Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-11-07 / 89. szám

XXIV. évfolyam B.-Csaba, 1897. Vasárnap, november hó 7-én. 89. szám. BEKESMEüYEI KOZLONT Szerkesztőség : Appouyi-utcza 891/

4 sz. (Zzsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Mezőgazdasági gyáripar. (=) Abból az alkalomból, hogy Békésmegye székházában holuaputáu ankettre gyűlnek Békésmegye birtokosai, hogy egy beérkezett ajánlatot mérlegelve, lépést tegyenek az intenzív mezőgazdálkodás felé, — szóba hozzuk a nálunk szinte utópikus kérdést: a mezőgazdasági gyáripar kérdését. A magtermelésből való kiemelkedés régi vágy ; de a gazda a kicsiny hasznot nem adja a bizonytalan és ki nem próbált és reménylett nagyobb haszonért, azért a jövő zenéjeként bizonyos resignacióval láttuk az egyébként jóravaló törekvést, mely néhány évvel az öntöző müvek eszméjével tolszinre került. Azelőtt is, azóta is bizonyos eszmeáramlat látszik azon elvi kérdés körül, hogy muukásaink számára megkétszerezzük és egyenletessé tegyük a munkaalkalmat. Igy kerül szőnyegre a háziipari nagyobb kísérletezés és még nagyobb jelentőségű — szerintünk — a mezőgazdálkodást űző Bé késmegyében a kenderkikészitő telep létesítése, melyről lapunk más helyén bővebben szó van. Nagyobb jelentőségű, mert industriánkkal sokkal rokonabb minden oly vállalkozás, mely a föld terményeinek nem ipari, hanem csau. anyag kikészítésére vállalkozik. Aztán a belterjes mezőgazdálkodás felé ez az egy lépés elvezethet a mezőgazdasági kultura legmesszebb útjára is: a teljes mezőgazdasági gyáriparhoz. Mindenki, a ki művelt nyugaton POLITIKAI eí* VEGYESTAHTALMU LAP. Megjelenik lietenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. fcflyes szán cra 8 Kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. látott földmivelést, azzal a tapasztalattal jött haza, hogy semmivel sem jobb a mütáplálékokkal és rendszeres j miveléssel előkészített külföldi talaj, a mi őserejü alföldi rónáinknál, me ilyet csak az ujabbi időben szánt a kis gazda jó vasekével, ugarol és táplál, jobbára pedig ma is nagy részt minden ellenszolgálat nélkül adja őserejű kincsét a föld: harmincz-uegyveuszereseu a belevetett magot. Ami a siker titka, hogy a külföldi indusztria nem csupán a nyers termelésre szorítkozik, hanem, ha pl. ezukorrépát termel a gazda, vau egy füstölő kéménye, a hol a ezukorgyártás első folyamatát elvégzi. A mellék anyagok pedig földjének jutnak s jobb vásárt is csinál, miután értéktelen tömeg szállításáért nem fizet, a gyártási processus első folyamatáért péuzt lát, muukásait is jobban foglalkoztatja; ott vannak a főzdék, keményítőgyárak, kenderkikészitő telepek és más forrásai a mezőgazdasági gyáriparnak. Ilyen iutenziv gazdálkodás segítette elő a gazdaosztály boldogulását; ezek uyomábau az olcsó pénz, a szövetkezeti szellem, a föld forgalmi szabadsága, a munkásosztály keresetének állandósága mind-mind a fejlődés magas fokára vezettek, melyeket látva, szinte elszorul szivünk: mi lenue e modern elvek diadalával nálunk, hol a magyai föld páratlan termőereje bizonyos önteltséghez szoktatott a tekintetben, hogy nálunk nincs szüksé güuk e mesterséges erőforrásokra, hisz busásan fizet a föld, ha Isten áldást ad hozzá ! A modern élet azonban előtárja a néposztályok igényeinek felfokozását. A távolság megszűnik a gőz, a villany erejével. Az idegen eszmeáramlatok beözönlenek, a gondolkozás uivellálodik, a magyar kényelemszeretetnek lábai alól húzzák a földet: itt ott már vészharang is kong. Tenni kell, csak azok az átkozott Pató Pálok ne volnának annyira csökönyösek és ha merev konservatiomusunk megbírna törni. Kedden délután értekezlet lesz a megyén. Lesz e sikere? A mozgalom, a melyet oly dicséretreméltóan kezdeményez főispánunk, másodvirágzását éli. Emlékezünk, hogy MezőBerényben szövetkezeti alapon akarták azt megcsinálni, a mire most a gyár vállalkozik. Amaz nem sikerült, mert nálunk a bizodalom csekélysége miatt ilyesmihez nem tudják összehozni a szükséges alaptőkét. Kisértsük meg más alapon. Talán eredményt látunk. Ne kicsinyelje senki, mert a példa tanít s biztosra vesszük, hogy az eredmény mellett esetleg szövetkezeti alapon is mernek egyesek megindulni. Voltaképpen ez volna az igazi czél s ez vezetne a mezőgazdasági gyáriparral együtt az oly sokat hangoztatott belterjes gazdálkodáshoz. Terényi Lajos. — 1843—1897. — Mint mikor az azúrkék égen hirtelen ö-szegyülemleaek a nyári fellegek és a villamos feszültség txplozióban jelentkezik. hogy a róna dólczeg sudaras Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/„ sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. fáját elszeljé, ugy támadta meg orvul a vármegyei közélet legdélezegebb alakját életének legszebb férfi korában a halál : Terényi Lajost, a sokak által siratott, országos részvétet felköltött, reményteljes életpályát elfoglalt férfiút. Meghalni mindig tragikus. De meghalni akkor, mikor az élet a polgári becsültetés, az elismerés pálmáját nyújtja, elszakítva attól a boldogságtól, melyet nyújt a fáradozás sikere, a szivek hálája, a szeretett melegsége : ez valóban tragikus és mindegyik szive, még a kik az élőt ellenségül tudták, megtelik a részvét igaz érzésével, tiszta bánattal. Az emberi közös sejtelem, a halálban való hasonlóságunk hint szivünkben félelmet, bánatot, meghatottságot s egyesekben elernyülést. A napi élet küzdelme terhes és a szivek bevonatnak a közöny kérgével, olykor a gyűlölet patinájával is. Semmi sem volt jellemzője annak a megilletődésnek, mint maguk az életküzdelemben elfásult emberek, ,a kik gyorsan hire kelvén Terényi Lajos halálának, csoportokba verődve, meghatottsággal tárgyalták a lesújtó gyászt. Es a Terényi politikai, közéleti ellenfelei szemében is megjelent az igaz bánatnak csillogó könnye. , Hiób hir. Éretlen tréfának, kábult agy kieszelésének gondoltuk, mikor hozzánk csütörtökön négy órakor először csilingelt a telefon, aztán bemondották Terényi Lajos halálát. S nem akartuk hinni. Hogyan lehet az? két nappal előbb a legjobb egészségben Csabán láttuk, előző estén — igy hallottuk — a gyulai ka. szinói estélyen volt, a hol az ő vig kedélyével egész társaságot kaczagtatott. „BékésmegyeiKözlöny^tárcája. Terényi Lajos halálára. A fiziológia tanítása szerint a sziv, ez a „kis húsdarab", a vérkeringés középpontja. Innen — és ide indul ós tér viszsza a kis és nagy vérköz, activ és pasziv jellegű módon. A ezivet kamrák és billentyűk al kotják, — ütő és vészerek vezetnek hozzá, szóval egy complicált szerv ez. a meh ütem.-zerülegösszehuzódik és tágul, mondjuk ver és dobog — mindaddig, mig az élet az egész szervezetben tart. Eddig az élettan . . . Ezek szerint szivünket nem lehel megosztani, nem lehet odaadni, szivünk nem szerethet sem hitvest, sem barátot, sem hazát. Nem lehet nemes szivünk és nem lehelünk szívtelenek. A „bátor" és „igaz" sziv — képtelenségek. Azonban a vademberek megeszik ellenségeiknek szivét, hogy bátorságukat, harezra edzettsógüket fokozzák . . . * Nem a fiziológia tanítása mellett bonczoljuk a Te szivedet. Mint élettani szerv hibás lehetett vagy billentyűi, vagy kamarái, vagy erei nem működtek szabályszerűen s végtére is — bizony nagyon korán I — teljesen megtagadták a szolgálatot Szervi müködésénok megszűntével borczkós nélkül is tudjuk, hogy nagy volt, nemes volt, hogy pazarul megosz tottad hitves, család és barát között s hogy egészben mégis hazádé maradt. Tudjuk, hogy volt bátorságod nem lövetni védtelen emberekre, a mikor azt gyávaságnak tartották, tudjuk, hogy volt bátorságod politikai meggyőződésedet tovább követni, a mikor mindenki természetesnek tartotta volna az ellenkezőt. Tudjuk, hogy soha sem hittél olyan gondolatban, melynek szived ellene mon dott. Megtanultuk tőled, hogy a hazasze retet mértéke nem kisebb, ha a szülővárosra szorítkozik is atyai gondunk, — s,őt hatványozódik tárgyának összeztu gorosodásában . . . Lelki tevékenységed teljessége, életed tartalma, e szóba foglalható összeszeretni . . . És igy, az a „jó modor", mely egyéniségednek varázsa volt s melyet sokan hajlandók voltak egyetlen jó tulajdonosságodnak minősíteni: — tünete volt lelked nemes összhangjának, nem máz, nem külsőség, hanem szived ó 1 e t t ö r vénye. Ezen élettörvóny ismerete és tanítása mellett járulunk ravatalodhoz: — ellenfél ós jó barát, tisztelettel és könynyeinkkel. * Egyik ősöd végrendelkezése értelmében bebalzsamozott szivét annak a templomnak bejáró küszöbe alá temették el, a melyet ő Isten dicsőségére emeltetett, hogy a hivők lábaikkal tapodják. Mi emlékedet — nagy szived egy kis részét — szivünkbe zárjuk, hogy valahányszor az élettan törvényei szerint összehúzódik és kitágul, érintkezzünk vele és éljen mindaddig, mig szivünk utolsót dobban . . . Nemo Rózsika. Színésznő volt. Alig néhány hete jelent meg a világot jelentő deszkákon, nagyobb szerepet még nem is játszott és mégis meghódította a színház rendes publikumát. Nemcsak kedves megjelenésével, szép, szabatos játékával, hanem mert szépségével az a hir is elterjedt, hogy megközelíthetetlen : tisztességes. S ez nagy szó, pláne a n uzsák felszentelt templomában, a hol kinevetik a tisztességes leányokat, guntárgynak használják és azt mondjak rá : fi donc. Rózsika rajongott a színészetért.Imádta azt a művészetet, a mit még nem is ismert. Romlatlan lelkével ő csak a szín padot látta, és az azon mozgó alakokat amint szépen elmondják a sugó után szerepeiket, a hol a színésznők felöltöz nek gyönyörű ruhákba s kecsesen fogadják a közönség elismerését, tapsát, virágját, — hogy eladják a rá várakozó virágárus leánynak. Ö csak az ideális oldalát ismerte a képnek, de a kulisszák mögé még nem tekintett. A lelkét még nem rontották meg azok a kétértelmű sikamlós szavak, a miket váltanak egymással ott a színfalak mögött, az öltözőkben a színésznők és a — habituék. Ő csak a drámai erővel elmondott szókat értette s a közönség igaz lelkesedését látta : egyebet semmit. Pályatársnői pedig boszankodtak, hogy ő nem volt olyan mint ők. Irigyelték az ő egyszerű ártatlanságát, a mit ők már régen elvesztettek s ha megvolna nekik, nem tudom, nem sietnének e újból elveszíteni. Irigykedtek rá, mert féltek, hogy elhódítja természetes, mesterkéletlen bájával az ő imádóik&t. Alig lépett fel néhány kisebb szerepben s már is körül volt fogva az imádók rajától, akik mind csak a szépségét dicsérték, csak venusz alakjának tömjéneztek, — pedig ő jobban szerette volna, ha művészetét dicsérik. Egyforma kedvességgel fogadtamindnyájának hódolatát, nem tüntette ki egyiket sem a másik felett. A kedves pályatársnők érezték, hogy az ő „ellenállhatatlan" hatalmuk veszendőben van, ha ez az „ostoba liba" — a mint Rózsikát egymás közt elnevezték — tovább is megmarad azon az uton, a melyről nem akar letérni. Összeesküdtek ellene. Felvonásközökben szőtték ellene azokat a raffínált terveket, a mik csak parfümgőzös levegőben, titokzatos homályban, suttogó szerelmi vallomások, s gálád megalkuvások közt megfogamzanak az asszonyi agyban, mely hiúságában megsértetett. Megvetésüknek, lenózósöknek, a hol csak erre alkalom kinálkozottt tüntetőleg adtak kifejezést. Ártottak neki, a hol csak tudtak. S csodállatos, hogy ő a sok intrikának, irigységnek látszatáva, sem akart bírni, egyformán kedves voli mindegyikhez. Jó ós szép volt, ő, ugy testben, mint lélekben ; a színház fertőzött levegője nem ártott neki. Csak egy czél lebebeget előtte, hogy vajha ő is ott a lámpák csillogó fényénél, boldogan fogadhassa a közönség tap.«ait, virágait Még a kis szerepébe is egészen be leelte magát; meglátszott játékán a kiváló gond, a hatalmas erő, át tudta érezni a költő intenczióját s kisebb szerepeiben is elragadta a közönséget. Már feltűnt az ujsagoknak is. Lehetett olvasni nevét itt-ott s mindenütt nagy jövőt jósoltak neki. Ettől az időtől fogva naponkint ka pott leveleket, melyek üzleti hangon irvák ugyan, de fényes ajánlatokat tartalmaztak, a miket egy kissé könnyüvórü naivák két kézzel elfogadták volna, s ő mind Lapunk mai számához egy ir melléklet ran csatolva.