Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-06-20 / 49. szám

zethez bizalmi férfiakat nevezhessenek meg. A város hivatalnokait megkímélni kivánja a munkától és az az érdekeltek terhére eszközlendő. S a i 1 e r Vilmos dr. nem osztozik előtte való felfogásában, mert ez nem olyan pénz, melyet az elöljáróság fel­ügyelet nélkül kiosztani lehetne, akiosz­tásitervezetet csak az elöljáróság készit heti, de szintén helyesli, ha az érdekel­tek bizalmi férfiakat neveznek ki s azok meghivatnak, mert ezáltal kontrovers kérdésekben sok el fog a tárgyalás során oszlattatni. (Helyeslés.) Korosy László nem fogadja el az indítványnak azon részét, mely a híva talnoki kar munkájává tenné a szétosz­tási tervezet elkészítését, mert ez egyéb hivatalos munkáitól vonná meg az ille­tőket. De igenis megbízható lenne az elöljáróság, hogy felügyelete alatt ké szittessék a munkálat külön munkaerők­kel, a tulajdonosok terhére ós költségén. Végre a képviselőtestület kimondotta, hogy a munkálatot az elöljáróság fel­ügyelete alatt fogja megejtetni; az elöl­járóság szívesen veszi, ha a munkálatnál bizalmi férfiakkal képviseltetik magokat az érdekeltek, sőt Haan Béla indítvá­nyára kimondatott, hogy a számtani ter­vezet közszemlére tétetik ki, mely ellen mindenki felebbezéssel élhet. Az összeg tulajdonjoga tekintetében egy éven belől kell nyilatkozni s a vitás összegek köz­ségi betétként fognak kezeltetni. Szövötanmiihely f. A szövőtanmühely számára a keres kedelmi miniszter 2000 frtot utalványo zott, kijelenti azonban, hogy a város vállalt kötelezettségének nemminden­ben tett eleget; igy csupán méltá­nyossági szempontból járulhatott a segé­lyezéshez. Erre vonatkozólag Korosy Líszló főjegyző a következőket adja elő : A község csalatkozott feltevésében. Az iskola nem teljesiti azokat a czélokat, melyeket igért. Az iskolának növendéke s munkája nincs, forgalmi tőkével sem rendelkezik; dea miniszteri rendeletében tévedés van, mert a község vállalt köte­lességeit teljesítette. A tanács azt a ja­vaslatot terjeszti elő, hogy a jövő julius 1-től az iskola megszüntettessék. Kész séget fejez ki azonban a város arra nézve, hogy az iskolát ez időn belől is szívesen átengedi az alakulni kívánó magán tár­sulatnak. Az iskola helyiségét pedig községi ovodává használja fel. A dohánykisérieti állomás. A Csabán létesítendő dohánykisérieti állomás ügyében a földmivelósi minisztei tudni kivánja a miniszter, hogy a vár megye és a város minő áldozattal járulna, ha az C s a b á n létesíttetnek? Az állomás évi 10.000 frt évi költségvetést igénye], ezenkívül tiz kath. hold földre van szükszége. A tanács indítványozta, hogy a köz ség az építkezéshez nyers anyagot ad Ha a leányka belépett hozzá regge­lenként: felült ágyán s égő szemeit erő sen remegő gyermekére szegezte. — Helénke, kis leányom, te is asszony leszesz egykor? Ob, hisz, az elviselhetet len gondolat nekem, hallod 1 „Mert szép a nő, mert rossz a nő, Csak sírban jó az asszony; De még ott is veszélyes, Mert ha virág nő a sírján : Szép, de mérges növény ez ! Azért vigyázzon mindenki, Óvatosan szakasszon ; Mert szép a nő, mert rossz a nő, Csak sírban j<5 az asszony !" Hé v vei, páthosszal szavalt a bénalábu, szólütött, ember, ki onnan az örökös fek­helyről is oly pontosan, rendesen intézte nagy birtokának ügyeit, hogy Helén az ország egyik leggazdagabb örökösnője volt .... — Helén, Helén, hova jársz te anynyit a faluba? Józsi — az inas. kém leli utadat. Hallod, nem akarom megérni azt az időt, hogy ártatlan ajkad kiejtse előttem ezt a gyűlöletes igét : „szeretek 1" S azután asszony légy te is, az ón bús, kárhozatos életemnek eddigi angyala I „Mert szép a nő Csak sírban jő az asszony \" — Atyám, ne zárj el a világtól 1 Hi­szen itt, a komor falak között előbb-u'óbb megörülök, vagy meghalok 1 — ós a le­ányka sirva csókolgatta a íugolódó, rög­eszmékkel küzdő atyja kezét. —„Ne sírj, kérlek, irtózom a könyek­től 1 „O" is igy sírt egyszer eiőttt na 1— mormogá fogai között a beteg ember.— Eredj, ba ugy tetszik mindennap a faluba, erdőbe ; csak ne sírj többé előttem ! Helén sietve hagyta oda a titokzatos szobát, titokzatos lakójával együtt, honnan a boltíves folyosó visszhangja rémeden verte vissza a beteg ember szavalását : „Oh Zolna, Zolna, édesem ! Mondd meg, hogy szeretsz-e te ? Beszéljen a csők ajkadon S a szenvedély — szivedbe' ! jon s ajánlja föl közbenjárást a 10 kat. hold föld kedvező áron való bérbevételére. Kocziszky Mihály azon kezdte, hogy a kis gazdák alig termelnek do­hányt, mert engedély t nem kapnak, vagy azt tőlük elveszik. Ezért nem járul a költségekhez. S z a 1 a y József szerint senkinek sem volt inteneziója, hogy a városra uj ter­hek szakadjanak. Az a véleménye, hogy itt tisztán kincstári érdekek fognak fenn, igy nem kiván semminemű költséget megszavazni. Beliczey Istvánnak ellenbefl az most is a meggyőződése, hogy itt a kor­mány egy áldásos intézményt akar, mi előtt azonban megszavazná, vagy el­vetné a javaslatot, tudni szeretné, hogy milyen költségek állanak elő ? Végre is bizonyos az, hogy a telepen a mi mun­kásembáreink fognak dolgozni, a mi dohá­nyunk minősége emelkedik. Nen tagad­hatja meg a segítséget, mert hiszen a tanacs a hozzájárulási arányt amu»y is alacsonyabbra szabta Korosy László furcsának találja, hogy olyanok ellenzik az intézményt, a kik engedélyt nem kaptak s ezzel is okolj ik meg ellenszavazatukat. Nohát ő megköszöni ezeknek az önzetlen uraknak a közügyben tanúsított pártatlanságát. Kocziszky János személyes kér­désben szólal föl. mert Korosy őí iilette „institúcióban." Ő már hozzá van szokva ezekhez sz institúciókhoz." Aztán újra érdemileg szol a kardeshez, de Korosy főjegyző figyelmeztette, hogy maradjon a tárgynál (S'alay József: Beszélhet ér demben hiszen még csak egyszer szólott.) Ezen debatteri beszéd után a köz­gyűlés megszavazta nagy többséggel a tanácsi javaslato'. A vármegye alispánja rendeletet ad ki, hogy az alapítványi tőke első évi részleíét a földmíves iskola pénztárába fizesse be s az ösztöndijat Ítélje oda va­lamelyik iskolai hallgatónak, A képvi­selőtestület kimondotta, hogy az alapit ványi helyre pályázati hirdetést tesz közzé s a választást augusztusi ülésében ejti meg. Miniszteri rendelet adatott, hogy jö­vőben Csaba vásárait csak a következő napokon tarthat és pedig márczius 1, junius 1, október 26, deczembor 10-ik napjá kezdődjék. Mivel ez a rendelet ellentétben áll a Ferdinánd király által adott vásártartási jogg.il, az elöljáróság felhivatik, hogy a királyi szabadalomnak szerezzen érvényt. Tományi Vendel és Fischer Mórné záróra meghosszabbítása kórvénye hosz szabb vitát keltett, A tanács nem kivánja folyamodóknak 12 órán üzlet helyiségeik nyitvátartását. Az engedély magadása m -llett melegen szólalt fölt S z a 1 a y Jó­József, Fábry Károly, F r a n c s e k István, Kocziszky Mihály, ellene K o r o s s y Líszló, msre 10 szó ellené­ben 18 szóval az engedély nem adat­tott meg. A visszhang szinte sirva zokogta a féltékenység e szomorú versének utol­só szavait refraioül: „Csak sirban jó az asszony !" * — NÖ fuss elő em, szőke gyerme­kem 1 Ne irtózzál e sáppadt, kínoktól — szenvedésektől összebarázdált arczba nézni 1 Én is ilyen üda, ilyen szép vol­tam egykor, de néked adtam bájaimat. Oh, nézz hát reám, ón vagyok a te édes aoyád 1 Helyén testét megnevezhetetben bor­zadály remegtette meg, mikor ez a ron gyos, dult-arczu asszony ott — a vár kastély falainál imigyen szólította meg. — Az én anyám meghalt 1 — mondá a tolakodó koldusasszonynak. — Azt mondtak neked ugy e Helén­kém, hogy meghalt a te anyád? De te azt no, óh, ne hidd el, mert él és itt esd a porban lábaid előtt : könyörögj érettem beteg atyádnál, hogy legalább fedél alatt halhassak^megl Hogy éretted édes, drága gyermek 1 — c-upan teórtted bocsássa meg az én nagy bűneimet 1 * Marai kapitány 1 Hat igy becsül­ted meg a tőlem elorzott, di ága kincset ? monológi/ált a szegény Miklósy. — Mikor eltűnt a szépsége: elhajítottad I ? . . . . . . Odalent a földszinti szobák egeikében síró leány ka ápolja lázban fek­vő, beteg anyját, ki nehéz átkokat szór Marai kapitányra, folyton szemére káné­vá annak hűtlenségét, durva bánásmód ját, Helén szivénnek csak az imt-és sze­relem adott erőtf a kot nehéz beteg kö zött. Mig a hü Z uzsa őrködött betegjei fölött : addig ő kilopódzott a szomorú kastélyból; már olt vart reá egy buszai­hadnagy, kit Marai Bélának hivtak szin­tén. Az erdő bűvös utain, a nagy gya­korlatok alkalmával ismerkedtek meg; szerették egymást forrón és tisztán, de most árny, bűnös árny : a „Marai" név állott szerető sziveik közé. Paulovits József községi tanítónak 100 frt szavaztatott meg, hogy slöjd tan­folyamon részt vehessen. A többi ügyek jelentéktelenségüknél említést nem érde­melnek. Nyilatkozat a patronatus kérdésben A következő nyilatkozat közzétételére kérettünk föl: A „Békésmegyei Közlöny" legutóbbi 48-ik számában : „Egyezkedés a csabai pörös patronatusban" czimü czikkben a többek között ez is foglaltatik : „Ez persze az utolsó remedium, mert mért lenne ép­pen a két tekintélyes felszólaló pápább a pápánál ós ha a püspökség és szent­szék annyi megváltási összeget elfogadni kész, bajosan lehet ellenében szót ej­teni stb." En magamra vonatkozólag „pápább a pápánál" való megjegyzést, pénzügyi szempontból elfogadom, mert: Csabán róm. kath. több van 8000 leieknél, miután pedig Csabának mind­össze nincs 40,000 lakosa, tehát a kath. hivek Csaba lakosságának bőven Vs ré­szét képezik. Csaba 30—40°/o községi adóval pó tolja háztartását és ezen községi adóból fog 10 év alatt a patronatusi megváltási összeg lefizettettni ; miután pedig ezen összeghez a községnek x/s részét képező katholikus hivei is évenkint körül-belül x/5 községi adóval — a pusztai nagybir­tokosok is tulnyomólag katholikusok — hozzájárulnak, tehát: a midőn a község mint község, 19,500 forinttal megváltja a patronatusi terhet, akkor a katholikusok mint kárpotolandók, a váltásba nem kap nak 19,500 frtot, hanem a magok által bőven Vs részben, évenkint befizetendő pénzök beszámításának jogos levonásá val, illetőleg visszatérítésével, mely VŰ részben, 10 év alatt körülbelől kitesz 3900 frtot, csakis mintegy 15 600 frtot. Ezen mintegy 15,600 frt is csak név­leges, mert ugy kapják a katholikusok, hogy a püspök a praestatio czimen, a várostól évtizedeken keresztül, a kath. hitközségnek évenkint fi :etett 307 forint jövedelemről örökre lemondott; tehát fel­áldozott egy biztos évi jövedelmet, mely 5% tőkésítve, 6100 frtnak felel meg, ma rad tehát önámitás nélkül a váltsági ösz­szeg mintegy 9500 frt. Ezen gyenge váltsági összeghez hozzá­járul az is, hogy 50 éwel ezelőtt, midőn a község átvette a patronatust, akkor a templom befogadta összes hiveit, ma fele sem fér bele és bizonyára akkor jobb ál­lapotban volt templom is, paplak is, mert most, az idő foga meglátszik rajtok. Ezek és más tekintetek okai annak, hogy pápább vagyok a pápánál. Beliczey Rezső. — Ismerted Marai kapitányt, édes Bélám 1 ? kérdezte szerelmesétől egy al kalommal a leány. — Lmertem-e ? Igen, hiszen ő az ón atyám volt ; de egy szép asszonyért ott hagyott, bennünket. Ea már akkor a bécsújhelyi katona-nevelő intézetben vol­tam s az anyám bánatában egyetlen nő véremmel együtt megmérgezte magát. Átkozott legyen emléke is, szeretőjével együtt,! . . . Helén futott, futott fel a szomorúság tanyájára Szive meghalt, megfagyott. Hiába próbált közeledni hozzá Marai hadnagy, nem beszélhetett vele többé. Egy levél, melyet a ráomlott könyefe árja majdnem olvashatatlanná tet', felvilágo­sította végre a végzet rettenetes szöve­vényeiről, melyeket emberi kéz ezen a földön ki nem bonthatott többé, a két­ségbeesett, daliás tisztet. A szerelmes ember azonban nem nyugszik rn*g ogykönnyen abban a le­sújtó gondolatban, hogy ime a sors örökre válni készti szerelmesétől. Minden esz­közt felhasznált, hogy imádottjával újból órintkezhessék. Naponként érkeztek He­lónhez lángoló szivének, kiolthatatlan szere'm'-nük bizonyságai: a levelek; de Helén szilárd maradt. Csak megtört aty jára s a bün ós nyomor által halálba űzött annyjára kellett néznie : erős lett, p : ,dig az ő szive szintúgy lángolt, szint­úgy szenvedett. De a Marai név s az a fiu, a kinek az atyja dúlta fel egykor szülei boldogságát: nem, nem létezhetett többé számára Egvszer végét akarván vetni mind az ő, mind a maga szenvedéseinek, me lyeket a napról-napra érkező levelek csak nagyobbítottak, irt egy utolsó levelet Ma­rainak ; tartalma rövid volt, csupán eny nyiből állott: „Az ur örök, a? 0 szavai megállnak e világ végezetéig 1 O mondá egykor — mintha már akkor látta volna a mi sor­sunkat is — ,,Megbüntetem az atyák vét­keit a fiakban." Az okos ember tehát nem A „Békésmegyei Közlöny" távirata. Sima, contra Pulszky. Budapest, jun 19. (Saját. tud. táv.) A mai országgyűlés csendesen kezdődött s kedélyes csetepatékkal folytatódott. Sima Ferencz, a szentesi triumfá­tor nagy interpelláló kedvben volt s mi­nek utánna egyik interpellácziójára Per­czel válaszolt, Sima azt a megjegyzést koczkáztatta : — Szégyen az ilyen modor. Pulszky Ágoston replikája ez volt: Szégyen az, hogy ön itt ül 1 Sima duplikája: — Ne szemtelenkedjék! Nagy zajjal fogadták ezt a szokatlan hangot, rendre, rendre felkiáltások. B e r­z e v i c z y elnök megvonta Simától a szót. Pulszky Molnár Béla és Dániel Gá­borral provokáltatta Simát. Szabó esperes buesuzása. — Saját tudósítónktól. — Emlékezetes ünnepet ültKörös-Tarcsa junius 13-án. Az ünnep Szabó János esperesnek szólt, ki a megtiszteltetés ily magas fokát Körös-Tarcsa községe ré­széről méltán megérdemlé. A temp'om zsúfolásig megtelt hívek­kel, akik meghatva lesték mayasröptü gondolatait. Búcsúzott. Ezután csak ven­dég lesz, a kit annyira megszoktak. A bucsulakomát a vendéglő udvarán e célra épített tágas sátorban tartották meg. K.­Tarcsa mellett a vidék is képviselve volt. Szabó János esperes és családjának kü­lön asztal volt terítve. Az első fogás után Petneházy Ferencz emelkedett fel és ezen kezdte: „Azon magasztos érzelem tolmácso lására, melyre vállalkoztam, gyenge az ón erőm. Ki is tudná az itt egybegyűl­teknek a tenger hullámaként dagadó ér­zelmeit kifejezni. De azért lelkem mégis örül, hogy nt. Szabó János esperes úrtól ezen politikai és egyházközség nevében én vehetek bucsut. Méltatván a kiváló lelkész jellemét, láng elméjét, hivei iránt viseltető szere­tetét, igy folytatja : Menj tehát békével szeretett lelkipásztorunk, jó atyánk. Vidd magaddal hálás szeretetünket és áldásun­kat. Uj otthonodban találd fel azt a sze­retetet ós becsülést, a miben itt részesül­tél. Az isten áldása kisérjen benneteket mindenütt 1 A lendületes beszédet, melyet a szó­nok igen meghatva mondott el, többször megszakította a közönség meg-megujuló éljenzése. Majd Szentandrási Pál tanitó az egyházhivek nevében emelt szót: Nt. Szabó János esperes, ur oly férfiú, ki nemcsak községe, egyháza, ha­harczol Isten ellen 1" Erre a levélre aztán sohasem jött válasz. * — Etelka! Megbocsátottam neked! Hisz te jó lészesz a sirban 1 — suttogta elhalóan Miklósy Adám, aztán lehunyta az örök álomra szemeit. • — Légy átkozott Marai kapitány I Ne legyen nyugtod a másvilágon se ! — hörögte a szenvedő asszony. — Megfosz­tottál férjemtől, gyermekemtől, beletaszí­tottál a bün rettenetes posványába, mely­ért számoltasson meg az Isten téged 1 A sir majd megtisztít, megjavít engem 1 Légy áldott, gyermekem 1 most már va­lóban oda megyek, a hol 12 óv óta hit­tél, hogy vagyok ! * A porladó szivek békén megférnek egymás mellett a sötét sirbolt márvány­emlékei alatt ; ott az enyészet komor haj­lékában még mérges növény sem nőhet poraikból. De az élő, a csalódott szivek­ből vájjon milyen virág nőhet? A bosszú vagy gyűlölet virága? Lehet, hogy vannak szivek, melyek­ből ilyen virágok fakadnak a fájdalom hatása alatt, de Helén szivében — az örök gyászköntös által födve — a jólékonyság, emberszeretet nemes virágai illatoznak, fényesen megczáfolva atyja kedvencz ver­sét: „Csak sirban jó az asszonyi" Őt jónak, angyalnak tartja mindenki. Az atya pedig onnan fölül, a csilla­gok hónából boldogan tekinthet tiszta­szívű gyermekére, aki teljesítette az atya sokszor ismételt kérését: nem lesz asz­szony soha. Marai Bélától elválasztotta a végzet, más számára pedig nincs hely abban a sokat szenvedett szívben. A. szerencsétlenek, szenvedők, szegé­nyek ós gyermekek pedig ha angyalról hallanak beszélni : azt csak hosszú gyász­ruhában tudják elképzelni, akinek Helóo a neve.

Next

/
Thumbnails
Contents