Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1897-07-08 / 54. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, i897. Csütörtök, julius hó 8-án. 54. szám. BEEESHEGrTBI kozloht POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zzsilinszky-féle ház) kova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 8 forint. — Negyed éyre 1 frt 60 kr. Egyes szám ars ö Kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A. hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Pendül a kasza. (=) Kaszák pengése vegyül a pacsirták dalába. A fölébredt falu házainak csöndjét munkások zaja váltotta fel s gyors készülődéssel igyekeznek ki az aranykalászos mezőre : aratnak. Vidám tréfa és dal között foly az áldást adó munka és nincs épkezii munkát biró ember, ki otthon, semmittevéssel töltené az idejét. Kicsiuyje, nagyja ott van a ringó kalászok közt és gyors kézzel szedik, gyűjtik, kötik össze a jó Isten áldását: ki-ki, amint birja . . . A gazdák most végzik legnehezebb muukájokat: aratnak. A mezőgazdálkodásból boldoguló országban övék a legjelentősebb munka és a köznek legnagyobb terhe. Nálunk, a hol a kereskedelem és ipar legnagyobbrészt csak belső fogyasztásig űzetik, mindenki boldogulását a gazdától várja, de a jogállam kul'urális és más költségei is a gazdaosztály terhét képezik. Adórendszerünk is a föld megadóztatásában merül ki, mert iparunkat prémiumokkal kellett istápolni. Hiszen nálunk gyáripar állami kedvezmények, szál litási refakcíák nélkül el sem képzelhető. Az államnak a semmiből kelletett ipart teremteni: nem ment ez másként! A kisipar helyzete amúgy is szánandó, a tiz százalékos kereseti adó alatt nyög a kisipar. Az érdekek minden vonalon való kielégitése nem képzelhető a magyar gazdaosztály érdekeinek ellentétével, mert a nemzet vagyoui erejét a magyar főid adja. De nem elméleti nagy kérdések fejtegetése czélunk, sem az egyoldalú agrárius irány dicsőítése. Valljuk, hogy a mi nemzeti törekvéseinknek nem lenne nagyobb balfogása, miutha egyoldalii irányzatok akarnának az egyetemes fejlődésnek elébe állani. Felszólalásunknak aktualitást az az aggódás ad, mit a gazdák e napokban szenvednek. Nem lehetne-e a szövetkezéssel, az időjárással való bankot gyériteni, nem lehetne e a magyar gazdaosztálynak hatékonyabb érdekképviselettel birni? Dicsérettel hajlunk meg egy-egy gazdasági egyesület munkássága előtt, de fakadtak-e ezen munkásság nyomában sikerek '? Miért vau az, hogy szervezettebb módou a gazdák egyesületileg nem törekednek a sürgős gazdasági reformoknak közvéleményt szerezni. Miért van, hogy akcióhiánybau leledzik nálunk minden önkénytesen alakult társulás s miért van, hogy á közigazgatási keretben az állami élet minden ágának van szakbeli referense, gondozója; egyedül a közgazdaság senyved, mert, a díjtalan közgazdasági előadó látja el e legfontosabb ágat, melyből az állam él és boldogul ? Nagyon sok miértet lehetne fölvetni, melyek mind arra jók, hogy egyáltalában felelet nélkül hagyatván, előt ülik legyen a meztelen igazság: a mi gazdasági érdekképviseletünk erőtlen s újra szervezést, bővítést, kiépítést kiván. A szervezetnek legyen ereje ne csak sopánkodni, de tenni. Ha a gazdát tényleg rontja a börze, a romániai buza, a gyári vállalatok prémiuma, a védvámok, vagy más vámpolitika : legyen szavának súlya, ha ellene latba veti. Sőt elsőben is : a „Segíts magadon, az Isten is megsegít" elvének a gazdaosztálynál való győzelmeért kell óhajtásunkat kifejeznünk s lehet is tenni sokat az anyagi boldogulás terén, ha ősziutén akarunk érte tenni, ha szövetkezünk s a gazdaosztály társadalmi tevékenysége sorakozik a mezőgazdasági bajok leküzdésére. A gazdaosztályé a föld, ők adják az ország erőforrását. Legyeuek tudatában, hogy rájuk néz a legnehezebb föladat a most mutatkozó mezőgazdasági válságot ugy megharczolni, hogy minél kevésbbé vegye azt észre a sokféle kulturális áldozatkészségért esengő moderu Magyarország ! — Az aratás megyénkben az egész vonalon kezdetét vette. A hatóság odaadó buzgóságának sikerült az aratási munkát biztosítani. Munkabeszüntetés egy esetben sem fordult elő. A bánfalvai határban a felfogadott csongrádi aratók beszüntetvén a munkát, helyettük községbeli lakosok szerződtek munkába. Az aratás mindenfelé ak&dály nélkül folyik és néhány nap múlva alig lesz lábon buza, melynek termése itt ott várakozáson felül sikerült, de sok a megszorult gabona és gyönge termés is. A parlamenti helyzet. — A „Békésm. Közlöny" fővárosi tudósítójától. — Minden túlzás megbosszulja magát I Tessék elhinni, hogy a kormány az oly elszántan ostromolt 16. §-t megmódositotta volna, kompromisszumba szivesen belement volna, ha az ellenzék nem akarja agyonbeszélni a cukorprémiumról való törvényjavaslatot. Hogy mindaddig kompromisszum nem történt, azt sokan Tisza Kálmánnak s még többen Bán ffy Dezső minisz íerelnöknek rójják fel bünül. A való igaz pedig az, hogy a kompromisszum meghiúsulásának okát kizárólag abban az ellenzéki törekvésben kell keresni, mely a mostani küzdelmet nem a 16-ik paragrafus módosítására, hanem a kormány ós a liberális párt hatalmi állásának a megingatására akarja felhasználni. Az ellenzéknek természetesen jogában áll, hogy minden rendelkezésére álló parlamenti eszközzel ostromolja a kormány és pártjának hatalmi poziczióját. S igy, ha az ellenzék jónak ós czélravezetőnek tartja ebbeli küzdelmét, a 16. paragrafus segítségével is intézhet döntő támadást a kormíny és a liberális párt hatalmi állása ellen. De amidőn az ellenzék ezt teszi, tisztában legyen a következményekkel is s ne kívánja azt, hegy a hatalmas kormánypárt csak azért, hogy igazolja az ellenzéki taktika helyességét, tegye le a fegyvert más módja, — mondják a szabadelvű párton — lett volna a kompromiszszumnak. Mert azzal, hogy az ^ellenzék ob strukciós viselkedését a czukorprómiumjavaslatra is kiterjesztette, mely javaslatnak törvénnyé emólósót az ország egész gazdaközönsége melegen óhajtja, valósággal lehetetlenné tette—a szabadelvű párt azon tagjainak is, akik talán hajlandók lettek volna belemenni valamelyes komromis8sumba, hogy emiatt az ellenzékkel ezentúl még csak szóba isálljanak. Bánffy Dezső pedig ismét kezében tartja az egész szabadelvű pártot, amelynek minden embere tisztában van azzal, hogy itt nem a 16. paragrafus miként való módosításáról, hanem a guvernementális párt hatalmi pozicziójának ós a kormány tekintélyének a biztosításáról van szó. „BékésmegjeiKözlöny'tárcája. Kirándulás után. — A békésmegyeiek Menyházán, Brádon. — Mint robotos újságíró, tisztességes, jubileumhoz méltó idők óta pusztítom több-kevesebb igazság szerint: „hogy a larsaság egy jól eltöltött éj (vagy nap, vagy ozíonna, vagy bankett, vagy ki tudja mi?) emlékevei távozott haza." Nekünk újságíró mesterembereknek évek ó'a ép ugy állandó keszletben van a mellesleg mondva, bőségesen elcsépelt újságírói közhelyünk, mint a gondos háziasszonynak a levesbe való csiga vagy laskája — fényes lekváros, dunstos üve gekben ott az éléskamrában. De akár mennyire elhasználtuk is a mindig alkalmas, mindig klappoló báltudósitói hivatalos közhelyet, használom e nem is meretlen fordulatos szókép :t. mert ha felróttam is már a türelmes papirosra vagy ezerszer, sohasem tettem azt nagyobb jogosultsággal, mini most. Az a hetvenhét utas, a kiknek ket napon át közös örömeik voltak (a szép természet) és közös bánataik (a sok toasztoknak türelmes meghallgatasa) elvannak ragadtatva és mindenl'tlé a két nap pazar re minisccEciáit beszélik. Biztosithalom a rendezőséget, hogy ha most hamarosan rendeznének egy második kirándulást, st m kötéllel, sem mézes madzaggal nem kellene fogni a balekeket és nem fújnának tust t gy egy utazni kivánó jelentkeíéstkor, mint nspokkal előbb. Mert Cí-f-k kiiör beJőhm a rende?ői keserűség. M&jdugy \ ohunk mi, mint a tanár urak koszios diákjti, a kiknek mazsolás tész 1&1 id tik enni; azlán időnként (hosssu időkben) 'ust fuj lak. A tanár idegesen ichünt ki a diákszobába : — Hát magukat, mi lelte ? — Üdv-riadót fujunk, ha mazsolát találunk. Mit használtak a mi csalogató pros pektusaink, Gainai havast és bivalytejes kávét ígérő varázslatos szavunk, — bi zony gyöngén jelentkeztek az utrakész argonauták. Napokig a remény és kétségbeesés rendezői gondjai között voltam ötödmagammalegyütt. De nemcsak Csaba hölgyei, hanem Békés, Berény, Sarkad szép asszonyai segítségünkre jöttek. S tudott-e elesni oly ügy, mely iránt a gyöngéd nem érdeklődött. Hetvenheten (hét gonosz volt köz tünk bizonyosan) tömörültünk s köszön töttük egymást vasárnap viradóra C?a bán, a mire az egyébként rideg MÁV is meglágyult és — különvonatot adott Csabától Kétegyházáig. Hír szerint maga Dániel is, a kereskedelmi miniszter sürgönyöket kért ez ügyben, mert igy nyi latkozott : — Nagy dolog az, mikor negyven bens^ülött, csabai elindul oly meszsze, hogy ne lássa a nagy tornyot . . . Az uton, mintha a jaminai képviselői madátum boldog tulajdonosa felejtette volna, hogy tulajdonképpen még sem — választásról van szó, megkezdődött a kisüsti és az állás kortyolása mér sékelt dózisokban. Kétegyházán aztán gyors tempóban átült a tarsaság — amit ívjtuk kívül legfölebb amerikai millomo sok tehetnek meg — az arad Csanádiak külön vonatára, melynek elegáns kocsijai a szó valódi értelmében : kinos feltűnést keltetlek. Az orosházi Domoki uramek hamiskásan kacsintottak a szemembe : — Ejnye uram, de urasan tösszük. A Lunkaság délnyugati határán az alatt átszágultunk, mig a mosolygó nyári nap hajnali fátyolát elhelyezte ós e nor mansphoz illő fényessegben incselkedett velünk. Szent-Annán első lüzpróbát állott ki a rendezőség : hetvenhét reggelizni kivánó utas mindegyikének jut-e reggeli? Es megejthető e a reggeli tizenöt perez alatt ? A tüzpróbát fényesen kiállotta a rendezőség, méla akkordként csak „inkognitó" utasunk rendezett programmon kivüli számot: az első kortyot egy reg geli álmát szendergő kandúr farkán állva nyelte le. Dd a kandúr a turista eme komprinált élvezetét nem volt elég türelmes öumegadással viselni s sötét elhatározással, meg a macskai hang teljes tenorjával menekült kényelmetlen helyzetéből, a mi utasunkat annyira konsternálta, hogy az eszményi bivalytejes kávét az anyaföld itta be, nem ő. Megriadt utasunk, saját bevallása szerint, majd maga váltózott át bivalylyá. A 35, számú kocsiban foglaltak helyet a csabai bohém asszonyok. Vig kaczajuk ki-ki hallszott a jaminai nemű és jellegű jeremiás siralmak közzé. Ugy vette ki magát az ide tévedt hang, mintha kolompoló tehenek vagneri konczertjóbe szól bele a kis falu harangja. (E poétikus hasonlatomra csak kényszerűségből vagyok büszke.) Nem hiába, hogy Békésmegyóből va Iánk, de az ut elején kiütött a strájk. Egy kedves kék szemű asszonyka kérte a panaszkönyvet ós beleirta, hogy ő föl kiván gyalogolni a világosi várra. Manóval, dzsinekkel, rendezői méz édes szóval valahogy tovább is a külön vonatban fogva tartottuk a megriadt galambot, a ki tudni kívánta, hogy melyik várteremben ült fogva a szókimondó Szí lágyi uram, Görgei hol árulta el a hazát. Egy élelmes rendező, mikor már & nyolez órai gyalogolás jeliigéje alatt szervezett strájk fenyegetett, ezt súgta a strájk-vezérének. — Az ura leült ferblizni. Nosza, feledve lett a világosi vári A vasúti kocsi Monacojában két h deg ászra a kék asszonyka mondott blindet. Psnkota a Plesa alján eliüut, a szem határon a Drócsa mutatta arányait. Apateleken stentori éljenek hangzottak föl: — Éljen Gálik Maczó községe! Utazásunknak oly nagy híre ment, hogy a vidék legjelesebb amatőr fényképésze, Bohus László „a vonatunkra" lépett, hogy felvételeket eszközöljön rólunk. Csak látni kelletett volna, hogy mi „szép gyerekek" mily bősz toalettet tartottunk, hogy formás külsőnk dicsőséget szerezzen a vármegyénknek. Borossebesen átkelletett szállani a hegyi pályára, meh nek mozdonya Menyháza felé nézett. Itt már a hűs hegyi levegő meg a friss hegyi széna bódította az idegeket, az ismerősök pedig fölhívták a társaság figyelmét előre a szebb pontokra, a dóznai halastavak és Robinson szigete, a hova S z a i 1 e r Dezső szivesen menne modern Robinsonnak, de Péntekjét nem saját neméből választaná, igen tetszettek Mikor aztán egy kanyarulatoál elővakkant a P a r a d a y s z e r villa, még inkább a gavallér vasút elegáns erdei lakja, — ah-ok ós óh-ok hangzót tak föl. Menyháza, e bájos völgy, valósággal meglepte a kirándulókat. Többet láttak, a mint vártak. Valóban, hogy varázsos szóra modern fürdővé váljék a Hamupipőke, ahhoz nemcsak az áldozatkész főúr, de egy kiváló izlésü és tudásu or/os is szükséges volt. A pörköltből álló villásreggeli elfogyasztása után megteltek a husszinü márvány kádak, a ritka uszoda, a hol a fürdőző férfiak közül sok művelte azt a kegyetlenséget, a mit a tanár szokott a rossz tanulókkal. Kettőkor négy fogásos ebédhez ült a társaság. Az első szót Hajnal Albert dr. mondta nagy figyelem közben. Kétszeres öröme van e társaság látásán, hiszen onnét valók, 9 mely az ő megyéje, elnézést kér, ha e fürdő még mindenben nem felelne meg a kívánságoknak, his', a hölgyek tudják, hogy nehéz az elad )