Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-02-11 / 12. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, 1897. Csütörtök, február hó 11-én. 12. szám. BEIESME6YEI EOZLONT POLITIKAI es VEGYESTART ALMU LAP. Szerkesztőség: Megjelenik lietenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/,, sz. (Zsilinszky-féle ház) ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Apponyi-utcza 891/, sz. (Zsilinszky-féle ház hova a lap szellemi részét illető közlemények, Egyes szám ara 8 k', hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor küldendők. lehet, évnegyeden belül is. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Gyula, Csaba, Békés. Lehetetlen szemet hunyni egy saj­nálatos tény előtt, mely hova tovább kiméletlenebbül üti föl tejét s közál­lapotainkat megmérgezi: hogy a me­gyében érdekharcok állanak elö s a városok valóságos hadviselést folytat­nak egymás ellen. Sajátos és szinte azt lehetne mondani, békésmegyei speciális tünet, hogy itt nem örül egyik-város a másik fejlődésének, azt teljes igyekvéssel elö nem segiti, ha­nem inkább intrikál és gáncsot ad a felmerülő jó szándéknak. Ha Csaba Békéssel egy időben akar fog) mna­siuniot, gyorsan készen a vád, hogy Csaba ezt Békés rovására akarja, mert — mint mondják — el sem le­het képzelni, hogy mindkét városnak lehessen adni teljes középiskolát. Miért? A felvidéki Rozsnyó Gömörmegyének nem székhelye, annyi lakosa van mint Kondorosnak, kevesebb mint Doboz­nak es két teljes főgymnasiuma van. S Rimaszombat a maga főgymnasiumát egyáltalában nem félti tőle. Nálunk pedig a városok rivalizá­lását a közös érdekek szembeállitásá­nak politikáját még messzebb viszik. Mikor feltehető volt, hogy Szarvas bizonyos dologban olyan álláspontot fog elfoglalni, mely neki alkalmasabb, menten ki lett adva a jelszó s ez egy megyei lapban per longum és latum, minden vármegyei bizottsági tagnak megküldött vezérczikkben méltatva is volt, hogy Szarvas valóságos strucc­politikát tíz s nem látja meg, hogy a kapzsi Csaba a szarvasi fögym­nasiiunra is ráteszi a kezét. Nem rekrimininálás, csupántételünk megvi­lágitásáért volt szükségünk a közelmúlt ez eltagadhatatlan tényének felemli­tésére, hogy bizonyítsuk, miként a múltban a városok törekvéseit egy­más ellen szembeállították, nem is min­den siker nélkül. Pedig hova-tovább befogják látni a békésiek, hogy a csabaiak törek­vése az ő szándékukat nem lehetet­leniti. A közoktatásügyi kormánynak teljesen megbízható adatai vannak arra nézve, hogy a békési és csabai fő­gymnasium prosperálni fog. Csabának, ha semmi vidéke nem lenne, magának van szüksége főgy mnasittmra ; hiszen a mostani túlzsúfolt gymnasinmban a tanulók 70%-át helybeliek teszik; de meglesz a maga evang. vallású köz­ségei Arad, Csanád és részben Békés­ből, viszont Békés város gymnasiuma sem marad tanulók nélkül, mert ez a tanulóseregét az evang. reformá­tus sárréti községekből, részben Bihar és Jász-Nagy-Kun-Szolnokból nyeri, de amúgy is, ha a felvidéki Rozsnyó­nak két teljes főgymnasiuma vau a 6500 lakosa ellenére, miért ne lehetne a 27.000 lakosú Békésen teljes közép­iskola? Mit jelent az, mely kicsinyeskedő irigységgel érdekellentéteket keres, a helyett, hogy a kultur intézményeknek nemzeti és közműveltségi szempontok­ból örülne. Aztán végre is, talán azért vagyunk egy közigazgatási organismus ténye­zői, egymásra utalva, hogy valamelyes érdekkapcsokat teremtsünk, nem pedig a meglevőket is szétszakítsuk ? Végre is meganynyian Békésmegyének va­gyunk lakosai s a vármegye közös szeretetében miért engedünk a szét­választó érdekeknek ? Micsoda kis­hitűség föltenni, hogy midőn a kormáuy haj fan dóságot mutat két megyei kul turintézmény gyámolitására, csak az egyiket fogja létesíteni a másik rová­sára,? Nem lehetne, sőt nem szabadna-e belátni, hogy az állam konszolidált viszonyai között az elmaradott magyar Alföld kulturszükségleteit hatékonyab­ban, mint eddig, kívánja gyámolítani s ez a magyarázata, miként egyidőben Csabán és Békésen a középiskolák kifejlesztésére a tárgyalások megin­dultak, sőt a békési főgymuasium már 6000 forint államköltséggel föl is van véve a közoktatásügyi budgetbe ! Ismét hangsúlyozzuk : nem látunk Csabán tüneteket, melyek igazolnák, hogy a szülőhely szeretetében az itteni törekvések túlzásra jutnak s más me­gyebeli, igazolt törekvések ellen irá­nyittatnának; sőt ha megtörténnék, ez a lap, mely a megyei közös czélok programmját már nevében is jelzi, bizonynyal birna elég önálló vélemény­nyilvánítással, hogy ilyen túlzó törek­vések ellen óvást emeljen. Semmi által nem igazolható vád az, mintha Csaba törekvései jogosulatlanul más községek rovására irányulnának. ez nem is lenne jó. A nélkül, hogy az érdekek szembe állíttatnának, tegyen meg mindent szülőföldje hala­dásáért minden ember. Az egyes köz­ségek pedig ne egymással verseng­jenek, hanem egymást lehetőségig gyámolitsák, aztán a megyén ne helgi érdekek, de a megye közös érdekei legyenek irányadók. Minél tovább viszik azt a harcot, mely egymással szembe állítja a köz­ségeket, annál több keserűség és an­nál több balsiker részesei leszünk: minél jobban igyekszünk egymás tö­rekvéseit tisztelni, megbecsülni és — támogatui, auuál egyetemesebb fejlő­désnek indul Békésmegye és annál jobban kifejlődik a megyei köztudat és a megyéhez való történelmi tra­díció. KÖZSÉGI ÜGYEK. Csaba város közgyűlése. A február havi ülésen nem volt sem a Körös ártéri pénzek, sem a patronatus, még csak a dohánygyár sem szőnyegen. Mint feltűnő raritás egy uj képviselő jelentkezett: Francsek István, a kit B r e z n y i k János bizott meg a kép­viseltetéssel s a ki azonnal aktivitásba lépett s szüzbeszédével nem maradt adós. Különben az uj ovoda ós a város belső területén fölállítandó községi iskolák ügyében folyt a legtöbb szó. S mind­kettőnél nem éltek most a vétó jogával, sőt erősen biztat a keddi közgyűlési ha­tározat, hogy meg lesz mind a két, már régen szükséges kulturtényezőnk, mind­kettő méltó Csaba városához. A közgyűlésről a következő tudósí­tást adjuk: Maczák L. György megnyitván az ülést, előterjesztetnek a havi jelenté­sek. Az összes pénztári készlet 38.828 frtban állapíttatott meg, a pénztárak ke­zelése pontosnak találtatott. A kórház­ban gyógykezeltetett 20 egyén, a szegé­nyek házában ápoltatott 20 egyén. A mult január hóban született 124, meg­halt 113 „BékésmegyeiKözlöny"tárcája. A szenátor felesége — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — A mu't nyáron Bárlfán töltöttem né­hány hetet. Abban az érdekes városban, melynek főierén a századok viharaival daczoló ieneszansz városháza Magyar országnak leg-zebb műemléke Nemcsak közigazgatasi c/.élokra szolgál a négy­száz éves épület, hanem benne van el­helyezve Bártfa város muzeuma. Hétszáz éves okmányok nemc ak a historikusnak de a novellairónak is erdekesek. Róbert Károly, Hollós Mátyás, Zrínyi Ilona le­velei mellett, milyen érdekes vig histó­riát lehelne pöndöriteni, tetzem Beck Márton uramról, a ki városi pék vala nemcsak Bártfa városában és nemcsak az italoknak tevékeny fogyasztója, hanem hazárd koczkajátékos is. Ennek a tivor nyás péknek egy 1650-ből való reversa­lisát őrzi a nemes tanács mind máig, melyben kijelenti, hogy ba ot még va­laki nemes Bártfa varosában szeszes ita­loknak fogyasztábát avagy a koczkajá­tékot űzni látja, kötelezi magát 50 igazi forintoknak lefizetésére s fölkéri a taná­csot, hogy az eredeti okmány szavaival éljen „achtTnse in den Herren gelangnis, acht in den Ke.ler sitten." Hogy bedü yizták e és hányszor az öreg polgári, az a pókhálós protokolu mokból szintén kiviláglanék. De hiszen novellairónak elég ez a kis históriai cso­mó : vig történetet lehetne fűzni ahhoz n igyon. Mostani történetemet egy barifai ok­mány adta. Szól az okmány Czemnitzky Ferencz szenátorról, szép szőke feleségéről <s Smitz Menyhárt uramról, a ki, a mily ügyefen forgatta a laglót, mint becsü­cs-ületes meszíros mester, épp oly ügye­sen értett ahhoz, hogy kell az asszonyok szivét elbolonditani. Pedig az akkor ne­héz volt, mert szigorú törvény őrizte ne­mes Bártfa városában az erkölcsöket : a hűtlen feleségnek s a csábitónak egy­aránt fejét vette a bakó. Innét van, hogy házasságszegő, hűtlen asszonyt százado­kig nem tudott ebben a pallosjoggal fel­ruházott varosban az emlékezet. De kezdjük el a megható történetet elölről. Szép szőke, szerelmes asszonv volt a Victoris<, Anna. A patrícius Victori-z családból. Az asszonyi szép ?k szép > sar kot verő aranyhajjal, gyémánt tüzű fe kete szemekkel. Arczán az ifjúságnak kelleme. Csapongó vig kedély, édes sze­relemmel fűzve a férjéhez, a ki szintén bártfai régi nemes ivadék, a város eDje. Szenátor volt fiatalsága ellenére. Mert bölcs volt és szigorú. Kezében hnj I — mily könyörtelenül tört el a bírói pálc/.a, raegtörhetlen és elszánt, mint minden bártfai. Mikor a szép Victorisz leányt hozzá altak, a bártfai kávénónikék (mert hiszen azok mindég voltak !) megmondták e párról, hogy isten is egymásnak terem telte őket. Mikor asszony ós ember együtt mentek a templom ajtóig, hogy ott szi goru rend szerint kiki a maga helyére üljön, azt sepegték az irigy asszonyok : ez a Czemnitzky szenátornó napról napra szépül. A felhőtlen családi boldogság egén hány boldog napja futott alá a tiszta szerelemnek. Jóformán az volt az első szomorú nap, mikor Ferencz nem viszo nozta mosolylyal a felesége mosolyát, mikor nem vette elébe a gyerekeit s maga is gyerekké nem lett, azokkal játszva. E napon jött m ( >g nemes Bártfn varosához, a hadisorba szóiitó levél * a varosnak btCsületet szerzendő,Czemnit. ky Ferenczre nézett a hadvezetés gondja. Hiszen ha szerető feleség, ha eztk a gőgicsélő gyerekek nem lettek volna 1 De nem azért volt szenátor, nem azért bátor bártfai polgár, hogy lelkének elernyűlését megengedte volna. Mosolyt erőszakolt arczára, gyanút keltő gyöngéd­séggel akarta a féltő feleség előtt a ki­tört háborút csekélységnek feltüntetni. A szerető szívnek azonban szintén vannak jogai. Nem ment a válás olyan simán. El morzsolt egy-két könynycseppet a hadba távo^.ó férj, kiairta szemeit a szép Anna. M g egy hót múlva, mikor az asszony talpig s\yás/.ban indult, hogy férje óleteórt fohászkodjék az egek urához, sápadt volt a sz 'p mimyec<ke. Azt mondta rá a meg­szólá-: „Hja! nagyon szereti az urát." A háború sokáig tartott. Nem ugyan oly sokáig, hogy a szép Anna fekete gyászruhái ki nem tartottak volna, mégis azt kezdték észrevenni, hogy a szép asz szony bánata már aligha oly benső. A fekete ruhát fölcserélte azokkal a vígsá­gos kék pruszlikkal, melyekben oly csá bosan tűnt föl sugár termete, azokkal az ingvállakkal, melyekből kivillant a férfiak sóvár vágyát felkeltő márvány karja, arczoc>kájan pajkos mosoly szaladt vé­gig, melvlyel megvette a szivét a csatát vivó férjének, a Czemnitzky Ferencznek. Csúf dolgok is hallatszottak, de csak nagyon sutytyomban, A pletyka nagyon vékonv kötélre volt eresztve a régi Bárt­fán. Tőből levágták és a piaezon végig­kergették azt a némbert, a ki az ember­társára pletykált. Azért nagyon sutytyom­ban méltatlankodtak a szép Anna dolgán. Hogy erkölcsében megtántorodott és nem őrizte meg szerelmét férjének. Balsorsa figyelte azonban a bűnös asszonyt: egy feketelelkü leány. Aki örök pártában kívánt maradni, mert a Czemnitzky Ferencz vágytársát boldogi­<otta -zerelmével, Victorisz Annát s nem ö'. Kémeket tartott, kik mindenrfil rr'e sitették. A nagy asszonybolonditó S ni'z Menyhért szédelgéséről, a ki kitartóan üldözi szerelmével a menyec-két H igy eleinte meg sem hallgatia az asszony, de lassan-lassan orvul belopódzott állhatlan szivébe az uj imádó. Tudott azokról a találkozásokról, melyek a várbástya dél­keleti oldalán álló öreg fa alatt estek. A holdvilág, ez a bünszerző égi planéta, világított méla fényével a szerelmeseknek. A gálád mészáros éppen átkarolta a me­nyecske derekát, talán az első csókja akart elcsattanni az uj szerelemnek, mi­dőn alabárdosok törtettek ki a cserjésből. Fúriaként tört rájok a Ludvig Éva. S vad szenvedélytől kiabált az őt követő tanácsbelinek : — No szenátor ur, jól mondtam-e ? Hát mondja, hogy eszeveszett gyanúsító vagyok. Hát vágassa le a hajamat, AZ eró nyes Czemnitzkynó I Gyalázatos asszony 1 Kővé meredt a könnyelmű tilosban talált asszony 1 Odaborult az alabárdosok élén álló ősz szenátor, Victoiisz Henrik lábaihoz — Nagyapám, kegyelmezz meg 1 Kísérteties látvány volt ez a szép nyárestén. Az alabárdosok lámpái és a hold világítottak e rémes képre. Victorisz Anna görcsös zokogással kulcsolta át az ősz szenátor, a nagyapa térdeit. A tetten kapott mészáros mozdulatlanul állott a gyepágv mellett, hol pásztoróráját ilyen nem várt vég érte. Ludvig Eva pokoli élvezettel nézte a rémes jelenetet. Az öreg szenátor szólalt meg, Victorisz Henrik. — Bűnös aszszony, hiába omlanak könynyeid. Én meg nem szabaditlak, mert nem is akarlak ; elítéllek, mert tör­vényünk rendeli. Kelj föl. Bilincsbe vele. Ludvig Éva mint egy fúria ugrott Victorisz Anna mellé s megfogta kezeit. — Hát bilincsbe kerülnek gyönge kezeid, Anna ? Éa akartam 1 Én rakatom bilincsbe. Elvetted szerelmemet, Czem nitzky Ferenczemet, ón elveszem életedet. Gonosz asszony, mindenkitől megvetve fogsz meghalni, a ki tisztességben éltél; gvalázat reád, a ki a férjek legnemeob bik"t m-gcsaltad. Zörgesd bilincsedet s n c illapodjék ielked vihara. Üldözzenek a oörtön férgei és még jobban bűnös les 1 k-d mardosó kinja. Légy átkozott I Ha főbenjáró bűnt követtek el a pal­losjoggal felruházott városban éjjel vagy

Next

/
Thumbnails
Contents