Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-10-03 / 79. szám

regényes, vadregényes és szertelen okait fejti ki, miért adta a tiz szobrot a király a nemzetnek; ezek között még a legszelídebb az, hogy ezzel akart ráijeszteni az osztrákokra, hogy ha sokat okoskodnak, ugy ott hagyja őket, mint szent Pál az . . . és fölveszi a zsinóros magyar nadrágját, Rigó Ferencz pedig beoferolja a berettyó-ujfalusi magyar szabóját király ő felségének, a tiz szobrot pedig követi a többi, még Tancsis szobrát is királyi költségen csinálják meg — Orosházán. Igy a kávéházi politikus. De nemcsak ez kombinált, hanem magában a budai királyi várlakban is tervezgettek. A király e politikai tervezgetésre Szilágyi Dezsőt, Tisza Kálmánt is meghívta, de következnek a turnusban Széli Kálmán, Falk Miksa, Csáky Albin, a kiktől véleményt akar hallani, mi lenne Magyarország alkotmányával, ha Ausztria alkotmányosan kormányozható nem lenne. Ismeretes ugyanis Deák Ferencz kiegyezésének az az alapgondolata, hogy Ausztria féltékenykedése leküzdésére, ennek is alkotmány adandó. A jámbor osztrákok azonban annyira felaprózták magukat, hogy már el nem nézhető, durva és szétzüllósre vezető sajátszerű parlamenti modoruk és a reichsrathi pinczórképviselők elől be fogják csukni az alkotmányos játék ajtóját. De mi lesz akkor a magyarokkal ? A kiegyezést valahogy módosítani kell. És biztos támpontokat szereztek arra, hogy ez lehetséges. Ezt a Neue Freie Pressében tegnap Bécsben óriási megrökönyödésre olvasták is és az alkotmányos dőzsölés lovagjai szépen beadták a kulcsot. B a d e n i helyzetét a magyar józan politikai magatartás kedvezően megfordította. A pártok teljesen beleegyeztek a kiegyezési provizóriumba, melynek javaslatai fognak most legközelebb napirendre kerülni Lajthán innen és Lajthán tul. Tény, hogy a magyar király, látva a magyarok százados királyhüségének fényes tanúságát ós összehasonlítva osztrák népeivel, melyet a gyűlölség megfoszt minden józanságtól, megilletődve találta meg a magyarok szivéhez vezető utat, mely hogy mily széles rétegben keltett nagy lelkesedést, csak mi pesti ujságirók tudjuk. Minden kis faluból hire jön a királyi adományért való lelkesedésnek. Egy esztendőre le fog hűlni az izgatottság, mely amúgy is nagyon mesterséges, Ausztriában. A provizóriumnak TL Jerney Margit sohasem bánta, meg, hogy a Halmos Gizi tanácsára hallgatolt. Az édes apja adósságát csakugyan kifizette, az öreg pedig kerek százezer forintot hagyott rá, hogy legyen miből jó hosszú özvegyi fátyolt csináltatni. Az ismerősök irigykedve nézték a temetésen a boldog gyászolót, s akármelyik lány szívesen odaadta volna a leg szebb virágos kalapját azért a hosszú fekete fátyolért. Csak Margit nem tudott örülni ennek a hirtelen szabadságnak. Megsiratta azt a vén embert, mintha az édes apja lett volna. Az irigyek összesúgtak : — Nézzétek, hogy affektál! Pedig egy parányi tettetés sem volt azokban a könyekben. Szeretni szerelem mel, vórlobogtató szenvedélylyel nem tudott már az öreg ur, de szeretni egy nagyapa gyöngédségével, megsimogatni az arczát lágyan, beczézni, mint egy iskolás gyermeket, nem tudott volna nála senki jobban. Körülbelül egy hónappal a temetés után Halmos Gizi megkérdezte tőle : — Nos, és most mit akarsz csinálni ? Halmos Gizi szintén kaczagott. Hanem azért volt egy kis komolyság is a hangjában. — Hatvanhét esztendős ? Ez vesze delmes. Ji/lőre figyelmeztetlek azonban, hogy ebbe a házasságba nem egyezem bele. Elvégre is az apádnak nincsenek ujabb adósságai, s te nem akarsz funerátor lenni. Margit elkomolyodott. Tekintete szen timentális, borongó lett s mintegy a maga erősítésére,lassú, vontatotthangon mondta — Nem I nem akarok, nem is fogok férjhez menni többé sohasem. Nem érdekelnek a férfiak s most már félek is tőlük. Gazdag vagyok b csak választanom nemcsak az a feladata, hogy egy évre a kiegyezést elodázza, hanem az is, hogy előkészítse a jövőben kiegyezésnek a lehetőségét. Es ugy látszik Horánszky számításait elfogadják, mert az egységes adókulcsra már most a provizóriumban tesznek alapvető megállapodásokat. Értesülésem szerint a kiegyezési törvényjavaslatok még a hót folyamán beterjesztetnek, ha ugyan megint össze nem gomolyodnak a rakonczátlan elemek ós akkor következik a bűnhődés. A magyaroknak van okuk a Lajthán tuli eseményeket kárörömmel nézni, hiszen ez az nép minden kulturális fejlő döttségót leigázásunkra használta föl ós még is maga züllik el. Mert a züllés bekövetkezik.. Ez ideig óráig feltartózható, de elkerülhetetlen Ausztriában. Békésmegye közgyűlése. Mult számunkban tüzetes tudósítást közöltünk a megyegyülésről. Mindazon közérdekű tárgyakról, melyek múltkori referádánk keretében nem foglaltattak, ezekben tudósítunk. A mezöberényi hid. Van a herényieknek egy régi panaszos ügye. A Körös hid, melyre éven ként nagy föntartási költséget viselnek. A hidhoz vámos ut vezet, csakhogy a vésztő-berényi útnak nincs forgalma ós igy a vámjövedelmek is erős megcsappanást mutatnak. Ha mégis az állandó választmány a mezöberényi hid átvétele mellett emeli fel szavát, az csak a mól tányosság szempontjából következik. Mert a rozzant hid föntartása, újra való félépi tóse olyan költségekbe vinné a községet, melyet csakugyan el nem birna. Ez a vélemény fölolvastatván, a kérdéshez, mely nagy vitára adott alkalmat, elsőnek Haviár Lajos szólalt föl. Azzal vezeti be szavait, hogy a kérdés lényege az, miként egy korhadt hid ujjá építtessék. Sehogy sem tudom elképzelni, hogy egy 26—27 km. kis utat, mely a közforga lomra nem fontos, hogy azt bele lehetne vinni a törvényhatósági úthálózatba. (Ellentmondás.) Ki fogom fejteni okaimat. Csupán 17% a van kiépítve törvényha tósági utainknak. Ilyen helyzetben a törv. utakat szaporítani nem észszerű, Azonban abba szívesen belemegy, — folytatja tovább — hogy a községet a hid felépítésében a legmeszszebbmenő módon támogassuk. Kiterjeszkedik még annak bizonyítására, hogy az ut másodrendű, de ha a vámjövedelem kevés, — tessék a vámokat emelni. Haviárral szemben Kun Béla fejtegette ki ellenkező álláspontját. Polemizál Haviárral, hogy igenis ezen ut kiépítése a közérdekkel nem ütközik össze. Kifejti, hogy a Sárrét Mezőberóny felé gravitál. Ha Vésztő Me

zőberény kórelmét kellene, megvehetnék magamnak akárkit. De irtózom tőlük. S a hangja szinte bánatosá vált, mikor folytatta : — Hü maradok az én jóságos öregemhez. Látod ezt a karpereczet ? Ezt tőle kaptam s a karomra forrasztottam, hogy soha le se tehessen. Ez kött hozzá az ő emlékéhez, a többihez pedig semmi. III. Ő méltósága özvegy Tódorffynó oda haza ült a hintaszékben s boniogatta a leveleket, meg a hírlapokat. Egyszerre csak megakadt a szeme egy híren. Ke zében megreszketett a papiros, tekintete odatapadt a betűkre s arcza lángbaborult, mint az égalja hasadó reggel a nap első csókjától. Valami bolondos poéta árulta ott ne hány sorban a verseit, amelyeket Mar githoz irt. Margit a könyv czime, Mar gitról szólnak a dalok s a dalos neve olyan ismerős ? A tavaszi nap besurrant a félig leeresztett függöny mögött s egész csomó izzó, aranyos sugárkévót dobott a szép asszony ölébe. Csodálatos melegség járta át a testét, kéjes izgalom remegtette meg a lelkét s Margit, a nyugodt, szenvedély nélküli Margit, fölugrott hirtelen, fölszakitotta az ablaktáblákat s mámorosan szivta be az illatos, langyos tavaszi levegőt. Elfelejtett álmok, szives emlékek raja szállta meg a szivét s a tizenhat év bűbájos vágyai öltöttek alakot azokban a csillogó porszemekben, amelyek tele hintették a szőnyeget, a ruháját, hajár ós arczát s édes bizsergést hoztak a vé rébe. Margit 1 Margit I Kinek is volt olyan kedves ez a név, valamikor régen, évekkel ezelőtt ? Egy hórihorgas, pelyhes legénykének, aki oda teljesitik, csak a megye saját érdekét képviseli- Mezőberény és Vésztő nem mostoha gyermeke a megyének. A hid felépítését nepa lehet Mezőberóny közsé gére dobni, mert hisz a rossz gazdasági évben a község ugy is nyög a nagy terhek alatt. Melegen elfogadásra ajánlja a javaslatot. F á b r y Sándor dr. alispán aggódva látja, hogy a közúti pénztár roskadozik a teher alatt ós kéri a köztörvónyhatóságot, hogy az a splendibilitástól jövőben tartózkodjék. Kötelességének tartja föltárni, miként áll az alap. Az útalap adóssága ez időszerint két millió, az alap évi jövedelme 161860 frt, százezer frt kell amortizációra, hatvaegyezer frt pedig, különösen ha a makadam utak burkolatainak javítgatása evidenssé válik, nem lesz elég. Elértünk tehát végső határára annak, hogy meggondoljuk, hogy utalapunk megbirja-e a további terheket. B e r é n y i Ármin nem helyezkedik a főmérnök álláspontjára, mert a vámdij tóteleket nem akarja emelni. Nem fogadja el az általánosságban mondott azon ígéretet, hogy a legmesszemenőbben segélyezzük, mert nem tudjuk, menynyit akar áldozni. Mezőberény amúgy is je lentókenyen megadóztatja magát. Kéri az állandó választmányt javaslatának elfogadását. Haviár Lajos személyes kórdósben szólal föl. Kun Béla, Berényi Ármin a községeik érdekét képviselik, a honnét valók. Kun nagytisztelendő ur szégyenli, hogy a földutakat nem tudják rendben tartani. Kár ilyen szégyenlősnek lenni. Ü tizenkét év óta minden igyekezetét erre a czólra fordította, nem sikerült és ezért nem szégyenli magát. Az a jó időjárástól és a jó Istentől függ. (Derültség.) Nagy derültség mellett tesz észrevételeket Berónyi beszédére. — Ezek nem tények. Tény ellenben az, hogy a vésztőiek vasutjára 400.000 frtot adtunk, eienkivül építtettünk nekik 2 és fél kilométer kőutat, Mezőberónynek 4 km. kőutat 80,000 frt költséggel, Tárcsáig kiépült az 113,000 frt költséggel, K.-Tarcsán épül 120 ezer forint költségen vashíd, épül 140 ezer frt költségen Berónytől Békésig az ut. Ezek érvek 1 Ezekkel látja ő megtagadhatónak a község kérelmét. Hajnal István szintén meleg be szédben kéri a község kérelmét teljesíteni. E község igen derék dolgot teljesített a kultura terén. Óvodái mintaszerűek, polgári iskolája fejlesztése éppent a roz zant hid miatt megakadt. T e r ó n y i Lajos, Keller Imre ós Jeszenszky Károly. Reck Géza szintén a község érdekében, a híd felépítése mellett törtek lándzsát, Különö sen Jeszenszky terjeszkedett ki adatokkal bőven támogatott beszédben a község kérelmének teljesítésére, Rack Géza köszönetet szavaz az alispánnak, ki a törvényhatóságot az útalap kimerülésére figyelmeztette, óhajtja, hogy a pénztár állapotát szívleljék meg a tagok és ha még most megszavazza az ut átvételét, — a jövőre azonban az ujabb kiadások előtt be kell gombolkozni. járt a zárda elé, türelmesen kivárva a mise kezdetét, aztán a végét, hogy egy tiz másodperczig tartó epedő pillantás bohó gyönyörűségét megszerezze magának ; aki virágot dobott le a kerítésen, mikor tudta, hogy odaben sótaóra van s levelet irt az imakönyv első lapjára, amit egy koldosasszonytól küldött be. A bakfisálmok éretlen ideálja, akit rendesen elfelejtenek, mihelyt a zárdáodahagyják s aki rendesen megfelejtket zik, mihely az első alapvizsgán megbukik. Margit! Margit! Dehát az ő neve e az ? nem a más poétája lett-e azóta az ábrándos kamasz ? Hiszen poéta és Margit annyi van ! Es csodálatos 1 Nem akarja hinni, hogy nem ő, makacsul ragaszkodik a dicsőséghez, a dalokhoz, a névhez és ahhoz a hosszú, pelyhes szájú legénykéhez. Vad félté kenységgel kergeti el magától a gondo latát is annak, hogy az a Margit nem ő. Ö akar lenni, boldog, hogy tudja, hogy az s nem akar osztozkodni senkivel sem, sem a dalokon, sem a poétán. Magához tór. Ejh! bolondság! Ki akarja verni a fejéből ezeket a zűrzavaros gondolatokat, rá nyomja kezét dobogó szivére s próbála nyugodtan olvasni azt a Jiirt, amely ugy kihozta sodrából. Hanem a betjjk tánczra kerekedtek, szemeibe nevetnek, haljja a kaczagásukat, a melyből kicseng ez a név, az ő neve, Margit! Aztán fölveszi a lapot, szépen kivágja belőle azt a néhány sort s odaül a kis rokokó női íróasztalhoz. Az illatos levélpapírra rávet egy pár görbe sort, rideg, ü^lpti hangon van fogalmazva, megrendelése a Margit czimü verses kötetnek. Hanem az aláírásban ez a szó „özvegy" feltűnő világosan ós olvashatóan van írva. Aztán átálmodik három hosszú, nagyon hosszú napot s várja a könyvet. A törvényhatósági átiratok kozüí Csanádvármegyének a 30 holdig terjedő bérletek adómentesen hagyására vonatkozólag támogatják. Veszprómvármegyéét a kötelező tüzkárbiztositás behozatala tárgyában egyszerűen tudomásul vették. Debreczen szab. kir. város átirata a magyar katonai iskolák felállítása ügyében a kormány üdvözlése iránt, elfogadták. Hevesvármegyót a közúti építési anyagok vasúti viteldijának mérséklése tárgyában a kormányhoz intézett feliratának támogatása iránt pártolják. Szabadka szab. kir. város átiratát, melylyel a munkások ós a munkaadók közötti jogviszony szabályozása tárgyában kelt feliratát pártolás végett megküldi, tudomásul vették. Csaba község 160000 frtos kölcsöne jóváhagyatott. Doboz község utasíttatott körgátjai kiépítésére. Orosháza község két kéményseprői kerületre osztatott. A jegyzői magánmunkálatokról, háziipari bizottság tett intézkedéseiről szóló jelentések tudomásul szolgáltak. Az öszszes nyugdíj ügyében (Krisztó, Kovács stb.) befolyt jelentéseket is tudomásul vették. Egy óvónő számára 50 frt jutal mat tűztek ki, melyet jövőre már kioszt a bizottság. Gyulaváros képviselőtestületének a város csatornázására vonatkozó tervek ós költségvetés el nem fogadása tárgyában hozott határozatára a vármegye gyűlése kimondotta, hogy Gyulavárost a 18.000 frt költséggel foganatosítandó munkalatokra kötelezi. Dr. S a 1 a c z Oszkár felebbezósének, ki Szarvas község képviselőtestületének a kenderáztató elhelyezése tárgyában hozott határozata ellen felebbezett, helyet adtak ós utasították Szarvast rendes kenderáztató létesítésére. Vámos Sándor és társai felebbezósót Körös Tarcsa községben az ártézi kut elhelyezéséről elfogadták s feloldották a községi határozatot alaki hibák miatt. Tótkomlós Írnokai fizetését 400 frtban megállapították. Csaba boltszerződósei elfogadtattak, Tótkomlós kölcsöne, drágaságára tekintettel, jóvá nem hagyatott. Az orosházi földvári vasút segélyezése egyelőre nem teljesíttetett, felhivatott az engedélyes, hogy részletes terveit mutassa be, mely esetben nem zárkózik el a megye e vasút segélyezésétől. Vasárnap. — A gyulai bankett. — A menyasszonyi aján-, dék. — A békési óriási botrány. — Még egy história a csabai szinház mostani igazgatójáról.— Sokszor irtunk már arról a résztörvényszékről, frjely Gyulán a kaszinóban székel és a mely valóban bohémekből alakult, egész sereg jól sikerült móka, hunczutság, tréfa cirkál arról a köztársaságról, melynek Frankó László az elnöke Csánky Jenő, a sárrét szeghalmi birodalom nagy követe ós Bertóthy István az aranykulcsos teremőre, A héten nobilis társaság volt a kaszinóban s ez alkalommal a társaság egyik tagját szereE helyett pedig kap eg hosszú, nagyon hosszú levelet, tele sok, sok ostobaságul, amire nem válaszol levélben, hanem ráírja egy lapra ezt az egy szót: „Jöhet" s becsöngeti a szobalányt. — Vigye ezt a táviróhivatalba ! IV. Mikor a méltóságos asszony elment a vőlegényével Halmos Gizihez, ez szem rehányólag nézett rá s megfenyegette az ujjával: — Efát én tőlem már nem kérünk többet tanácsot 9 — Bocsáss meg édesem, d

0 a vőle gónyem még nincs harmincz éves sem, beláthatod tehát, hogy a te tanácsodra nem volt szükségem. — E

á ugyan micsoda jelesspggel dicsekedhetik ez a második ? — Azzal mincjesetre, hogy ő az — első. Margit tágra nyitott szemekkel bámult reá. — Különös vagy I — Hát mit esi náljak ? Gyászolok. — Pe hát csak nemgyászolsz örökké ? Hát nem akadsz férjhez menni soha? Margit elmosolyodott. — Soha ? Hiszen már asszony vagyok ! Méltóságos asszony 1 Özvegy aszszony. A hangsúlyozásból Jdórezhető volt, hogy az özvegyre jóval büszkébb, mint a méltóságosra! Félév múlva megint faggatni kezdte Halmos Gizi. — Te Margit! Nem kurizál még senki ? Nevetett. — Qh igen ! Psomay Benő kúriai bíró ő móltósága, aki tegnap töltötte be 67-ik esztendejét a legvirulóbb egészségben.