Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-03-25 / 24. szám

XXIV. évfolyam. '-rs • - w> • -?V. ^ . B.-Csaba, i897. Csütörtök, márezius hó 25-én. mr-tf 24. szám. BEKESMEGYBI I0ZL0NT POLITIKAI es VEGYESTAJíTALMU LAP. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények, küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik lietenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ara 8 k-. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/„ sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A beesapott békésmegyeiek. A pestvidéki törvényszék előtt két nap óta egy izgalmas kórtiiueti kép tárgyalása ingyenes látványos ságot nyújt azoknak, a kiket a törvényszéki tárgyalások érdekelnek. A biztosítási vigéczből bankárnak, majd részvénytársulati vezérigazgatóuak felcsapott Csajági Békésmegyébe tette elsőül hadiszállását 8 Gyomán s Endrődöu sok kárvallott ember méltán sajnálhatja a vele való ismeretséget. A vigécz ur, mint anuyi hasonlóan a vádlottak padjára jutott elődje, hangzatos reklamokkal dolgozott, olcsó pénzt ígért, teljes értékig kínálta a jelzálogos hitelt s magához édesgette olcsó közvetítési dijakkal klienseit. Volt is neki elég kliense, miután a királyi ügyész huszonkét esetben támasztott ellenében sikkasztás, csalás, okiratbamisitás czimén vádat, föltehető, hogy csak nagyon kis perczeutje azoknak, a kiket a szégyeulőség, kénye lem szeretet visszatartott, hogy kárvallotfságukat szintéu publikálják. De látható ez Csajági kedvteléseiből is. Hébéket és szoborban megörökített „Leláncolt szerelmeket" vásárolt s oly elegánsán élt, mint valami lipót-városi milliomos fia. Kérdjük, hogy mi szükségük volt a gyomaiaknak, endrődieknek éppen Csajági közvetítésével pénzt akarni ? Hiszen tudtunkkal a megyében huszonkét takarékpénztár van, melyek arra, a mire Csajági vállalkozott, a jelzálogi hitelt nyújtó pesti pénzintézeteknél a hitel kieszközlésre igen mérsékelt díjért vállalkoznak s az ügyleteket gyorsan lebonyolítják. Sőt tudtunkkal van egy békésmegyei hitelintézet, az orosházi takarékpénztár, mely mint a magyar takarékpénztárak jelzálog bankjának egyik alapitója, agendájában jóformán a jelzálogi hitelnyújtást tartja és a feleknek lehető gyorsan, igen kuláusan és a legolcsóbban szolgáltatja az amortizácziós, telekköuyvileg betáblázott kölcsönöket. Mindezek mellett miéit van arra szükség, hogy pesti kalandorok csápjai közzé kerüljenek a vidéki áldozatok s nem csak hatalmas ügynöki provisiót fizessenek, de — mint ez esetben — még a takarékpénztárak által leszámítolt kölcsönt is engedjék elsikkasztani ? Bizonnyal az az oka, a mi miatt még ma sem lehet teljesen megsemmisíteni az uzsorát, hogy a magyar ember a meglehetős nyilvánossággal menő takarékpénztári hiteluyujtásfüiöttelőnyt ad a magánkölcsönöknek, melyeket kevesen tudnak meg. Mert a magyar embernek szégyen az adósságcsinálás s ha már arra fanyalodik, legalább titokban teszi. Ez az erény aztán, mely a szigorú realitás alapja, ugy bosszulja meg magát, hogy az uzsora polipjai között tönkre megy az adós s mivel ez a vagyoni elzüllés veszedelmesebb, mint a szégyenlős köztudat, mely- a kereskedelmi ismeretek hiánya miatt következik be, alig jut nemesebb feladat, főleg községi jegyzőink számára, mintha a pénzre szorult feleket kitanitják, hogy az anyagi boldogulásért igénybe vett hitel, mely arányban ál! a létező vagyonual, nem szégyen s sokkal nagyobb szégyen tudatlanul az uzsora karjaiba esni csak azért, mert igy az illető adóssága titokban marad. Aztán gazdáink tanulják meg a Csajági féle példákból, hogy többékevésbé szédelgők a peíti pénzközvetitők, mig ellenbe i takarékpénztáraink szolgáltatják a szolid hitelt feltételeikvilágosságával, a hitelkereső mindjárt tisztában lehet, milyeu terheket kell viselnie, mig a közvetítők által szerzett hitelt a legtöbbször megkell siratni. — Politikai hírek. Andrássy Géza gróf lemondo't orazaggyül képviselői mandátumáról. A roz nyói kerüietboa most Andríssy Gyula gróf fellópai. — A kiegyezési tárgyalásokat április elejéről bizonytalan időre elhalasztották. — A király négy napon át veudége lesz az orosz czárnak ; ő Felsége április 25-én utazik Pétervárra. —Sima Ferencz képvisolő elhn Svithn iry Ernő szentesi birtokos csődöt kért. S mínak harmineze zer frt vagyonával szemben tartozása kilenczvenezer frtra rug. — Budapesten az Erzsébetvárosban újra Morzsányit választották meg. Ellenjelöltje Braun Vilmos tiszteletére fáklyásmenetet ren dez a polgárság s felszólítják Morzsányi? hogy az erőszakkal szerzett mandátu mot tegye le. — A nemzeti párt Horánszky Nándor 25 éves politikai óvfor dulója alkalmából tiszteletére bankettet rendezett háifőn a azon Apponyi is beszólt. A dobozi ut. Epilog. — E czimen gyulai laptársunk vezérczikket közöl, melyből három passzust, azok kiváló tartalma miatt, érdekesnek tartunk beniu atni. Előrebocsájtván a kereskedelmi miniszter döntését, az általa „minden vonalon komolyan vett önkormányzat becsülete" érdekében a lemondás hangjai e klassikus szavakban szólaltatja meg: „Eszünk ágában sincs a kereskedelmi minisztert határozatáért kárhoztatni. Anynyira elfogultakká m;m tesz bennünket egy érdekeinket sértő s legjobb meggyőződésünk szerint igazságtalan határozat jóváhagyási ténye sem, hogy azért az áltálunk minden vonalon komolyan vett, komolyan értett önkormányzatfigyelembevótelét meg ne becsüljük és ne honoráljuk. Mert, ha van tér, a hol a vármegye önkormányzati joga feltótlen respektálást követel: ugy első sorban az útépítés az, a melynek költségeit a közönség kizárólag saját filléreiből fedezi; tehát ezen a téren részünkről csonkitatlanul fenn akarjuk tartani és szeretjük fenntartva látni a vármegye korlátlan jogát még abszurditásokra,sőt ezek protipusa, még a dobozcsabai útra is. A minisztert tehát nem gáncs, hanem feltétlen elismerés illeti meg, hogy a vármegye önkormányzati jogát még a doboz-csabai uti aberráczióban is tiszteletben tanja." Mig azonban ez első passzus a lemondást az aberráczió daczára ekkora lovagiassággal hirdeti, egy merész fordulattal, mindenek kiváló meglepetésére, a következőket mondja : „A ki azonban azt hiszi, hogy a „Békésmeg]eiKözlöny"tárcáia. Kolozsvárott. — A „Bókesmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Ritka szép ünnepélynek voltam né zője. S jóllehet annyira nem vagyok benszülött csabai, hogy lakositási kérvénye met is csak az áprilisi ülésen fogják tárgyalni. mégis a büszke polgártársi öröm és önérzet dagasztotta keblemet, midőn láttam Csaba képviselőjót ünnepeltetve Erdély fővárosának, kincses Kolozsvár nak falai között. A király képviseletében érkezett és mint ilyent fogadták nagy fénynyel és parádéval. A hogy én mélyen meghajoltam, midőn Csaba képviselője az ünneplő közönség közzé érkezett, ugy hajolt meg a tábornoki kar élén Erdély katonai főparancsnoka. Bizony majd ugy tettem, mint az anekdotta-beli czigány : az egyik szememet megreszkiroztam, hogy meglessem a loyalis közönség magatartását. De talán megengedik, ha nem az ünnepélyekkel, hanem az elején kezdem, az utazásommal. Félóra múlva, hogy a „Közlöny" tollát lecsaptam a „Corvina" kiadóhivatal csino- Íróasztalára, rohantam a gyorsvonathoz, a melyhez végszóra érkeztem. Ugy látszik a brassói gyorsvonat az a terület, a hol két ellen létes hatalom egymással szemben nem alkalmazza a — blokádot: Bihari Imre ós Ugrón Gábor elég jól meg fértek egy kocsi osztályon. A nagy szó kely ugyan rettenetes morózus volt ós ha most képviselő lenne, bizonnyal nem kerülné el báró Dániel Ernő kereskedelmi miniszter az interpellácziót: mert fene patáliát csinált, hogy Aradon leszaladt velünk a vonat s a restauráezióban e miatt csak háromnegyed részben tudta megenni a pörköltjét. Aradon tul lecsavartam a gázlámpát, hogy átaluszom az éjszakát. Vesztemre tettem : a félhomályból igy elővakkantak a soborsini hegyek, ezek a bazalt nagy sziklák, melyek a csillagos éjszakában tömegükkel, szeszélyes váltakozásukkal gyönyörköd tettek. Szer mesére a Maros tájáról félretéved a vonat s kiszélesedik a lapály, fáradt szemeimre jótékony álom jött, megálmodtam, hogy Schlauch kardin ilis vidáman parolázott 1' e 1 i c z e y Istvánnal ós mózódesen szólt a biboros: — Nemde móltóságod, egy jotta különbség sem volt köztünk a patronatusi kérdésben soha. — Ellenben hasonlóság több — tódította a megszólított — én is írtam ve zórczikket a „Közlönybe", Eminencziád is irt vezérczikket a „Tiszántúlba". Tessék elhinni — a min pedig magam is csodálkozom — még csak fel se ijedtem erre a furcsa álomra. Igy érkeztem meg virradatra Kolozsvárra, a mely — mióta láttam — előnyösen megszépült. A kis fenhéjázó hegyek ugy henczegtek körülötte, mintha ők lennének Mont-Blanc: ormocskáik hóval voltak födve. Különben e napon is szitált a hó, majd hideg esőpacskolt. A pesti New York éknak itt is van egy fiók New-York-juk, nem kevesebb csínnal, központi légfűtés és vílanyvilágitással, a szállodai komfort minden követel ményeivel berendezve. Ide volt szállva az államtitkár. Tizenegy órakor a kolozsvári alma mater robusztus épületében mozgalmas élet hullámzott. Ulyan forma liberiások, minők az ezredéves kiállításban őrizték a műkincseket, sürögtek ós hatalmas ezüst buzogányokkal jártak-keltek. Egy kék párnán vitték a rektori és dékáni arany nyaklánczot s az egyetemi polgárok a vigadóba indultak. A vigadó százados épület, az öregség fanyarságával és ráncaival. Szük folyósókon jut az ember a díszterembe, mely pompásan volt deko rálva, trónus forma baldachinja nemzeti czimeróvel. A tanári karnak külön emel vény, elől az egyetemi tanácsjegyző kis zöld asztala, a belépőtől jobbra a doktorjelöltté. A karzatokon elegáns hölgy közönség, a földszinten a kolozsvári társadalom krémje : tallér es arany portopé, díszmagyar es frakk változva, festői képet nyújtva. Az ünneplés formaságait mellőzni gondolom, m-it u*y is fiinak előlem a napilapok. Farkas rektor sajátságos akcentussal beszél, egy arany-jellemű ur, a kinek még egy tulajdonsága van,„nem azt látja, a hova nézni gondoljuk, ü beszólt ott legtöbbet Az ünnepély hőse Kolozsvár y Bálint, typusa a féléke n y diáknak : szerény és szegletes, c->ak akkor látszott elemében, mikor a doktori értekezését olvasta a közszerzemónyi elméletekről, habár lágy hangja ós hatalmas látnpalázza nem engedték érvénye sülni. Az asszonyok véleménye ez volt: — Ez a Bálint se lehetne — Kovács Gyula utóda. (Talán tudja mindenki, hogy Kovács Gyula a kolozsvári színház hősszinósze. Hongjától a battonyai udvari szin megrepedt annak idején.) Az ünnepély fénypontja tagadhatatlanul az államtitkár beszéde volt. Minden szem feléje szegeződött, mikor föl állott a baldachin alatt s fejére tette kucsmáját. A beszédet egész terjedelmében itt mutatjuk be. Több helyt lelkes, viharos éljenzés tört ki, különösen midőn a gyürü jelentőségét mesteri hasonlatokban föltüntette. Lehetetlen, hogy olvasóinkat ne gyönyörködtesse a beszéd, mely a következő : Ő császári és apostoli királyi Felsége, legkegyelmesebb urunk legfelsőbb parancsának hódolatteljes hálával teszek eleget ma, midőn szerencsém van a kolozsvári egyetem ezen szép ünnepélyén a királyi Felség nevében jelenhetni meg. A legtisztább öröm és hazafias lelkesedés fogja el lelkemet a felett, hogy ez alma mater kebelében már másodízben van alkalmunk tudorrá avatni fel oly ifjút, aki abban a lélekemelő kitüntetésben részesül, hogy eddig kifejtett szorgalmáért és elért sikereiért szokottnál fényesebben „Sub auspiciis Regis" avattatik fel. Azonban nem az teszi örömteljessé és nevezetessé ez ünnepélyt, hogy szokatlan fénynyel tartatik meg, hanem különösen azon magasztos tény, hogy Fenséges Urunk, koronás királyunk legmagasabb fejedelmi gondjai között is atyai gondossággal és figyelemmel kiséri a haza reményeinek tudományos fejlődését. A legfényesebb trón magaslatáról örömmel tekint le az általa annyira kedvelt magyar ifjúságra, annak foglalkozására és keresi az alkalmat, hogy a szorgalom és példás magaviselet erényeit megbecsülje, a kitartó munkát megjutalmazza. Érezzük mindnyájan, hogy ez ünnepélynek mély erkölcsi jelentősége van ; mert azt a felemelő igazságot fejezi ki, hogy életünk termékeny földjében minden erény megtermi gyümötcsét, hogy a komoly törekvés és kitartó munka nem hiába való és hogy az egyéni érdem elismeréséhez nem kell sem előkelő születés, sem rang, mert azt a tehetség, szorgalom és jellem önmagában is biztosithatja. De érezzük azt is, hogy ez az elismerés erkölcsi kötelezettséget hárit az ünnepelt ifjúra; azt a kötelezettséget, hogy a hozzája kötött remény virágait idővel a tettek gyümölcseivel váltsa be. Érezned kell neked is Kolozsvári Bálint, hogy ez a drágaköves gyürü, melyet a legjobb király legkegyelmesebb megbízásából ezennel átnyújtok, nem közönséges ékszer, nem hiu csecsebecse, hanem oly ereklye, melynek valódi értéke magas erkölcsi jelentőségében rejlik. A szó legszebb értelmében jegygyűrű az, mely által a haza szolgálatának kötelezed le magadat. Zálognak kiválthatatlan, bilincsnek feloldhatatlan, ajándéknak megbecsülhetetlen. Tudd meg, hogy a haza nem oszt ajándékot ; a haza áldozatot és munkát követel. Mai napon megérted az életnek legtisztább örömét ; meg fogod érni kétségtelenül viharos napjait is. És ha majd a vészek tisztító tüzében csüggedés fogná el lelkedet, jusson eszedbe ifjúkori erényeidnek mai diadalünnepe, melyből a fejedelmi ajándék mellett a kötelesség hü telj esi, tésénekjelszava hangzik feléd éa jusson eszedbe a nagy költő intő szózata, mely ekképpen buzdít: Előtted a küzdés, előtted a pálya, Az erőtlen csügged, az erős megállja. És tudod az e r ő micsoda ? Akarat, Mely elébb vagy utóbb, de borostyánt arat. Igen, az erős akarat, a czéltudato», a szabad ós a szerint akarat! Isten megírta útját a csilla-