körökben jobban tud intrikálni. A fővárosban semmi újság, A lapok újra elnyelik, milyen sivár a színházak dolga. A mit a tiszta erkölcsű, de maroknyi közönség ujongva fogadott, hogy a Századvégi leányok ós Báránykák színpadi jogosultsága ellen erélyesen borsot tört néhány lap, az az egy napra szóló hepcziáskodás véget ért. A színházak megölik és tulliczitálják az orfeumokat. Móg ez kicsi volna ós öröm is lenne ! De megölik az erkölcsöket. Legalább a vidék ne a fővárosból venné át irodalmi Ízléséi. A kendertermelés föllenditése. — Gazdasági egyletünk a megye főispánjához. — Ma egy hete gazdasági egyletünk igazgató választmánya Zsilinszky Endre dr. indítványára elhatározta, hogy átiratot intéz a vármegye főispánjához, melyben fölkéri, hogy a menynyiben a szegedi S a 1 t z m a n n-gyár merevsége miatt a megindított tárgyalások zátonyra jutnának, kísértse meg az érdekelt gazdákkal a szándékolt czélt szövetkezeti, alapon, melynek sikerét a gazdasági egylet készségesen előmozdítja. Az átirat egész terjedelmében a következő : Méltóságos főispán ur 1 Gazdasági egyletünk örömmel üdvözöl minden oly mozgalmat, a mely vármegyénk mezőgazdáinak anyagi érdekeit van hivatva előmozdítani. . römmel üdvözli méltóságod legújabb nagybecsű kezdeményezését is, melyet a kendertermelés, kikészítés, szóval értékesítés ér e kében a mezőgazdák jólétének előmozdi tása czéljából tenni méltóztatott s ezen őrömének f. hó 14-ón tartott igazgató választmányi ülésén, a hol ez a tárgya szőnyegre került, élénk kifejezést is adott. A békésmegyei gazdasági egylet volt vármegyénkben az első, a mely ez irány ban mozgalmat indított s a gazda közönséget eltérítendő az egy oldalú gazdálkodás helytelen uijárói s a kalászosok túlnyomó termelésétől, a cukorrépa, kender és seprű-czirok termelésének felkarolására ösztönözte. A czukorrépa termelését sikerült is ugy a nagy, mint a közép és kisbirtokofay Péter, pedig rövid ut ez, hamar a végére jut az utasa. Sárfay Péterrel is az történt. Alig mult el háromszor öt év, oda volt az ezer holdas birtok, elhanyagolva a klientúra. Kénytelen kelletlen lemondott az elnökségről is; nem maradt semmije, csak a nagyságos czim, a mi pedig soknak kevés, de kevésnek sok is. Legrosszabbul a Sárfay lányok jártak. Nagy uri módban nőttek fel, a mikor igazán kellett volna a négyes fogat, alig, alig-alig telt kétlovas bérkocsira. Hanem azért még se volt párja a Sárfay-leányoknak. Kót remekbe formált leány volt. Ella, az idősebb barna volt, Lóri a kisebbik, arany szőke. Kissé unott arczczal lépegetett mellettök az öreg Sárfay. Visszaemlékezett legutolsó bravúrjára, mikor az ügyvéd-bálra a terem négy falát kitapéztatta élő kamóliákkal. Mikor az avizó meglátta őket, beszólt a terembe: — Sárfayék jönnek . . . Lehotay Jenő azt mondta erre: — Ellát majd bevezetem ón. — Ellát hagyd esak nekem, kedves Lehotay, majd én . . . Lehotay Jenő kissé elsápadt. Megfordult és egy lépést tett Ráczbiró Elek felé ; hangjáról ismerte meg, hogy ő volt — Miért te? — De ha kérlek ? — Nagyon sokszor kéred ezt I Miféle jogon ? — Azon a jogon, hogy Ella a meny asszonyom . . . Ráczbiró Elek kissé megnyomta a szókat, hallotta mindenki és a bámulat csalhatatlan jelei látszottak a körülállók arczán, Lehotai Jenő, mintha kétkednék a hallottakban, még egyszer kérdezte: — A menyasszonyod? Ráczbiró Elek azt mondta: — Az. sok között is akként meghonosítani, hogy a hatvani gyár — mely a legkedvezőbb feltóteleket nyújtotta, — annyira el volt már látva czukorépával, hogy a kistermelőket felvenni sem akarta ; a kender termelésével is kedvező sikert értünk el, s bár ennek termelése mérsékelt haszonnal járt, mert a szegedi kender kikészítő gyár, mellyel összeköttetésben voltunk, csak 2 frt — 2 frt 20 krt fizetett loco vaspálya, egy métermázsa kender kóróért, ámde végre is nem azon fordult a dolog, hogy pár krajczárral többet, vagy kevesebbet fizete, az átvevő, hanem fordult azon, hogy a gyár kezelőségótől a termelőknek minden alkalommal valóságos sekaturát kellett kiállani, mi végre is elkedvetlenedést szült a termelésre különben is nehazen reá vehető gazdák között. Ettől fél gazdasági egyletünk, a most megindított mozgalom alkalmából is, mert miként értesültünk, a gyáros feltótelei a termelőkre éppen nem kedvezők s azoknak oly módosítását, mely a kenderkóró termelése iránti kedvet fokozni lenne hivatva, alig remélhetjük, — de azért is, mert igen fontosnak tartjuk, hogy a ken der termelése, s különösen áztatására és kidolgozására a szegényebb osztálynak is mód ós alkalom nyújtassák, gazdasági egylet igazgató választmány azon hatá rozatot hozta, hogy átiratilag közöltessék méltóságoddal, miszerint gazdasági egyletünk kézséggel ajánlja fel támogatását arra nézve, hogy méltóságod fáradozásait e téren is sikerre juttatni segitse, de egyszersmind felajánlja közreműködését azon esetre is, ha a Salzmann czóggel folya matban levő tárgyalások nem vezetnének az óhajtott eredményre. A gazdasági egylet különben azon meggyőződésben van, hogy a kender termelésének megkedveítetésére nézve czélszerübb mód kínálkoznék azon eljárásban, ha az áztatás és kikészítésre ma guk a termelő gazdák szövetkeznének, mert igy a haszon, mely ezen iparág után befolyna, nem lenne egy — mindenesetre nagy hasznot igénylő vállalkozóval megosztva De tapasztalásból mond hatjuk, hogy nem is az akadályozza a kendertermelés elterjedését megyénkben, hogy annak kellő értskesitésóre mód ós alkalom nem volna, mert hiszen vármegyénkben évtizedekkel előbb már virágzó kenderipar volt kifejlődve, melylyel parallel haladt a kidolgozott kendernek szövészeti feldolgozása is, — a mit élénken bizonyít a csabai, rn. berónyi, szarvasi, tót-komlósi stb szövószet, mely eltekintve a nép ruházati, háztartási, sőt fényűzési szükségleteinek ez uton való fedezósetől, sok százezer rőf zsák és ponyva, vászon szövésében és piaczra vetésében is nyilvánult ugy, hogy a vármegyénkben szőtt zsákok nemcsak az országban, de annak határain kivül, a külföldön is ismerték ós keresettek voltak, — hanem hátráltatja legfőképp azon körülmény, mely részint a vizek szabályozása folytán be állt alkalmas áztató helyek megfogyatkozása ; részint pedig a közegésségi érdekek tekintetbe vételével az áztatás el tiltása, melyek folytán a szegényebb osztály már csak azért is fel kellett, hogy Ekkor már ő is sápadt volt. Sárfayék az ajtóban álltak már, mikor a frappirozott rendezők magukhoz tértek kissá, Sárfay Lórit Sándor Károly vezette be, mig Ellának Ráczbiró Elek nyújtotta kar ját, Azután magkezdtók a valczert. Az első forduló után Rácsbiró azt mondta Ellának : — Nagyon komoly beizódem lesz magával Eila. A keringő után majd magáért jövök. — Komoly beszéde ? Csodálkozóra nyúlt az arcza, s mi közben gömbölyű karját egy tánczoí vállára tette, szemével Lehotay Jenőt kereste a tereoaben. Pedig az nem volt'benn. Mintha szédülés fogta volna el. Ki kellett mennie a teremből, az édes illatos levegő fojtogatta. A folyosó száraz hidegsége lehűtötte lüktető vérét. Ozigarettíri gyújtott, de nem tudott szivarozni, ideges mozdulattal dobta el a hegyes szopókás favoritot. Azután gondolkozni kezdett. . . . Hát ez volna a vége ? Hát képes erre Ella? Dá hát niórt ne ? Mellettem miféle jövő várna reá ? E'.er forint egy évre, két óv múlva ezer kétszáz, s talán valamikor ezer hatszáz. Nagyon kevés ez ennek a nagyratprő lelkű leány nak. Egyetlen álmát sem tudnám megvalósítani, de ő mindig álmodik . . . Újra próbált czigerettázni, most se sikerült. Annál inkább kínozták a gyötrelmes gondolatok. . . . De ha ez volna a vég, miért kellett azt a komédiát játszani velem ? Vagy csak lantverő apród voltam ón, s mikor a hatalmas ur jön, nem kellek már ? Keserű ébredós. S hogv űzte velem a játékot az utolsó perczig. S épen neki kell ezt a szemembe mondani, neki, a ki hagyjon a kender termeléssel, mert a termett kendert nem tudta hol kiáztatni, vagy ha volt is e czélra itt-ott nem épen alkalmas hely kijelölve, az oly távol volt a termelési helytől, hogy a kender kórót oda szállítani felette költséges leendett. Gazdasági egyletünk azon nézetben van, hogy a kender termelés ós kikészítés, szóval a kender ipar fellendülése minden mesterséges eszközök nélkül is újra fellendülne, ha a fentebbi okok megszűnnének, vagyis, ha a köznépnek mód és alkalom nyújtatnék a termelt kender kiáztatása. mert csak ez által lenne a méltóságcd nézete szerinti intenciójának is elég téve, mely véleményünk szerint legfőkép abban culminál, hogy a szegényebb, kétkeze munkája után élő néposztálynak alkalom nyújtatnék a tél folyamán is megfelelő keresetre, mi által a szociális bajok is legalább némileg eny hitve leendenének, ez pedig csak ugy és akkor leend elérve, ha annak az osztálynak módot nyujtunk arra, hogy a néhány száz négyszög ölön termelt kenderét kiáztathassa, kidolgozva felfonhassa és szőhesse s igy azt értékesítve csekély, — de reá nézve mégis számottevő keresethez juthasson. Van szerencsénk ezek elmondása után újólag is kijelenteni Méltóságodnak, nehogy fólreórtessük, miszerint közjóra irányuló ezen törekvésében is egész odaadással támogatni készek vagyunk, de egyszersmind arra kérjük, hogy azon esetre, ha a most folyó tárgyalások, daczára ugy móltóságod, mint a gazda közönség jóakaratú fáradozásainak sikerre nem vezetnének, ne méltóztassék ezen mezőgazdaságunkat ép ugy, mint a munkásosztály érdekeit oly közelről érdeklő ügyet elejteni, hanem méltóztassék megkísérlem mezőgazdasági szövetkezetek utján, melybe a kisgazdák is bevonatnának, az ügynek sikeres megoldását megkisórleni. Ezen utóbbi esetben reményijük, hogy a nagyméltóságú m. kir. földmivelésügyi miniszter ur a gazdák szövetkezetét az áztatok s esetleg kikészítő telepek létesítésében anyagilag is támogatni kegyes leendane s ez által valószínűleg könnyebben s csekélyebb áldozattal órendünk czélt, mely ezélt mi a kistermelők által előállított és általuk feldolgozott kender czólszerü értékesítése által véljük leginkább elérni. Mély tisztelettel maradunk: Zlinszky István, Beliczey István, e. titkár. e. elnök. A békési ünnepély. Szombaton igen szép ünnepély folyt le Békésen a bérház dísztermében. A községi képviselőtestület, hogy szép ünnepét a nagy közönségnek is lehetővé tegye, itt tartotta meg ünnepi ülését. A nagy terem egészen megtelt; a zöld asztal körül a képviselőtestület tagjai, egyletek, körök, tanári, tanítói kar, Békés intelligencziája sorakoztak. A. közgyűlésre az ünnepelt dr. Haj nal Istvánt és családját Mezey Lajos, Konkoly Jenő, Nagy Gábor, Hencz elrabolta tőlem. Hiszen ez kieszelt terv. Szép kisasszony, erről móg beszélünk. Most már tudott czigarettázni. Egyenlőtlen lépésekkel méregette a folyosót. Valamit tennie kell, azt tudta. De mit ? Először is a szemébe akart nézni annak a leánynak, a kit lelke mélyéből szeretett, arczába nézni annak a leánynak, kit még most is szeret. A czigányok letették a vonót, Ráczbiró Elek pedig meghajtotta magát Ella előtt. — Ha nincs ellenérre . . . — Szívesen, mondta Ella s karját Ráczbiró kezébe fűzte. — Talán bemennénk a téli kertbe, ott nyugodtan beszélgethetünk. Akarja? Ella csak a fejével intett, hogy nem bánja, azután valami telepatikus erő kényszeritette, hogy vissza nézzen. Szeme kót izzó tűzgolyót látott, a mely mereven, mozdulatlanul reá szegződik: a L^hetay Jenő két feayos sjsjme volt az. Azután beléptek a téli kertbe. A téli kertnek kót ajtaja volt; egyik a balteremből nyilott, a másik a folyosóval összekötő előszobából. Mig Ella kényelmesen elhelyezkedett egy vörös-bársony fojtöjön, Ráczbiró Elek kinézett az előszobába : üres volt. A már sik pillanatban azonban megmozdult a vastag függöny és Lehotay Jenő jött be az ajtón : hallani akarta mit beszélnek, tudni akarta mit csinálnak azok ott benn. Ráczbiró Elek Ella elé állt ós elkezdte. — Nem tudom, hogy észrevette e már azt a határatlan hódolatot, a mely engem magához köt, de ha nem is vette figyelembe, megtudja most. Csodálatos erő van a maga nézésébe, hatalom a hangja rezgésében, mámor a mosolyában. Százszor idvezültem már én ezektől, s ezerszer szenvedtem meg a gyötrelmek minden kinját miattok.