Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-10-14 / 82. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, 1897. Csütörtök, október hó 14-én. 82. szám. •• mm BEKESME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI es VEGYESTARTALiMU LAP. Szerkesztőség : Megjelenik heten kint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zzsilinszky-féle ház) ( ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. hova a lap szellemi részét illető közlemények E-fly®® szám ara S Kr, küldendők Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A harcz egy évi elodázása. A kiegyezési háborúnak az osztrák zűrzavar egyelőre véget vetett. A dolgot ugy oldotta meg a király elnökletével Összeült közös minisztertanács, hogy ugy nálunk, mint Ausztriában és pedig egyidöben tegnapelőtt javaslatot nyújtottak be a kormányok, mely szerint a kiegyezés újra meg ujitáaát egy évre elodázzák s egy évig marad minden a régiben. Az erről való törvényjavaslat mindössze két szakaszból áll és sürgős tárgyalása csakhamar megfog indulni. Tervek szerint már mához egy hétre le is lenne tárgyalva, ha csak az ellenzék nem fog nehézséget támasztani, a mire jelek szerint uem számítanak a politikai körök, igy az országgyűlés már a jövő héten elnapolhatja tárgyalásait s összehívják a delegácziókat. A provizóriumról való törvényjavaslat egy évre legalább nyugalmat fog előidézni. Hihetőleg az osztrák parlamenti viszonyok is megjavulnak addig s már a nyár folyamán más alapon az egyezkedés megindulhat. A nyelvreudelet Ausztriában egyelőre nem tette az izgatás gerincévé a kiegyezési javaslatokat, melyeket az osztrák politkai körök szinte behütöttek későbbi használatra. De mintha az látszanék, hogy az osztrákok vérmes követeléseikből is engedni kívánnának 8 mivel a magyarok a méltányos és igazságos kvóta-kulcsut elfogadják, a végleges kiegyezés tisztáu csak az a kapzsiságukon múlik. Éppeu a mai zűrzavaros helyzet érlelte meg politikai körökben azt a vágyat, liogy a tiz-tiz évenkinti gaz dasági kiegyezéseket hosszabb időkre kell megkötni. Sem uekiiuk, sem az osztrákokuak nem használ, hogy közéletet egy két évig perzselik a kiegyezési izgalmak és kirívóvá válik az a faj-animozitás, mely a közös monarchiába utalt népeket áthatja. Ez a helyzet politikai körökben annak a felfogásnak útját egyeugeti, hogy a kiegyezést tíz évről busz évre kell megkötni ; vagy pedig el kell fogadni a Horánszky bázisát: egységes adózási kulcsot, mely esetben a szám beli adatok bizonyosságával közös bizottság évről-évre döntené el, mit fizetnek a közös államadóságokból magyarok és mit az osztrákok ? Ha ez lehetséges volua! De nem lehetséges ! Az osztrákok attól félnek, hogy igy ők a 37%-os kvótát meg uem kapják. Kényelmesebb dolog nekik izgatni, lehetetlen helyzetet csinálni, hogy a magyar nagylelkűségén eret vágjanak, miut annyiszor. Az indokolásnak, mely az egy évi elodázásról szól, az a része érdekes, mely kilátásba helyezi, hogy az ideiglenes állapotúak egy évi időre tervbe vett fenntartása nemcsak nem zárja ki, söt inkább az ideiglenes állapotból következik, hogy ha a végleges rendelkezés iránt a törvényhozás még a javasolt egyévi időtartam lejárta előtt határozott, egyidejűleg az ideiglen véget ért. Tehát a kormány reméli, hogy a nyert egy évi provizoriumot nem fogják kihasználni, mert közbeu a végleges kiegyezést is megcsinálhatják. Véleményünk szerint ez csak amolyan jó feltétel, mely aligha következik be. Nem olyan nehézségek azok, melyeket le kell győzni és a kormány örülhet, ha 1899 január elsején a végle ges rendezésen tul lesz ! Lesz még addig sok izgatottság ! A megyei közigazgatásból. — Októberi ülés. — Mikor az ólomszürke égboltra tekintett a bizottságnak egyik gazda tagja, elkeseredve kiáltott föl: — Ha igy megy az idő, 50 frt lesz a búi a ára I . .. Bent a teremben pedig nagy igyekezettel hordozta körül T e r é n y i Lajos a véres kardot, akarom mondani a Mikszáth újságának, az „Országos Uiság"nak előfizetési felhívását. Valami 32 előfizetőt gyűjtött már eddig a lapra Gyulán s sorjában szedegette a bizottságban öszsze az előfizetőket, oly lelkesen, hogy e sorok szerény írójának az motoszkált a fejében : miért nem a Karcolatok gyűjtésében fáradozik most Gyulaváros nagyra becsült képviselője . . . A tárgyalásról lentebb bővebben lesz szó. Egy jelenetet azonban kiemelünk. K e 11 e r Imre, a ki a hangulatok embere, hólfőn — hogy ugy mondjuk — népszin mühangulatban volt és népies hasonlatokból ki sem fogyott. Többek között általános derültség mellett fejtegette : — Tessék elhinni a kath. hitközségi adóval ugy vagyunk,

1 mint a csürhével. K i s Péter, Nagy Pál uram malacza összekerül, papbér, kántorbér,harangozás, iskola igy keverednek össze csürhe módra. Mindenki derűsen mosolygottá csürhe hasonlatra. Es a fői?pinnak ajkán, a ki a derültséget el nem fojthalta, — mintha a klasszikus franczia mondás pörgött volna le : — J'ai rí, me viola desarmö. (Nevet tem. hát le vagyok fegyverezve.) És .. . Nem emelte föl a csöngettyüt. ' Az ülésről ezekben tudósítunk : Jelen voltak : dr. Lukács György főispán elnöklete alatt, Fábry Sándor alispán, dr. Bodoky Zoltán főjegyző, Csák György pénzügyigazgató, Rezey Szilviusz, kir. tanfelügyelő, Oláh György dr. tiszti főügyész, Jancsovits Péter, árvsz. elnök, Kaviár ós Steinacker főmérnökök, Zöldy János főorvos, Zlinszky István közigazg. előadó, Liszy Viktor kir. alügvész, továbbá gr. Almássy Dénes, dr. Hajnal István, Vidovszky János, Ketler Imre, Terényi Lajos, dr. Zsilinszky Endre bizottsági tagok. Az ülés megnyittatván, felolvastatik az alispáni jelentés, melyből kiemeljük a következőket: a személybiztonság mult hóban három esetben támadtatott meg, baleset 9 merült föl, öngyilkosság 17. Az állategészség, leszámítva a sertésvészt, mely miatt 27 község van zár alatt, — elég kedvezőnek mondható. Az alispán indíttatva attól, hogy a sertésvósz daczára a zárlatra ügyelő határcsőszöknek, nem szűnt meg és a hatarra való állandó felügyelet nagy költséggel terheli a községeket, — felirattal kérte meg a földm. minisztert, hogy a községeket a szükséges ellenőrzésre utasítván, — a költséges külön őrséget engedje beszüntetni. Az ügy most van eldöntés alatt. A termés viszonyokról meglehetős sötét képet fest a jelentés. A vetőmag szükséglet összeiratott, ebből kitűnik, hogy azt nem vették anynyian igénybe, mint előlegesen föltehető volt. AZ összeírás a miniszter előtt. van. A munkások csöndben voltak, mindössze Gyulaváriban merült föl a cu korrépa munkások között egy kis félre értés, mely békésen kiegyenlítetett. A jelentós tudomásul szolgált. Ezután Zöldy János főorvos olvasta föl havi jelentését. Uralkodó betegség a gyomor és bélhurut volt. Váltóláz Csáb án és Gyulaváriban lépett föl. A difteritisz hét esetben, ebből Orosházán 3 eset. Vörheny uralkodó jellegét megtartotta és most is 14 községbenjárványszerüleg mutatkozik, legtöbb K.-Ladány „BékéSDiegjeiRözlony"tárcája. Amit a feleségem elhallgatott — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Teljes életemben bolondja voltam a sonkás tésztának, de a sors ugy hozta magával, hogy csak ritkán tudtam hozzá jutni. A feleségem t. i. ezt az ételt tiz év óta levette a napirendről, az az : törölte étlapunkról s nincs az a hatalom, mely annak újból való felvételire birná. Mikor a 7- ik leányunk született, a legidősebb, a Szidi már akkor a 17-ik évét taposta s féligmeddig jegyben járt. Egy ízben vőlegény-jelöltjét a mi családi ételünk, a sonkás tésztával akarta meg vendégelni, a végzet könyvében azonban meg volt írva, hogy ez a vacsora ne készüljön el akadályok nélkül; mert mikor a szépen összeaprított sonkát a tésztához kelleit volna keverni : hűlt helyét találtak. A kevésbbó kényes izlósü „czirmos" nem várta be a sonkás tészta elkészültét, hanem megelégedett a sonkával egyedül s mire a vagdalék második kiadása kikerült a sajtó, akarom mondani a szakácsné kezei közül, akkoiára már a tészta kifogástalan péppé olvadt. Végre másfél órai késéssel elkészült a sonkás tészta. Már csak perczek választottak el attól a várva várt pillanattól, hogy az asztalhoz üljünk, a mikor Zimborinak, ugy hivták reménybeli vőnket, egy sürgönyt kézbesítenek, mely rögtöni elutazását tette szükségessé. A fiúnak, hogy a vo natot el ne szalassza, a vacsoráról lemondani ós azonnal indulnia kellett. Alig volt annyi ideje, hogy felöltőjét magára kapja és elbúcsúzzon. Hogy elment, az nem lett volna baj, de baj volt az, hogy nem jött többé vissza, elmaradásának a most leirt inczidenstől egészen független okai voltak ; feleségem szentül meg volt győződve, hogy a sonkás tiszta volt az oka annak, hogy vőlegény jelöltünk kám fórrá változott. Akkor fogadta fel, hogy érjünk bár mathu'.alemi kort, ő sonkás tésztát oz életben többé főzni nem fog. A minap egy örökségi perben fele ségemnek Radányba kellett utaznia. Más kor én képviseltem őt, most azonban személyes jelenlétére volt szükség Ugy volt, hogy csak az esti vonattal fog visz szautazni, Feleségem távollétében én lévén a ház feje, természetesen tőlem kérdezte a szakácsné, hogy mit főzzön ebédre. Hollá I — gondolom magamban — itt az alkalom egy régi óhajtásom meg testesitésóhez. Kipirult arczcsal kérdem : — Kati, van e még egy kevés abból a jó debreczeni sonkából ? — Van tekintetes ur. — Akkor csináljon ma nekem bar madiknak sonkás tésztát. —Ertem kérem alássan. Hát a le vesbe mit főzzek ? — Csináljon májas galuskát, tudja, azt nagyon szeretem. Mikor kiadtam ezt a rendeletet, ugy éreztem magam mint egy hadvezér, aki hadserege felállításában oly zsenialitást fejtett ki, melynek csak biztos győzelem lehet az eredménye. Az elégedettség oly kedves érzése uralkodott rajtam, hogy ha feleségem talán azt sürgönyzi „megnyertem az örökségi pert", a hir hatástalanul pattant volna le rólam. A tárgyalásnál, hol az nap egy'rablógjilkos kliensem mellett védbeszédet kellett tartanom, annyira szórakozott vol tam, hogy az elnök kétszer is félbesza kitolt, mert a sonkás tésztára gondolva, olyan kitérésekre ragidtattam magamat, melyeknek a rablógyilkossággal semmi összefüggésük nem volt. Az Ítélet megokolásának utolsó pontjait már nem is hallottam, mert a déli harangszó figyelmemet te jesen lekötötte s mikor az elnök azt kérdezte: meg nyugszunk e az Ítéletben, oly erélyes han gon mondtam : igenis, apellálok, mintha a szakácsné kérdésére válaszolva, azt mondám volna: pompás I — adja csak ide még egyszer azt a tálat. Mig máskor a tálalás egy órakor tör tént, ma pont 3/d re már az asztalnál ültem ; melynél — mivel a feleségem nem volt itthon, én foglaltam el a főhelyet. — Hát hol van a májas galuska ? — kérdem a szakácsnétól, a mikor a leves bői a várt galuskák helyett csiga tésztát halásztam ki. — Azt gondoltam, tekintetes urnák jobban tetszik szeretni a májas galuskát. — De hiszen megmondtam, hogy májas galuskát csináljon! — Ugy vélekedtem, hogy a csiga tészta jobban talál a szilvás gombóchoz. — Micsoda szilvás gombócz ? Hát mire való volt kétféle tésztát csinálni? Nekem elég a sonkás tészta. — Kérem alássan, e helyett csináltam a szilvás gombóezot. Erre már cserben hagyott a hideg vérem. Lekaptam a nyakamról az asztal kendőt, melyet pedig ezúttal különös sikkel kötöttem fel s — mintha egy rugó dobott volna fel — felugrottam az asztaltól. — Ki mondta magának, hogy szilvás gombóezot csináljon, mikor én sonkás tésztát rendeltem ? — rivaltam reá, mint egy nőstény oroszlán, amikor kölykeit veszély fenyegeti. — Hát kére n azt hittem . . . — Ne higyjen maga semmi mást, mint a mit ón parancsolok. Nem azért fogadták magát, hogy higyjen, hanem hogy főzzön ós padig azt, amit parancsolnak. Ugy fel voltam ingerülve, hogy nem tudom, mit teszek a szakácsnéval, a ki ennyire elrontotta az ebédemet, melyért pedig csaknem koczkára tettem rablógyilkos védenczem drága nyakát, amidőn az ajtó feltárult s a feleségem lép be. — Mi történt kedves Vendelem ? — kérdi a kezemet békitőleg megfogva — miért vagy ennyire felháborodva ? Elmondtam neki a történteket s mikor a végére értem, mosolyogva válaszolt : — De édes Vendelem, én ezt neked előre megmondhattam volna, mert a Kati mindig az ellenkezőjót teszi annak, amit mondok, vagy amit parancsolok neki — Hát miért nem szóltál eddig nekem erről, hogy . . . — Mert te akkor már rég elkergetted volna, pedig magad is mindég dicsé red a fősztjét, holott az előbbi szakácsnéink ételei mindég megfeküdték a gyomrodat. — De hát hogy tudsz te vele igy kijönni? — Nagyon jól. Ösmervón ezt a természetét, mindég ócsárlom azt, a mit szeretünk s akkor rendesen ezt csinálja ós pedig — kitűnően. Kohányl Róbert. Egy férj vallomásai. — Elcsípett levelek fürdői emlékekből, — I. Kedves galambom! A lelkiismeretem oly tiszta, hogy megirigyelhetné az öreg diakovári püspök, de azért mégis nagyon távol vagyok,