Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-02-07 / 11. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, i897. Vasárnap, február hó 7-én. 11. szám. mm BEKESMEGYEI KOZLONT Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illet5 közlemények, küldendők. Kézirat'ok nem adatnak vissza. POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ara 8 kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden télül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Appcnyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Közegészségügy. A közegészség ugye van olyan fontos, mint a közbiztonság, mondták többször a közegészségügyi tételek tárgyalása alkalmával tegnap és teg­napelőtt az országgyűlésen. S ez igaz. Valamint igaz az is, hogy a közbiz­tonságra milliókat áldoznak (a mi he­lyes is), de a közegészségügy mig sok helyt áz-iai. Nagyon s>k helyen a körórvűs, tiz tizenöt községnek kö­zös orvosa, oly nyomorult fizetést él­ve/,, liogy évekig nem akad pályázó, a ki egyetemi síudiumokat végezve, az isten háta in ege menjen n\ omorogni. Ezalatt pedig orvos nélkiil az embe­rek, a kuruzsló asszonyok hajmeresztő gyógyításai elíítt hunynak szemet a kényelemszerctő falusi kupaktanácsok. Nálunk Békésmegyében minden köz­ségnek van orvosa. S sehol a miatt a beteg nem panaszkodhatik, hogy nem kaphatna orvost, ha hivja. Ellenben panaszkodnak az orvosok. Panaszuk két irányú : a kisebb helyeken az or vosi beteglátogatás dija igen alacsony, egy helyen pláne 10 kr. nappal, 20 kr. éjjel, nagyobb helyeinken meg a humánus betegsegélyzö egyletek von­ják be a szenvedő beteget szövetke­zésbe s az orvos magánprakszisát (a miből él) igy elvonják. Egy hónapok óta felszínen lévő kérdésről van itt szó, melynek ügyében ismételten vol­tak tanácskozások, legutóbb tegnap­előtt s bizonyos orvostestületi megál­lapodásokról is vau szó, melyek bi­zonynyal elég jó lesznek arra, hogy az orvosok existencziáját javitsa. Mikor a közegészségügy kérdésé­ről szó esik, nem lehet azt akár a gyógyszerészek, akár az orvosok szem­pontjai szerint elintézni. A jó köz­egészségügyi intézmény nem a beteg­ségek gyógyításáért, intézkedik, hanem a betegségek elk riiléseért, az állam­polgárok egészségének védelmeért. Azért feladatát teszi a nagyvárosi la­kás zsúfoltság megszüntetése, mint a falusi egészségellenes putik lerombol­tatása. Epp ugy a piaci tápszerek el­lenőrzése, mint a jó ivóvízre való ügye­let, a preventív komoly intézkedések végzése, valamely heveny fertőző ba­jok esetén éppen ugy, min^ valamely or-zágos vész elleni teljes elzárolás. Hála istennek, az általános művelődés terjedése egyre fejleszti az érzéket a közegészségügy kérdése iránt s hogy nem nagyon immel-ámmal beszélnek már a törvényhozási és társadalmi ez irányú feladatairól, azt jelzi a belügy­miniszter tegnapi beszéde. Nagyon kicsi lépésekkel haladunk, de kétség­kívül haladunk. A mit a javulás tekin­tetében a miniszter előadott kevesel­jiik. Nem 144 orvossal kellene szapo­rodni az orvosi karnak, de legalább 1500 orvost kellene az ország kicsi pontjaira államfizetéssel kiküldeni. Mert elhiszszük, hogy 144 orvossal szaporodott az orvosi kar, de arra lettünk volna kíváncsiak, hogy e 144 orvos nem-e magánpraxisra telepedett-e le Budapesten és az ország oly nagyobb helycin, hol már orvos volt ? A belügyminiszter főleg az orvosi kamarák kérdéséhen nyilatkozott. Fur­csa ám az orvosok testülete is. 1889­ben akarja, 1894-ben meg nem akarja az orvosok kamaráját. Miért? ők tud­ják. Az azonban bizonyos, hogy e kamarára szükség volna, hogy — min­dentől eltekintve — szakfórum elébe vittessenek az orvosok fegyelmi ügyei. A gyógyszertári kérdés is a minisz­teri kijelentés szerint egyelőre elinté­zés, tárgyát nem képezi, mert még a közegészségügyi tanács véleményét nem adta be De egyelőre csak azt tenné meg, hogy a községekre nem tukmálná a belügyminiszter a szegé­nyek receptjeiuek megfizetését. Miért törülte költségvetéséből ezt a tételt ? Ez bizony nem vált a közegészségügy előnyére. Most majd a szegény beteg mehet Pontiustól Pilátusig. A téboly­'dák csekélységét is inkább a kényel­mes általánosságokkal ütötte el a belügyminiszter. A békésmegyei kór­ház nem képes éppen az országos tébolydák csekélysége miatt minden betegét elhelyezni, mert noleus volens, elhelyező intézetnek tekinti azt a bel­ügyminiszter több rendbeli fölterjesz­tés daczára is. A rendőri intézkedések végtelenül lanyhák a közegészségügyi egész se­reg rendeletnek végrehajtására. Mig az adót exekválják, a munkanélküli embert tofonczolják, a gyilkos kórok epidemiái rendőri segélylyel jönnek és sokszor valósággal megmosolyog­ják azt a figyelmeztetést, ha az au­gyalszállitó telepekre a rendőri szemek fölhivatnak. Mindezek nem igy len­nének, ha a társadalom érzéke e fon­tos nemzeti kérdés iránt jobbau ki lenne fejlődve. A esabai gymnásium kifej­lesztése­— A megtartott tanácskozások után. — Örömmel jelentjük olvasóinknak, hogy a jelzett tárgyalások alapján a legjobb kilátásokkal birunk arra, hogy a gymná­sium kifejlesztése meg fog történni s egy­ben a mostani Ling-féle iskola és egy­házi hivatalos heljiség le fog romboltatni, hogy a főgymnasium helyéül szolgáljon. De kezdjük az elején. Mindenekelőtt a legteljesebb elisme­résünket és köszönetünket nyilvánítjuk a kiküldött miniszteri biztos, H e i n r i c h Gusztáv iránt, a ki tudatában birván an­nak, hogy mit nyer a magyar kultura azzal, ha egy 36,000 lakosú városban, melyben nemzeti szempontból is vannak feladataink, egy teljes gymnásium szol­gálja az intelligenczia erősödését, a vá­rosiasodást, a legnagyobb jóakarattal igyekezett minden fönnálló nehézséget elhárítani s a tárgyalás minden részle­tében soha el nem feledhető jóakaratát tanúsítani. De ép oly teljes elismeréssel viselte­tünk a csabai ev. egyház presbyteriuma iránt is, mely most feladnia magaslatán állott s szintén soha sem feledhető ál­dozatkészséggel igyekezett a főgymnasium ügyét dűlőre juttatni az által, hogy az egyház egyik legértékesebb telkét e czélra átengedte. Hogy mit nyerünk a főgymnasium­mal, azt talán nem is kell bővebben fej tegetni. Minden vá osnak első tényezője városiasodására főgymnasiuma. Ebből su­gárzik ki a művelődés s ez adja meg a jövő tanult elemét, főleg ha tekintetbe veeszük. hogy a csabai c ;onka gymna­„Bék6SfflegjeiKöziöny"tárcája. A Fehér kereszt vigalma. — A gyulai tánczestólyről. — Nem is székhelyi, hanem világváro­sias helyzetet varázsolt szerda este, az éjszaka Gyulára. A farsangi kemény éj­szakában uri fogatok robogtak. A me megyeház iájékán gyülekezett az uj ke­resztes háború, mely a szivekben vitt végbe nagy dulást. Gyula és a vármegye szép leányai megjelentek a frakkos Ami­enzí Péterek hívására s nem harczolt az a fanatikus keiesztes vitéz a rabló török ellen, mint a mily ádáz kitartással ropták itt a csárdást... A Fehér keresztnek a legtüneményesebb sikere volt és a farsangi jelzők egyik legósdibbja szerint a jelen­levők egy pompásan eltöltött, eszeve­szetten haladó bál emlékét őrzik... De kezdjük az elején. A közigazga­tás formás székháza bájosan vedlett át bálteremmé, a bejáratnál szép fenyő disz, a lépcsőházban is fenyőkoszoruk, guirlau­dok s elmésen összeállított gruppok dí­szelegtek. A tánezrendező gárda, élén br. Drechsel Gyulával, hivatása magaslatán állott, Hackly Ferencz kertész a terem belső dekorácziójával is teljes elismerést érdemel. Valósággal délszakivá változott a törvényhatóság nagy-terme — a bál anya emelvénye valóságos pálmaligetté varázsolva. A bálanyát, A1 m á s sy Dinea grófoét, a ki uszályos ruhát viselt, riadó Rákóczy fogadta. A közönség gyorsan helyezkedett el s kezdetét vették az élő­képek, inkább bájos rébuszok, melyeket a közönségnek kelletett kitalálnia. Első rébuszt a szép Ladics Mar­gitka, meg Pósa Károlyné nyújtották. A közönség hamar kitalálta, hogy az egyik rózsa, a másik bimbó, de mind a kettő virág, mivel Lidics Lic.i valami gyöngygyei okvetetlenkedett. A közönség freuetikus leleménynyel, túlárad) é^-n zéssel fejtette meg a rébuszt: hogy az gyöngyvirág. A második rejtvény alvajáró volt. Ugyanis Pósa Károlyné jött ki le csukott szemekkel. Ennek a szép asszony­nak szemeit látni gyönyörűség, de az alvajárást nyitott szemekkel nem lehet­vén ábrázolni, elismerte mindenki, hogy szebb alvajárót nem látott még a világ. A harmadik róbus mozgalmasabb volt s jobban foglalkoztatta a fantáziát G a 1 a t z Ida és K 1 i m e n t Márta ül tek egy ladikban, a kormány rudnál J a n­c s o v i t s Lóránt. A hajó orrában C i­ráky Jeanne grófnő egy cserépkantát tört el. Állván a közönség előtt egy hajó, megrakva kedves hajósnéppel ós történ­vén törés is, a közönség kisütötte, hogy Galatz Ida és szép társai hajó törést szenvedtek. Ezután újra sisterget a görögtűz s a szótlebbent kordinák mögül csábos kép tűnt elő. C z i r á k y Jeanne grófné egy ibolya csokorral, melyet apró szájacskája mellé tartott. Az elmés bálközönsóg ezt a rébuszt is megfejtette : ibolyafaló. Az ötödik kép a papírkosár volt. K o h n Dávid nyújtotta a rébusz első felét, olvasván a Békés legutóbbi vezérczikkét . . . mig a kosarat B e 1 i­c z e y Erzsike nyújtotta V i r á g h End rónék, a kórház orvosának,a ki lobogós n pies vászon kosztümjében igazán pa­zarul mu atott/mig B e 1 1 c z e y Erzsike bájos mosolyával, kalotaszegi ruhájában az élőkép központja volt s tán monda nunk sem kel !, hogy megannyian őt néz­ték.. a ki vistzamosolygott ragyogó fe kete szemével, ifjúságának bájával. Ha­talmas tapsok kívánták, hogy e képet megismételjék Most aztán kialudt a görögtűz s egy nem várt meglepetés következett. Kiállt a pódiumra Somló Sándor, a legújabb Kisfaludysta, a ki megválasztatásáról itt értesült, ide kapta a táviratot s a ki az élőképeket rendezte, s elszavalta Endrődi „Hayde" ját, majd a nagy tapsokra Byron „Magányát" és az'.án saját költeményét, az „Arany fésűt". A Somló szavalló mű vészete országszerte ismeretes, képzelhetni a hatást, a mit aratott. A hetedik kép mezei idyll volt. Gallatz Miczi k. a. nyújtotta. Előtte ki­tömött libák harapták a kasírozott füvet s K i s Laczi, a vármegye népszerű uj akvizíciója, koldus gúnyában állt a kis pásztor előtt. A nyolezadik kép volt a legmozgal­masabb, állt három képből. Steinacker Gábornó mint csaplárné, Kövér Ella mint csapláros leány rendkívül bíjosal voltak a magyar népviseletben s Virág Endre drnak. meg Kiss Lászlónak vitték a bort. Négyen tehát a rébusz 1/z-át ad­ták : a b o r-t A rébusz második felét Erkel Mar­git, Hajósy Margit és Kőrös Berta nyúj­tották, a kiket három gyulai ur tánezol tátott. Ok voltak a b á 1. Volt tehát bor ós bál, kelletett még egy „a" betű, a mit Ventilla cs Szabó nyújtottak, a kik összefogózván, az „a" betűnek képet adták, igy aztán az elő­képet könnyű volt megfejteni, hogy az : Borbála. Az élőképek után az estély lady patronesszójét dr. Fábry alispán, bálel nök helyére vezette, igen di^zes csokrot nyújtott át részére és bt mutatta a r.-n­dezőgárdáf, majd a Cziraky gnfkisasz­szony forró óhojiá^ára megkezdődött a mulatság vigadós csárd issal s nagy ani­móval megkezdt-'k a tánezot. A főispáni lakban volt a buffet s az sem sok kívánni valót hagyott hátra. Jelen voltak : Almássy Dénes grófnő, Beli­czey Istvánné, Gallatz Jánosné, Csák Györgyné, Balogh J -né, Veres Józsefné, Kiiment Gyuláné, Posáné, Steinacker Gábornó, özv. Hajóssy Ottóné, Erkel Jánosné, Kövér Lászlőné, özv. Kósáné, Khrendl Györgyné, Liszy Viktorné, Kiss Gyuláné, Schrőder Cornélné, Berényi Arminné, Noszlopy Emiiné, Nagy Gyárfásné, Dubányi Jánosné, Bo­doky Kálmánné, Wieland Sándorné, Bandhauer Györgyné, Tanka Gusztávné, Popp Alajosnó, Ung­váry Albertué, Hutiray Lászlóné (Szt -András), Ladics Györgyné és Lászlóné, Márky Albertnó (Sarkad), Fürdők Istvánné, Pándy Istvánné (Csaba), Dubányi Amália, Ambrui Ilona, Badics Elekné (Csaba), Deimel Lajosné, Kutcsera Nándorné, Szénássy Józsefné, Cinguls/.ky Józsefné, Czinnern Jánosné (Csaba), Böhinné. Karzaton : Beliczey Tiborné, Bocz Gézáné, Jancsovits Emiiné, Sall Józsefné, Zöldy Jánosné, Márky Jánosné, Nagy Károlyné, Szokér Gyuláné, Döményné, Ipolyi Auguszta, Fluck Károlyné, Hoffmann Viktorné, Moldoványi Gyuláné és Winkler Ferenczné. Leá­nyok : Ciráky Jeanne, Beliczey Erzsike, Gallatz Ida és Sárika, Kiiment nővérek, Hajóssy nővérek, Kövér nővérek, Ladics nővérek, Jung nővérek, Khernill nővérek, (Gyoma), Dubányi Sarolta, Kiss Gizella, Kövér Malvin, Tanka nővérek, Ungváry Giz 'Ha, Habinay Krisztina, Kutschera nővérek, Hutiray Berta (Szt.-András), Márky Róza (Sarkad), Fürdők Gizi, Pándy Erzsike (Csaba), Ottrok nő­vérek, Kőrös nővérek, Czinnern Olga fCjaba), a Karzaton : Botz Ilonka, Kovács Olga, Sall Magit és Kövér Janka. Lapunk mai számához egy iv melléklet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents