Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-09-12 / 73. szám

XXIV, évfolyam. B.-Csaba, 1897. Vasárnap, szeptember hó 12-én. 73. szám| BEEESHE6Y EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTARTA LMÜ LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/

4 ez. (Zzsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. Egyes szám sra 8 Kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Nemzeti veszedelem.A Békésmegyei Közlöny legutóbbi számában hosszabb tudósítást olvas; tam a békési baptisták templomának felavatásáról. Nemcsak mint az ev. ref. egyház szolgájának, de mint magyar embernek is, nem tagadom, mély fájdalom borult a lelkemre s a szégyen piija szökött az arcomra, midőn e tudósítást olvastam. Még e sorok írásakor sem tudom eldönteni, vájjon melyik a fájóbb : az önfeledkezett hithagyás okozta seb-e, vagy pedig a magyar nyelv méltóságának arczulcsapása, midőn egy évek hosszusora óta magyar kenyerén élő baptista pap, kevély elbizakodottságában, elég vakmerő német nyelven beszélni egy gyülekezetben, melynek egyetlen tagja sem képes másként fohászkodni a kegyelem Istenéhez, mint a magyar szív érzésének egyedüli tolmácsolóján — a magyar nyelven. A hithagyást illetőleg számoljon ama 900 lélek saját lelkiismeretével, azért mindenik, főként önmagának felelős ; bármennyire fájjon is az egyházéhoz ragaszkodó léleknek a számbeli fogyatkozás okozta seb, nem mondhatunk egyebet: mi közülünk mentek ki, de nem közülünk valók valának, mert ha mi közülünk valók lettek volna, megmaradtak volna velünk; de ez azért lett, hogy megjelentetnek, hogy nem mindenek mi közülünk valók. De a mi már a magyar nyelv méltóságának arczulcsapását illeti : ezért elsősorban Mayer urat, ha ugyan fogna valamit rajta, de másodsorban mindenesetre a nagy nemzeti botrányban segédkező 900 lelket felelősségre kell vonnunk a közvélemény ítélőszéke előtt. Ha enyhén ítélkezünk, akkor is azt kell mondanunk, hogy egyesült erővel guuyt űztek az evangéliomból ; mert aki az igét, elhagyva az édes anyai nyelvet, olyan nyelven örömestebb hallgatja, melyből egy árva szócs kát sem ért, azzal mintegy arról teszen bizonyságot, hogy előtte az evangéliomiiak nincs értéke s Pál apostol nem mondott akkor semmit, midőn ezt mondá : a hit hallásból vagyon. Ez enyhe ítélkezés terére a jelzett botránnyal szembe azonban nem léphetünk, ha mint hazafiak vizsgáljuk a magyar nyelv méltóságán esett sérelem nagyságát, melyet magyar innak hívatlan apostoli gőgje az elbódított 9 száz lélek megdöbbentő elfeledkezéséuek segédkezésemellett, fájdalmára minden magyar szívnek, Békés községében színre hozott. Ha már az evangéliomból hajlandók voltak gúnyt űzni, nem döbbent vissza a szivük nemzeti nyelvünk méltóságának megalázásából ? Hová tette lelkét az a kilenc száz lélek, hogy meg nem rezdült benne az öntudatnak egyetlen húrja, mely ellene mondott volna anuak a vastag tévedésnek, hogy bámulásásására özönlének egy előttük érthetetlen nyelven beszélő gyarló embernek és segédkezet nyújtottak arra, hogy sértőleg kiáltson gőgje a legmagyarabb földön: mi az a magyar nyelv ?! a lélek üdvösségéhez az a méltó, melyen én beszélek néktek. Filléreiteket elfogadom; de magatokat lenézlek ! Régi élczlapokbau láthatunk képet, mely előtünteti, hogy az erőteljes magyar Miska, mint kél birokra a német sógorral: ugy látszik Máyer urnák sikerül vak Miskát csiuálni belőle, hogy egyébbel együtt a nyelvét is biforgassa. Oh én jó magyarom ! 200 esztendő tőrük igáját lerázva magadról, kóstoltál valamit a szabadságból s most a vallásodat, nemzeti egységedet s ezzel együtt leghatalmasabb erődet szétszakgatá jövő-menő élelmesek igája alá akarod adni magadat ? Vigyázz ! ez a romlásod nagyobb lészen, miut amaz első : a magáról megfeledkezet nemzet, az enyészet sírjába száll. Illyés Endre Békésmegye költségvetése hl vármegye állandó választmánya már ellátta véleményével azt a költségvetési tervezetet, melyet D a i m e 1 Lajos vármegyei főszámvevő állított egybe és mely főbb tételeiben a tavalyitól a kővetkező eltéréseket mutatja : Most. Jövőre Tisztviselők fizetése 83501 92066 Szolgaszemélyzet 5580 5580 Ennek luházata, lótart. átal 1260 1170 Hivataloi helyiségek bére 890 880 Irod ii szükségletek 7248 6827 Napidíjak és útiköltségek 7220 7820 Egyéb kiadások 1128 1268 E őre nem láthatók 1000 1000 összesen 11)8417 117191 M iután a fedezet 103245 forint, igy 13946 frt hiány mutatkozik. A? állandó választmány véleményében a következőket olvassuk : 8200 frt több szükséglét onnan ered, h igy egyes uj állások rendszeresítése, „Békésmegy ei Közlöny "tár cáj a. Reménység.) — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Irta : Prigl Olga. A larlón kellett végig gyalogolnunk, hogy a kis eidőt közelebb érhessük. A gardt dámok kocsin jöttek utánunk, azok az országútra kerültek. A felvert porfelhő mutatta merre haladnak, meg a Z-anett néni vöröses-sárga szint játszó ernyője, melyet még mindig nyitva tartott, daczára hogy a nap már lebukott a láthatár szélén. A mi kompániánk mindössze hat tagból állott. Legelői az unokanővérem az idősebbik bátyámmal, engem a barát nőim fogtak közre, az öcsénk a hátunk mögött bandukolt, hiúz szemekkel lesel kedve a törzs közt futkosó ártatlan kis bogarakra, mikkel a természetrajz ta nárának akart kedveskedni. Igen, Bakó Jenőnek, a ki szinión ott lesz ... De hogy miért nem is jött egyenesen velünk ? — Persze, akkor legalább ketten ku rizáltak volna Margitnak, biggyesztett mellettem Hon. A Károly otek is folyton a szoknyáján ül . . . — Hitzen vendég, tuded, fogtam pártját a bátyámnak, pidig magamban ugy vélt ki du m, hogy egy estppet sincs rosz 4USZÍus8, te ntki, se Bakó Jc nőnek. Margit igen sztp leány, minden pjoídulatából kitetszett a pagyváiosiak graczióius sága. A keskeny, hEcm lalaival még a 'ailón is ugy lipkideit, nirnha sz asz faltén járna. Fejet ki CÍ esen lartotia. kissé léloldail s a kit-HM lipvttiv füleire pajkosan timuli a púba btmvatmke haj. — Fegsd.uik, 10|!J ntm letz otí, aotdta KaiolyDak Mibe fogadjunk ? — Oit It sz, tiGíkedön Károly s mt gi« ti kuci c u i j. \ t 111 j'e u 11 hi j i i i. *) Mutatvány a kiváló irónő sajtó alatt levő „Apró noyelláibó 1." — Ezek is Bakó Jenőről beszélnek, csipte meg a karomat Ilon. — Nem csodálom, hogy tetszik neki, súgta a másik. — Ej, hiszen Margit már annyival találkozott, neki ugyan fel nem tűnhetett, mondtam szinte boszankodva. A két lány elhallgatott. Az eg^tk a szoknyája ránczait fogta szorosabbra, a másik a feltűzött rózsákat igazgatta keblén. Túlnan sötétlett a kis erdő. A nyár fák örökké pletykáló levelei diszkrétül verődtek össfe, a pörkölt szagát eJho/.ta a csapongó esti szél s a szabadban rakott tüz kékes, gomolygó füstje ott kóválygott a fejünk fölött. — E

3 csakugyan ott van, — szólalt meg újból Margit, éles szemével logelsőbb fedezte fel a Bakó Jenő karcsú, magas alakját. — No és hogy belepirult láttára — heczczelődött a bátyám. — Oh, oh, maga cserebogár 1 — ne vetett s odajött közibénk. No, mi sok jót beszélgettetek, — kérdezte, mig aligalig észrevető fejbicíczentóssel fogadta a Bakó Jenő köszöntését. — En benned gyönyörködtem — mondta a kis Paula naivul. — Hiszen olyan szép is vagy — loldta meg csaknem gúnyosan Tor. Margit ingerülten toppantott a lábával : — Ugyan ne legyetek olyan kis libák . . . S aztán meg kedvesen odavonia egyiknek is, másiknak is a kezét az ajkához, a hogy karonfogva mentek. — Ne i-pri herdáljatok meg éite, de mm sztretem, ha mindig emlegetitek . .. Tölb fialal (mber jött elébünk, a gsidedámok 1<Cüiheltdlek a hintáéi, a sere egy ktdves keringőbe kapóit s az lén ki-ki párjával vorult be a zöld grlyekkal leJcziczemáí oit rögtönzött tánc belyigfgbe. Margit csak <p az ujja he gyével trintetle a Bakó Jenő kaiját, de a szeme ragyogott s a s;ájszélei nmegtek, mig beszélt: — Jobban ériem magam itt, minta reduiban . . . Bakó Jenő könnyedén vetette oda : — No pedig ugy fest a falusi lányok közt, mint valami büszke azálea virág, f ikó zinü muskátlik társaságában. — Banális bók . . . — Vegye annak, ha ugy tetszik. Rá'ette kezét a leány karcsú dere Mraa megindult vela könnyen, biztosan. Őket nézte min enki. — Milyen szépen összeillenének, — súgta Zsanett néninek a doktorné, kinek két lánya áiulta a petrezselymet. Bakó Jenő parthie még Margitnak is . . . Megnyomta az utolsó szavakat, tudja Lten mit gondolt alattuk, de Zsanett néni nem hagyta annyiba. — Margit nem parthie-vadász . . . — Oh tudom, ludom, de tetszik tudni a városi lányok, hiába mi tagadás lenne, magasabb igényűek. Egy férfinak ugyancsak meg kell gondolni a dolgot . . . Zsanelt néni szeretett volna valamit odamondani, de csak lenyelte a szót. Ep szemközt jött rá Margit. Ki volt hevülve a 1 án ezt ól s a haja félig lebomlott. — Túlságba viszed, — korholta a nagynénje. A hány a keztyüjét huita le s az tán elkérte Bakó Jenőtől a legyezőt. Gyor san lihegve lélegzett, az arczára ráült valami ábrándosság s a tiszta, szép szürke szemeivel őszintén nézett fel Bakó Jenőre. Föléje hajolva beszélt az neki, a tüzes lehelete szinte égette a leány arcát. — Bakó Jenő csakugyan beugrott, vélték a fakószinü muskátlik. De hál ilyen a kicek szerencséje van . . . A tiupeibe kezdtek. Ede?, sztrel n es láncz az, nem 8kar se hossza, se vége hnni. A párok cssk amúgy andalognak, a;ere lágy rythmusa csodálaios érzésle íingalja a lelkiket. Bágysdság ömlik el a kaicsu, szép leányok tagjain s a n kinietük n ímha faijolos lenne egyegy pillanatra. valamint egyes fizetés rendezések válván szükségessé, az erre vonatkozólag tett felterjesztés alapján, a belügyminister leiratával kilátásba helyezte, hogy egy ujabban rendszeresítendő árvaszéki ülnök javadalmazására 1500 frt, a vármegyei t. főügyész, főorvos, főszámvevő ós főpénztárnok lakbérének emelésére fejenként évi 100 frt, összesen 400 frt, az állatorvos fizetés felemelésére évi 150 frt, lakbérenek emelésére 50 frt, összesen 200 frt, 19 járási irnok fizetésének személyenkint évi 75 frttal való felemelésére őszesen 1425 frt, 7 járási orvosnak egyenként 400 frt évi fizetéssel, leendő ellátására összesen 2800 frt. Es igy összesen: 6325 frtot. ezen szükségletből saját tárczája terhére el fog vállalni, és ezen javadalmazásoknak az előirányzatba leendő felvétele iránt, ugyanekkor szintén rendelkezett. Az ezenkívül ugyané czimnél mutatkozó és 1900 frtot tevő több szükséglet, a törvényhatósági bizottság folyó évi 72. bgy. sz. határozatával a közgazdasági előadó javadalmazása czimén megállapított 160Ó frt fizetés ós 300 frt lakbár fedezetére irányoztatott elő. A járási írnokok fizetés felemelésére elvileg kilátásba helyezett 1425 frtól csupán 1400 frt vétetik igénybe, miután javaslatunk az, hogy a 19 járási Írnoki állás 9 első osztályú és 10 másod osztályú járási írnoki állásba osztassék be és az első osztályú írnokok fizetése 100 frttal, a Il-od osztályuaké 50 frttal emeltessék. Ugyanezen tételnél javosoljuk, hogy a központi írnokok lakbére 50—50 frttal emeltessék, s az ebből eredő 450 frt több kiadás fedezésére a nagyméltóságú m. kir. belügyminiszter ur az államjavadalmazás megfelelő felemelésével szintén feliratilag felkéressék, e lakbérfelemelés csak akkor folyósittatván, ha a költségvetés ekként jováhagyatik. Felvétetett végre a költségvetésbe *gy árvaszégi díjnok állás rendszeresítésére 365 frt, melynek az állami javadalmazás felemélése által leendő fedezése iránt a nagyméltóságú m. kir. belügyminister ur feliratilag — Eh, elmegyek holnap, mondta Margit csendesen. — Vágyik vissza a fővárosi életbe ? A leány fölemelte a tekintetét: — Nem . . . Annyi őszinteség volt ebben az egy szóban, hogy ha Bakó Jenő, csak egy kicsit komolyan gondolkozik, hát megért mindent. Nem, nem vágyom vissza, itt akarok maradni veled, örökre . . . mondta az a mélységes tekintet. Bakó Jenő adta a fájdalmas világlemondót : — Hamar el fog felejteni bennünket. A leány hirtelen ejtette ki : — Az csak magától függ, magától . . . Majd hozzá tette halkan: Látogas son meg bennünket Pesten . . . A férfi mosolygott, szintén diadal masan s aztán elhallgattak mind a ketten. Hallgatták talán a szivük kölcsönös dobogását, gyönyörködtek a sugárban, mely egyikük tekintetéből a másikba röppent. — No hát mennyire vagy Bakóval ? kérdezte Zsanett néni Margittól a szürke reggelen, mikor a mulatságból hazakocsiztak. Maigit egykedvűen mondta: — Nem tudom . . . Zsanett néni szinte gúnyosan nevetett : — Furcsa, mikor az egész világ beszéli. A leány felvonta a gömbölyű vállait. — Talán meglátogat bennünket Pesten . . . — Csodálatos, hisz szólhatott volna itt is ? Margit nem felelt. Szórakozottan tépte, gyűrögette a hervadt halványpiros rózsát, mely a keblére volt tűzve. Legjobban szt letett volna sírni. Égő szemeivel meredten bámult belé az őszies, párákkal teli reggelbe, a sárga levelek ölébe hullottak az elmaradó akáczfákról s a hintó ha k döbörgése között mintha a fülébe csengett volna a zene egy-egy el Lapunk mai számához egy iv melléklet van csatolva.