Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-10-17 / 83. szám

XXIV. évfolyam. P.-Csaba, 1897. Vasárnap, október hó 17-én. 83. szám. mm BEKESME6YEI EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Appouyi-utcza 891/

4 sz. (Zzsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Lgyes szám ara 8 Kr, Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények ős az előfizetési pénzek küldendSk. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Háziipari mozgalom. Egész őszintén szólva, évek óta fázunk azon kisterjedelmű kérdés liirlapi szóvátételétől, melylyel nálunk eddig a háziipari kérdést kezelték. Beadták a kérdést a társadalmi betegség mindent gyógyító orvosszerének és alkalmazták — csöppenként. Pedig a kéthetenként beadott orvosszer, le^ / gyen bár a legkitűnőbb is, — nem használhat. Nem okolunk érte senkit! Nem hiányzott a jóakarat; csak az erő. S a hol ipari vállalkozás sem születik, mit akarnak ott még háziipari czélokra tőke szerzéssel ? Bizony balul ütött ki a jó szándék, hogy a csabai szcvőiskolát részvénytársulati alapon létesitsük. Még éther-iujekciókkal sem lehetne erre a társadalmat ösztökélni. Ezért nem lehet igazság szerint senkit okolni. Azonban a helyzet változik. Nem kutatjuk : egy ötletes ember fáradozása, vagy a véletlen-e ; de végre jelentkezik egy ember, a ki a háziipari kis mozgalmunkat vic?inális jel legéből kiamelni óhajtja. A vármegye főispánja pedig két kézzel fogja az embert, mert tudja, hogy ha pepecselünk ebben a dologban kis eszközökkel és nagyot akaruuk vele elérni, az csak kompromittálja a czélt; hát teljes komolyság szerint veszi az ajánlatot és valóban banális dicsérgetésre nem szorul, mennyi fáradozást fejt ki hetek óta érte. A fáradozás sikere pedig valóságos meglepetés a közönségre. Ugyanis uem arról van szó ezután, hogy 15 — 20 csabai leány 'tanulja a szövést, hanem egyenesen arról, hogy a szövőipar házi felkarolásával a nép illető és nagy rétegének munka adassék ! Arról vau szó, hogy jelentkezik eg? csehországi gyáros, a ki Csehországban a házi vászonszövést fölleuditette, aki hajlandó a csabai szövőiskolát egyelőre 150 szövőszékre fölszerelni és nemcsak Csabáu, hanem az egész megyében munkát adni. Komoly tárgyalások folynak ugy a bizottság, mint az ajánlattevő között ; főispánunk állandó levélváltást folytat a nagy czéggel és minden optimizmus nélkül mondhatjuk, hogy már csak részlet-kérdésekről vau szó. Kívánjuk azon nagyjelentőségű kérdés érdekében, melyet a czél szolgál, hogy sikeres megoldásra és gyors sikerre vigyék ezt az ügyet. A tett lépések azzal kecsegtetnek, hogy a legjobb uton vagyuuk. A szövőipar, melynek térfoglalása a legtermészetesebb eszköz a téli keresetforrásra, újra föllendül és nyomában népjólét és megelégedés fakad. Sikert a fáradozókuak! A kormánytól pedig most várjuk, hogy a nagy czélhoz illő nagy erővel járul a socialÍ3 állapot megorvoslásához; különben pedig minden alapjátelvesztette az a kormáuyi akszioma, mely a socialis ügy ellenében a háziipar felkarolását kiáltja ki. Előre bocíájtottuk a házi ipari kér désről való felfogásunkat és most ismer tétjük a háziipari bizottság e hót szerdáján lefolyt tanácskozását és megállapodásait. Békésoármegye háziipari bizottsága gyűlésén dr. Fábry Sándor elnökölt. Előterjesztette, hogy a vármegye sociali?bvijai leküzdésére bizottságot küldött ki, melynek czélja lett volna azort módokról és eszközökről gondoskodni, melylyel a társadalmi bajt szeliditik. A bizottság a háziipar ügyére vetette figj elmét, állindó tevékenységet folytatott, hogy a szövőipart megteremtse. Utóbbi időben folytonosan az képezte gondját, hogy a csabai, eddig csekély eredményű szövőiskolát megerősítse ós nagyobb arányokban fej leszsze és oly kézbe adja, mely az iskola készítményeinek piaczot tud adni H o r vátli János bizottsági tag ilyenül a Tauszig céget ajánlotta, mint mely Csehországban a háziiparnak nagy lendületet adott. A nevezett czéggel a vármegye főispánja tárgyalt, kinek jel-nléte a bizottságban nagy érdeklődésre cs a sikerre nyújt kilátást. Üdvözli a főispánt s azután ismerteti Tauszig ajánlatát. Ezekből a következőket közöljük : A Tauszig czég hajlandó a csabai szövőiskolát átvenni, azt egyelőre 150 szövőszékkel fölszerelni, melyet fokozatosan 500 szövőszékig fejleszt. E'.eknek elhelyezésére ingyen épületeket kiván. Kér egyelőre 3000 frt államsegélyt (annyi van most is) és az államtól az előállított áruknak piaczot. Kiván 66% szállítási kedvezményt. A gyár a tiszta nyereség 20%-át fordítja a beruházás költségeire, mely ha törlesztetik, a telep a Tauszig czég tulajdonába megy. Majd a többi ajínla'i pontok itt következnek : A csabai iskola készítene a m. kir. dohányjövedék részére szükségelt három nyüstös úgynevezett vitorla vászont, csomagoló vásí.on\ u. m. koczvászon (Rupfen) a m. kir. dohánybeváltó hivatalok részére, lepedők és háromnyüs tös vitorlavászont a m. kir. letartózta tási intézetek számára, varrásos só zsákokat a m. kir. sójövedékek részére, ponyvákat, zsákokat, lepedőket stb. a m. kir. földmivelósügyi minisztérium ménesei és gazdasági intézetei részére, a csendőrség részére szükségelt lepedőket, vasúti párnaczihákat, vízhatlan takarókat, a m kir. államvasutak részére, készítené a m. kir. posta szükségletet. A m. kir. kormányt a b. csabai szövődefelett az ellenőrzés joga illeti. Minden évben bizonyos számú munkást és munkásnőt képezünk ki oly formán, hogy önnállcs felügyelet nélkül dolgozhassanak A kiképzés az üzenben levő szövőszékek mindenkori számának 20%-a erejéig történik. Pl. 150 üzemben levő ; szövőszék után évenként 30 munkást vagy munkási őt fogunk kiképezni. Az alkalmazás lehetőségéhez képest hajlandók vagyunk szövőket és szövőnő ket, akik otthon szövőszékkel birnak, munkával ellátni. Kötelezzük magunkat, hogy mihelyt a 150 szövőszék üzembe jő, a szövő telepet fokozatosan 300 szövőszékre bővítjük, — feltéve, hogy megfelelő minőségű munkaerők állnak rendelkezésre. Ezen esetben mind a 150 szövőszéket, a szükséges épületeket és gombolyitó készülékeket a saját költségünket állítjuk elő, csupán az építéshez szükséges telek ingyen szolgáltatását kérjük. Ezen ujabb 150 szövőszéken dolgozott czikkek elhelyezéséről gondoskodni fogunk annál inkább, mert az a nézetünk^ hogy arra az időre a szövőtelepnek már annyira működés képesnek kell lennie, hogy a ki vitel tekintetében is sikerrel felveheti a versenyt. Miután a 300 szövőszék üzemben lesz, főfigyelmünket a házi iparra fogjuk „Békésmegyei Közlöny" tárca] a. Szerelmes amorettek. Irta : Prigl Olga. — A „Békésmegyei Közlöny" ered»ti tárczája. — Kovácsékhoz voltunk hiva délutánra s nagy kompánia gyűlt egybe. Lányok, fiatalemberek, mamák, nénik vegyest, csoportokra oszolva. Kiki megtalálta a maga partnerét s diskuráltak hevesen. Az igazat megvallva pedig csak olyan naps'ámbeli diskurzus volt az mindenik. A szikár Lányinén például a mint mosolyogva. látszólagos érdeklődéssel hallgatta a Bekényinó dicsekvéseit, egy kis lélekismerő könnyen észrevehette, hogy az ide oda mozgó szúrós szemeivel a leányait figyelte, a kik körül ma épen nem forgolódott senki. A szegények egészen belesápadtak az unalomba. Hűséges kísérőjük, Bartos Gyula is elpártolt tőlük g egy dekortált sarokba húzódva, a recés 1 evelü páfrányok mögül Erdélyi Elzát nézi, a ki ma különös elemében van. Az arcza majd kicsattan a pirosságtól, a két szeme ég s olyan nagyokat kaczag, hogy bizton megfogják szólni érte otthon, külön-külön. Botrányosan szabad a visel kedése, kaczér, kihivó . . . Réki Jenő odahuzta a székét mellém. Olyan hallgatag volt egész délután, hogy észre se vettem. Ctendes, ábrándos fiu volt különben i«, most pláne behúzta nyakát vállai közé s a fehér plasztronos fekete szalonkabátjában ugy festett, mint egy beteg gólya. — Valaki nagyon szerelmes, hecceltem, mert hisz tudta az egész város, hogy Erdélyi Elza tetszik neki. Még lejebb horgasztotta a fejét. — Hagyja el, nem érdemes . . . — No ? . . . — Egyetlenegy leány se érdemli meg ho*y szeressék, tudja olyan valamennyi... — Tan bizony összepereltek Elzával ? — faggattam tréfáikózva. Átlátszó fehér homlokán lüktettek az erek s keskeny szájszóleit egymásra Sioritotta. — Nem férfi is dolog panaszkodni, mondta aztán halkan. Reám is átragadt a szomorú hangulata, részvéttel néztem rá. Visszacseng tek fülemben a szavai: „nem férfias dolog" . . s mosolyogni tudtam volna a naivul érvelt férfias büszkeségén. Hisz leánvlelke volt neki, ábrándos, feh^r, törékeny lelke. Csendesen sodorgatta a czigarettáját. — S azt hiszi, szerelmes vagyok Ellába ? — kezdte újból. — Maga mondja, nevettem s nem is csodálom, toldottam hozzá. Szinte visszatetszett arczán a gúnyos mosolygás. Köhögött s a czigarettája végét harapdálta. — Ne Ítéljen meg, ha magának el mondok mindent . . . Szótlan odanyújtottam a kezemet. Az övéin éreztem a remegést s csaknem perzsel ek a forróságtól. A hangja meg elrekedt mig beszólt : — Voltak álmaim, ugyan ki róná fel azokat. Bár erényszámba vennék a reális, úgynevezett józan fiatal emberek csoportjában, a kik blazírt egykedvűséggel élnek a máról holnapra. Megvannak elégedve a maguk napi kalabriász-par tijukkal, elkaczagnak a vicc lapok sok szor meglehetős vastag tréfáin, lemorzsolják a pár hivatalos órát napszámból, minden ambiczió nélkül s ha aztán egykét nagyobb lumpolás, egykét szeren esetlen kimenetelű kártyajáték után a kiadás nem „stimmol" a bevétellel, hát megházasodnak. Ajánltatnak maguknak valami pénzes, naiv leányt, a ki elhiszi nekik, hogy első látásra beléje szerettek. A szerelmes leányok az án siettetik az esküvőt, hogy mentől előbb kiábráudujanak s visszaadják a kölcsönt az uraknak. S maguk valamennyien bele mennek a csapdába. Hiu«águknak hizeeg a bonvivánt udvarlása s szinte bénáik mellette a szolid, csendesvérü embereket. Itt van Erdélyi Elza, pedig ő még csak nem is gazdag. Lássa, hogy visel kedik, milyen kacér, léha ... Ha még szerettem volna is, — kitudnék belőle ábrándulni. Két piros folt gyúlt ki az arczán, s lázasan nézett a zongora felé, hol Elza játszott valami könnyed vig nótát. Majd meg lesütötte a tekintetét. Maga olyan türelmes, jó leány . . . Hát lássa, azt hittem hogy Elza már ezen a télen az ón feleségem lesz, egymásnak teremtett a jó Isten. Figyelmes, jó férj lettem volna, a ki minden gondolatat ellesi. A fizetésemet már jövőre feljebb emelik s Elzának se lehetnek olyan nagy igényei. S aztán a szeretet mit nem pó tol? Bűbájos géniusz az, a puha. édes kezével letörli a gondverte izzadságot homlokunkról, tépett lelkünketbehegeszti egy szavával. Ne nevessen ki e meggyőződésemért, ón erősen tudok még hinni e századvégi nembánomság korszakában is. Elzának szuggerálták, a hogy velem legutóbb elbánt, őt magát nem igy ismertem. Elhallgatott. Utóbbhozzá tettekurtán: A nagynénje magával viszi holnap .. A kora őszi alkonyat megülte a sza Iont s a szobalány fölgyújtotta a lámpákat. A társaság tovább zsibongott, a reczés levelű páfrányok ingó árnyékot vetettek a sima, zöld falon, a "csipkefüggönyökbe szőtt pajkos amorettek mind, mind tüzelték a fantáziát. A Réki Jenő beteges szinü keskeny arcza is mintha neki gömbölyödött volna a lámpavilágnál s a beszédes szemei ragyogtak. Meg tudtam volna siratni s haragudtam Elzára. Felsegítette a pelerinemet s kint a kapualjban csendesen mondta míg elbúcsúzott : — Köszönöm a jóságát . . . Hazament egyedül. Erdélyi Elza fogott hirtelen karon. A keze hideg volt mint a jég ? a hangja reszketett : — Holnap megyek a nagynénémmel, kérlek tudósíts róla ... Az orvos tegnap mondta nekünk, hogy menthetetlen oda van, — vért köpött. Szótlan néztem fel a Kovácsók kivilágított szalonablakaira, melyet hirtelen futott be a homályos, hideg páraré teg, eltakarva a szerelmes amoretteket. Enyészet. Ablakomon kitekintve, mikor végignézem, hogy mint suhan végig a hideg őszi szól a fák sárguló lombjain; mikor a letarolt fü elszakadt kocsányán a gyen ge hajtást fagyos lehelletóvel végig simogatja, és a megkésett virág szirmaiban elhervasztja az élet szinét; — mindig ugy tetszik, mintha bus lengésében haldokló zokogását hallanám. Mikor elnémul az erdő, a mező illatos párázata helyén sötét nyirkos köd gomolyog; mikor nincs többé madárdal ós a bogár zümmögéséntk elhaló neszét nyomasztó csend váltja fel : ugy tet-zik, mintha a félelmetes némaság a halál örök csöndje volna. Még fülembe cseng az egykoron bekövetkező feltámadás dala, s már is hallom a halál gyászindulóját Még látom a rügyből kipattanó levél fris zöldjét s puha pelyhes gyuródását, s ime szemem előtt van a halál ijesztő sápadtsága. Lapunk inai számához egy ir melléklet van csatolva.