Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-10-24 / 85. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, 1897. Vasárnap, október hó 24-én. 85. szám. BEEESHEfiTEI EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTAHTALMU LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zzsilinszky-féle ház) huva a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik lietenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DlJ: Egész évre e forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. F.gy«8 szám ara 8 ur. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Az osztrák válság. Lesz-e még ennél nagyobb botrány odaát Ausztriában ? Kérdezi minden Ízléses ember. A mit az osztrák országgyűlés müvei, az minden képzőimet fölül muló. Nappal-éjjel gyűléseznek, az az jobban moudva gorombáskodnak odaát. Már nem csak az asztalt ütik, mint a falusi korcsmában a pityókos legény, de egymást is. Csattanak a pofonok és az országgyűlés tagjai földagadt ábrázattal sétálnak haza. Megindult a második vádiuditvány tárgyalása a kormáuy ellen. Minden pillanatban névszerinti szavazást kérnek. Igy még nem obstruáltak nálunk soha. De ne is tanulja el a magyar országgyűlés. Szégyen lenne, ha csak kis részét utána csinálná az ezer esztendős alkotmánnyal bíró nemzet. Ilyet a politikai kiskorúság és éretleuség mivel csak. Tegnap nem csattant el pofon az osztrák Rajxratbau. Szinte csodálkozva kérdezzük, hogy miért nem? Azért, mert nem volt gyűlés. A pártok kou ferencziáztak. Az osztrák kormáuy kétségbeesett kísérleteket folytat, hogy a provizoriumot alkotmáuyosau keresztül vigye. De ezt nem tartják lehetőnek" a mostani országgyűléssel, elnökséggel. Éppen azért, mig bevárnák az ujabb botrányokat, a teljesen elzüllött parlamentet legjobb lesz föloszlatni. Ekként van meggyőződve bécsi hirek szerint a király, a ki hir szerint el vau határozva, hogy a botrányos ország-gyűlési állapotoknak véget fog vetni. Prágábau azt beszélik, hogy a király záros határidőt adott a kormánynak, melyeu belől az államélet legszükségesebb intézkedéseit föltétlenül valósítani kell. De miként? Az obstrukció valósággal dőzsöl s egy perezre sem enged időt a politikai józanságnak. Következései lehetnek egy uj országgyűlés egybehiváoa, mely a mostani nagy izgatottság miatt még szerteágazóbb elemekből lenne összeállítva. S akkor ? Mi következuék ? Nem lenne más hátra utolsó megoldási módul, mint az alkotmánynak Ausztriában való felfüggesztése. De ehhez nekíiuk is beszólásunk vau. Mert az 1867-iki kiegyezés ugy köttetett, hogy Ausztriában is teljes alkotmány lépjen életbe. A bölcs Deák Ferencz nagyon tudta, hogy az osztrák ármány azért helyezkedett szembe oly sokszor a magyarországi alkotmányos formákkal, mert irigyelte. Felfogása szerint szövetség csak egyenjogú népek között lehetséges s ekként lett Ausztriának alkotmánya. A poliglot, az állami egységet nem érző tartomáuyok alkotmányos együttműködése csak öregbítette ,i fennálló ellentéteket és csak ápolta u szeparatistikus törekvéseket, íme, az osztrák alkotmáuyosaág három évtizede után micsoda lehetetlen helyzet teremt. A német tépett hegemónia kétségbeesetteu követeli jussát és a nyakára nőtt nemzetiségek azt dörgik fülébe : hiába kapálódzol ! A magyar uemzet érett politikai felfogásában nem foglalkozik a szomszéd viszonyokkal. Parlamentünkben egy szó sem esik erről. Iutézzék el a szomszédok házilag. Lehetetlen azonban, hogy a fonák helyzetben, mely minket is érdekel, nézetet nem mondani, mert az osztrák alkotmányosság esetleges felfüggesztése résütés a hatvaiihetediki kiegyezésen. E résen, ha ezt tűrjük, sok olyau beömölhet, mely a mi alkotmáuyuukuak fog ártani. Az osztrák viszonyok tehát Magyarországot nem hideg nézővé, de érdekelt figyelővé teszik. Mily nagy volt a magyar országgyűlés szemben az osztrákkal, mely hetek óta obstruál a kiegyezési proviziurn előtt, mi meg egy gyűlésben megszavazzuk. Mennyi józan osztrák politikus szégyenkezhetik a rajxrath éretleuségein ? A gyulai igazságügyi palota és a helyi ipar. A gyulai igazságügyi palotára az árlejtési hirdetmény megjelent s eddig két épitési, vállalkozó vette ki a tervvázlatokat egy gyulai ós egy fővárosi. Örülhetünk, mert egy olyan közin tézmény létesül, a melyen régóta nagy szükség volt s mert az uj törvényszék épület épitése olyan állapotoknak vet véget, melyekre a legszelídebb kifejezés az, hegy botrányosak voltak. A kivitelre el fogadott tervek szerint Gyula egy impozáns, diszes középületet nyer, felépül ott, a hol maga után vonja a szép egyenes sugár ut teljes kiépítését, az igazságszolgáltatásnak pedig méltó hajlékaa lesz. Teljesen akkor fogunk megnyugodni, ha a pályázat, az árlejtés eredménye el dűl és azokból azt fogjuk látni, hogy ezt a hatalmas palotát megyei iparosok hoz zák létre. Hogy igy legyen, az iránti óhajunkat már az építkezés első hirére kifejezzük és azért szólalunk most újra fel, hogy ennek az óhajtásnak nyomatékos kifejezést adjunk. Majdnem félmilliós vállalkozásról van szó és senki sem mondhatja, hogy nem fontos helyi közérdek az, hogy egy ilyen nagy summa azok között, az idevaló iparosok között oszoljék meg, jöjjön forgalomba, a kik tisztességes munkájuk révén kell, hogy megéljenek, viseljék a közterheket és ne vigyen el a megyéből ekkora összeget valamely idegen vállalkozó, a ki egyáltalán nem csinál jobb munkát, mint a helybeliek. Bizonyos, hogy egy közmű létesítésénél tekintettel kell lenni mindenkor a helyi forgalom ólénkitésóre. Rendesen ugy van az más országokban, hogy azt a czélt: munkát ós keresetet adni az iparnak, szem előtt tartják olyankor, mikor itt vagy ott egy nagyobbszabásu közintézményt létesítenek. Es mi azt reméljük, hogy ezúttal nálunk se lesz kivétel e tekintetben és az illetékes tényezők mindent elfognak követni arra, hogy megyei iparosok csinálják meg a törvényházat. Rendkivüli protekeziót nem kérünk mi a helyi ipar számára. Csak azt akar juk, {hogy ez az ipar abban a méltánylásban részesüljön, amelyet megérdemel s a melyre utalva is van. Iparosaink többször bebizonyították, hogy tudnak oly épületeket emelni, melyek Ízléses, szolid kivitel tekintetében nem hagynak fenn kifogásolni valót. Gyakran bebizonyították, hogy képesek a magasabb feladatok megoldására. Tehát érdemesek a támogatásra. Hogy pedig reá vannak utalva, talán nem kell mondanunk. Olyan nehéz idők járnak, oly keservessé vált a megélhetés minden osztályra, de különösen az iparosságra ós a munkáselemre, hogy ki sem számitható, mily hatalmasan hozzájárul a siralmas helyzet tűrhetőbbé tételéhez, ha közel négyszázezer frtnyi munkamegrendelés idevaló iparosok közt oszlik meg, ellenben mily keserves lesz ezek sorsa, ha elüt„BékésmegjeiKozlöny"tárcája. Egy kollekció vers. Titok szerelmünk . . . Citok szerelmünk a világnak, boldogságos, fellett titok, jvlinek is arról — ugye édes — JAz embereknek tudtok. €lég, Ka nekünk gyönyörűség. €lég, ha sejtjük önmagunk • . . ;Mit érdekli a nagy világol, j^ogy milyen boldogok vagyunkDal. felajzottam a húrokat S elábrándozva pengetem Szemem lehunyva, össze-vissza, J^Iincs ennek tárj még ríme sem. S miért is keresek rímeket ? €lőttem vagy és érzem én, )\ yilág minden verse közt Ce vagy a legszebb költemény. A fiú. Jrhás ferkót megvasalva kisérik nagyutezán . . . jit], de sokan megnézik. /víost is pötykén félreáll a kalapja, )\z anyja meg hangos szóval siratja: ,,fiam, fiam ! oh, jaj nékem Jstenem, jViire juttál, mivé lettél, gyermekem? . . " )\ kapuba minden háznál kiállnak, Jrhás ferkó visszaszól az annyának : „-édes anyám ! hiába is sirat kend, Olyan vagyok, amilyennek nevelt kendi" Bakó Antal. Emberélet. Irta : Bartóky Mariska. A mi két lobogó-suhanás közt eltelt, az volt az emberélet. Orgonavirágos ta vasz volt, mikor a Tardy-kastély tor nyára subogva-libegve szállt fel a világoskék, aranyrojtos selyemlobogó. Benn c^ipkés-vánkoson, selyem-függönyök árnyáb in piheget', aprón szedve a lélegzetet, az if,u Tardy Pál gróf s a n^héz. virágos függöny mögött, a má*ik Tardy Pal ott térdelt az ágy előtt, vértelen kezét, halvány arczát csókolgatta a fiatal grófnénak, a mint tekintetük földöntúli boldogsággal olvadt egyba : — Nagyon boldogok vagyunk, ugy-e Klotild : minden vágyunk, reményünk teljesült 1 Blazirt ember volt a Tardy majora tus egyetlen örököse, óriási javadalmak ura ; ö.*sze össze súgott egy-egy nagy bácsi, meg nagynéni : — Pál beteg ; Pálnak baja van ; ret fenete*, mennyire kerüli az embereket, már tudniillik, a magához illő embereket. Mindig Tardoson ül, pedig nem fös vénv ember. Hogy is lenne; Viktorért tizenhetezer forintot fizetett ki szó nél kül. Segiteni kellene rajta ; kicsalni az odújából. Mikor hazajött a bácsi, jókedvűen mondta : — Meaváltozott Pal ; vidám, minden érdekli, most még nem akart jönni ; nem erőszakoltam, minden megjön magától. Megjötl. Fodor Hajnalka, a tiszttartó ur leánya leterítette a nagy plaidjót a patak partra ugy, hogy egészen a vizhez ért s a hosszúszárú harangvirágok s hajlós margaritták odahajoltak az aranyos hajához, a mint kezeit öaszekulcsolva feje alatt, végig feküdt rajti. Hirtelen, ijed ten ugrott fel : — Jaj, de megijedtem ; bocsánat méltóságos gróf ur, nem vettem észre, hogy jön. Lassan simogatta 'a batisztruhája gyűrött fodrait s pirulva állt a fiatal gróf előtt. Pál gróf üde arcza égett az izgalomtól, a mint szokott udvariasságával kérte : — Maga bocsásson meg nekem Hajnalka, én is későn vettem észre. Szabad nekem is ideülni ? Bocsánat jeléül nyújtsa a kezét s legalább a „méltóságost" hagyja a kastélyban. Megteszi? A leány jókedvűen mondta : — Gróf ur, nagyon kegyes; — ide közelebb is ülhetne, ott a vizhez ér a lába. A gróf közelebb jött a lányhoz, az meg bájos ügyetlenséggel rejtegette apró labaif, feszesen ült, csak a szemében volt az örök derűs mosoly, a mint kedvesen fecsegett a grófnak : — Unta magát ugy-e ? apa sokszor mondia, soha nem látott ilyen fiatal embert Más mulatna, jönn-menne, utazna, de a gróf ur . . . — Ugy e, maga is jobban szeretné, ha nem lennék itt, — kérdezte a gróf komolyan, — de a leány tréfának vette s ugy felelt: — Hátha azt mondanám : nem 1 s pajkos, gyerekes mosolygással nézett nagy szemeivel a gróf arczába. Tardy Pál gróf halálosan szerelmes volt a kis Fodor Hajnalkába ; olykor határtalan elkeseredés fogta el. Messaliance ! Milyen nehéz szó ez 1 Milyen könnyen tönkre tesz két emberéletet. Hátha őt is szereti a lány. Mindent megadhatna neki s mily végtelen boldogok lehetnének. Messaliance ! Hát van valakinek joga azt mondani egy lázas, szerelmes sziv nek. Hallgass : Mennyi álmatlan éj, bűbájos látományokkal tele 1 Mennyi tanács, elkesere dós, reménykedés volt a nagy kastély halálos csendjében. Mennyi álom a bol dogságról; menynyi boldogtalanság az ébrenlétben 1 Remegő volt a hangja s szinte el halványult az izgalomtól; egészen oda fordult a lányhoz : — Hajnalka, tudja maga mi a boldogság ? A lány visszanézett nagy, nyilt tekintetével, aztán hirtelen félig lehunyta a szemét s mintha egy titkot mondana el, inkább intette, mint mondta ; — Igen 1 v — Mondja, milyen az ? — mondotta a gróf. — Hát gróf ur nem tudja ? — kérdezte a lány csodálkozva. — Csak ugy sejtem. Hajnalka, olyan halványan sejtem; ugy álmodok róla néha; erről nekem csak álmom van, az álmokból minben kitelik. Boldogságnak tartom azt, ha megtalálják egymást azok, a kik szeretik. Ha a férfi odanyújtja a kezét s azt mondja: Ha szeretsz, jöjj velem s a lány odaadja a kezét s azt mond • ja : megyek : Aztán elmennek messze, a hol nem ismeri őket senki, talán rajtok kivül nincs senki, vagy csak ők nem látják. A hol a patak csak szerelemből fecseg, a madár arról dalol, az erdő arról suttog. Más világ az 1 A hol nincs sem „enyém", sem „tied", minden a „mienk" ; a hol minden verőfényes, sugaras s a pisztoly szük csöve nem tud beszólni. Mert itt tud; nekem tud Sokszor hallgattam már; én már jól értem, mit beszél. Akárhogy csábit az örök nyugalomms. 1, olyankor megcsendül egy leánykaczaj a lelkemben ; olyan mint a maga kaczagása; egy leányarcz lebben elém, olyan, mint a maga arcza . . . és vissza száll a lelkem erre a világra, csak azért, hátha . . . Megakadt a beszédben, a lány szinte hipnotizáltan nézett rá. Néhány pillanatig hallgattak; a férfi agyában ezer gondolat űzte egymást, de nem tudott szólni s a lánynak hevesen dobogott a szive. Ijedten, mint egy kis madár s nem is gondolta, hogy a mit ő ebből a lázas szavakból megértett egy kinosan vergődő lélek, egy szerelmes sziv esdeklóse. Azt hitte, hogy a gróf örökül kapta az apjától a nagy vagyonhoz a tébolyt is. A férfi nem mert szólni, nem a messaliance eszméje tette rabbá, de hirtelen reménytelenség fogta el. lapunk mai számához egy ív melléklet van csatolva.